Már többször közel kerültem ahhoz, hogy kínai verseket olvassak, mégpedig sokat, egymás után. Talán felnőttként először akkor, amikor sikerült megszereznem Faludy György Test és lélek című műfordításkötetét, amely szubjektív válogatásban és igazi, faludys, merész és költői fordításban hatalmas körképet nyújtott a kínai irodalomról a legkorábbi daloktól a huszadik század első felének szerzőiig. A második nagy élmény az volt, amikor hozzájutottam a Zenepalota kötet egy szépséges állapotban megőrzött családi példányához: azonnal egyik kedvenc verseskönyvemmé vált. Természetesen a legegyszerűbb lett volna harmadik élményként a Klasszikus kínai költők című kétkötetes válogatást végigolvasni, de közben rákaptam a kicsi, kézhez álló, kedvet csináló szerzői kötetek olvasgatására.
Most ezekből mutatnám be a legszeretettebbeket.

Po Csü-ji versei (Szépirodalmi, 1952)
Ki a szerző? A klasszikus költészet időrendben negyedik legnagyobb költője. 772-846 között élt a virágzó középső Tang-korszakban, melynek legnépszerűbb alkotójának számított. Hivatalnok és költő volt egyszerre, a császári Han Lin akadémia tagja, majd vidéki száműzetése idején nagy sikerű, a nép által kedvelt kormányzó. (Neve átírásban: Bai Juyi.)
Milyen a kötet? Nagyalakú, kemény táblás és kínai festmények reprodukciói díszítik, reprezentatív versválogatást nyújt az életműből.
Milyenek a versek? Bölcsek, líraiak, telve erős társadalmi érzékenységgel. A legtöbb rövid, de van néhány, amely az európai románcokra hasonlító, hosszabb elbeszélő mű. Néhány vers spontánnak hat, üzenet, válasz valakinek, vagy reakció valamely eseményre, mások viszont gyönyörű képek és szuggesztív hangulatok sorát adják az olvasónak.
Ki a fordító? Weöres Sándor
Egyik kedvencem: Koratavasz
A hó szétoszlott az enyhe légtől,
a fagy is megtört a szelid fényre,
tavasz olvasztja, nincs maradása,
hajamon maradt a dér fehére.

Csü Jüan versei (Szépirodalmi, 1954)
Ki a szerző? A kínai költészet legelső elismert, világirodalmi jelentőségre szert tett költője. I. e 340-278 között élt a Csu korban, amely a személyes hangú kínai líra megszületése és a különböző egymással hadakozó királyságok ideje volt. Életének meghatározó élménye igazságtalan száműzetése: húsz év kínlódás és költészet után a Milo folyóba vetette magát. (Neve átírásban: Qu Yuan.)
Milyen a kötet? Nagyalakú, kemény táblás és kínai rajzok reprodukciói díszítik.
Milyenek a versek? Mind a huszonöt hitelesnek tekintett műve szerepel a kötetben. Ezek hosszabb lélegzetű, elégikus, egyszerű hangú filozófiai és leíró versek, melyek egyszerre merítenek a kínai néphagyomány és a kínai természettudomány fogalmi, képi világából.
Ki a fordító? Weöres Sándor
Egyik kedvencem: Forgószél (részlet)
Forgószél szirmot pusztít:
a lehellet is öl.
Olykor kis rejtett hang a karban
meglódul és kitör.

Mért gondolok Peng-hszjen-re?
Szíve sose változott
és nem tűrt hazugságot.
S balsorstól elbukott. (...)
(Peng-hszjen legendás főminiszter, aki igazságtalanságot látva vízbe ölte magát.)

Tu Fu versei (Új Magyar Könyvkiadó, 1955)
Ki a szerző? A kínai költészet híres, időrendben harmadik legnagyobb költője, Li Taj-po barátja. 712-770 között élt a Tang "aranykorban". Írt epikus és lírai műveket is, de lírája elbeszélő, epikája pedig lírai. Sokat merített a klasszikus kötészeti hagyományokból, ezért versei egy része bonyolult szerkezetű és utalásokkal teli, metaforikus nyelven íródott. Saját kora nem tartotta igazán nagy költőnek, száz évvel halála után fedezték fel jelentőségét. (Neve átírásban: Du Fu.)
Milyen a kötet? Nagyalakú, kemény táblás, korhű színes rajzok és kínai festmények pompás reprodukciói díszítik.
Milyenek a versek? A kötet reprezentatív és a sokféleséget hangsúlyozó válogatás több mint 1400 fennmaradt verséből. A rövid pillanatképektől az episztolákig, a balladaszerű történetektől a szerelmes dalokig mindenféle műfajjal kísérletezett. Erős politikai és társadalmi érzékenység, konfuciánus meggyőződés és humor jellemzi a verseit.
Kik a fordítók? Illyés Gyula, Kormos István, Kosztolányi Dezső, Lator László, Nemes Nagy Ágnes, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor
Egyik kedvencem: Egyedül
Magányos sólyom villog a mennyben,
lenn a folyón két sirály fehérlik.
Lecsap a sólyom, vad szárnya lebben,
karmai közt a gyors halál érik.
Nehéz a fűnek a nyirkos harmat,
szőné a hálót a pók az égig.
Természet - ember: soha nem alhat.
Egyedűl állok, sorsom sötétlik.
(Kormos István)

Dalok könyve (Si-King) (Európa, 1959)
Ki a szerző? A kötetnek nincs szerzője. A hagyomány szerint maga Konfuciusz válogatta össze a régi kínai népköltészeti alkotások legjavát még időszámításunk előtt. Valójában egy több szerkesztő által készített népdal és népköltészeti alkotás-gyűjteményről van szó, amelynek darabjai az i. e. első évezred során keletkezhettek. Némelyik igen ősi formákat őriz, másokat a késői szerkesztők átdolgozása konfuciánus tankölteménnyé formált. (Címe átírásban: Shi Jing.)
Milyen a kötet? Kézbeillő, kicsi, vászonkötéses, papírborítóját és a könyvet bájos festmények és kínai írásjegyek díszítik.
Milyenek a versek? A könyv i. e.-i szerkesztői négy csoportra osztották a dalokat: az első (A fejedelemségek szokásai) igazi népdalokat, falusi szertartási énekeket tartalmaz. A második (Kisebb ünnepi dalok) már a vidéki arisztokraták udvarába repíti az olvasót. A harmadik rész versei (Nagy ünnepi dalok) már a magas rangú előkelők, fejedelmek világát idézik fel. A negyedikben pedig (Ódák) különböző himnuszokat, varázsolóverseket és szertartási imákat találni. Sorra váltakoznak a balladás történetek, a szerelemdalok, felelgetők, asszonypanaszok és a katonakesergők.
Kik a fordítók? Csanádi Imre, Illyés Gyula, Jánosy István, Károlyi Amy, Kormos István, Lator László, Nemes Nagy Ágnes, Rab Zsuzsa, Szabó Magda, Weöres Sándor
Egyik kedvencem: 139. dal
Keleti kapu árka,
ott kendert áztatni jó;
szépséges Ki-beli lányka,
énekre-táncra való.

Keleti kapu árka,
alján csu-t áztatni jó;
szépséges Ki-beli lányka,
komoly beszédre való.

Keleti kapu árka,
vizén kjen-t áztatni jó;
szépséges Ki-beli lányka,
hű társul nekem való.
(Kormos István)

Zenepalota (Jo-Fu) (Európa, 1959)
Ki a szerző? E kötetnek sincs szerzője. A versgyűjteményt a dalgyűjtés céljából az i. e. 2. században létrehozott Zenepalota intézménye állította össze. Népballadák, népi románcok, szerelemdalok váltakoznak benne siratókkal és barbár (a belső-ázsiai nomádoktól átvett) énekekkel. A válogatás téma szerinti leghíresebb darabja Mu-lan története. (Címe átírásban: Yuefu.)
Milyen a kötet? Kézbeillő, kicsi, vászonkötéses, papírborítóját és a könyvet Csillag Vera gyönyörű könyvjelei díszítik. Olyan, mint egy pici ékszerdoboz.
Milyenek a versek? Nagyon sokfélék műfaj, forma és képanyag szerint. Egyesek tragikusak, mások humorosak. Könnyen olvashatók, értelmezhetők, mégis szinte mindegyikben van egy olyan többlet, amiről órákig lehet gondolkodni. A népdalválogatást néhány kevésbé ismert kínai költő verse műve követi, akik a Zenepalota költői modorában verseltek.
Kik a fordítók? Fodor András, Garai Gábor, Illyés Gyula, Károlyi Amy, Kormos István, Nagy László, Weöres Sándor
Innen három kedvencet választottam: Esküszöm
Esküszöm!
Veled akarok élni,
Szerelmünk legyen örök.
Ha a hegy sík lesz,
Ha a Folyam sivatag,
S nyáron havazik, télen dörög,
S szakad a földre az ég -
Tőled csak akkor hidegülök!
(Nagy László)

Fővárosi rigmus
Egyenes, mint a húr?
Felkötik cudarul.
Oly görbe, mint horog?
Hivatalt kap, nagyot.
(Fodor András)

A szép Lo-fu
Délkelet sarkán kel a nap lángja,
Csin-ék házának ragyog a tornya.
Nőtt a családban csodaszép lányka,
Magát a szép lány Lo-funak mondja.
Selyemhernyóknak eperlevélért
Megy a városból déli határba,
Kosarán fűzöld selyemzsinórok,
Kosara örve fahéj-fa ága.
Hajfonatától homloka ormos,
Gyenge fülében holdfényes ékkő,
Selyme virágos, pirkadat-sárga,
Felsőruhája vörösen fénylő.
Bámul a vándor Lo-fut ha látja,
Batyuját ejti, szakállát fogja,
Pelyhes legényke Lo-fut ha látja,
Gyűri a turbánt elpirosodva.
Szántó-vető a dolgát felejti,
Kapás kapáját ejti a porba,
Feleségével összemarakszik,
Aki a szép lányt megpillantotta.

Délfelől fényes uraság nyargal,
Földbe gyökérzik öt lova lába,
Szolgáját küldi: "Tudd meg, e gyémánt
Kinek a dísze, kinek a lánya!"
"A Csin-családból nőtt fel e hajtás,
Lo-funak mondja magát a lányka"
"Hány évet számlál, tudni kivánom"
"Nem lépett még a huszadik nyárba,
Tizenötön bár úgylehet túl van"
"Uraság kérdi, ügyelj szavára:
Jössz-e, hogy véled elkocsikázna?"
Lo-fu legyintve rákacag nyíltan:
"Ó, uraságod, bolondos elme.
Ó, van az úrnak asszonya, drága,
Lo-funak is van férje sajátja!

Keleten ezer lovasa tombol,
Férjem az élen, vezér a férjem.
Uramra könnyen ráismer bárki:
Fehér lovának csikaja ében,
Zöld zsinór selyme lovának farkán,
Sárarany kantár lova fejében,
Derekán drága ékköves kardja,
Kardját nem adja tízezerért sem.
Tizenötéves: kerületfőnök,
Húszéves: jár-kel udvari fényben,
Harmincesztendős: neve Si-csung-lang,
Negyvenesztendős: kezén a város,
Neve a nép közt fehéren fénylik,
Oldalszakálla rangot sugároz,
Minisztersége, ruhája: pompa,
Ragyogva jár a hivatalokba,
Hallgasson sorra bár ezer embert:
Mindenki jónak, jelesnek mondja."
(Nagy László)

Cao Cse versei (Európa, 1960)
Ki a szerző? Akár hiszed, akár nem, a (fő)szerző egy legendás történelmi személyiség fia. A sárgaturbánosok lázadásának vakmerő leverője, A Három Királyság története című klasszikus regény egyik mitikussá vált "rossz" főhőse, Cao Cao 155-200 között élt. Uralkodóként ő alapította a Vej-dinasztiát. Maga is költő volt, ahogy legidősebb fia, Cao Pi és egyik fiatalabb fia, a nagy életművel rendelkező Cao Cse (192-231) is. (Három Caonak is szokták nevezni őket.) Halála után Pi nevű fia lett a császár, aki üldözte öccseit, s Cset is száműzetésbe kényszerítette. Erre az időre esett a Csien-an korszak költészeti felvirágzása, amely egyszerre igyekezett a Zenepalota stílusát és a magas költészete összeegyeztetni egy új, de később klasszikussá váló kínai dalformában. (Cao Cse neve átírásban: Cao Zhi, a többieké azonos az itt szereplővel.)
Milyen a kötet? Kézbeillő, kicsi, vászonkötéses, papírborítóját és a könyvet Csillag Vera szép színes könyvjelei díszítik.
Milyenek a versek? A kötet javát Cao Cse válogatott versei adják, de olvasható néhány atyjától és bátyjától is (véleményem szerint Pi rossz, Cao jó költő, de Cse mindannyiuknál tehetségesebb). Aki szereti a Zenepalotát (például én), az ezt a könyvet is szeretni fogja. Élvezhető, szerethető, cselekményes, érzelmekkel teli versei mögött pedig kibontakozik egy tragikus életút: a száműzött hercegé, aki sorra veszti el bátyja bizalmát, a talpnyalók tiszteletét, s a császár kivégeztette barátai szeretetét, ám megtalálja fanyar, kritikus, lírai önmagát.
Kik a fordítók? Csukás István, Dudás Kálmán, Illyés Gyula, Károlyi Amy, Nagy László, Szerdahelyi István, Weöres Sándor
Egyik kedvencem: Elválasztva
Két daru együtt szállt hosszu útra,
de a tengernél különszakadtak.
A Hsziang-folyón túl repült a nőstény,
a hím elszárnyalt messze, Északnak.
Megfosztva egymás barátságától,
el kellett váljunk, s más tájon élek.
Nem sajnálnék én ezer mérföldet,
de félek, az ég ott is elérhet.
(Szerdahelyi István)
Li Taj-po versei (Európa, 1961)
Ki a szerző? A klasszikus költészet időrendben második legnagyobb költője. 701-762 között élt a virágzó Tang-korszakban, s jó barátja volt Tu Funak. Hivatalnok és költő volt egyszerre, kezdetben a császári Han Lin akadémia tagja, majd vidéki száműzetése idején vándor és felkelő. (Neve átírásban: Li (Tai) Bo.)
Milyen a kötet? Kézbeillő, kicsi, vászonkötéses, papírborítóját és a könyvet Csillag Vera szép könyvjelei díszítik.
Milyenek a versek? Mintha egy lírai naplót olvasnánk: a legtöbb vers hozzákapcsolható a költő valamely életeseményéhez, de mindig telve van általános bölcsességekkel, a hangzása pedig gyönyörű. Erős hangulatok, találó képek, néhol epikus stílus jellemzi a verseket.Kik a fordítók? András László, Bernáth István, Demény Ottó, Dudás Kálmán, Franyó Zoltán, Garai Gábor, Illyés Gyula, Kalász Márton, Kálnoky László, Károlyi Amy, Kemenes Inez, Kosztolányi Dezső, Nagy László, Nemes Nagy Ágnes, Orbán Ottó, Rónay György, Szabó Lőrinc, Szedő Dénes, Szerdahelyi István, Tímár György,Weöres Sándor
Egyik kedvencem: Csendes éj
Éjjel ocsúdok föl idegen ágyon,
a zúzmara künn a tájat befútta.
Föl a fejet - tekints a holdra vágyón.
Le a fejet - gondolj a vándorútra. 
(Kosztolányi Dezső)

Itt írtam még versekről:
Két kedvenc kortárs költő