Magyarországra tavaly érkezett meg az első pincesori bűntény: Alfred Komarek osztrák író krimijében a sokak által gyűlölt Albert Hahn borgazda meggyilkolásának kisvárosi nyomozását a könyvbéli detektívek társaságának új és nagyon rokonszenves tagja, Polt felügyelő irányította. A Polt felügyelő sírdogált idén követte a második kötet, a Polt felügyelő virágot kap, amely talán még izgalmasabb, szomorkásabb és érdekesebb nyomozás, mint az előző.

A haláleset ismét a pincesornál történik: holtan találják a falu bolondját, a szellemi fogyatékos, de nagyon kedves Willit. Hátán fekszik a löszfal tövében, halott arcán átszellemült, boldog mosoly. Polt felügyelő, akinek asztalán még ott áll egy pohárban a virágcsokor, melyet néhány órával azelőtt Willitől kapott, szomorúan vizsgálja a baleset körülményeit. Lassan meggyőződésévé válik, nem baleset, hanem szándékos gyilkosság történt. De ha igen ki lehetett a tettes? Közben valódi baleset is akad a környéken: a magányos major idős házaspárjának férfitagja véletlenül elgázol egy falusit. Ám sokan rokonszenveznek a véletlenül gyilkossá vált gázolóval: az áldozat ugyanis azzal egészítette ki keresményét, hogy ittas személyek lassan döcögő autója elé ugrott, majd kártérítést követelt. Vajon a saját mesterkedése áldozata lett? Miközben Polt Willi halála és Breitwieser úr gázolása után nyomoz, különös figurákkal találkozik: titkos csapatot szervező iskolásfiúkkal, nagyképű és befolyásos helyi nagykutyával, elviselhetetlenül linkeskedő kamaszokkal, goromba és kedélyes gazdákkal. Kutatásában segíti szerelme, a szép és okos tanárnő, Karin Walter is: csakhogy a történet egy pontján Poltnak választania kell, vajon az igazságot akarja kideríteni, legyen az akármilyen megrázó, vagy inkább annyiban hagyja, amit addig felderített, ahogy Karin szeretné…


A kettős csavarral záruló történet erőssége ismét a főszereplő ábrázolása és a nagyon erős hangulat. Polt felügyelő igazi átlagember, aki nélkülöz mindenféle extrém zsenialitást, viszont megértő, érdeklődő, és jóságos, nyomozásai során pedig szívós és igazságos. E kötetben még jobban hasonlít Maigret figurájára abban, hogy a látszólag nyugodt, békés felszín alatt a borkörzet lakóinak sok-sok féltett, kellemetlen, elszomorító titkáról rántja le a leplet, s az átlagon felüli mennyiségű megértés szükségeltetik hozzá, hogy megbirkózzon mindazzal, amit kiderített. Ezúttal azonban már nemcsak a morcos kandúr, Czernohorsky, hanem szerencsére a kedves tanárnő is a segítéségre van abban, hogy rendet tegyen a sok hazugság és titok között, s rájöjjön, ki mit is tett pontosan.


Ez a könyv is remekül ábrázolja a kortárs osztrák valóság egy szeletét, ahogyan az előző Komarek-regény is. Bár Polt történeteiből németül már öt olvasható, ezzel a regénnyel is nyugodtan el lehet kezdeni a vele való ismerkedést: önállóan is megálló, teljesen kerek, és igazán izgalmas detektívtörténet.

A humoros és anekdotikus részeket is tartalmazó, mégis igen szomorkás regényben végül győz az igazság. Addig azonban még sok-sok fordulat, félrevezető tény és gyanúsított kerül az olvasó elé. Érdemes nekilátni a nyomolvasásnak!


A cikk az Ekultúrán: Alfred Komarek: Polt felügyelő virágot kap
Más Ekultúrás ajánlóim: Az Ekultúra és én
A könyvet a Napkút kiadó adta ki. Képek: itt, itt és itt.
Polt felügyelő előző kalandjáról: Alfred Komarek: Polt felügyelő sírdogál
Műlista: Alfred Komarek Polt felügyelő-regényei