Két kicsi krimiíró - kincsek a kacatok közül
Amikor antikváriumok közelében járok, szeretem megnézni a "turkálókat", szégyenpolcokat és ömlesztett dobozokat. Igazi kaland a már megjelenésükkor nevetségesen elavult munkásmozgalmi segédanyagok, a hatodosztályú magyar ponyvaszerzők amerikai lektűrnek álcázott szexkönyvei és a töredékek és félkötetek halmaza közepette valami igazi kincsre bukkanni. Detektívregények, krimik, sci-fik és a régi Modern Könyvtár kötetei gyakran végzik az ilyen dobozokban, sokszor azért is, mert néhány antikvárius - szerencsére - csak a külsőt nézi, a belsőt nem. Így sikerült már ötven-kétszáz forintért olyan Maigret-történetet vásárolnom, amelynek negyven éve nincs új kiadása és szemfüles használtkönyv-boltban ezreseket is elkérnek érte. Így került a házba Edgar Rice Burroughs ritka Mars-sorozatának kezdő és - szinte beszerezhetetlen - zárókötete. Így sikerült megszereznem fillérekért egyik kedvenc könyvem, Joyce Carol Oates Luxusvilágát. És szintén ez a története a csúf borítóképpel rendelkező ritka Asimov-könyvemnek, Az istenek is... címűnek. Ezekről a rejtekhelyekről sikerült összeállítanom két elfelejtett, de nagyon jó krimiszerző műveiből álló gyűjteményemet is, amit e bejegyzésben a hozzám hasonló lelkes "turkálók" figyelmébe ajánlok.

Joe Alex - Az angol, aki lengyelnek született
(1922-98)

Maciej Słomczyński élete is kész regény. Apja a híres-hírhedt Merian C. Cooper amerikai pilóta és filmrendező volt (ő készítette az 1933-as King Kongot). Anyja egy angol nő, aki végül egy lengyel férfihoz ment hozzá. A Varsóban született író fiú mostohaapja vezetéknevét viselte. Huszonévesen részt vett a lengyel ellenállásban, majd a Honi hadseregben. 1944-ben a németek elfogták és koncentrációs táborba zárták, sikerült azonban megszöknie. Franciaországba menekült és belépett az amerikai hadseregbe. Kiválóan boldogulhatott volna "angolként" vagy "amerikaiként", 1947 után azonban visszatért Lengyelországba. Így aztán a kommunista hatalomátvétel után megvádolták azzal, hogy angol kém, letartóztatták, meghurcolták. Ő azonban továbbra is maradt, aki volt: mindent túlélt, s folytatta írói és fordítói pályáját. Neki köszönhető a lengyel nyelvű Ulysses és Shakespeare valamennyi színművét is átültette hazája nyelvére. 1959-ben kitalálta detektívhősét, Joe Alexet, akinek kalandjairól Joe Alex álnéven, egyes szám első személyben (amolyan Ellery Queen módjára) nyolc olyan kötetet írt, amelyek nyugodtan beillenének az angolszász krimiirodalom legjobb alkotásai közé.

Joe Alex könyveket ír. Ám nem egy vasfüggöny mögötti, folyton eltiport ország bármikor meghurcolható írója, hanem elismert angol detektívregény-szerző, akinek számos befolyásos ismerője és tisztelője akad, még a legfelsőbb körökben is. Kalandjaira többségében elkíséri szerelme, a csinos, önálló és önfejű régész, Caroline, valamint a kedves, bátor, cseppet sem nehézkes, ám barátját mégis mindenekfelett tisztelő Parker felügyelő, akit Alexszel a közös második világháborús pilótamúltja is összeköti. A hármasnak pedig olyan klasszikus krimihelyzetekben sikerül megállni a helyét, amelyek olvastán bármelyik angol krimiszerző elégedetten dörzsölné a tenyerét. Akad színpadon elkövetett gyilkosság, egyetlen repülőút alatt megtörtént és kinyomozott bűneset, és bezárt szoba rejtélye. Elénk lép ördögtől rettegő ódon família, India-mániákus kiplingi öregúr és egy egész krétai régészexpedíció. Minden regény mottója valamilyen klasszikus irodalmi idézet, amelynek fontos szerepe lesz a történésekben. A stílus humoros és lebilincselő, a könyveket érdemes újraolvasni. S mivel Joe Alex rettenetesen sokat ad a logikára, a történetek feladványként is működnek: logikus és paradox összefoglalókat, félmegoldásokat és feltételezéseket rakosgathat össze az, aki a detektívregényeket nemcsak olvasni akarja, hanem megoldani is.

A Joe Alex könyvek a szocialista országban írt legjobb krimik közé tartoznak. Nem véletlen, hogy olvasásra érdemesek jóval a vasfüggöny felszakadása után is. Közép-Európában a második világháború előtt a kriminek nem volt igazi hagyománya, a hazai szerzők, ha krimit írtak, egyszerűen utánozták a külföldi írókat, s közülük is elsősorban Edgar Wallace fantasztikus gengszterszervezeteket felléptető kalandregényeit (kivételt talán a csehek és a magyarok képeztek, például Eduard Fiker és Havas Zsigmond egyéni hangvételű könyvei). A kommunista hatalomátvételek után a detektívregény tíz-tizenöt évre a süllyesztőbe került, mint a bűnös tőkés világ ponyvája. Nem csoda tehát, hogy a hatvanas évek irodalmi olvadása után, amikor már lehetett hazai krimit írni, szinte egyik országnak sem sikerült kitermelnie az olvasható, egyéni szocialista krimit. Joe Alex a kivétel: a különös gyökerű, lengyel-angol-amerikai szerző meg sem próbálta a "tipikus mai lengyel" krimi megalkotását, helyette olyan világot teremtett, ami ma is képes meghódítani az olvasókat. Könyveit egykor 13 nyelvre fordították le. Érdemes őket újra kézbe venni. Én A halál beszél helyettemet szeretem a legjobban.

Művei az 1991-es Cicha jak ostatnie tchnienie kivételével mind megjelentek magyarul.
1959 Ki lesz a gyilkos? (Fekete Könyvek)
1960 A halál beszél helyettem (Fekete Könyvek)
1960 Ördögi játszma (Fekete Könyvek)
1962 Szárnyatlan szárnyalással űztem (Fekete Könyvek)
1965 A Labirintus Úrnője (Fekete Könyvek)
1968 Ahol nincs tízparancsolat (Albatrosz Könyvek)
1975 Magam vagyok a pokol! (Fekete Könyvek)

Tom Wittgen - A hölgy, aki krimiírónak született
(1932-)

Ha Joe Alex az identitáselrejtés egyik mestere, akkor Tom Wittgen a másik. Sok magyar könyvtár és könyvlista még ma sem tartja számon, hogy ez a Tom - hölgy. Pedig a név a szerencsére még ma is élő és alkotó német írónőt, Ingeburg Siebenstädtet takarja. Akkor vette fel, amikor más művei után krimiírással kezdett foglalkozni. A vezetéknév szülővárosa, a Chemnitz melletti Wittgensdorf nevéből származik, keresztnevet pedig úgy választott, hogy a nyugat-európai, telített krimipiacon is elfogadják szerzőként - sajnos a hatvanas években tanácsosnak látszott, hogy a megszülető új krimiszerző-identitás férfi legyen... Első krimikönyve 1967-ben jelent meg, s további harmincnégy követte. Dolgozott a rádiónak és a televíziónak is, számos forgatókönyvet írt. Tom Wittgen elismert név lett, s nemcsak a szocialista országok egyik első számú bűnügyi szerzőjévé vált, de a vasfüggönyön túl is népszerűségre tett szert. A két Németország egyesülése és a rendszerváltás után is az élvonalban maradt. Németországban gyakran nevezték az NDK Agatha Christie-jének, 1994-ben pedig krimiszerzőként megkapta a Friedrich Glauser-díjat (melyet más kategóriákban például Bernhard Schlinknek, A felolvasó szerzőjének vagy épp Ingrid Nollnak, A patikusnő írójának is odaítéltek már).

Magyarul megjelent könyveiben több kedves, visszatérő alakjával is találkozhatunk. A németek legjobban talán Simosch főhadnagyot szeretik, aki magyarul két, nagyvárosi témájú regényben szerepel. Ezeknek a könyveknek jellegzetes, mélabús hangulata van, a rendőrség nagy igyekezettel teszi a dolgát, de olvasóként érezhetjük, hogy kicsin múlik (azon, hogy a főhadnagy okos és empatikus), hogy el nem mennek a lényegtelen, apró részletek mellett. Az én kedvencem Georg Eiserbeck, az Amerikát is megjárt magánnyomozó, aki az egzotikus, elsőre szinte mesevilágnak tűnő Bajorországban nyomoz szomorkás családi bűnügyek után. Aranyos, dzsúdót tanuló titkárnőjének problémái és Eiserbeck helyenként marlowe-i fanyar humora remekül ellensúlyozza a sötét, szinte tragikus történeteket. Az idilli falusi világ ugyanis annyi elfojtást, kegyetlenséget és érzéketlenséget rejt, hogy még nyomozónk is alig tud vele megbirkózni. Az intimszféra (az egyik könyv német címével szólva) ebben a világban túlságosan is megközelíthetetlen, titkos, s boldogtalansággal és csalódottsággal van tele.

Számomra ez teszi nagyon jó olvasmányokká Tom Wittgen regényeit. Rengeteg érzelemről, átélhető, köznapi emberi sorsokról és szomorúságokról szólnak: de egy cseppet sem giccsesen. Példaként kedvenc könyvem, a Magánélet kezdő szituációját említem: eltűnik egy lány, kedves, nem túl okos, átlagos, hétköznapi szépség a Bajor-erdő egy falucskájából. Eiserbeck egyszer már találkozott vele a "jósló" Szent Hermann szobrocskánál: a lány arról jósoltatott magának, vajon férjhez megy-e hamarosan, a kis figura pedig igent sejtetett. Amikor jobban megismerkedik a lány körülményeivel, rájön, három férfitól is azt remélte, feleségül veszi őt. De vajon ki tüntethette el? A nőcsábász házasember elnyomott, szomorkás feleségével és nagy hangjával? Az ijedős városi hivatalnok, aki csak az előléptetésére tud gondolni és retteg, hogy visszakerül az elmaradott, gyűlölt faluba, ahonnan elmenekült? Vagy a falusi férfi, aki eljegyezte, de elhagyta a lányt, amikor rájött, hogy Gerda meddő? S miért nem kell Gerda még az anyjának sem, aki újra férjhez menni készül, de a hagyományok vastörvénye miatt sokkal jobb volna felnőtt, pártában maradt lánya nélkül lépnie a házasságba? Mindez olyan keserű, hogy már izgalmas. Ráadásul a hozzá tartozó rejtély bonyolult, meglepő és fortélyos. Tom Wittgen is olyan szerző, akit jó olvasni és jó újraolvasni. Próbáld ki!

Magyarul öt könyve jelent meg.
1973 Magánélet (Georg Eiserbeck) (Fekete Könyvek)
1975 A szolid lányka (Simosch) (Albatrosz Könyvek)
1981 Őszi kikerics (Simosch) (Albatrosz Könyvek)
1982 A hamis Madonna (Georg Eiserbeck) (Fekete Könyvek)
1983 A Fekete Péter játék (bűnregény) (Fekete Könyvek)

Más krimiszerzők a blogon:
Agatha Christie
Ross Macdonald
Georges Simenon
Lawrence Block
Komoly kalandok kamaszoknak (is) - Az Űrvadász
Mivel mostanában borzasztóan fárasztóak a napjaim és élni is alig van időm, olyan könyveket keresgéltem a polcomon, amik szinte maguktól olvastatják magukat, kicsik és könnyűek - mégis érdemes őket kézbe venni, sőt újraolvasni is. Így került elő Isaac Asimov Űrvadász-sorozata. S ha már olvasom őket, gondoltam, a figyelmedbe is ajánlom a könyvecskéket, hátha tetszenek majd.

A sorozat születésének története híres és mókás. Az ifjú Asimov már a negyvenes évekre Amerika-szerte elismert és híres sci-fi íróvá vált korai novelláival, a science fiction folyóiratokban folytatásokban közölt kisregényeivel és érdekes esszéivel. 1951-ben végre könyvformában is megjelentette Alapítvány-trilógiája első kötetét is. Tudományos pályájához azonban még éppen csak hozzákezdett: frissen doktorált biokémikusként kapott egy egyetemi állást, abban azonban egyáltalán nem lehetett biztos, hogy tudós főnökei írói pályafutását is toleranciával és türelemmel fogják támogatni. Épp elég volt a Galaktikus Birodalommal foglalkozó korai regények és a teljes Alapítvány folyamatos könyvmegjelenése: nem tűnt okos dolognak a kérdést feszegetni, meddig tűri el az egyetem, hogy fiatal tanerője kutatás helyett még újabb szépirodalmi ("ponyva") műveket irkál. Asimov mégsem tudott nemet mondani kedvenc szerkesztőjének és mentorának, Frederik Pohlnak és kiadójának, a Doubledaynek: amikor arra kérték, írjon egy kamaszoknak szóló kalandregényt, esetleg kalandregényfolyamot, amely később talán tévésorozat alapját is képezheti, természetesen azonnal beleegyezett. Egy feltétele volt: a könyveknek Paul French álnéven kellett megjelenniük.

Így adták ki 1952 januárjában a David Starr, Space Ranger (magyarul: Az Űrvadász) című kötetet, s így aratott óriási sikert anélkül, hogy olvasói sejtették volna, a szerzője Asimov. Ha - esetleg, titokban - az író azt akarta bebizonyítani magának, hogy a műveit akármilyen név alatt, mindenféle marketing-hatás nélkül is kézbe veszik a sci-fi kedvelők, hát, sikerrel járt... Igaz, ha valaki ismerte Asimov jellegzetes, izgalmasan szerkesztő, humoros, de tudományosan alapos és részletező stílusát, elkezdhetett gyanakodni: talán olvasott már valamit ettől a Frenchtől... Nem is beszélve arról, hogy a könyv főhősét Asimov Davidnek nevezte el, akárcsak 1951-ben született kisfiát. De az évtized elején annyi fiatal, ígéretes tehetség tűnt fel a fantasztikus irodalomban, hogy számon tartani is nehéz lett volna. Így aztán szinte senki sem olvasta az Űrvadászt Asimov-könyvként.

További öt regény követte az elsőt: Az aszteroidák kalózai (1954), A Vénusz óceánjai (1954), A Merkúr óriás Napja (1956), A Jupiter holdjai (1957) és A Szaturnusz gyűrűi (1958). A titok a negyedik kötetig tartott ki. Eddigre Asimov véleménye arról, mi a fontosabb számára, a katedra vagy az irodalom, gyökeresen megváltozott. Így azután a Jupiterről írt könyvébe minden kommentár nélkül belevette "szabadalmát", a Robotika Három Törvényét: úgy leplezte le az írói titkot, hogy még botrány sem kerekedett belőle.

Bár a történetek filmre termettek, végül mégsem készült belőlük tévésorozat. S ami még érdekesebb, a sorozatot lezáró könyv, A Szaturnusz gyűrűi sok szempontból tényleg Asimov utolsó regénye lett, legalábbis egy ideig. Leszámítva 1966-ban megjelent filmregényét, a Fantasztikus utazást (Fantastic Voyage), amely egy mára már elfelejtett, Raquel Welch főszereplésével forgatott film forgatókönyvén alapul, az író 1972-ig nem írt több szépirodalmi művet. Ahogy többször is megfogalmazta, rájött, hogy valójában nem a sci-finek és nem is a biokémiának, hanem a tudományos ismeretterjesztésnek akarja szentelni az életét. (Szerencsére a nyolcvanas évek újabb szemléletváltást hozott és a késői művek sokaságát: így aztán mégis zseniális íróként emlékezünk Asimovra, nem pedig mint korán elnémuló ifjú tehetségre vagy a legjobb amerikai gyerekbiblia, esetleg a legmókásabb vicckönyv szerzőjére...)

S hogy milyen is lett French-Asimov kalandsorozata? Először is tényleg izgalmas, kalandos, kamaszoknak kiváló. Mivel azonban én sem tinédzserként olvastam, állítom, felnőtteknek épp olyan izgalmas tud lenni, mint fel nem nőtteknek. Aki Alapítvány- vagy Robottörténetek-mélységű kérdésfeltevéseket vár tőle, valószínűleg csalódni fog, de aki Kavics az égben vagy más Galaktikus Birodalom-könyvek felől érkezik az Űrvadászhoz, körülbelül ugyanazt fogja kapni: izgalmakat, szerethető hősöket, meglepő fordulatokat, nyomozást, összeesküvéseket, problémamegoldást, érzelmeket és még némi tudományt is. Bár néhány tudományos adat már nem helytálló, hisz az ötvenes évek eleje óta óriásit fejlődött a kozmológia és az űrkutatás, Asimov előszóiban helyreigazítja azt, ami már elavult. Másodszor érdekes a regények szokatlan világa. Miután Asimov a legforróbb hidegháború idején találta ki David 'Lucky' Starrt, az űr hősét, természetesen a regények is galaktikus méretekben fenyegető háborúval és kémkedéssel foglalkoznak. Azonban mivel Asimov a szerző, nyugodtak lehetünk, a könyvek sosem csúsznak át a direkt utalások és a politikai ponyvapropaganda világába.

A könyveké nem Asimov megszokott univerzuma. A Föld itt maga tört az élre az űr felfedezésekor, semmilyen űrász bolygótársadalom sem okoz problémákat a történelemben. Az emberiség kirajzott az űrbe, sorra hódította meg a bolygókat, és kupolavárosokat és kutatóbázisokat alapított a Mars szikláin, a Vénusz óceánja alatt (ez az, ami egyébként nem létezik), vagy épp a Merkúron. A kormányzás, a gazdaság és az ellátás kitűnően megoldott: minden bolygó azzal járul hozzá a világállam létéhez, amivel képes. S létezik egy titkos szervezet, a Tudományos Tanács, amely kormányok, hadseregek és politikusok feje felett átnyúlva, mégis csodálatraméltóan bölcsen és önzetlenül őrködik a béke és a jólét felett. Szükség is van rá, hiszen a Szíriusz felől veszély közeleg: az ott élő intelligens társadalom a Földet és birodalmát meghódítással és elpusztítással fenyegeti. Segítőik a legváratlanabb helyeken bukkannak elő: Luckynak elkötelezett és agymosott kémekkel, félreprogramozott robotokkal és az aszteroidákon élő űrkalóz csőcselékkel is meg kell vívnia, mielőtt sor kerülhet a végső összecsapásra a szíriusziak és a földiek között. Szerencsére van egy barátja és segítője, a másfél méteres növésű, de nagy öntudatú marsi, Colos, vagyis Bigman, aki a kalandok mellett a humorról is gondoskodik.

Hogy a történetek egy percre sem unalmasak, az Asimov sziporkázó ötleteinek köszönhető. A kérdésfeltevések mindig izgalmasak, inspirálóak és tudományosak, a megoldás pedig mindig kalandos, de szigorúan logikus. Kit ne érdekelne, hogy léteznek-e nem anyagi intelligens lények, mondjuk energiából? Lehetséges-e számítógépes szimulációval telepatikusan befolyásolni élő szervezeteket? Milyen eszközökkel lehet előidézni egy bolygóközi járványt? Milyen veszélyt rejthet a fejlődő robotika? Hogyan lehet megtalálni egy aszteroidamezőn egy olyan aszteroidát, amelynek egyetlen koordinátáját sem ismerjük? Helyet és pályát tud-e változtatni egy bolygó a Naprendszerben?

Aki kalandot és kikapcsolódást vár a könyvektől, meg fogja kapni. Aki asimovi történetbonyolítást szeretne kapcsolatokról, felelősségről és problémákról, itt megtalálja. Szívesen mondanám még azt is, hogy bármelyik könyv ideális karácsonyi ajándék olvasni szerető fiúknak (vagy lányoknak), de - és ez az egyetlen negatívum - a sorozat magyarul 1992-ben jelent meg a Cédrus Kiadónál, s azóta csak egyetlen, kevésbé kézbeillő kódexkiadása született a Szukits nagy életműsorozatában. Pedig számomra ezekhez a regényekhez az is hozzátartozik, hogy rövidek, aprók, épp kikapcsolódásnyi méretűek. Jó hír viszont, hogy általában minden antikváriumban kaphatók a régi kötetek (1), ha rátalálsz egyre, érdemes megvenni, hiszen a regények önmagukban is érthetők. Jó olvasást!

(1) A Bookline-nál például jelen pillanatban a hatból öt könyv kapható.

(2) A képek a hat magyarul megjelent könyv borítóját ábrázolják, valamint Az Űrvadász első, 1952-es, egy hetvenes évekbeli és egy 1984-es kiadásának címlapját. A kis kép apró csalás, mert 1940-es: Asimovot ábrázolja húszévesen, amikor elismert íróvá vált...
Segítség, természettudomány!
Attól tartok, a bejegyzés olvasói közül többen is azonosulni tudnak a címbéli felkiáltással. Sokféle irodalomszerető ember van, ez tény, de bizonyosan találkoztál már olyan bölcsésztípussal, aki a szépirodalom és a társadalomtudományok, netán a történelem iránti szeretetétől hajtva végképp szem elől tévesztette a fizikát, kémiát vagy biológiát. Vagy talán te is épp azok közé tartozol, akiknek ezek a tárgyak csupán megalázó, zavaros vagy érthetetlen iskolai emlékeket jelentenek: képlethalmazokat, végtelenített táblázatokat, soha ki nem jövő egyenleteket és büdös szertárakat, amiket jobb felnőttként egyszer s mindenkorra elfelejteni. Az alábbi bejegyzésben olyan könyveket gyűjtöttem össze, amik rávesznek arra, hogy újrakezdd az ismerkedést ezekkel a tudományokkal, sőt, netán szeresd őket. Hiszen a természettudomány - érdekes.

Kezdőknek

Valahol el kell kezdeni a töprengést. Ha fogalmad sincsen róla, mi érdekel, sőt az egész természettudomány összemosódik valami távoli, ködös valamivé, akkor érdemes olyan alapkönyvekhez nyúlni, amelyek érdekesen, humorosan és türelmesen elmagyarázzák a természettudomány alapfogalmait. Erre a célra remekül megfelel a Dialóg Campus Kiadó (általam csak nemrég felfedezett) Tudományok Kiskönyvtára című sorozata. A német tudományos újságírók által írt és a magyar kiadáshoz átdolgozott, felfrissített kötetek okosak, szépek és kézbe illőek. Egyenként mintegy százhúsz oldal terjedelemben, érthető magyarázatok, találó ábrák és rengeteg szórakoztató tudománytörténeti anekdota és tudományos hasonlat közepette elevenítik fel, amit az iskolában tanultunk vagy épp nem tanultunk, pedig jó lett volna. Ellentétben a legtöbb természettudományos tankönyvvel, ezekkel a kis összefoglalókkal nemcsak a tanulás és felfedezés válik lehetségessé, de nevetni és szórakozni is sikerülhet. A logika követhető, minden fogalmat kislexikon definiál, s ami a legjobb, s ezért merem ajánlani az egész sorozatot: a kötetek egymásra támaszkodnak. Valamennyi külön egységes egész, de a fogalmak következetesen újra és újra felbukkannak bennük, s az egyes témákat, jelenségeket azonos módon magyarázza mindegyik vele foglalkozó kötet. Vagyis az, ami a fizika területeiként, csillagászatként, biológiaként vagy kémiaként külön életet élt az iskolában (s rossz esetben külön "fiókba" került az agyunkban), most egymásra találva összekapcsolódik. A sorozat kötetei: Az élet molekulája (genetika), E=mc2 (relativitáselmélet), A logika nyelvtana (matematika), Nautilus és Sapiens (evolúcióelmélet), Fekete lyukak és üstökösök (csillagászat), A dolgok legbelseje (atomfizika), Schrödinger macskája (kvantumfizika), A tudásról és az érzésről (agykutatás), Az elemek nyomában (kémia), A kék bolygó (ökológia).

Ha viszont egykötetes összefoglalóra vágysz, ami megváltoztathatja a természettudományokról alkotott véleményedet, akkor John és Mary Gribbin A természettudományokról mindenkinek - A világmindenség, az élet meg minden című könyve a jó választás. A Talentum Tudományos Könyvtár sorozatában kiadott könyv olyan izgalmas és letehetetlen, mint egy jó regény. A szerzők sajátos, logikus gondolatmenetet követve, sok szórakoztató példa és anekdota segítségével kalandoznak végig tudományon és tudománytörténeten az atomoktól, elemektől, molekuláktól és részecskéktől az élet kialakulásának kérdésén és az evolúciós gondolaton át az Univerzum történetéig, a csillagászatig, a kvantumfizikáig és a Földön kívüli élet kutatásáig. A könyv végére csodásan kialakul egy egységes természettudományos világkép, a fiókokat és a tantárgyakba sorolást pedig egy időre elfelejthetjük. John Gribbin angol asztrofizikus, csillagász és tudománytörténész (és felesége) könyvében szinte nem is találni képleteket és táblázatokat. A képzelet, az egymással versengő elméleti, kísérleti modellek és ezek bizonyítékai mutatják be, milyen is a világ körülöttünk. Számomra meghatározó élmény volt elolvasni, mivel újszerű szemlélete, amely a természettudomány segítségével az ember univerzumban elfoglalt helyét kívánja meghatározni, segítette az "átjárást" a társadalomtudományi érdeklődésem és olvasmányaim felől. Aztán egy perc alatt már nyakig ültem a kémiában, és nem tudtam abbahagyni az olvasást...

Középhaladóknak

Ha már tudod, mi érdekel és mit szeretnél olvasni, érdemes néhány nagy nevet keresni a könyvek gerincén. Carl Sagané például tökéletes garancia arra, hogy nem fogod tudni letenni a könyvet, miközben egyetlen percre sem fogsz unatkozni. Az amerikai csillagász, bolygókutató és asztrobiológus nevéhez fűződött a Viking és a Voyager szondák útjának előkészítése, a Földön kívüli élet kutatására létrehozott SETI-program és a Kozmosz című ismeretterjesztő sorozat. Ő tervezte azt az aranyozott lapra készített üzenetet is az emberiségről, amelyet a Pioneer-szondák vittek magukkal híradásul rólunk egy esetleges Földön kívüli intelligencia számára. Mégsem csillagászati művét szeretném ajánlani, hanem a nagysikerű, számos díjjal kitüntetett, s nemrég új kiadásban megjelent Az Éden sárkányait, amely Tűnődés az emberi intelligencia evolúciójáról. Ha érdekel az emberi agy, az állatok viselkedése és kommunikációja, vagy a földtörténet és az ember fejlődésének története, ez a te könyved. Miközben láthatunk csimpánzokat intelligensen kommunikálni, olvashatunk az agy fejlődéséről és az egyes feladatokért felelő részeiről, elkalandozhatunk akár az alvással, álommal és emlékezettel kapcsolatos kutatásoktól egészen a számítógépekig és a mesterséges intelligenciákig is. Sagan könyve semmit sem avult, ma is izgalmas, humoros és szórakoztató. Haladóknak ajánlhatók lebilincselő cikkei is az élet keletkezéséről, az abortuszról, a tudományos babonákról, a robotokról vagy épp a Földön kívüli élet lehetőségeiről, amelyek a Broca agya, a Milliárdok és milliárdok illetve a Korok és démonok című kötetekben olvashatók magyarul.

A világhíres angol elméleti fizikus, Stephen Hawking a világegyetemről, kozmoszról, térről és időről írta meg legjobb népszerűsítő művét, a számos díjjal elhalmozott Az idő rövid történetét. Először nagyon féltem nekifutni, mert bár Hawking azt írta az előszóban, szándékosan nem használ majd képleteket az Einsten-féle E=mc2 egyenlőségen kívül, azért a fekete lyukak, az elemi részecskék, a táguló Világegyetem vagy épp Heisenberg határozatlansági elvének elképzelése még a kiváló ábrák segítségével is kihívást jelentett számomra. A kellemes, lelkesítően logikus professzorstílus, a szemléletes példák és a fel-felbukkanó humor azonban ezt a könyvet is letehetetlenné teszik. Hawking motoros idegrendszeri betegségéről talán már mindenki hallott: 21 éves kora óta állapota fokozatosan romlik, hiszen sem végtagjait nem tudja mozgatni, sem beszélni nem képes, tavaly tulajdonképpen teljesen megbénult. Életét speciális tolókocsijából, beszédszintetizátora és ápolói segítségével éli. Mindennek ellenére három gyermekre és kiterjedt családra, fantasztikus tudományos karrierre és nemzetközi megbecsültségre tett szert: vitathatatlanul zseniális elméje és szárazon szórakoztató humora egy percre sem hagyta még cserben. Könyvében például azonnal megnyeri olvasóját, amikor bevallja: "Nem lehet elképzelni a négydimenziós teret. Én magam még a háromdimenziós tér elképzelésével is bajban vagyok!" Naná, hogy a továbbiakban buzgón követed bonyolult kétdimenziós ábrái közé! Ha könyvének új, a Talentum Tudományos Könyvtár sorozatában kiadott változata kerül a kezedbe, ebben még egy pluszfejezet is vár a féreglyukakról és az időutazásról. További olvasásához érdemes A Világegyetem dióhéjbant választani tőle, amely valóságos természettudományos enciklopédia. A gyerekeknek pedig remek tudományos bevezető három, lányával együtt írt regénye, a George kulcsa a rejtélyes Univerzumhoz, a George kozmikus kincsvadászata és a George és az ősrobbanás.

A sci-fi íróként vitathatatlanul halhatatlan Isaac Asimov is feladatának tekintette a tudományos ismeretterjesztést. Ellentétben az eddig felsoroltakkal, az ő tudományos írásaiból már 1989 előtt jelent meg válogatás, A Hold tragédiája és A robbanó Napok kötetekben, később pedig Ameddig a szem ellát címmel, ahol csillagászatról, bolygókról, mikroorganizmusokról, biokémiáról és fizikai kémiáról nyújt ismereteket első kézből és hallatlanul szórakoztatóan. Asimov eredeti foglalkozása biokémikus, így nem meglepő, hogy megírta A biológia rövid történetét is. A kedvencem azonban tőle az Útikalauz, amelyet az Új Vénusz Kiadó a hangzatos és tökéletesen megtévesztő Elmélkedések a Föld és az Űr titkairól alcímmel hozott nyilvánosságra, mint A világhírű sci-fi író utolsó művét. Lehántva szegény könyvről ezt a féligazság-maszlagot és eltekintve attól, hogy a magyar kiadásból kimaradtak a képek és magyarázó ábrák, a teljesen laikus (inkább kezdő, mint középhaladó) olvasó egy tökéletesen közérthető, szellemes bevezetőt kaphat a fizika, a kvantumfizika, a csillagászat és az Univerzum kutatásának kérdéskörébe. A természettudományos együtt-töprengés a nevetségesen egyszerű Milyen alakja van a Földnek? kérdéssel indít, a 111., utolsó kérdésfeltevés azonban már messzire vezet: Van-e olyan anyag az univerzumban, amit nem látunk? Asimov megtanít logikusan gondolkodni, miközben Útikalauzában bekalandozza a természettudományokat.

Haladóknak

Ha már tudod, mit akarsz és garantáltan érdekes olvasmányra vársz, többek közt a "sorozatgyűjtés" lehet a segítségedre.

Igazi meglepetést rejtenek például a Vince Kiadó két természettudományos sorozatának kötetei. A Világ-Egyetem sorozat 1994-ben indult, nemzetközi együttműködéssel, az akkor még Kulturtrade-nek nevezett kiadónál. John D. Barrow könyve, A Világegyetem születése méltó kezdőkötet volt, s Paul Davies Az utolsó három percével együtt zseniálisan összefoglalja az Univerzum életrajzát a Nagy Bummtől a Nagy Reccsig és tovább. Az emberré válás lehetőségeit és kikövetkeztetett történetét a turkanai fiút feltáró régész, Richard Leakey meséli el Az emberiség eredete című művében. Akit az evolúció érdekel, ebben a sorozatban olvashatja a darwinizmus elsőrangú tudósának és népszerűsítő magyarázójának, Richard Dawkinsnak az első magyarul megjelent könyvét, mely a Folyam az Édenkertből címet viseli. De izgalmas olvasmány Jared Diamond megtévesztő című könyve, a Miért élvezet a szex? is, amely az emberi szexualitás fejlődéstörténetéről számol be. Egészen más a témája P. W. Atkins A periódusos birodalom című könyvének, amely bebizonyítja, hogy a kémia a laikusok számára is érdekes lehet.

A kiadó másik, főleg magyar szerzők írta sorozata, a Tudomány-Egyetem is számos természettudományos kötetet tartalmaz. John Maynard Smith A földi élet regényében az élet születésétől a nyelv kialakulásáig húzódó fejlődési vonalat rajzol meg. Csányi Vilmos, az etológia nagy szakértője a humánetológia tényeit foglalja össze Az emberi természetben. Venetianer Pál a DNS-sel, kutatásával és a genetikai kísérletek kockázataival kapcsolatos kérdéseket gyűjti csokorba A DNS szép új világa című könyvében. De nagyon érdekes Almár Iván A SETI-szépsége című műve is, amely a Földön kívüli civilizációk létének bizonyítékait és az élet keletkezésének kérdéseit boncolgatja. Mindkét sorozat köteteit rendszeresen lehet kapni antikváriumokban, az újabbak pedig a kiadótól is megrendelhetők.

Két másik kiadó is rendelkezik természettudományos sorozattal. Bizonyosan minden jobb könyvesboltban találkozhatsz az Akkord Kiadó Talentum Tudományos Könyvtárának köteteivel. Nemcsak Gribbin, Hawking és Sagan fent emlegetett művei tartoznak közéjük. Ha a kozmológia, az Univerzum múltja és jövője, a világegyetem vagy netán a párhuzamos világok elméletei érdekelnek, lebilincselhet Martin Rees Kozmikus otthonunk, John D. Barrow A végtelen könyve vagy Michio Kaku Párhuzamos világok című műve (nekem az utóbbi tetszett a legjobban). Amir D. Aczel A nagy Fermat-tételt és megfejtését boncolgatja, a nemrég Magyarországon járt Spencer Wells Az ember útját rajzolja meg a genetika és a populációbiológia eredményeit egybevetve, John Gribbin viszont a Schrödinger macskájában a kvantumfizikába vezeti be érdeklődő olvasóját magas(abb) szinten.

A Typotext Kiadó könyveit többféle sorozatcím alatt találni (Tudomány &..., Az evolúciós gondolat, Harmadik kultúra, Test és lélek), de a nagyalakú, puhakötéses könyvek messziről kírínak a polcokról egységes méretükkel és a színes csíkkal a könyv tetején, ahol minden témakörnek megvan a maga árnyalata. Charles Darwin A fajok eredete című könyve (új fordításban!) például sárga, Geoffrey Miller A párválasztó agyról, az emberi agy evolúciójáról írt könyve fakókék, Carl Sagan már emlegetett Korok és démonokja sötét narancssárga, míg Jared Diamond A harmadik csimpánz felemelkedése és bukása című evolúcióval, genetikával, az emberrel foglalkozó könyve melegbarna csíkot visel. A kiadó oldalán szinte minden könyvbe beleolvashatunk, rendelhetünk közülük és a véleményünk is leírhatjuk.

E terjedelmes bejegyzéssel az volt az elsődleges célom, hogy segítsek öt évvel ezelőtti önmagamnak izgalmas természettudományos könyveket keresni a könyvesboltban. Ha létezik időugrás, netán párhuzamos világegyetem és benne egy másik-én, akkor talán visszamenőleg hasznát tudom venni a kedvcsináló listának... Amennyiben ki kell zárnom ezt a lehetőséget, remélem, legalább te megtaláltad a szubjektív felsorolásban régi kedvencedet vagy kaptál néhány ötletet, merre olvass tovább. Érdemes: minden esetleges iskolai beidegződés ellenére a természettudományok külön-külön és közös, egymást kiegészítő rendszerbe foglalva is lebilincselőek és hihetetlenül izgalmas jövő- és múltmodellek megalkotását teszik lehetővé időről, térről, anyagról, világegyetemről, fejlődésről, élőlényekről és az emberről gondolkodva. Csak olyan szerzőkre és szövegekre van szükség az élvezetükhöz, amelyek a laikus olvasót sem untatják, inkább felrázzák és ráveszik a kreatív gondolkodásra. Hiszen - többek közt - ettől a képességtől vagyunk emberek.

Ez is tudományos:
Időutazás, ahogy én szeretem...
Könyvet az újságostól - Marketingről, Nobel-díjról és taktikáról
Mario Vargas Llosa friss díja, egyáltalán a Nobel-díjról való nemzetközi eszmecsere kiváló helyet biztosít a magyar könyvkiadásban egy sorozatnak, amelyik Nobel-díjas szerzők műveinek megjelentetését ígéri. Október 20-án adta ki a Metropolis Media Irodalmi Nobel-díjasok Könyvtára névre keresztelt vállalkozásának első kötetét, 27-én pedig már a második is megjelent. Ezzel egy 27 darabosra tervezett könyvszéria indult el olvasóhódító útjára, amely a tervek szerint 2011. október 12-ig tart majd.

Szép a kezdeményezés. Szépek a könyvek a sötétkék műbőrkötéssel és a cirádás aranyozással. Szép a szerzői névsor. Könnyen hozzáférhetőek a könyvek az újságárusoknál.

De érdekes is ez az egész. Megszoktam, hogy a metróban járva a fejemre esik a Kelly Kiadó aznapi ajánlata és az Ulpius-ház legújabb reklámján taposok. Hogy kedvenc netes könyváruházaim hírlevelei szinte már csak öt-hat divatos (és lerázhatatlan) kiadó akcióiról szólnak. És hogy hiába vettem meg a bolt hátsó sarkából ugyan-kit-érdeklő szakkönyvem, akkor is a kezembe nyomják a legújabb politikai thriller első fejezetét külön fűzve, az író megható kísérőszövegével, olvassam csak el... Az újságárusok segítségével terjesztett könyvsorozatokat azonban még mindig nehezen emésztem meg.

Eddig - úgy tűnt számomra - a Népszabadság Könyvek, a Magyar királyok és A második világháború teljes története mellett csak a Metropol Könyvtár sajátossága volt, hogy úton, útfélen rám beszéltek-rám beszélnek egy-egy könyvet, azzal, hogy csak itt, csak most, csak két hétig kapható. (1) Elég kínos volt ez az ígéret például a még mindig folyó Világhíres Festők sorozat esetében, amelynek valamennyi engem érdeklő kötete (persze nem az összes) ott sorakozott a polcomon (a Ventus Libro alias Kossuth kiadó kiadásában), amikor - új borítóval, de színazonos formátumban - tele lettek vele az újságárusok, mint olyan albumszériával, amely "igényes válogatásban most először csodálható meg" Magyarországon. De a rábeszélésben az is érdekes, hogy a jelenleg is folyó Nagy civilizációk és a 2007-ben indult, sok könyvtár által is beszerzett Világtörténelmi Enciklopédia is olyan kínos fordítási hibákat és érthetetlen, légből kapott információkat tartalmaz a gyönyörű külső mögött, hogy "tudományos alaposságú" "történelmi alapkönyvtárnak" semmiképpen nem merném nevezni.

Minden sorozat jellegzetessége, hogy az első (esetleg első két) kötetet rendkívül olcsón adják, azután azonban beszippant a sorozatgyűjtés ördögi köre, s buzgón rendelsz, fizetsz elő és jegyeztetsz elő egy olyan könyvcsaládra, amiről valójában semmit sem tudsz, csak azt, hogy nem akarsz lecsúszni róla. Mert tényleg nem tudsz semmit: a képanyaga miatt általam szeretett Festők sorozatnak például nincs szerzője. Egyetlen név sem vállal felelősséget a szövegekért... S ha belegondolsz, hogy 2000 Ft-ért már a könyvesboltok és a netes könyváruházak kínálatában is találni szép számmal jóval megbízhatóbb szövegű festőmonográfiákat (a Vince Kiadó Taschen kismonográfiái például jelenleg számos boltban is épp 1200 Ft körül járnak egy hosszútávú akció keretében), az 1590 Ft-os albumár már nem is tűnik olyan kedvezményesnek. És tényleg egyformán szereted Botticellit és Kandinszkijt? Mindkettőtől vennél albumot akkor is, ha nem egy előfizethető sorozatot gyűjtenél megszállottan?

Miben más, miben jobb a Metropolis Media Nobel-díjas sorozata? Először is (magyar méretekben) nagy reklámkampány kapcsolható hozzá. Míg a Metropol könyvei inkább a Metropol hasábjain és szórólapokon kerestek olvasóközönséget, az új regénysorozatnak külföldihez hasonlítható profizmussal volt szép sajtótájékoztatója, megemlékezett róla az m1 Híradó, a Duna Televízió és számos mérvadó irodalmi és hírportál, természetesen a Metropolis Media blogja és számos amatőr blog is. Ami végül is így van rendjén: szeressük az irodalmat. És vegyük rá szeretetére a potenciális olvasót. Így hát - régen láttam ilyen széleskörű kampányt egy szépirodalmi sorozatnak...

Az első kötet, Sir Winston Churchill Savrola című ifjúkori regénye valóban csupa meglepetés. A huszonéves katonatiszt három évet dolgozott regényén, amelyet alapvetően főhőse, a népvezér Savrola élet- és politikai filozófiájának szentelt. Kulcsregényről van tehát szó, amely talán képes megmutatni, honnan indult Churchill, aki ekkor még nem volt politikus, csak egy főrendi származású ifjú értelmiségi. 1900-ban, regénye kötetmegjelenése évében azonban képviselő lett, s attól kezdve abba sem hagyta a politizálást. Így irodalmi Nobel-díját sem regényére, hanem "mesteri történelmi és életrajzi műveire" és "briliáns szónoklataira" kapta...

A folytatással és a marketinggel kapcsolatban azonban megütköztem valamin. Ahogy a bejelentések és a tévéhírek ígérték (lásd a fenti linkeket):
1. "irodalmi Nobel-díjas írók Magyarországon még meg nem jelentetett vagy nehezen hozzáférhető műveiből indul sorozat". 2. "Változatos tematikájú könyvsorozatok jelentek meg a hazai piacon az utóbbi években, de eddig egyik sem válogatott kizárólag Nobel-díjas írók műveiből – hívta fel a figyelmet az első kötet szerdai budapesti sajtóbemutatóján a kiadó Metropolis Media Kft. ügyvezetője." 3. "A merítés természetesen szubjektív, de a célunk az volt, hogy elsősorban Magyarországon még meg nem jelent vagy nehezen hozzáférhető művek kapjanak helyet a sorozatban" – fűzte hozzá (Burger István, a sorozat szerkesztője).
Ezt olvasva kezdtem úgy érezni magam, mint az állítólag először megcsodálható Világhíres Festők kötetek esetében.

Polcomon ugyanis ott van Rudyard Kipling A Száz Bánat Kapuja című könyve, amely 2009-ben jelent meg az Új Palatinus Könyvesháznál. A sorozat, amelyben kiadták, a Nobel-díjasok Könyvtára, amely eddig tíz kötettel jelentkezett a magyar könyvpiacon. A második állítás tehát, amely a Metropolis Media ügyvezetőjétől származott, teljesen megalapozatlan - létezik egy teljesen friss Nobel-díjas sorozat, melyben az új sorozat szerzői közül Selma Lagerlöf és Kipling már helyet is kapott. Nem tudott róla? Vagy nem akart tudni, hisz különben hogy lenne úttörő az új széria? Ez a téves állítás persze nem rontja el az új sorozatot, sem a régit, hisz miért lenne gond, ha az első Nobel-díjas írónő Jeruzsáleme mellé jövő májusban odatehetem kék műbőrkötésben a Gösta Berlinget is?

Csakhogy mivel szeretem Kiplinget, nemcsak örömmel nyugtáztam, hogy a Metropolis Media sorozatában is van tőle könyv, hanem gyorsan meg is vettem: a Fekete és fehér címet viseli (ez a sorozat második kötete). Elkezdtem olvasni. Majd elővettem A Száz Bánat Kapuját, számoltam, és arra a végeredményre jutottam, hogy a Fekete és fehér huszonhárom novellájából tizennégy abban is benne van... (A maradék a szatirikus társalgási darabra hasonlító Gadsbyék története.) Mégpedig mind a tizennégy kiváló, jegyzetelt, friss és szakszerű fordításban szerepel amott. Ellentétben a Metropolis Media új kötetével, amely egyszerű reprintelése Balassa József 1930-as régi fordításának. Hogy mennyi köze van e régi-új magyarításnak Kipling régi, századfordulós Indiájához, amelyet a könyv modern reklámja és reklámfilmje annyira figyelmünkbe ajánl, ahhoz elég idézni a nyolcvan éves fordítás magyar előszavát: "a három angol katonáról szóló bájos történetek ... (szereplőit Kipling) a maga tájszólásán beszélteti ... A fordításban Mulvaney dunántúli, Learoyd alföldi, Ortheris pedig a pesti jassz nyelven beszél." És így fogjuk mi megismerni a régi Indiát!!! Ugyane novellafüzérről írja Sári László, az Új Palatinus Kipling-könyvének szerkesztője: "Kipling ezekben vonultatta föl legváltozatosabban a nyelvi leleményeit ... ezért is nem fordították le eddig rendesen magyarra ... Van belőle olyan angol szövegközlés az interneten, amelyik csaknem minden sorához ad jegyzetet." A Sári-szerkesztette fordítás ennek tudatában készült, s méltó egy Nobel-díjas szerző művéhez. A most megjelent Fekete és fehér szövege azonban nem (hisz épp erről ír Sári, ez a "nem rendes" fordítás). Mindaddig, míg nincsen új változat, az ember örül a réginek is. De hogy miért kell kiadni a régi ponyvafordítást, amikor tavaly már megjelent az irodalmi rangú, új változat? Ezt nekem irodalmi indokkal senki meg nem magyarázza...

S hogy is állunk akkor azzal, hogy az első és a harmadik állítás szerint e szerzők művei magyarul kiadatlanok vagy nehezen beszerezhetők? Igaz, a jól fordított Kiplingért 3500 Ft-ot kell fizetnem, míg a rossz fordítású kék kötésesért csak 1590-et. De a 2009-es kiadásban van még tizenhárom másik novella, tudós utószó, öt oldal szómagyarázat, s főleg, a szövege irodalmi élmény, csonkítatlan, teljes Kipling (minden mottó megvan például, s a fordító megértette és meghagyta az indiai szövegbetéteket, amik Balassánál vagy nem szerepelnek, vagy furcsa átírású halandzsává változnak). Nem hinném, hogy ára ellenére ez a tavalyi kiadás nehezen beszerezhető lenne.

S e Kipling-kaland után van egy rossz érzésem. Vajon a Gösta Berlinget vagy John Galsworthy A sötét virágját is a Franklin Társulat 1920-as évekbeli magyarításának reprintjeként fogom kézbe kapni (még ha az egyik Benedek Marcell munkája is, de azért csak össze kellene olvasni egy új szöveggel)? S mi van az állítólag nehezen beszerezhető könyvekkel? Tudom, van, akinek örömet okoz, hogy kirakhatja majd az 1600 Ft-os kötetetek gerincén lévő betűkből a sorozat címét. De ha irodalomszerető olvasó vagyok, valószínűleg a művet és nem a műbőrkötést szeretném megszerezni, így nem vetem meg az antikváriumokat sem (pl. az Antikvárium.hu-t), hisz spórolni akarok, hogy még több könyvet vehessek... S ez esetben ott 300-800 forintért máris hozzájuthatok a maradék huszonöt könyvből tizenkilenchez. Nem is beszélve például Anatole France A pingvinek szigete című regényéről (ez lesz a harmadik kötet), amely bárki számára ingyen is hozzáférhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban.

Irigylendő tehát, micsoda fantasztikus, a könyvkiadásnak mintát mutató marketingmunka fekszik a Metropolis Media új Nobel-díjas sorozatának beharangozásában. Sok kiadó tanulhatna tőlük. (Bár nem tudom, hogy a Kipling-könyv kampányfilmjében hogyan lehet a Gandhi című filmből meríteni...) Ezt az energiát azonban új művek fordítására, régi fordítások felfrissítésére, tényleg az irodalom támogatására is felhasználhatnák (ahogy a Savrolánál történt és még remélhetőleg két-három mű esetében talán megteszik). Ehelyett a meggyőzést, a taktikázást látni: aki sorozatrabbá válik és lohol az újságárusához, hogy igen műveltnek érezve magát beszerezze az állítólag soha magyarul még meg nem jelent vagy végtelenül nehezen beszerezhető köteteket és kirakosgassa a gerincen olvasható feliratot, valami olyat vesz meg drága pénzen, ami eddig (és többnyire olcsón) egyáltalán nem is érdekelte, pedig ott volt az orra előtt, a boltokban és az antikváriumokban. Ezek a könyvek viszont majd csak jóval később kerülnek könyvárusi forgalomba: hiszen a játék lényege, hogy csak-itt-csak-most kötetek legyenek az újságos standon, ahol más a vásárlóközönség és a vetélytárs könyvek sincsenek ott összehasonlítási alapként a polcok betűrendjében...

S mielőtt - jogosan - nekem szegezed az állítást: de hát így lehetünk az irodalom rabjai, az általam kárhoztatott, üzleti alapú "újságos-sorozatrabság" olvasóvá nevelhet, állj meg egy percre. Addig jelentkezzenek mindazok, akik úgy szerették meg az olvasást, hogy egyben, kedvezményesen előfizettek egy álságos marketinggel terjesztett, rájuk beszélt könyvsorozatra.

Megjegyzés: további adatokról és fejleményekről ebben a bejegyzésben.
(1) A Harlequin és Bastei kiadók szerelmeskönyv-üzletét nem sorolnám ebbe a kategóriába, hisz ők mindig is így terjesztették akár füzetes, akár kötött regényeiket.
Mivel tudom, hogy a magánvéleményem sértő (lehet), igyekeztem az új sorozatot érintő valamennyi különböző szövegű, pozitív hangú hirdetményt és cikket belinkelni, hogy a kép kétoldalú legyen.