2013. július 22., hétfő
Egy gondolkodó ember önportréja. Egy nagyformátumú, de kudarcos politikus önéletrajza. A magyar történelem egyik legvitatottabb személyiségének megkapó arcmása. Ez a Hit, illúziók nélkül, Károlyi Mihály 1956-ban megjelent emlékirata. A monumentális önarcképvázlatot negyedik kiadásban jelentette meg az Európa Könyvkiadó. Az Emlékezések sorozatba való beillesztése nemcsak azért fontos, mert modern, szép külsővel, méltó köntösben kerülhet az olvasó kezébe. A negyedik kiadás egyúttal a legelső teljes is: Magyarországon ugyanis még soha nem jelent meg az emlékirat csonkítatlan szöveggel, így most először olvasható pontosan annyi és az, amennyit és amit Károlyi meg kívánt osztani olvasóival, s meg akart őrizni a jövőnek.
Nagykárolyi gróf Károlyi Mihály (Ádám György Miklós) 1875. március 4-én született Budapesten, s 1955. március 19-én, két héttel nyolcvanadik születésnapja után halt meg a franciaországi Vence-ban, második emigrációjában. A két dátum között Károlyi rengeteg alakban lehet ismerős a történelemkönyvek lapjairól. Volt elképesztően gazdag arisztokratacsemete 45 ezer hold földbirtokkal és szánalomra méltó, nyúlszájjal és farkastorokkal operált, halálra készülő kamasz. Az életet egyre komolyabban vevő jogászhallgató, a szövetkezeti mozgalom ifjú támogatója és az országgyűlés üléséről botrányos erőszakkal eltávolított ellenzéki politikus. Az Astoriában létrejött ellenkormány, a Magyar Nemzeti Tanács feje, egy ország reménysége, az őszirózsás forradalom kulcsfigurája, földosztó és „vörös gróf”. Az Első Magyar Köztársaság (Magyar Népköztársaság) első miniszterelnöke és első köztársasági elnöke. A Vix jegyzék elutasítója és állítólagos áruló, aki a kommunisták szerint átadta nekik a hatalmat. Száműzött, mégis kitartó, világjáró békepolitikus és kallódó, vagyontalan emigráns. Viszonylag idős családapa és mellőzött politikus. Ismét hazatérve megint egy ország reménysége, jelkép, szimbólum – és párizsi magyar követ, akit Rákosi folyamatosan figyeltetett. Végül: csalódott, önkéntes emigrációba vonuló, bukott államférfi.
A Hit, illúziók nélkül erről szól: arról, hogyan jutott el a gróf a fóti nagybirtokról a világpolitikához, a „hosszúra nyúlt ifjúság” (Hajdu Tibor kifejezése) és a hagyományos negyvennyolcas politizálás korszakától a világforradalom és a népköztársaság gondolatáig, a szociáldemokratákkal és az általa szocialistának tartott kormánnyal való együttműködésig. A kötet Károlyi utolsó nagy munkája volt, melyet 1953-ban fejezett be, s először angolul jelent meg. Ehhez a szöveg fordítását és szerkesztését felesége, Károlyi Mihályné Andrássy Katinka és a család barátja, A. J. P. Taylor brit történész készítette. Károlyi az utolsó szövegállapotig figyelemmel kísérte a húzásokat és bővítéseket, így a mű teljes mértékben az ő szellemében nyerte el végső formáját, s most végre teljes alakjában olvasható magyarul. Színes, érdekes, olvasmányos önéletrajz, amely megmutatja felelősséggel, erős erkölcsi érzékkel és az újító politikai gondolatok iránti szüntelen és állandó érdeklődéssel telt szerzőjének belső világát is. Egy érdekes embert ismerhetünk meg belőle, aki készen áll arra, hogy megítélje pályáját, amelyet hittel, de immár illúziók nélkül járt be.
Károlyi sok-sok arca közül manapság mindenki azt választja ki magának, amiben „hisz”: a nagy politikust vagy a jót akaró tévelygőt, mások bábját vagy a kényszerpályák emberét. Ideje volna megismerkedni azzal, milyennek látta ő magát végső számvetésekor: hogyan értékelte hosszú és változatos politikai pályáját, egyes lépéseit, elveit, tévedéseit, eredményeit. Erre kiváló a kötet, melyet névmutató, jegyzetek és fényképek kísérnek. Már csak egy reménység marad hátra: hogy egyszer napvilágot látnak Károlyi eredeti, magyar nyelvű, a jelen kötethez írt jegyzetei is, melyből a kész szövegből végül kihagyott, a magyar eseményekhez szorosan kötődő, de a nyugati olvasók számára annak idején érdektelennek ítélt részeket is megismerhetjük. Addig itt ez a mű, az Emlékezések sorozat egyik legjobb darabja. Várja nyitott szellemű olvasóit.
A cikk az Ekultúrán: Károlyi Mihály: Hit, illúziók nélkül
Más Ekultúrás ajánlóim: Az Ekultúra és én
Nagykárolyi gróf Károlyi Mihály (Ádám György Miklós) 1875. március 4-én született Budapesten, s 1955. március 19-én, két héttel nyolcvanadik születésnapja után halt meg a franciaországi Vence-ban, második emigrációjában. A két dátum között Károlyi rengeteg alakban lehet ismerős a történelemkönyvek lapjairól. Volt elképesztően gazdag arisztokratacsemete 45 ezer hold földbirtokkal és szánalomra méltó, nyúlszájjal és farkastorokkal operált, halálra készülő kamasz. Az életet egyre komolyabban vevő jogászhallgató, a szövetkezeti mozgalom ifjú támogatója és az országgyűlés üléséről botrányos erőszakkal eltávolított ellenzéki politikus. Az Astoriában létrejött ellenkormány, a Magyar Nemzeti Tanács feje, egy ország reménysége, az őszirózsás forradalom kulcsfigurája, földosztó és „vörös gróf”. Az Első Magyar Köztársaság (Magyar Népköztársaság) első miniszterelnöke és első köztársasági elnöke. A Vix jegyzék elutasítója és állítólagos áruló, aki a kommunisták szerint átadta nekik a hatalmat. Száműzött, mégis kitartó, világjáró békepolitikus és kallódó, vagyontalan emigráns. Viszonylag idős családapa és mellőzött politikus. Ismét hazatérve megint egy ország reménysége, jelkép, szimbólum – és párizsi magyar követ, akit Rákosi folyamatosan figyeltetett. Végül: csalódott, önkéntes emigrációba vonuló, bukott államférfi.
Károlyi sok-sok arca közül manapság mindenki azt választja ki magának, amiben „hisz”: a nagy politikust vagy a jót akaró tévelygőt, mások bábját vagy a kényszerpályák emberét. Ideje volna megismerkedni azzal, milyennek látta ő magát végső számvetésekor: hogyan értékelte hosszú és változatos politikai pályáját, egyes lépéseit, elveit, tévedéseit, eredményeit. Erre kiváló a kötet, melyet névmutató, jegyzetek és fényképek kísérnek. Már csak egy reménység marad hátra: hogy egyszer napvilágot látnak Károlyi eredeti, magyar nyelvű, a jelen kötethez írt jegyzetei is, melyből a kész szövegből végül kihagyott, a magyar eseményekhez szorosan kötődő, de a nyugati olvasók számára annak idején érdektelennek ítélt részeket is megismerhetjük. Addig itt ez a mű, az Emlékezések sorozat egyik legjobb darabja. Várja nyitott szellemű olvasóit.
A cikk az Ekultúrán: Károlyi Mihály: Hit, illúziók nélkül
Más Ekultúrás ajánlóim: Az Ekultúra és én