Ismét sikerült... A harmincegy napos július hónapban harmincegy bejegyzés vált olvashatóvá!

Tavaly szilveszterkor tettem egy titkos fogadalmat arról, hogy megkísérlek januárban minden nap egy posztot írni. Az ígéret valóra vált: megszületett a harmincegy írás. Ám nagy örömömre nemcsak az év első hónapjában, de a hetedikben is sikerült minden nap egy posztot nyilvánosságra hozni. Ez a bejegyzés ezt a szorgos júliust ünnepli...


Három olyan bejegyzés született, ami valamiképpen rólam és a blogról szólt:
Magamban beszélek - Blogról, könyvről, Molyról ABC-ben
Negyedszer is díjat kaptam!
Száz bejegyzés az Ekultúrán!
Közülük az első a hónap második legolvasottabb posztja lett: úgy látszik, az, ami elvben a legkevésbé illendő egy blogon, vagyis magamról beszélni hosszan és talán unalmasan - mégiscsak siker volt...

Kettő volt júliusban a nagyobb, tanulmányszerű bejegyzések száma, amelyek egy-egy számomra izgalmas témát igyekeztek alaposan körüljárni.
Adolf Hitler halott - Könyvek a Führer haláláról
Mosolygó mester - Su-la-ce és Sári László
Az Adolf Hitler haláláról szóló könyvek és tények gyűjteményét nemsokára követi majd a Stauffenberg-összeesküvésről szólóké. A Sári László írta bölcsességgyűjteményekről írottak pedig meghozták a kedvem más, keleti témájú posztokhoz is.

Ezért indult új sorozatom, a Valamit... mindjárt a kínai és a japán irodalom ajánló morzsáival.
Valamit... a kínai irodalomról
Valamit... a japán és az ázsiai irodalomról
A sorozat a következő hónapban folytatódik tovább.

A Gyümölcskosár széria viszont egyszer s mindenkorra véget ért: sikerült az eddig írt és általam érdekesnek tartott összes Molyos értékelésemet leszüretelni egy-egy posztba. Ebben a hónapban három történelmi kötetekkel foglalkozó bejegyzés jelent meg - már csak ezek hiányoztak.
Gyümölcskosár 16.: Történelmi tallózás
Gyümölcskosár 17.: Öt ország történelme
Gyümölcskosár 18.: Egy kis magyar történelem
Közülük került ki a hónap legolvasottabb posztja is, a 17. kosár.

Egy értékelés azonban valamiért önálló bejegyzés akart lenni: sajnos a Molyon folyó beszélgetésen kívül azóta sem találtam sehol semmit erről a remek magyar krimiről, amely a Kádár-korszakban játszódik.
Röviden Sárosdi Bence Az árulójáról - Egy értékelés a Molyról

A hónap során nemcsak ismertetőket és értékeléseket írtam: lelkesen gyarapítottam a raktárbejegyzéseket, bibliográfiákat is. Összesen hat született.
A Pannonica kiadó Fekete-fehér történelmi életrajz-sorozata
A Corvina Tudástár sorozat kötetei
Friss magyar krimik - Az Athenaeum kiadó krimisorozata
A Corvina Stílusok-Korszakok művészettörténeti sorozatának kötetei
Az Európa kiadó Fekete Könyvek krimisorozatának kötetei
Utazzon a történelemben! - A Scolar kiadó Útikalauz-sorozata
Ebben a hónapban kizárólag sorozatoknak szenteltem posztot: régi kedvenceknek, amilyen a Fekete-fehér életrajzsorozat vagy a Corvina Tudástár, és új felfedezéseknek, amilyen az Útikalauz-széria (köteteiről nemsokára itt, a blogon is írok majd), vagy a Friss magyar krimik sorozat, melynek első három tagja az idei Ünnepi Könyvhét óta kapható. Bár az adott hónap nézettségi adatai keveset árulnak még el egy-egy poszt népszerűségéről, a legnépszerűbb ehavi bibliográfia biztosan a krimigyűjtőknek összeállított Fekete Könyvek lista volt: remélem, legalább olyan segítséget jelent majd, mint az Albatrosz krimiszériáról korábban írott.

Végül: ebben a hónapban 13 olyan posztom született, amely Ekultúrás ajánló is egyben. Ismertetőt írtam öt krimikönyvről, három történelmi regényről, egy anekdotagyűjteményről, egy ifjúsági szerelmes regényről és egy önsegítő könyvről, valamint Károlyi Mihály önéletírásáról és Hédi Kaddour Goncourt-díjas nagyregényéről. Négyet kritizáltam, ötöt viszont kiemelten ajánlottam.
Sir Arthur Conan Doyle legjobb Sherlock Holmes történetei
Alfred Komarek: Polt felügyelő virágot kap
M. C. Scott: Róma – A király eljövetele
John Gray: A gyermekek az égből jönnek
Matt Rees: Mozart utolsó áriája 
Federica Bosco: Szerelmem egy angyal 
Sir Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája 
Hédi Kaddour: Waltenberg  
Benkő László: A spanyol grófnő 
Károlyi Mihály: Hit, illúziók nélkül 
Scott Turow: Ártatlan  
A nevető Magyarország (Összeállította: Gracza György) 
Rozsnyai János: A táltos keresztje 

Ajánlom a hónap posztjait mindenkinek, aki még nem olvasta őket. Én pedig - elvonulok egy kis nyári szünetre...

Ui: A harmadik kép 8. századi kínai tekercsfestmény részlete, innen.

A mai nap igazi ünnep. Ma, július 30-án jelent meg ugyanis az Ekultúrán a 100. ajánlóm.

2012. november 15. és 2013. július 30. között, vagyis kicsit több, mint nyolc hónap alatt lehetőségem volt száz ismertetőt írni a könyvajánló oldalra - mégpedig java részüket a kedvenc könyveimről és íróimról.

Az általam ajánlott könyvek listája megtalálható Az Ekultúra és én című oldalon itt, a blogon is.

Az első ötven cikk nyilvánossá válását április 4-én ünnepelhettem. (Ünneplés) Ott leírtam, melyek voltak a kedvenceim közülük. A második ötven ajánlóból talán ez az öt a legkedvesebb nekem:
Ross Macdonald: Mindenki ellenség 
Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek 
Mons Kallentoft: Véres tél
Vu Cseng-en: A majomkirály története (Átdolgozta: Tokaji Zsolt)
Janusz L. Wiśniewski: Intim relativitáselmélet 

Ráadásul az eltelt időben egy interjút is készíthettem, s két körkérdésre is válaszoltam az Ekultúrán.
Interjú Ignacy Karpowiczcsal, az Égiek és földiek szerzőjével
2012 legmaradandóbb könyvélményei
Mit várunk legjobban a Könyvhéten? - 2013

Az idő nem áll meg: remélem, nemsokára a százötvenedik írást ünnepelhetem majd ugyanitt.

Ismét történelmi regény, magyar szerzőtől, a magyar históriáról. De nem úgy, ahogy megszokhattuk. Rozsnyai János A táltos keresztje című kötete a Könyvhétre jelent meg, s miközben egy legenda nyomába ered (a Maros folyó közelében álló híres Kunkereszt legendáját írja meg), arra keresi a választ, miképpen állt szemben vagy éppen simult egymásba a 13. századi Magyarországon pogányság és kereszténység, ősvallás és katolicizmus.

A regény főhőse, Ketel egy változó világban próbál ugyanaz maradni: magyar, vitéz, bűntelen. Vezeklésképpen jut el majdnem a Szentföldig, először II. András keresztes hadjáratával tartva, majd saját útját járva, messzi, idegen földekre kalandozva, s számos másféle kultúrát, vallást megismerve. Nem tudós filozófus, hanem egy romantikus, kalandos regény hőse, mégis mindent saját – és ősei – hitéhez viszonyít: így lesz egyszerre modern, vívódó, a mai emberhez közel álló, másrészről viszont hiteles, Árpád-kori hős.

Az író átélhetően és élvezetesen ábrázolja a 13. századi magyar és világtörténelem helyszíneit, szereplőit, a mindennapi élet apró részleteit, a harcokat és a szerelmeket. Érdekesek a történet mellékszereplői is: Bölény és Vadász, a két harcos, vagy épp Makó úr, aki szólásainkban is messze került Jeruzsálemtől. Ami talán kissé nehézkes, a nyelv: különösen a párbeszédek igyekeznek archaikusan zengeni, ehelyett inkább nehézkesek, s szakszóhasználatuk is kissé vitatható. Igaz, a szöveghez mellékelt szójegyzék is jelzi, hogy „nem teljesen bizonyított” az, ami benne szerepel. Ez azonban véleményem szerint nem túl jó megoldás, mivel a listára felvétettek olyan egyszerű szómagyarázatok (kerál – király, surbankó – fiatal legény), amelyek semmilyen bizonyítást nem igényelnek, úgy bizonyítottak, ahogy vannak, viszont olyan megoldások is (hogy a pogány ősvallás istene az Ősten névre hallgatna, vagy hogy az őrdög jó vagy rossz őrszellem lenne), amelyek nem többek a nyelvtörténeti érveket semmibe vevő népetimológiánál.

Mindezt csak azért érdemes szóvá tenni, mert a kötet az előszó szerint „egyre kevésbé olvasó ifjúságunk”-nak szól, akiket a színes, szép történet joggal fog elszórakoztatni. Mégis, jó lenne, ha egy egyszerű utószó jelezné, mi volt a valóság, amelyet a régészet, nyelvészet már igazolt, s mi a feltételezés, a fikció, a játék a történelemmel. Már csak azért is, mert a kor megválasztása, melyben a regény játszódik, kissé problematikus: Könyves Kálmán törvényei alapján úgy tűnik, a 12. század elején Magyarországon jószerével megszűnt („kihalt”) a ténylegesen gyakorolt egykori pogány ősvallás, lett légyen az bármilyen. A nagy király törvényei részletesen foglalkoznak az izmaeliták (vagyis magyarországi mohamedánok) és a zsidóság beilleszkedési problémáival, négy cikkelyt szentelnek a részegeskedésnek, eközben azonban a pogányságról mindössze egy cikkely szól, s abban is azt olvashatjuk, hogy a pogánykodás bűnét, amit Szent István még a bíróságnak való átadással, vagyis akár halállal, míg Szent László egy ökör árának megfizetésével büntetett, Kálmán legszigorúbb büntetésként is már csak verésekkel sújtja. Így feltételezni, hogy e törvények születése után több mint száz évvel is még mindig élők voltak pogány hagyományok (olyasmire gondolok, hogy azért hajtanak végre valakin istenítéletet, mert a Gönüz, a rossz isten megszállta) merész írói fogás. Bár igen izgalmas, és következetesen végigvitt. A regény önmagában, tanító célzat nélkül, mint érdekes történet, megfog, lebilincsel és igényesen szórakoztat.

S hogy ehhez mi köze a magyarcsanádi Kunkeresztnek (melyet a régészek inkább a 16. századra, a néphit pedig Kun László király korára keltez)? Kiderül a kötetből.

A cikk az Ekultúrán: Rozsnyai János: A táltos keresztje
Más Ekultúrás ajánlóim: Az Ekultúra és én
A könyvet az Atlantic Press adta ki. A harmadik, gyönyörű kép innen való.

A Valamit... egy új sorozat a blogon. Olyan témákat igyekszem érinteni benne, amiknek - rá kellett jönnöm - egyszerűen kevés vagyok az átfogó megírására. Újra és újra előjönnek, mindig újra kedvem támad írni róluk, de a teljes kép legfeljebb mozaikdarabkákból áll össze. Ezért a bejegyzések linkgyűjteménnyel kezdődnek, ahol igyekszem feltüntetni, mit írtam már korábban a témáról a blogon. Ezután következik valami - abból a végtelenből, amiről írni lehetne.

Bevezető linkgyűjtemény

A japán irodalomról eddig még nemigen esett szó a blogon. A Szoga fivérek krónikájáról készítettem már egy véleményt és A Fapadoskönyv Kelet Klasszikusai című sorozatáról írtam már, amelynek többek között a 47 rónin is a tagja.

Japán irodalom

Muraszaki Sikibu: Gendzsi szerelmei I-III.
Elképesztő, hatalmas és izgalmas nagyregény. Minden szempontból meglepett. Elsőre ellenszenves, nőket hajszoló hőse lassan elfogadhatóvá, megérthetővé vált számomra, a regény pedig, amelyben szinte mindvégig rá koncentráltunk, lebilincselő volt. A kifinomult, szinte (poszt)modernnek tűnő módon idézetekkel át- meg átszőtt csevegések, verses udvarlások a legkevésbé sem voltak üresjáratok, egy-egy könyvből kilépve szinte az volt fura, hogy körülöttem nem így éljük az életet. Bár kissé különös, amint a hősök társadalmi szabályok (nőt nem láthatnak meg állva…), előkelően szabott, szimbolikus ruhaujjak és jelképes ajándékok sokaságában tobzódnak, mégis egy idő után minden és mindenki megérthetővé válik modern és magyar szemmel is. Leginkább a Harmadik Hercegnő mellékszála tetszett: élő és idegesítően egyéni figura volt. A fordítás izgalmas és szép, a lábjegyzetekből épp a kellő mennyiség létezik. Szemben a kínai regényekkel e kötetben nincsen túlcsorduló, mégis illogikus erotikus szál, mint a kínai Szépasszonyokban, végtelenül és követhetetlenül sok szereplő, mint a Vízparti történetben, de kisívű cselekmény sem jellemzi, mint a Virágos gyertyákat. Egyszerűen nem is értem, hogyan tudott a kulturális hatásoktól elzárt 11. századi Japánban valaki ilyen élvezetes és különleges történetet írni. Ráadásul egy nő… Óriási élvezet volt, mindenkinek ajánlom Muraszaki Gendzsijét.

Macuo Basó: Százhetven haiku
Fodor Ákos neve egyet jelent a magyar (nyelvű) haikuval. Macuó Basó pedig a japán haikuírás világklasszis klasszikusa. A kis füzet remek (és olcsó!) ajándék lehet a korszak iránt érdeklődőknek, versszeretőknek, sőt bárkinek, aki szeretne tájakon, képeken, hangulatokon elmélázni.
A kedvencem:
Végtelen zápor:
fű tövét veri s az föl-
felé menekül…

Terebess Gábor (szerk.): Egy csésze tea Isszával
Erről a könyvről nehéz elfogulatlanul írni. Imádom! Mindenféle haikuk a szépségestől a mulatságoson keresztül az ironikusig az egyéni hangú, 19. századi japán költőtől, Kobajasi Isszától. (A kötet címe Issza szerzetesnevére utal, a Haikai-dzsi Issza-bó nevet Terebess Gábor a Haiku Templom Teaissza Boncának (papjának) fordítja, ugyanakkor a név vége szó szerint egy (csésze) teát is jelent…)
A kötet verseinek hangvétele ettől:
"Újévi eső –
zsúptetőm is először
ázik be idén."
eddig:
"Fürdődézsától
dézsáig vándoroltam…
Merő locsogás."
terjed.
A kedvencem:
"Függőhídon át
apró léptekkel gyalogol
egy pillangó."

Ryōkan: 44 haiku
Ez a pici füzetke képes igazi, távol-keleti hangulatba ringatni. Terebess Gábor kiváló fordításai mellett az érdeklődők eredeti nyelven is megtalálhatják a haikukat.

Hiroaki Sato: Szamurájlegendák
Nagyívű, érdekes, rengeteg jegyzettel, ellátott szöveggyűjtemény, válogatás a 12-20. századi, a szamurájokkal kapcsolatos japán irodalomból, sok kommentárral, magyarázattal: benne pl. a 47 rónin történetével.

Szanjútei Encsó: Kísértetlámpás
Viharos szerelmi történet, amiben kísértetek tanyáznak köztünk, van, aki bosszút áll és van, aki gyilkol, családtagok találnak egymásra és gonoszok szőnek cselt. A főszereplő pedig egy szolgálatkész és becsületes fiatalember, aki szerencsétlenségére épp annál a szamurájnál kezd szolgálni, aki megölte az apját. 19. századi regény, amely eredetileg népszerű színdarab volt: pergő, érdekes izgalmas.




Egy ind és egy vietnami

Dzsajadéva: Gíta Govinda
Egyszerűen gyönyörű. A szöveg, a történet, a szerelem indiai tánca, a megcsalás, elhagyás, megtalálás és megbocsátás dalfüzére. A fordítás, a Weöres Sándor-féle szekfüvirágleheletzuhatagos-örömillatu zsenialitás. A könyv, a szép fotókkal, melyek sajátos hangulattal varázsolnak el.
Nem szex, nem mámoros kelet, nem erotika – helyette szerelem, szépség, érzelem, de főleg játék: a másikkal, a szavakkal, a költészettel.

Tien Huu: A rizsföldek szerelme
Különös könyv: szakácskönyv, így vannak benne megfőzhető vietnami receptek a levesektől a desszertekig és italokig, de szerelmi tankönyv is szeretne lenni, afrodiziákumok középkori receptjeivel, szerelmi tankönyvek részleteivel, végül Vietnamot is bemutatná, például riportokkal a vietnami kultúráról, hozzá az illusztrációi ízlésesek és gyönyörűek… De ez a kép nagyon vegyes. Talán a legfontosabb számomra a kötetben, hogy számos jól fordított, finoman erotikus 18. századi szerelmes vers olvasható benne a nálunk alig ismert vietnami költőnőtől (!), Ho Szuan Huongtól.

Négyszáz oldalnyi nevetés. Korrajz az Osztrák-Magyar Monarchia fennállásnak korából. Szereplői hírességek és névtelenek, bírák, katonák, kereskedők, nemesek, orvosok, papok, polgárok, színészek, ügyvédek és úriasszonyok. Bárhol felüthető, könnyed kötet, amely feltámaszt egy régi világot, s ma is szórakoztat. Ilyen a Gracza György dualizmus-kori újságíró által szerkesztett és írt könyv, A nevető Magyarország, amelynek első kötete látott napvilágot idén a Helikon kiadónál.

A magát „A magyar könyvműhely”-nek nevező Helikon már eddig is igényes kultúrmissziót teljesített. Hogy csak a legfrissebb megjelenéseiket említsem, ők adják ki az erdélyi Bánffy Miklós és Makkai Sándor életműsorozatát, Lackfi János prózaköteteit, köztük a nagysikerű Milyenek a magyarok?-at, ők jelentették meg a nálunk inkább csak a Mesél a bécsi erdő írójaként ismert Ödön von Horváth két megdöbbentő, sőt szinte sokkolóan éleslátó regényét a fasizmus előretöréséről, erkölcsről és demagógiáról, az Istentelen ifjúságot és a Korunk gyermekét. De Weöres Sándor verseit, Jurij Poljakov vagy Alessandro Baricco regényeit is az ő kínálatukban lehet megtalálni.

A nevető Magyarország egy 1901-es gyűjtemény és korhangulat feltámasztása, nagyon magyar és mégis nagyon monarchiabeli, nagyon modern, mégis igazán ódon. Kezdődik mulattató anekdotákkal legnagyobbjainkról: Deák Ferenctől Kossuth Lajosig, Viktória angol királynőtől Erzsébet királynéig, vagyis Sisiig, Petőfi Sándortól Munkácsy Mihályig, Schillertől Verdiig minden nagy emberről találhatunk legalább egy jó történetet vagy egy nevezetes szállóigét. Hogyan tartotta meg Kossuth Lajos élete első szónoklatát? Mit mondott a tragikus sorsú Rudolf osztrák-magyar trónörökös I. Vilmos német császárnak? Milyen táviratot kapott fiától Viktor Emmánuel olasz király? Mit tett Andrássy Gyula gróf, a kiegyezés utáni első magyar miniszterelnök, amikor bizalmaskodni próbáltak vele? Mit mondott a szivarokról I. Ferenc József császár atyjának, Károly főhercegnek? A könyv első részében mindezekre a kérdésekre választ kaphatunk, sőt olvashatunk Mátyás-mesét is, vagy épp anekdotát a búr tábornok tréfájáról.

Ezután pedig tematikus sorban következnek a különböző társadalmi rétegeket, falut és várost, zsidóságot és egyházi embereket, nőket és férfiakat megidéző viccek, sztorik, történetek: hol meghatóak és pátosszal teltek, hol mai válogatásba illően mulatságosak, néha kicsit durvák – de mindet jó olvasni. Mutatóba íme, három: mindegyik korjelző, elmond valamit keletkezése idejének világáról, társadalmáról, mégis teljesen mai.

„– Nos, hogy tetszik a földalatti villamos? – kérdezi egy ismerőse egy vidéki embertől.
– Sehogysem! – válaszol megvetőleg a vidéki. – Háromszor is felültem rá, de mindétig csak kifelé, a Városligetbe vitt.”
„– Rokonságban van Ön a vádlottal? – kérdi a bíró a tanútól.
– Nem tudom, kérem alássan – feleli a tanú szörnyű aggodalmasan –, mert hát talált gyerek vagyok.”
„– Mit tartasz új szomszédnőnkről?
– Ó, ő valódi fonográf!
– Hogyhogy?
– Beszél anélkül, hogy gondolkoznék.”

Csak abban lehet reménykedni, hogy mielőbb napvilágot lát a kétkötetes munka második darabja is, amely további tíz fejezetben mutatja be a falu, az iskola, a munka vagy épp a gyerekek világát. Jókai Mór írta A magyar nép élce című saját anekdotagyűjteménye előszavában, hogy „A humor csak szabadelmű és felvilágosult népek tulajdona (…), akik a világosságnak szemébe mernek nézni, azoknál otthonos a humor.” Reméljük tehát, hogy mi, mai magyarok elég felvilágosultak, szabad elméjűek és szabadelvűek vagyunk ahhoz, hogy elolvassuk ezt a százéves gyűjteményt. Érdemes!

A cikk az Ekultúrán: A nevető Magyarország (Összeállította: Gracza György)
Más Ekultúrás ajánlóim: Az Ekultúra és én

A Scolar kiadó szellemes és gyönyörű vállalkozása az évi egy-egy kötettel bővülő Útikalauz-sorozat.
Az egyes kötetek képzeletbeli bédekkerként kísérik el olvasójukat a különböző korokba és helyekre, ahol napi öt korabeli pénzegység elköltésének lehetőségével vezetnek végig a legizgalmasabb látnivalókon, s megismertetnek a kor szokásaival és érdekességeivel.
Az angolul Traveling on 5 címet kapó szériát eredetileg a rangos brit Thames and Hudson jelenteti meg. A szép kiállítású, jól fordított magyar kötetekből eddig hat kapható magyarul. Alig várom a két nálunk még kiadatlan könyvet: Bill Scheller Colonial New England on 5 Shillings A Day-ét és Joan Tapper The Wild West on 5 Bits a Day című könyvét (utóbbit különösen...). Remélem, lát bennük fantáziát a kiadó.
A kötetek 2019 áprilisában új borítóval második kiadásban is napvilágot látnak.

Philip Matyszak: Antik Róma napi öt denariusból, 2008, 2019
Philip Matyszak: Antik Athén napi öt drachmából, 2009, 2019
Richard Tames: Shakespeare Londonja napi öt garasból, 2010, 2019
Charles FitzRoy: Reneszánsz Firenze napi öt forintból, 2011, 2019
Donald P. Ryan: Ókori Egyiptom napi öt debenből, 2012
Charles FitzRoy: A szultán Isztambulja napi öt kurusból, 2014, 2019

Frissítés: 2019.04.10.

Ártatlan: pontosan ezt gondolta magáról Rusty Sabich helyettes főügyész az 1987-ben megjelent Turow-regényben, az Ártatlanságra ítélvében. Akkor egyik kollégája, Tommy Molto képviselte a vádat abban a perben, amely megkísérelte bebizonyítani, Sabich nemcsak szakított munkatársával és egykori szeretőjével, a gyönyörű Carolyne-nal, de meg is erőszakolta, majd pedig meggyilkolta őt. A per kimenetelét mindenki ismeri, aki olvasta a regényt: abból kiderült, hogy Sabich miért érezhette úgy, „ártatlanságra ítélték”. Scott Turow első kötete volt a fenti történet, s azonnal elismertté, sőt híressé tette szerzőjét. A könyvből film készült Harrison Ford főszereplésével, Turow pedig a későbbiekben hét további remek regényt írt, melyek mindegyikével a jogi krimi műfajának megteremtőjévé lépett elő. Egészen 2010-ig azonban ragaszkodott hozzá, hogy minden műve független történet legyen. Bár szinte mind az Ártatlanságra ítélvében kitalált Kindle megyében játszódott, valamennyi önálló eseménysor volt. Huszonhárom évvel az Ártatlanságra ítélve után azonban megszületett az Ártatlan, amely folytatja és új fényben láttatja Rusty Sabich történetét.

Ártatlan: ezt állítja magáról Sabich ebben a regényben is. Pedig ott találták a felesége, Barbara holtteste mellett, ráadásul egy teljes napig üldögélt a lakásban a halottal, s kitakarított, rendet rakott körülötte. Mi ez, ha nem tipikus példája a tökéletes gyilkosságnak, ami után az elkövető sokkot kap, s mindent „elront” azzal, hogy nem értesíti időben a hatóságot? Tommy Molto ezúttal biztosra megy: úgy érzi, Sabich megérdemli, hogy a friss gyilkosságért életfogytiglan börtönfalak közé zárják, hiszen egy halálesettel kapcsolatban már megúszta a felelősségre vonást. Az igazságszolgáltatás gépezete beindul, s mindenkinek el kell döntenie, hova is áll Rusty harcában: mellette vagy ellene lesz? Döntenie kell Rusty titkárnőjének, sőt, szeretett fiának, Natnek is. Vajon bebizonyosodik-e még egyszer Sabich ártatlansága? Vagy már korábban is tévedett mindenki, így az olvasó is? Megváltozhat egy gyilkos személyisége? És egy ártatlané?

Az Ártatlan előszavában Turow azt írja, az egész regény egy ötletből, egyetlen gondolatból született meg: „Egy férfi ül az ágyon, amelyen egy nő holtteste hever.” Ezzel a lidérces képpel kezdődik a könyv valóban, ám nagy változás az előző kötet narrációjához képest, hogy az eseményeket Sabich fia mondja el. A könyv minden fejezetet más meséli: hallhatjuk Nat, Rusty és Molto gondolatait is, ilyen módon a már ismerős szereplők lelkébe is jobban beleláthatunk, s (újra) felfedezhetjük személyiségüket. Molto sorsa valamiképpen Sabichéval lesz párhuzamos, de ellentétbe állítható Natéval is. Jobban megismerhetjük azokat az indítékokat is, amik egy ügyészben vagy egy védőben dolgoznak. Az első könyvvel összehasonlítva, amely erősen Rustyra és a nyomozásra koncentrált, úgy éreztem, az Ártatlan személyesebb, sokfélébb, kissé szenvedélyesebb, esetleg (komoly férfimódon!) érzelmesebb. Ilyen módon Turownak sikerült megújítania egy maga kitalálta stílust, ami talán a legtöbb, amit egy író megtehet…

Be kell valljam, az Ártatlan sokkal jobban tetszett nekem az Ártatlanságra ítélvénél. Miközben Turow a „modern” világ összes kihívását elfogadta és reagált rájuk (van a könyvben számítógépes bűnözés, DNS-vizsgálat, gyógyszerelmélet, Google-keresések lekérése és e-mailek utáni nyomozás, melyek nélkül nem lehetne hiteles egy mai regény), egy sokkal jobban az emberekre koncentráló krimit írt, aminek már-már lélektani mélységei vannak, s benne szinte nagyobb veszélyt jelentenek szereplői életére saját emberi gyöngeségeik, egykori hazugságaik, fölösleges büszkeségük, ostoba kis titkaik, mint a (remekül kidolgozott) jogi és nyomozati csapdák, melyekkel tele volt már az előző könyv is.


Mindenkinek lelkesen ajánlom tehát az Ártatlant. Még egy kérdés maradt hátra: elolvashatja-e olyan, aki nem ismeri az Ártatlanságra ítélvét, vagy már igen rég volt a kezében? Szerintem erre is igen a válasz (bár most, hogy az Agave pompás új fordításban, néhány hónappal ezelőtt újra kiadta az első regényt is, kár volna nem újraolvasni). Az Ártatlan pont annyit idéz fel az első könyvből, amennyi az érzelmek mozgósításához szükséges. Turow eljátszott a lehetőséggel, hogy folytassa egy korábbi történetét, de még így sem bizonyult játékrontónak: a teljes igazságot az előző bűnesetről az Ártatlanságra ítélve rejti… Az Ártatlannak megvannak a maga titkai: érdemes őket megfejteni.

A cikk az Ekultúrán: Scott Turow: Ártatlan
Más Ekultúrás ajánlóim: Az Ekultúra és én
Az előző kötetről: Scott Turow: Ártatlanságra ítélve

A Valamit... egy új sorozat a blogon. Olyan témákat igyekszem érinteni benne, amiknek - rá kellett jönnöm -  kevés vagyok az átfogó megírására. Újra és újra előjönnek, mindig újra kedvem támad írni róluk, de a teljes kép legfeljebb mozaikdarabkákból áll össze. Ezért a bejegyzések linkgyűjteménnyel kezdődnek, ahol igyekszem feltüntetni, mit írtam már korábban a témáról a blogon. Ezután következik valami - abból a végtelenből, amiről írni lehetne.

Bevezető linkgyűjtemény

A magyar nyelven megjelent klasszikus kínai regényekről itt találhatsz egy összefoglaló raktárbejegyzést. Az ott szereplő 12 könyv közül itt öt szubjektív értékelését olvashatod el. Néhány részletéről is olvashatsz ebben a bejegyzésben: Pirulós poszt - A kínai Káma-Szútra. A Nyugati utazás című regény egy átdolgozásáról pedig itt találsz véleményt: Vu Cseng-en: A majomkirály története (Átdolgozta: Tokaji Zsolt). Számos kínai verseskönyvről is írtam már a blogon: Kínai költészet - kedvenceim. Pu Szung-ling kísértethistóriáiról pedig itt is: A mesés Kelet - a Terebess-világ. Kínai bölcsességek is szerepelnek az itt megemlített könyvekben: Bölcsességek a titokzatos Keletről - STB. A Fapadoskönyv Kelet Klasszikusai című sorozata pedig, amiről szintén írtam, olyan nevezetes könyveket is tartalmaz, mint Liu Csang Csung Kuj, az ördögűző című, 17. századi regénye.

Könyvek

Lo Kuan-csung (Luo Guanzhong): A három királyság története
Mulatságos, hogy ehhez a műhöz a Dynasty Warriors harcjáték nyomán jutottam el. Ez egy részletfordítás az eredeti, 14. századi műből, de még így, torzóban is egy egészen különös, történelmi, mégis mitikus világba vezet be. Igaz barátságok, nagy hősök, önfeláldozás, gyűlölet, hatalomvágy és szeretet mind ott szerepel a három hadakozó királyság történeteiben.

Si Naj-an (Shi Nai'an): Vízparti történet
Hatalmas, izgalmas és bonyolult szövésű történet a 14. századból egy törvényen kívülre került rablóbandáról, amely azonban az igazságért küzd egy korrupt, elbürokratizálódott és kegyetlen eszközökkel központosító Kínában. A történet szerint a hősök valójában isteni küldöttek, de mindenképpen a sorsuk ellen lázadó, vakmerő, okos, bölcs, erős, ravasz vagy éppen brutális, de társaik közül mindenképpen fejjel kimagasló személyiségek. A történet árnyoldala, hogy nem szabályos regény (kora miatt nem is lehet az), így rengeteg a történetszál, s több mint 100 nevet kell egyszerre fejben tartani – de megéri.

A hét taoista mester
Érdekes, elgondolkodtató és taoista filozófiával telt, mégis cselekményes regény a 16. századi Kínából, korábbi, mint a közismert Szép asszonyok egy gazdag házban. Egy állítólag valóban élt, legendás tanítónak és tanítványainak sorsát követi nyomon: végignézhetjük, hogyan érdemlik ki fő-taoistaként végül a halhatatlanságot. Közben azonban felidézi az egész korabeli Kínát, elmesél sok érdekes, apró történetet, legendát és bemutat olyan érdekes szokásokat, mint a család eskütétele egy szerződés elfogadásakor vagy a nők öltözködésének menete a korszakban. A fordítás néhol kissé didaktikusan modern-taoista, de korhű és érdekes. Ami fura, hogy (jellemzően a magyar könyvkiadásra), a borító és fülszöveg teljes ostobaság, olyan, mintha Ewa Wong írta volna a könyvet. Az eredeti angol borító pontosan úgy néz ki, mint a magyar, csakhogy azon az olvasható a mester köpenyén: Translated by Ewa Wong. Merthogy ez egy valódi kínai „folk novel” (vagyis nem egyszerűen elbeszélés, hanem szerző nélküli, Ming-kori regény), Ewa Wong meg csak a(z angol) fordító. (Mindez egyébként a könyv előszavában benne van, de a kötet belsejében is magyarul szerzőként szerepel Wong.) Még jó, hogy észrevettem, hogy ez egy 16. századi, valódi regény: mostanában ugyanis egy taoista közösséghez sem szeretnék csatlakozni, viszont szeretem a régi kínai irodalmat…

Virágos gyertyák, avagy egy jó házasság története
Szépséges, rejtelmes, izgalmas szerelmes regény a 17. századból. Jégszív kisasszony (akinek neve a bölcsességére utal) sikerrel áll ellent minden mesterkedésnek, hogy olyanhoz kényszerítsék, akit gyűlöl, vagy épp elrabolják, sőt, megerőszakolással kényszerítsék rossz házasságra. Érintetlenül megőrzött szüzességével, hűséges szerelmével és megfontolt bölcsességével mindent megnyer, sőt, még a császár támogatását is megkapja: egy újkori férfitársadalom hajt fejet a női ész, találékonyság és érzelmek előtt.

Cao Hszüe-csin - Ka O (Cao Xueqin - Gao E): A vörös szoba álma
Óriási öröm volt a Csillag Vera hangulatos, Kínás illusztrációival kísért régi kiadású kötetet olvasni. Ellentétben a Virágos gyertyák szerelem- és bölcsességközpontú, vagy a Szép asszonyok egy gazdag házban erotikus történetvezetésével, itt megjelenik a hit a sorsban, az előre elrendeltségben és a jóslatokban. A zárás sem hagyományos boldog, vagy lezárt vég. Egy mágikus kő földi útját kísérhetjük végig, illetve… 18. századi, klasszikus kínai regény.

Tőkei Ferenc (szerk.): A rászedett kísértet
Izgalmas, borzongató és rövid klasszikus középkori kínai kísértethistóriák. Démonok, szellemek, félholtak, csavaros, szerelmes vagy anekdotikus történetek. Kiváló úti olvasmány picike mérete miatt. Csak aztán furcsa „felébredni” belőle, ha elértük az úti célt – mert elvarázsol egy másik világba.

Pu Szung-ling: A pokolbíró
Remek, talányos, misztikus kísértethistóriák egy az 1600-as években élt klasszikus kínai szerző tollából. Megelevenedő képek, életre kelt halottak, démonok és istenségek, hősök és gyávák – igazi izgalom a rövid történetek mindegyike!

1968
22 detektívtörténet I.
22 detektívtörténet II.
Agatha Christie: Tíz kicsi néger
Stanisław Lem: Solaris
Jakov Naumov - Andrej Jakovlev: Hamis nyomon
Josef Skvorecký: Borúvka felügyelő szomorúsága
1969
Pamela Branch: Minden hétfőn gyilkosság
Agatha Christie: A Bertram szálló
Viktor Fink: Idegenlégió
Erle Stanley Gardner: A legyező-táncosnő lovának esete
Helen Traubel: Gyilkosság a Metropolitan Operában
Mika Waltari: Palmu felügyelő tévedése
1970
John Ball: Forró éjszaka
Agatha Christie: Rejtély az Antillákon
Agatha Christie: Temetni veszélyes
Émile Gaboriau: A 113. számú ügyirat
Erle Stanley Gardner: A kölcsönkért lány esete
Stanisław Lem: Pirx pilóta kalandjai
Pavel Nauman: Az idő árnyékában
Václav Nývlt: Kétmillió szemtanú
Ellery Queen: Gyilkosság rendelésre
Emil Vachek: A képtár titka
Emil Vachek: Gyilkos árnyak
1971
Joe Alex: Ördögi játszma
John Dickson Carr: A sorozatos öngyilkosságok esete
Patricia Highsmith: A balek
Hana Prošková: Levelek a túlvilágról
Emil Vachek: Átkozott pillanat
Mika Waltari: Megmondják a csillagok
1972
Joe Alex: Ki lesz a gyilkos?
Anatolij Bezuglov - Jurij Klarov: Haláleset miatt zárva...
Agatha Christie: Paddington 16.50
Eduard Fiker: A halott nem azonos
Émile Gaboriau: A Lerouge-ügy
Dashiell Hammett: A cingár feltaláló
1973
Agatha Christie: Nyaraló gyilkosok
Agatha Christie: Öt kismalac
Michel Dedina: Szőrmetolvajok
Viktor Fink: Idegenlégió (II.)
Erle Stanley Gardner: Az elbűvölő kísértet esete
Gaston Leroux: A véres bábu - A gyilkológép
1974
Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes emlékiratai
Gaston Leroux: A sárga szoba titka
Ross Macdonald: Búcsúpillantás
Georges Simenon: A sárga kutya
Arkagyij Vajner - Georgij Vajner: A gyilkos ismeretlen
1975
Agatha Christie: Az ABC-gyilkosságok
Agatha Christie: Gyilkosság Mezopotámiában
Erle Stanley Gardner: A fuldokló kacsa esete
Ross Macdonald: A csontketrec
Georges Simenon: Maigret habozik
1976
Claude Aveline: Emberrablás francia módra
Agatha Christie: Tíz kicsi néger (II.)
Erle Stanley Gardner: A szerencsés lányok esete
Ross Macdonald: Csipkerózsika
Tom Wittgen: Magánélet
1977
Arkagyij Adamov: A bűvös négyszög
Agatha Christie: Egy marék rozs
Agatha Christie: Hétvégi gyilkosság
Erle Stanley Gardner: A morcos lány esete
Józef Hen: A pókerjátékos arca
Georges Simenon: Maigret csapdát állít
1978
Joe Alex: A halál beszél helyettem
Joe Alex: Magam vagyok a pokol!
Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset - Függöny
Paul Kanut Schäfer: Halott vagy, Angyalom
Mika Waltari: Megmondják a csillagok (II.)
Alan Winnington: Macskaszem
1979
Joe Alex: Szárnyatlan szárnyalással űztem...
John Dickson Carr: A kastély titka
Agatha Christie: Nemezis
Zdena Hadrbolcová: A titokzatos paraplé
Georges Simenon: Maigret szórakozik
Arkagyij Vajner - Georgij Vajner: Sötétben tapogatózva
1980
Joe Alex: Ördögi játszma (II.)
Roger Borniche: A banda 1980
Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen
P. D. James: Már megint egy csalogány
Stanisław Lem: Szénanátha
Poul Örum: Csak az igazat
Ross Macdonald: A kék pöröly
1981
Agatha Christie: Cipruskoporsó
Agatha Christie: Temetni veszélyes (II.)
E. V. Cunningham: A narancssárga Mauritius esete
Erle Stanley Gardner: Az alázatos zsaroló esete
P. D. James: Nem nőnek való
Jean-Paul Rouland - Claude Olivier: Bájos hekus
Maj Sjöwall - Per Wahlöö: Az elveszett tűzoltóautó
1982
Kerstin Ekman: Lélekharang
Charles Exbrayat: Rémület az óvárosban
Erle Stanley Gardner: A rettegő örökösök esete
Barbara Krzysztoń : Karolina, ne zavarj!
Viktors Lagzdins: Halál a Szarvas-tanyán
Alan Winnington: A milliomos szív-ügye
1983
Joe Alex: A Labirintus Úrnője
Lionel Black: Gyilkosság pár pennyért
Erle Stanley Gardner: A szerencsés lányok esete (II.)
P. D. James: Takard el arcát!
Joyce Porter: Dover mindent megold
Ruth Rendell: A festett ördög
Horia Tecuceanu: Az Anda-akció
1984
Agatha Christie: Bűbájos gyilkosok
Agatha Christie: Gyilkosság Mezopotámiában (II.)
Agatha Christie: Öt kismalac (II.)
Dashiell Hammett: A máltai sólyom
Andrej Levin: A halál kertje
Pierre Magnan: Végy egy pint embervért!
Patricia Moyes: Angyalhalál
Ludwika Woźnicka: Fantasztikus bűntények krónikája avagy Különös és hátborzongató históriák
1985
Arkagyij Adamov: Gyilkosság a Vidám Parkban
Desmond Bagley : Hajtóvadászat a Szaharában
Agatha Christie: A Bertram szálló (II.)
Antonia Fraser: Langyos bűnbánat
Dashiell Hammett: A cingár feltaláló (II.)
P. D. James: Fehérköpenyes halál
John D. Macdonald: Bíbor szabadesés
Ed Mazzaro: Chicagói történet
Georges Simenon: Maigret pipája - Maigret az esküdtszéken - Maigret megharagszik
Edgar Wallace: A borzalmak tornya
Edgar Wallace: Hét lakat alatt
1986
Agatha Christie: Rejtély az Antillákon (II.)
Viktor Fink: Idegenlégió (III.)
Antonia Fraser: A vad sziget
Břetislav Hodek: Kockára tett szerelmek. Öregedő férfiak esete
P. D. James: A hulla csónakon érkezett
Georges Simenon: A londoni férfi - Maigret és a borkereskedő
Ian St. James: A halál szigete
1987
Desmond Bagley: A kenyai kapcsolat
Simon Brett: Gyilkosság nyílt színen
Agatha Christie: Egy marék rozs (II.)
Agatha Christie: Halál a Níluson
Patricia Highsmith: Kétarcú január
Stanisław Lem : Kiberiáda
Horia Tecuceanu: D-237
Arkagyij Vajner - Georgij Vajner: A "Fekete macska" bandája
Tom Wittgen: A hamis Madonna
1988
Jaroslav Boček: Karpeta doktor esete 
Agatha Christie: Nyílt kártyákkal
Agatha Christie: Paddington 16.50 (II.)
Mignon G. Eberhart: A C-kabin vendége
Osso Eis - Egon Eis: Az utolsó londoni nő
Mark Hebden: Pel és a kopó
Eduard Hruckij: Leszámolás 
P. D. James: Szörnyűségek szép szigete
Gregory McDonald: Zárt körű gyilkosságok 
Rex Stout: A vörös doboz
Julian Symons: Lee Annácska nevén
Margaret Truman: Gyilkosság a Legfelsőbb Bíróságon
1989
Raymond Chandler: A gyöngy bajjal jár
Agatha Christie: Macska a galambok között
Gaston Leroux: A fekete ruhás hölgy illata
Gunnar Staalesen: Lány a hűtőszekrényben
Edgar Wallace: Fehér arc
Tom Wittgen: A Fekete Péter játék
1990
Ngaio Marsh: Fény kialszik!

Link:
A Magvető kiadó Albatrosz krimisorozatának kötetei 

Egy gondolkodó ember önportréja. Egy nagyformátumú, de kudarcos politikus önéletrajza. A magyar történelem egyik legvitatottabb személyiségének megkapó arcmása. Ez a Hit, illúziók nélkül, Károlyi Mihály 1956-ban megjelent emlékirata. A monumentális önarcképvázlatot negyedik kiadásban jelentette meg az Európa Könyvkiadó. Az Emlékezések sorozatba való beillesztése nemcsak azért fontos, mert modern, szép külsővel, méltó köntösben kerülhet az olvasó kezébe. A negyedik kiadás egyúttal a legelső teljes is: Magyarországon ugyanis még soha nem jelent meg az emlékirat csonkítatlan szöveggel, így most először olvasható pontosan annyi és az, amennyit és amit Károlyi meg kívánt osztani olvasóival, s meg akart őrizni a jövőnek.

Nagykárolyi gróf Károlyi Mihály (Ádám György Miklós) 1875. március 4-én született Budapesten, s 1955. március 19-én, két héttel nyolcvanadik születésnapja után halt meg a franciaországi Vence-ban, második emigrációjában. A két dátum között Károlyi rengeteg alakban lehet ismerős a történelemkönyvek lapjairól. Volt elképesztően gazdag arisztokratacsemete 45 ezer hold földbirtokkal és szánalomra méltó, nyúlszájjal és farkastorokkal operált, halálra készülő kamasz. Az életet egyre komolyabban vevő jogászhallgató, a szövetkezeti mozgalom ifjú támogatója és az országgyűlés üléséről botrányos erőszakkal eltávolított ellenzéki politikus. Az Astoriában létrejött ellenkormány, a Magyar Nemzeti Tanács feje, egy ország reménysége, az őszirózsás forradalom kulcsfigurája, földosztó és „vörös gróf”. Az Első Magyar Köztársaság (Magyar Népköztársaság) első miniszterelnöke és első köztársasági elnöke. A Vix jegyzék elutasítója és állítólagos áruló, aki a kommunisták szerint átadta nekik a hatalmat. Száműzött, mégis kitartó, világjáró békepolitikus és kallódó, vagyontalan emigráns. Viszonylag idős családapa és mellőzött politikus. Ismét hazatérve megint egy ország reménysége, jelkép, szimbólum – és párizsi magyar követ, akit Rákosi folyamatosan figyeltetett. Végül: csalódott, önkéntes emigrációba vonuló, bukott államférfi.

A Hit, illúziók nélkül erről szól: arról, hogyan jutott el a gróf a fóti nagybirtokról a világpolitikához, a „hosszúra nyúlt ifjúság” (Hajdu Tibor kifejezése) és a hagyományos negyvennyolcas politizálás korszakától a világforradalom és a népköztársaság gondolatáig, a szociáldemokratákkal és az általa szocialistának tartott kormánnyal való együttműködésig. A kötet Károlyi utolsó nagy munkája volt, melyet 1953-ban fejezett be, s először angolul jelent meg. Ehhez a szöveg fordítását és szerkesztését felesége, Károlyi Mihályné Andrássy Katinka és a család barátja, A. J. P. Taylor brit történész készítette. Károlyi az utolsó szövegállapotig figyelemmel kísérte a húzásokat és bővítéseket, így a mű teljes mértékben az ő szellemében nyerte el végső formáját, s most végre teljes alakjában olvasható magyarul. Színes, érdekes, olvasmányos önéletrajz, amely megmutatja felelősséggel, erős erkölcsi érzékkel  és az újító politikai gondolatok iránti szüntelen és állandó érdeklődéssel telt szerzőjének belső világát is. Egy érdekes embert ismerhetünk meg belőle, aki készen áll arra, hogy megítélje pályáját, amelyet hittel, de immár illúziók nélkül járt be.

Károlyi sok-sok arca közül manapság mindenki azt választja ki magának, amiben „hisz”: a nagy politikust vagy a jót akaró tévelygőt, mások bábját vagy a kényszerpályák emberét. Ideje volna megismerkedni azzal, milyennek látta ő magát végső számvetésekor: hogyan értékelte hosszú és változatos politikai pályáját, egyes lépéseit, elveit, tévedéseit, eredményeit. Erre kiváló a kötet, melyet névmutató, jegyzetek és fényképek kísérnek. Már csak egy reménység marad hátra: hogy egyszer napvilágot látnak Károlyi eredeti, magyar nyelvű, a jelen kötethez írt jegyzetei is, melyből a kész szövegből végül kihagyott, a magyar eseményekhez szorosan kötődő, de a nyugati olvasók számára annak idején érdektelennek ítélt részeket is megismerhetjük. Addig itt ez a mű, az Emlékezések sorozat egyik legjobb darabja. Várja nyitott szellemű olvasóit.

A cikk az Ekultúrán: Károlyi Mihály: Hit, illúziók nélkül
Más Ekultúrás ajánlóim: Az Ekultúra és én

A Corvina 2004-ben elindított, rendkívül igényes, nagyon szép és modern szemléletű művészettörténeti kismonográfia-sorozata 2016-ban, idén érkezett el a tizenkettedik kötetéhez. A legfontosabb művészeti korszakok közül talán már csak a magyarországi romantika (amely csak érintőlegesen szerepel a historizmus és a biedermeier témáját felölelő kötetekben) és a 19-20. század fordulójának sokarcú művészete megíratlan, remélem azonban, hogy egyszer születik egy áttekintő kötet az 1960-90 közötti "legmodernebb" művészetről is. Minden könyv olyan szép, mint valami ékszer, kiváló minőségűek a képek és a szöveg is, s rengeteg friss, a legújabb kutatásokra épülő, esetleg a sorozatbeli szerzőtársak megállapításaival is vitatkozó elképzelés jelenik meg bennük. Minden kötetről írtam itt, a legújabbról pedig itt. A sorozat társsorozata a Művészcsoportok, amelyről itt találhatsz bejegyzést.

Gellér Katalin: A magyar szecesszió, 2004
Vadas József: A magyar art deco, 2005
Révész Emese: A magyar historizmus, 2005
Sisa József: A magyar klasszicizmus, 2006
Vadas József: A magyar konstruktivizmus, 2007
Igaz Rita: A barokk Magyarországon, 2007
Marosi Ernő: A gótika Magyarországon, 2008
Mikó Árpád: A reneszánsz Magyarországon, 2009
Prakfalvi Endre - Szücs György:
A szocreál Magyarországon, 2010
Szvoboda-Dománszky Gabriella: A magyar biedermeier, 2011
Marosi Ernő: A romanika Magyarországon, 2013
Gellér Katalin: A magyar szimbolizmus, 2016

Frissítve: 2016. 05.01

Monumentális történelmi regény, amelyet villámgyorsan elolvastam. Második világháborús kalandregény, amelyben a lélektani elbeszélés talán még a kalandoknál is érdekesebb. Kémkedés, politika és embermentő akciók, szaloncsevegés, szerelem és gáláns ajándékok, mesés étkek, csodás ruhák, kedélyes beszélgetés, szadista hóhérok, úriember parancsvégrehajtók, lángoló repülőgépek egyetlen történetben. Fülszövege szerint történelmi thriller, aminek azonban még az elbeszélésmódja is különleges. Ez Benkő László új regénye, amely a spanyol polgárháború és a második világháború szörnyűségeitől körülvett szépséges és vakmerő arisztokratáról mesél: A spanyol grófnőről.

Az író sokak számára jól ismert. Hihetetlenül termékeny szerző, aki írt állattörténetet és szerelmes könyvet, afrikai kalandot és históriai nagyregényt. Sok olvasó ízléssel és jó érzékkel megírt női történeteiről ismerheti, amelyek a Florence sorozatban, különböző álneveken láttak napvilágot. Igazi hivatása azonban a magyar történelem megelevenítése. Nagy sikert aratott a tatárjárásról írt A végső tenger című trilógiája, a honfoglalást felidéző három kötet, a Táltosidők, az Idegen tüzek és a Megszerzett föld, s a tizedik század elején játszódó, kétrészes Viharlovasok. Ebben az új kötetében azonban új terepre indul: a világtörténelemről, mégpedig a huszadik századiról ír, főhőse pedig szellemes, okos és bátor fiatal nő.

Elena Angela Morante grófnő a fikció szerint valóban létező alak. Sevillában beszél a szerzővel mintegy hetven évvel a kötetben elmesélt események megtörténte után, s rábízza egész múltját, emlékeit és élményeit. Mesél neki, s megismerteti egy kegyetlen, veszélyes és különös korszakkal, amikor a világ megőrült és a grófkisasszonyok gondtalan bálozás helyett sebesült repülősöket operáltak, árva zsidógyerekeket bújtattak és kémfőnökökkel kokettáltak. A regény szövege Elena személyes emlékezéseit fűzi össze az életéről szóló egyes szám, harmadik személyű elbeszéléssel és az emlékezéseket új fénybe állító kommentárokkal.

Elena életében a mélyen megélt hit, a szó szerint vett könyörületesség, a bátorság és a szeretet a meghatározó, így képes felnőni a sors által rámért feladatokhoz. Személye azonban ellentmondásos: ahogy számos háborús hőst, őt is félreismerik később, árulót, fasisztát, hízelgőt látnak benne. Ráadásul több titkot is őriz. Vajon beteljesül-e élete szerelme? Gyilkossá válik-e? Megtalálja-e a lányát?

A nagy ívű, de magát olvastatóan izgalmas történelmi regény minden kérdésre választ ad, s talán arra is mintát mutat, hogyan válhat a hétköznapi emberből hős. A spanyol grófnő kitalált története számos valódi történelmi személy életútját idézve kalauzol nagylelkűség, nagyszerűség és merészség között: tanít és szórakoztat.

A cikk az Ekultúrán: Benkő László: A spanyol grófnő
Más Ekultúrás ajánlóim: Az Ekultúra és én
A regényt az Atlantic Press adta ki.

A Gyümölcskosárba ismét Molyos értékelések kerülnek. Ezúttal Magyarország történetével foglalkozó kötetek sorjáznak rövid ajánlóval, mégpedig tizennyolc. Akad köztük kiállítási katalógus, jegyzetek tömkelegével bíró történelmi szakkönyv, forrásközlő képeskönyv és népszerű ismeretterjesztés is. Ám mindegyik igényes, modern és megbízható.

18. rész: Egy kis magyar történelem
Kristó Gyula: Magyar honfoglalás – honfoglaló magyarok
Meglepően könnyed hangú, könnyen olvasható, okos könyv Kristó Gyulától, a korai magyar történelem egyik legjobb ismerőjétől. Azt hiszem, ez volt az utolsó népszerűsítő kötet, melyet a honfoglalás koráról írt. Jó áttekintés, sok a könyv megírásakor még egészen friss régészeti, nyelvészeti eredmény bennfoglalásával, ráadásul jól fogható puha kötése, szép szövegtükre is vonzó kézikönyvvé teszi.

Györffy György: István király és műve
Elképesztően alapos, értékálló és élvezetes monográfia sok képpel, a maga korában unikális, azóta klasszikussá vált elmélettel. Megkerülhetetlen. Még ma is mindenkinek ajánlható. Természetesen fekete borítóval, nagyapám könyvtárából olvasva (újra és újra).

Kristó Gyula: Szent István király
Okos, logikus, gyorsan elolvasható könyv Szent Istvánról: felhasználja a korábban megjelent nagy- és kismonográfiák, a hihetetlenül terjedelmes tény- és adatanyag morzsáit, de azért igyekszik a saját útján járni (és még véletlenül sem Györffyét). Érdekes és alapos.

Makk Ferenc: Magyar külpolitika (896-1196)
Kalandregény érdekességű elemzése a korszaknak, országoknak, uralkodóknak, külpolitikai machinációknak, amely bemutatja, hogyan lett Magyarország a címben megadott időben megszülető államból majdnem-nagyhatalom, európai súlyú, jelentős ország, s milyen házassági, háborús és térítő taktikákkal, gazdasági helyezkedéssel vált az Árpádok Magyarországa azzá, amire ma is büszkék lehetünk. Igénytelen, de jól olvasható külalakkal – jó könyv.

A Képes Krónika könyve
Gyönyörű képeskönyv azoknak, akik szeretik a művészetet, a történelmet, a zászlók, ruhák történetét, a könyvművészetet vagy egyszerűen csak a szép albumokat. Benne a Képes Krónika híres miniatúrái, magyarázatokkal remek, hatalmas reprodukciókon, okos tanulmányokkal, forrásrészletekkel. Lapozni is gyönyörűség.

B. Szabó János: A tatárjárás
A mohácsi csatáról (lásd lejjebb) íródott kis kötethez hasonlóan ez is unikum. Érdekes és ami több: friss, szakszerű és olvasmányos írás. Milyenek voltak a tatárok (mongolok)? Hogyan harcoltak? Miért jöttek? Miért mentek? Miért volt jó ötlet szekérvárral védekezni IV. Béla hadseregének? Miért veszítettek mégis? Hol vívták valójában a muhi csatát? Mennyiben volt Béla második honalapító? Miért írta Rogerius, hogy az ország megszűnt létezni, amikor ez nem volt igaz? Rengeteg friss információ, legendaoszlatás, középkori hadtörténelem, ábra és hadművészeti adalék egyetlen apró könyvben. Beszerzendő!

Kubinyi András: Mátyás király
A legmérvadóbb Mátyás-életrajz. Egyszerűen nem érdemes másikat olvasni, mióta megjelent. Remek, okos, izgalmas, oknyomozó, legendákat eloszlató, a legfrissebb (Kubinyi-féle) kutatásokra támaszkodó, teljesen újszerű társadalmi és gazdasági elemzéssel. (Viszont kedves Vince kiadó: kérem, könyörgöm, adják ki újra. Hét évembe telt, mire be tudtam szerezni antikváriumban, mivel tökéletes hiánycikk. Angolul viszont kapható nálunk... Ezt nem értem.)

Galeotto Marzio: Mátyás királynak kiváló, bölcs, tréfás mondásairól és tetteiről szóló könyv
Megunhatatlan, bájos, humoros vagy bölcs történetek, ékes magyar nyelvre fordítva, csodaszép kiadásban, gyönyörű kódexképekkel, miniatúrákkal és iniciálékkal díszítve. Elsőrangú történelmi, művészettörténeti forrás, és remek olvasnivaló.

B. Szabó János: A mohácsi csata
Okos, izgalmas, a legfrissebb kutatási eredményeket felhasználó, rengeteg ostoba tévhitet eloszlató könyvecske, a Corvina Tudástár tagja. Ha még Szakály Ferenc ellentmondást nem tűrő ítéleteinél tartasz, ha számodra a legújabb, „modern” mohácsi csatás kötet Nemeskürtyé, ha tudni szeretnéd, miben tévedett Perjés Géza, ha unod, hogy Nemere erről is összeütött egy könyvet tényismeret nélkül – válaszd EZT.

Péter Katalin: Házasság a régi Magyarországon
A történésznő egyéni hangú, csevegő, kellemes stílusú, mégis szakszerű betekintése a régmúlt századok magánéletének egyik legvédettebb szférájába. Hogyan működött és hogyan nem működött az újkori házasság? Hogyan házasodott a nemes, a polgár, a paraszt? Jó olvasni, mégis szakszerű kötet, amely méltán tarthat számot az életmódtörténet iránt érdeklődők, de azok érdeklődésére is, akik szeretnének valami érdekeset olvasni az elmúlt korokról. Benne anekdoták, forrásszövegek, levélrészletek és fura történetek váltják egymást adatokkal és következtetésekkel. És szépek az illusztrációk.

Poór János: Kényszerpályák nemzedéke 1795–1815
A Magyar História sorozat egyik legjobb kötete. Különös időszakról szól, mert a magyar jakobinusokról tulajdonképpen már nem, a reformkorról pedig még nem. Korához mérten különösen új szellemű, érdekes, színes összefoglalása egy elfelejtett időszaknak.

Hermann Róbert – Erdődy Gábor: Szemere / Batthyány
Hermann Róbert életrajza lebilincselőbb. Batthyány személyisége érdekesebb. Igazi csemege ez a két Fekete-fehér életrajz, ritka célpontot választottak az életrajzírók. Két különböző szabadelvű reformprogram bontakozik ki, s két alig ismert politikus, Magyarország első két miniszterelnökének személyisége. Megismerésre érdemes!

Hermann Róbert: 1848–1849 – A szabadságharc hadtörténete
Hadtörténet-imádóknak való ínyencség. Nemcsak a szabadságharc összes hadi vonatkozását dolgozza fel rengeteg kép, adat, forrás és térkép segítségével, de a csatákat számítógépes rekonstrukciós képeken is tanulmányozhatjuk. Nagyon szép, olvasmányos, igazi jó könyv. Bár nagy alakú, nem lehet letenni…

Hermann Róbert: I. Ferenc József és a megtorlás
A szerző Megtorlás az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után című korábbi kötetének teljesen átírt, átszerkesztett, tetemesen kibővített, okmánytárat is tartalmazó, szépséges képekkel díszített változata. Alapos, érdekes, kézbe illő, rengeteg kutatáson nyugvó, részletes lábjegyzetekkel megalapozott, hiánypótló összefoglalása a témának a szerző saját kutatásai alapján, új szemlélettel.

Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés
Nagyon alapos kézikönyv rengeteg adattal, térképpel, részlettel és dokumentumokkal kiegészítve (Apponyi beszéde, nemzetközi megbeszélések jegyzőkönyvei a magyar ügyről). Leszámol a tévhitekkel, kiváló, objektív, szakszerű összefoglaló.

Thomas Sakmyster: Admirális fehér lovon
Kiváló életrajz széles körű adatgyűjtésre és rengeteg forrás feldolgozására alapozva. A részben magyar származású történész szerző tizenöt évi kutatásának anyagát írta meg a kötetben. Elszomorító, hogy ezzel az első – s 2010-ig az egyetlen – objektív Horthy-életrajzot alkotta meg. Bár néhol kissé pontatlan, összességében rendkívül izgalmas, érdekes, megbízható és átfogó munka, mindenkinek bizalommal ajánlható. Angolul először 1994-ben jelent meg, magyarra pedig Romsics Gergely fordította.

Tatai Gábor: A Sziklakórház rövid története
Ez a picike könyvecske kiváló összefoglalója a titokzatos budai Sziklakórház (barlangkórház, óvóhely, oltóanyaggyár, atombunker…) történetének. Amilyen apró, olyan nagy a feldolgozott adatanyag.
Remélem, még gazdagabb kiadványok követik majd. Ajánlom.

Gyurkó László: Arcképvázlat történelmi háttérrel
Átgondolásra ajánlott. Az első – még megbocsátó, még pontatlan, még alázatos – de mégis a legelső Kádár János életrajz. Tudtommal az egyetlen, amelybe beleegyezett: még nem az összevissza beszélő, halottakkal vívódó, de már az idős Kádár. Izgalmas. (Persze aztán kéretik inkább Huszár Tibor politikai életrajzával és Kádár - A hatalom éveivel folytatni. Vagy Roger Gough könyvével, a Kádár János, a jó elvtárssal.)

Más gyümölcskosarak:
Gyümölcskosár 1.: Kedvenc gyerekregényeim
Gyümölcskosár 2.: John Lukacs a történelemről
Gyümölcskosár 3.: Történelem találomra
Gyümölcskosár 4.: Jó olvasmányok
Gyümölcskosár 5.: Antonia Fraser munkái
Gyümölcskosár 6.: Művészet mértékkel
Gyümölcskosár 7.: Klasszikus magyarok
Gyümölcskosár 8.: Klasszikusokról röviden
Gyümölcskosár 9.: Sok-sok világirodalom
Gyümölcskosár 10.: Mindenféle magyarok
Gyümölcskosár 11.: Festészetről, festményekről 
Gyümölcskosár 12.: Építészetről, szobrászatról, tárgykultúráról érdekesen 
Gyümölcskosár 13.: Egy kis tudomány 
Gyümölcskosár 14.: Gyerekirodalom, amit szeretek 
Gyümölcskosár 15.: 13+1 ifjúsági regény
Gyümölcskosár 16.: Történelmi tallózás
Gyümölcskosár 17.: Öt ország történelme