Romantikus, szerelmes történet kamaszoknak. Egy lány, aki balerina szeretne lenni. Egy fiú, aki nehezen kiismerhető, mégis tökéletes. Egy csonka értelmiségi család (félig olasz, félig angol) és egy küzdő anya. Egy iskola, amely kevéssé megértő. Barátságok, ostobaságok, szerelmek. Federica Bosco romantikus regénye tulajdonképpen semmit nem tesz hozzá a felnőtt és ifjúsági szerelmes történetek receptjéhez. A Szerelmem egy angyal mégis óriási siker, bejárta a világot és mire nálunk megjelent, már tíz különböző nyelvre lefordították.

Mia tizenhat éves öntörvényű kamaszlány. Nagy álma, hogy felvegyék a londoni Royal Ballet Schoolba, ugyanakkor az álmodozáson kívül elég keveset tesz azért, hogy álma valóra váljon. Családjuk szegény, holott a tandíj magas, s Mia az iskolában sem remekel éppen. Mia világában a balett mellett a másik fontos dolog a barátság. Épp ezért rázza meg alapjaiban az életét, amikor épp legkedvesebb barátnője, Nina bátyjába szeret bele. Patrick maga az álomférfi, de ahogy haladunk előre a történet olvasása közben, érezhetjük, ez a sok jó és szép nem maradhat meg örökké…

A könyv sikerének titka talán a stílus: még azok kezében is olvastatja magát, akik ki nem állhatják ezt a műfajt. Mia ironikus, kritikus, cinikus, mégis romantikus monológjai igényes kikapcsolódást nyújtanak. Mindez különös, mivel a lány személyiségének megformálása már hagy maga után kívánnivalókat. Vannak önsorsrontó kamaszok, akiknek rossz a családi környezete, s végül tragédiába ránthatják önmagukat. Mia azonban nem ilyen, ő egyszerűen csak következetesen és szinte a történet minden helyzetében ostobán viselkedik, mintha lenne benne egy kis robotprogram, ami mindig az ésszerűség ellen dönt, hogy tovább kuszálódjanak a regény történetének egyébként elég kiszámíthatóan gombolyított szálai. Nem is beszélve a hatásvadász befejezésről, amelyen persze segíthet az októberben megjelenő második kötet, a Vigyáz rám egy angyal. (Bosco trilógiává formálta Mia sztoriját.)

A Libri kiadó ismét tökéletes munkát végzett a könyvvel. A fordítás élvezetes és remekül belül marad azon a furcsa stíluson, amelyben Mia meséli el a kalandjait. Mivel ez az elbeszélésmód a kötet egyetlen erőssége, jó gördülékenyen fordítva olvasni. A könyv külsőségei is csábítóak és ízlésesek: a rózsaszín betűtípusból, a balerinalány képéből – remélhetőleg – kiderül, hogy egy egyszerű lányregényről van szó, ám ha a könyv befejezésekor még egyszer megnézzük a borítót --- akkor fogjuk csak igazán úgy érezni, hogy zseniális. (Szemben az eredeti borítóval, ami - véleményem szerint - rémes.)

Fontos azonban figyelmeztetni arra, hogy ez a könyv nem misztikus thriller, nem is angyalos, természetfeletti szerelmi történet: csak egy kedves romantikus könyv kamaszoknak. Meglátjuk, milyen lesz a folytatás.

A cikk az Ekultúrán: Federica Bosco: Szerelmem egy angyal
Más Ekultúrás ajánlóim: Az Ekultúra és én