Már alig vártam, hogy elolvashassam A vörös pavilont. Valamennyi Di bíró-történettel így vagyok: a zseniális detektív, aki a középkori Kína díszletei között old meg bonyolult és egymással mindig összefonódó bűnügyeket, a róla szóló első kötet, Az elhagyatott templom titka óta a kedvencem. Megalkotója, Robert van Gulik (1910-1967) holland diplomata és Kelet-kutató látszólag hozott anyagból dolgozott, amikor tizenhat történelmi krimikönyve nyomozójának választotta Dit. A tudós és bölcs járásfőnök alakja ugyanis a kínai legendákban és egy 18. századi kínai regényben is feltűnt már. Mivel azonban az igazi Di Dzsen-csie (630-700) tetteiről, személyiségéről semmilyen valódi híradás nem maradt fenn, valójában Gulik páratlan leleménye volt, hogy megteremtett egy hiteles, autentikus Tang-kori figurát, akit mégis úgy lehet kedvelni, mint Sherlock Holmest vagy Matthew Scuddert.


A vörös pavilon a Di életéről írt hatodik regény, amely 668 táján játszódik egy különleges – egyébként a valóság tényei alapján kitalált – helyszínen, a Mennyei-szigeten. Így nevezik azt a különös senkiföldjét, a virágok és füzek világát, ahová összegyűlhetnek a szerelemre és a művelt kurtizánokra vágyó férfiak. A kéjhölgyek között a legpáratlanabb és legműveltebb a vezetőjük, a virágkirálynő, akinek már arra is reménye lehet, hogy valaki beleszeret, kivásárolja őt, és feleségévé téve felszabadítja… A szerelem, szex, intrika, féltékenység és kiszolgáltatottság világában természetesen pattanásig feszültek az indulatok: nem csoda, hogy hamarosan gyilkosság történik és nem is egy.


Miközben Di bíró hűséges segédje, Ma-Dzsung segítségével nyomozásba kezd, újabb bűntényeket tár fel. A régi bűnöknek hosszú az árnyéka: kiderül, a vészterhes vörös pavilon már nem először volt helyszíne szörnyű eseményeknek. A bírónak – aki ezúttal idegen járásban, szívességből kényszerül detektívmunkára – fel kell fejtenie a jelen gyilkosság múltba vezető szálait is, s közben egyre közelebb kerül a régmúlt rejtélyeinek teljes megoldásához is. Vajon hogyan kapcsolódik egymáshoz a szívtelen kurtizán, a szoknyabolond akadémikus és a balszerencsés szerelmesek esete?


A vörös pavilon csodaszép helyszíneken játszódik. A szórakoztatóközpontban rátalálhatunk az Illatos báj hajlékára és az Örömök mezejére, ellátogathatunk a Daru Lugasba, láthatunk vörös lakkot a falakon, szilfavirág-mintát a díványon és bronzvereteket az ajtókon, bepillanthatunk aranyozott erkélyek rácsán, s a legfinomabb selyemből készült lámpások világítják meg utunkat a márványlépcsőkön. Még Di bírót is elkápráztatja az a luxus, amely a Mennyei-szigeten rendelkezésre áll. Ám hiába a gazdagság és a kifinomult szépség, a gyilkosság itt is gonosz és értelmetlen. Sok-sok apróságot megtudhatunk a könyvből a korabeli kínai életről is: mit jelent a vörös ruha, mire jó a szárított dinnyemag, mit csinál egy csendbiztos (főleg, ha Garnélának vagy Ráknak hívják, mint a könyvben szereplőket…). Ám bármilyen sok különlegesség és szépség halmozódik fel a regényben, aki egyszer végigolvassa, attól kezdve biztosan a végére fog emlékezni, amely tragikus és pusztító – mint a tűz...


Úgy tűnik, Gulik nem tud rossz könyvet írni: számomra legalábbis mindeddig mindegyik kötetének elolvasása egyformán nagy élvezet volt. A vörös pavilon, Di bíró legújabb nyomozása ismét elsőrangú detektívregény, kuriózumokkal teli kultúrtörténeti kalandozás és - kiváló olvasmány. Alig várom már a következő Di-könyvet: természetesen azt is a szerző eredeti, Ming-kori fametszeteket utánzó rajzaival és térképeivel...

A cikk az Ekultura.hu-n: Robert van Gulik: A vörös pavilon
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
A képek kínai selyemfestményeket ábrázolnak, amelyeket 150-200 dollárért lehet megvásárolni ezen az oldalon: oriental-decor.com.