2013. december 29., vasárnap
Az Xpress Fórumában ebben az évben is meghirdették a már jól ismert játékot, amelyben 2013 tíz legjobb filmjét választják ki. Ez jó alkalom az avatott filmtudósoknak megmutatni, mi minden érdekeset láttak az elmúlt évben, s egyúttal persze megszületik egy lista is a legnépszerűbb filmekről. A részt vevő címek száma idén 352 volt, ezek azok a filmek voltak, amelyeket 2013-ban mutattak be a magyar mozik, illetve amelyek 2011-13 közt születtek és DVD-n (Blu-Rayen) jelentek meg nálunk 2013-ban.
Részt venni nem szoktam a játékon, csak az eredményeket figyelem, de azokat izgalommal. Végignézve a listát, megállapítottam, hogy idén félelmetesen kevés film keltette fel az érdeklődésemet: többet is láttam ilyen és olyan módon, de mindössze hat olyan volt, amit be is szereztem a gyűjteményembe, mert úgy éreztem, sokszor megnézném őket. Ezek közül valóban 2013-as mozi csak három volt, az általam adott tetszésszámuk pedig 78%-os.*
1. Lincoln (2012)
Lincoln
10/10
Nagyon nehéz egy ennyire jó filmről bármit írni. Talán azzal kellene kezdeni, hogy kiváló a forgatókönyv, amely egy ennyire patetikus, hazafias és megfilmesíthetetlen témát ilyen történelmi, hiteles és képernyőre kívánkozó történetté tudott átírni. Az, ahogyan a film csak egyetlen dologra, az elnök törvényesség körüli dilemmáira és a rabszolgaság eltörlésének (a feketék emberré nyilvánításának!) megszavaztatására koncentrál, lehetővé teszi, hogy tele legyen messze vezető kérdésekkel. Mire való a háború? Visszaélhetünk-e a hatalommal, ha jó ügy érdekében tesszük? Milyen egy nagy államférfi? Miről szól a politika? És ha pusztán jó bemondásokról, alkukról, helyezkedésről és sztárpolitikusok körtáncáról, akkor hogy kerekedhet ki belőle időnként, egy demokráciában mégis valami jó és örökre ható?
Kedvenc jelenetem: Thaddeus Stevens hazaérkezése a szavazás után.
Valamiért hasonló film, és szeretem: A király beszéde.
Ami nem tetszik benne: Hogy Daniel Day-Lewis erre a szerepre is Oscart kapott két korábbi díja után, miközben Hugh Jackman (A nyomorultak Jean Valjeanja) díj nélkül távozott.
2. Női szervek (2013)
The Heat
10/9
Imádom a "két ellenlábas nyomoz, aztán barátok lesznek"-típusú filmeket a Die Hard 3-tól és A közellenségtől a 16 utcán, a Vadiúj Vadnyugaton és az Ovizsarun át Az utolsó cserkészig és A zűr bajjal járig, még a Két kopper is tetszett. Már a Beépített szépség 2. is pedzegette, milyen lenne megcsinálni két férfi munkapárosa helyett két nyomozóhölggyel a témát, de annyi fantáziától, hogy ha az egyik nőies, hosszú hajú, magas, vékony és fehér, a másik legyen férfias, rövid hajú, alacsony, tömzsin izmos és néger - hát, még nem lett jó a film. A Női szervek viszont - leszámítva a hallatlanul izgalmas történetet, mert az aztán nincs - mindent hoz, ami a buddy cop-filmek tipikus összetevőjének számít: a két teljesen különböző társadalmi háttérrel, öltözködési, beszéd- és mozgáskultúrával rendelkező, belül azért sérült lelkű, kifelé viszont elképesztően erős személyiséget mutató, hallatlanul szórakoztatóan és változatosan káromkodó, minden ügyet közösen felgöngyölítő, így a barátság értékére is megtanító két nyomozó valóságos női Tango és Cash. Remélem, lesz folytatás: a film számomra máris állandóan idézgethető klasszikussá vált.** (Véleményemet itt is megírtam.)
Kedvenc jelenetem: Sandra Bullock tiszta vizet önt a pohárba, mégpedig sok f betűs szóval.
Valamiért hasonló film, és szeretem: Tango és Cash.
Ami nem tetszik benne: A magyar cím - mert értem én a poént (ha-ha), de ahány fura tekintetet kaptam már, amikor mondtam, mennyire tetszik nekem a Női szervek...
3. Farkas (2013)
The Wolverine
10/8
Kövezzenek meg, abszolút nem érdekel Rozsomák. Fogalmam sincs ki ő, sosem voltam X-Men-képregény-rajongó és szelídítetlen patásokkal sem lehetett volna a képernyő elé vonszolni, ha az első X-Men-filmben nem Hugh Jackman, Famke Janssen, Ian McKellen és Patrick Stewart játszik. (A többieket azért hagytam ki, mert őket is A kívülállók kedveltette meg velem.) Vagyis számomra az a lény Farkas és egy arca van: az, amelyik nagy részben Hugh Jackmané, kis részben pedig a sminkmesterek alkotása. Szerencsémre más mozinézők is így lehettek a dologgal, különben nem nőtt volna Farkas szerepe a klasszikus trilógiában lassanként a legnagyobbá, elhomályosítva más, a régi képregénykedvelőknek nyilván nagyon hiányzó karaktereket is. Aztán jött az X-Men kezdetek: Farkas (hogy hogyan lehet majd megkülönböztetni ezeket a címeket később, nem tudom: mindenképp úgy jártak, mint Asimovtól Az Alapítvány előtt és az Előjáték az Alapítványhoz...), ami minden rajongásom ellenére sem jó film. Egyrészt telepakolták új arcokkal, akiknek nem jutott elég tér, legfeljebb a keményvonalas rajongók listázhatták, hogy, aha, most már ő is szerepelt, másrészt három rész Jean Grey iránti szerelem után elég nehéz volt egy korábbi örök szerelmet megrajzolni (még ha Farkas el is felejti majd): tulajdonképpen lehetetlen színésznői feladat. A Farkasban ezeket az anomáliákat végre sikerült kiküszöbölni. Nem nyúltak a történelemhez, mint az ilyen szempontból rendkívül zavaros X-Men: Az elsőkben, nem kreáltak újabb örök szerelmeket, nem hét főszereplővel indítottak Farkas mellett, nem került elő a film folyamán mutáns minden bokorból csak azért, hogy később ködbe veszhessen, és nem ragadtak bele Farkas sebezhetetlenségének történetébe sem. Ami aztán létrejött: egy kicsit egysíkú, izgalmas, gyors menetű, az eredeti trilógiánál kisebb mondanivalójú akciódráma, aminek viszont van eleje, vége, közepe, és jó nézni - plusz Hugh Jackman is kiváló benne.
Kedvenc jelenetem: Mindegyik, amiben a Jean Grey-látomás szerepel: a film legjobb ötlete véleményem szerint.
Valamiért hasonló film, és szeretem: X-Men: Az kívülálók.
Ami nem tetszik benne: Az egész Japán-tematika: telve van sztereotípiákkal.
4. Jack Reacher (2012)
Jack Reacher
10/8
A film, amitől a leginkább féltem. Nem is néztem meg moziban: amikor csak ketten vagyunk, én és a DVD, könnyebb megemészteni a csalódást. Ami azonban most elmaradt. A Jack Reacher egy igen jó film lett, Jack Reacher pedig kiváló figura, nem annak ellenére, hogy Tom Cruise játssza, hanem épp azért. Igaz, nem sokban hasonlít a könyvek törhetetlen orrú, kétméteres, fenyegető külsejű óriására, de mindez kb. három percig érdekelt, többé már nem. Ahogy az sem zavart, hogy a történetet helyenként jelentősen átírták (izgalmasabb és gyanúsabb háttértörténetet kaptak egyes, később már nem is olyan fontos szereplők), hogy a zene nem különösebben sikerült jól, s hogy a főgonosz és szervezete sokkal tragikusabban és elemibben volt félelmetes a könyvben, mint itt. Eleve az életben nem gondoltam volna, hogy egy ennyire nem Reacheres kötetet filmesítenek majd meg (nem kisváros zárt közösségében nyomoz, van nyomozótársa, nagyvárosi a történet), s mégis sikerül az igazságosztó, semmiből érkező és semmibe tűnő, kallódó figurát ilyen kiválóan megragadni. Fantasztikusak a mellékszereplők is és ötletesek az akciójelenetek: ha nem lenne két felesleges verekedés és egy megmagyarázatlan mondat (Emerson szájából, a végjelenetben), tökéletes is lehetne minden. Nem tudom, megismételhető-e a siker, de ha lesz folytatás, már nézem is.
Kedvenc jelenetem: Reacher beszélgetése a bárban Sandyvel.
Valamiért hasonló film, és szeretem: Ismeretlen férfi.
Ami nem tetszik benne: Elfelejtettek kesztyűt húzni az érmét bedobó kézre. Ez már olyan örök baki marad, mint Han Solo mellénye.
5. A király látogatása (2012)
Hyde Park on Hudson
10/6
A király beszéde után nyilván el kellett készíteni ezt is: a nyársat nyelt britek hotdogpartijának bájos történetét... Különös film VI. György és Roosevelt elnök találkozásáról: egyszerre szeretne hazafias lenni, meg nagy embereket ábrázolni papucsban, meg szerelmi románcot is mutatni. Nekem sokkal jobban tetszett, mint másoknak, egyáltalán nem éreztem egyszerű karikatúrának a királyi pár és az elnökházaspár ábrázolását, s a király és az elnök közös jelenetei igazán sokat adtak a film értékéhez. Csak éppen a nehézkesen, bonyolultan, melodrámaian, sőt unalmasan felhasznált kerettörténet (Laura Linney egyébként jó alakításával) foszlik le a találkozó történetéről úgy, mint az ócska ruhák az elnöknek felajánlkozó, rajongó, középkorú hölgyekről. Ha igaz, hogy az egész forgatókönyvet az elnök unokatestvér-barátnőjének az emlékiratai ihlették, akkor alaposan elszúrták a végeredményt. Mert a legérdektelenebb figura és a leginkább félbehagyott történetszál épp Daisyé lett. A többi viszont kellemes, benne egy maradandó Bill Murray-féle Roosevelt-alakítással.
Kedvenc jelenetem: Az uszodai, ahol látjuk Rooseveltet úszni gyermekbénulásos testével.
Valamiért hasonló film, és szeretem: A király beszéde.
Ami nem tetszik benne: Az a fele, aminek semmi köze a másikhoz. (Kérdés: de melyik a másik?)
6. Die Hard - Drágább mint az életed (2013)
A Good Day to Die Hard
10/6
Hát, megszületett... Az első (Drágán add az életed) tökéletes volt. A második (Még drágább az életed) felejthető. A harmadik (Az élet mindig drága) majdnem jobb, mint az eredeti. A negyedik (Legdrágább az életed) egyszerűen rossz. Az ötödik (Drágább, mint az életed), hm... annyi biztos, hogy már felszálló ágban van... A történet intelligens csavarásai, a főszereplő-központúság, a "jó zsaru-rossz zsaru", és az "öreg rendőr nem vén rendőr"-tematika buzgó alkalmazása, a rafináltan gonoszkodó, kiselőadásokat viszont nem tartó főgonosz(ok) felléptetése és a történet középpontjában álló titok többszöri, mindannyiszor helytelen látszatmegfejtése a harmadik filmben is előforduló, kiváló jellegzetességek, amelyek olyan jóvá is tehették volna a Die Hard 5-öt, mint amilyen a 3. volt. Jai Courtney, akinek először még az arcától is irtóztam (nem kellett volna annyiszor megnézni a Jack Reachert...) egyszerűen kiváló választás McLane fiának szerepére, tökéletes pótléka Bruce Willis fiatalságának, de saját jogán is remek szereplő. Amitől a film mégsem jó: a felesleges rombolás, a puszta látvány kedvéért, és - Csernobil. A Gladiátor werkfilmjében van szó arról, hogy a forgatókönyv írásának egy pontján szóba jött Lucilla karakterének öngyilkossága. Ám ekkor valaki közbeszólt, mondván, mégsem normális kiirtani az egyetlen női főszereplőt: ez nem fog tetszeni a közönségnek. Bárcsak ott ült volna ez az okos ember akkor is, amikor valaki kitalálta, milyen állat nagy ötlet lenne a radioaktív Csernobilba áttenni a végső leszámolást... Hogy a két McLane izompólóban rohangáljon a mérgező hamuban, majd a sztori egy pontján a képünkbe vágják, hogy van egy vegyszerük, ami immunissá teszi a hősöket és a gonoszokat az alattomos atomhalálra... No, ne már... Ez aztán majdnem mindent el is rontott. Pedig egyébként jó is lehetne a film: úgyhogy én még várom a folytatást, reménykedve...
Kedvenc jelenetem: Apa és fia a próbababák közé behúzódva egy üres üzletbe megbeszélik, mit rejt a jövő.
Valamiért hasonló film, és szeretem: Die Hard 1-4.
Ami nem tetszik benne: Az, hogy egyáltalán eszükbe jutott Csernobil, de erről már írtam fentebb.
*Összehasonlításképpen a tavalyi listám (335 filmből):
1. Skyfall (2012) Skyfall - 10/10 - A legjobb Daniel Craig-féle Bond-film, az összes közül pedig nekem talán az ötödik leginkább tetsző.
2. A nyomorultak (2012) Les Misérables - 10/10 - Álomfilm: súlyos, de nem giccses, és telve van óriási meglepetésekkel.
3. Men In Black - Sötét zsaruk 3. (2012) Men in Black 3 - 10/10 - A tökéletes folytatás: egyre messzebb visz az eredetitől és már másként tetszik.
4. A Vaslady (2011) The Iron Lady - 10/9 - Művészi, bár néhol művészkedős portré: hol kemény, hol lágy, a legkiválóbb haláljelenettel, amit valaha életrajzi filmben láttam.
5. Looper - A jövő gyilkosa (2012) Looper - 10/9 - A majdnem tökéletes időutazós sci-fi egy majdnem tökéletes Bruce Willis-alakítással.
6. Elrabolva 2. (2012) Taken 2 - 10/9 - Jobb, mint az eredeti, pedig sokkal hihetetlenebb: most már vitathatatlanul Liam Neeson az egyik legjobb akcióhős az évtizedben
7. Jégkorszak 4. - Vándorló kontinens (2012) Ice Age: Continental Drift - 10/9 - A 3. rész mélyrepülése utáni méltó és vicces folytatás sok érzelemmel és a Nagyival...
8. Végzetes hazugságok (2012) Arbitrage - 10/8 - Rövid ideig Oscar-gyanús, drámai Richard Gere-alakítás: nekem most is az.
9. John Carter (2012) John Carter - 10/8 - Ha meg kellett filmesíteni a Barsoom-ciklust, talán nem is lett olyan rossz így: csak túl nagyok voltak az elvárásaim.
10. Tükröm, tükröm (2012) Mirror Mirror - 10/8 - Az ideális őrült-dilis Hófehérke-film: lenyűgöző, mesés, kaotikus, groteszk, szórakoztató.
+1. Hófehér és a vadász (2012) Snow White and the Huntsman - 10/8 - Nagyon Alkonyatos, de azért szexis mítosz-továbbgondolás remek látványokkal, kiváló mostohával...
Tizenegy film, majdnem kétszer annyi, mint az ideiek. Az általam adott tetszésszámuk 89 %-os. És tíz is 2012-es bemutatójú volt a tizenegyből...
**Az Ekultura.hu év végi filmlistájára is a Női szervekkel iratkoztam fel. Itt elolvashatod, ki mit írt kedvencének és hogy nekem mit sikerült még írnom a fentebb dicsért moziról.
Ekultura.hu: 2013 legmaradandóbb filmélményei
Részt venni nem szoktam a játékon, csak az eredményeket figyelem, de azokat izgalommal. Végignézve a listát, megállapítottam, hogy idén félelmetesen kevés film keltette fel az érdeklődésemet: többet is láttam ilyen és olyan módon, de mindössze hat olyan volt, amit be is szereztem a gyűjteményembe, mert úgy éreztem, sokszor megnézném őket. Ezek közül valóban 2013-as mozi csak három volt, az általam adott tetszésszámuk pedig 78%-os.*
Lincoln
10/10
Nagyon nehéz egy ennyire jó filmről bármit írni. Talán azzal kellene kezdeni, hogy kiváló a forgatókönyv, amely egy ennyire patetikus, hazafias és megfilmesíthetetlen témát ilyen történelmi, hiteles és képernyőre kívánkozó történetté tudott átírni. Az, ahogyan a film csak egyetlen dologra, az elnök törvényesség körüli dilemmáira és a rabszolgaság eltörlésének (a feketék emberré nyilvánításának!) megszavaztatására koncentrál, lehetővé teszi, hogy tele legyen messze vezető kérdésekkel. Mire való a háború? Visszaélhetünk-e a hatalommal, ha jó ügy érdekében tesszük? Milyen egy nagy államférfi? Miről szól a politika? És ha pusztán jó bemondásokról, alkukról, helyezkedésről és sztárpolitikusok körtáncáról, akkor hogy kerekedhet ki belőle időnként, egy demokráciában mégis valami jó és örökre ható?
Kedvenc jelenetem: Thaddeus Stevens hazaérkezése a szavazás után.
Valamiért hasonló film, és szeretem: A király beszéde.
Ami nem tetszik benne: Hogy Daniel Day-Lewis erre a szerepre is Oscart kapott két korábbi díja után, miközben Hugh Jackman (A nyomorultak Jean Valjeanja) díj nélkül távozott.
The Heat
10/9
Imádom a "két ellenlábas nyomoz, aztán barátok lesznek"-típusú filmeket a Die Hard 3-tól és A közellenségtől a 16 utcán, a Vadiúj Vadnyugaton és az Ovizsarun át Az utolsó cserkészig és A zűr bajjal járig, még a Két kopper is tetszett. Már a Beépített szépség 2. is pedzegette, milyen lenne megcsinálni két férfi munkapárosa helyett két nyomozóhölggyel a témát, de annyi fantáziától, hogy ha az egyik nőies, hosszú hajú, magas, vékony és fehér, a másik legyen férfias, rövid hajú, alacsony, tömzsin izmos és néger - hát, még nem lett jó a film. A Női szervek viszont - leszámítva a hallatlanul izgalmas történetet, mert az aztán nincs - mindent hoz, ami a buddy cop-filmek tipikus összetevőjének számít: a két teljesen különböző társadalmi háttérrel, öltözködési, beszéd- és mozgáskultúrával rendelkező, belül azért sérült lelkű, kifelé viszont elképesztően erős személyiséget mutató, hallatlanul szórakoztatóan és változatosan káromkodó, minden ügyet közösen felgöngyölítő, így a barátság értékére is megtanító két nyomozó valóságos női Tango és Cash. Remélem, lesz folytatás: a film számomra máris állandóan idézgethető klasszikussá vált.** (Véleményemet itt is megírtam.)
Kedvenc jelenetem: Sandra Bullock tiszta vizet önt a pohárba, mégpedig sok f betűs szóval.
Valamiért hasonló film, és szeretem: Tango és Cash.
Ami nem tetszik benne: A magyar cím - mert értem én a poént (ha-ha), de ahány fura tekintetet kaptam már, amikor mondtam, mennyire tetszik nekem a Női szervek...
The Wolverine
10/8
Kövezzenek meg, abszolút nem érdekel Rozsomák. Fogalmam sincs ki ő, sosem voltam X-Men-képregény-rajongó és szelídítetlen patásokkal sem lehetett volna a képernyő elé vonszolni, ha az első X-Men-filmben nem Hugh Jackman, Famke Janssen, Ian McKellen és Patrick Stewart játszik. (A többieket azért hagytam ki, mert őket is A kívülállók kedveltette meg velem.) Vagyis számomra az a lény Farkas és egy arca van: az, amelyik nagy részben Hugh Jackmané, kis részben pedig a sminkmesterek alkotása. Szerencsémre más mozinézők is így lehettek a dologgal, különben nem nőtt volna Farkas szerepe a klasszikus trilógiában lassanként a legnagyobbá, elhomályosítva más, a régi képregénykedvelőknek nyilván nagyon hiányzó karaktereket is. Aztán jött az X-Men kezdetek: Farkas (hogy hogyan lehet majd megkülönböztetni ezeket a címeket később, nem tudom: mindenképp úgy jártak, mint Asimovtól Az Alapítvány előtt és az Előjáték az Alapítványhoz...), ami minden rajongásom ellenére sem jó film. Egyrészt telepakolták új arcokkal, akiknek nem jutott elég tér, legfeljebb a keményvonalas rajongók listázhatták, hogy, aha, most már ő is szerepelt, másrészt három rész Jean Grey iránti szerelem után elég nehéz volt egy korábbi örök szerelmet megrajzolni (még ha Farkas el is felejti majd): tulajdonképpen lehetetlen színésznői feladat. A Farkasban ezeket az anomáliákat végre sikerült kiküszöbölni. Nem nyúltak a történelemhez, mint az ilyen szempontból rendkívül zavaros X-Men: Az elsőkben, nem kreáltak újabb örök szerelmeket, nem hét főszereplővel indítottak Farkas mellett, nem került elő a film folyamán mutáns minden bokorból csak azért, hogy később ködbe veszhessen, és nem ragadtak bele Farkas sebezhetetlenségének történetébe sem. Ami aztán létrejött: egy kicsit egysíkú, izgalmas, gyors menetű, az eredeti trilógiánál kisebb mondanivalójú akciódráma, aminek viszont van eleje, vége, közepe, és jó nézni - plusz Hugh Jackman is kiváló benne.
Kedvenc jelenetem: Mindegyik, amiben a Jean Grey-látomás szerepel: a film legjobb ötlete véleményem szerint.
Valamiért hasonló film, és szeretem: X-Men: Az kívülálók.
Ami nem tetszik benne: Az egész Japán-tematika: telve van sztereotípiákkal.
Jack Reacher
10/8
A film, amitől a leginkább féltem. Nem is néztem meg moziban: amikor csak ketten vagyunk, én és a DVD, könnyebb megemészteni a csalódást. Ami azonban most elmaradt. A Jack Reacher egy igen jó film lett, Jack Reacher pedig kiváló figura, nem annak ellenére, hogy Tom Cruise játssza, hanem épp azért. Igaz, nem sokban hasonlít a könyvek törhetetlen orrú, kétméteres, fenyegető külsejű óriására, de mindez kb. három percig érdekelt, többé már nem. Ahogy az sem zavart, hogy a történetet helyenként jelentősen átírták (izgalmasabb és gyanúsabb háttértörténetet kaptak egyes, később már nem is olyan fontos szereplők), hogy a zene nem különösebben sikerült jól, s hogy a főgonosz és szervezete sokkal tragikusabban és elemibben volt félelmetes a könyvben, mint itt. Eleve az életben nem gondoltam volna, hogy egy ennyire nem Reacheres kötetet filmesítenek majd meg (nem kisváros zárt közösségében nyomoz, van nyomozótársa, nagyvárosi a történet), s mégis sikerül az igazságosztó, semmiből érkező és semmibe tűnő, kallódó figurát ilyen kiválóan megragadni. Fantasztikusak a mellékszereplők is és ötletesek az akciójelenetek: ha nem lenne két felesleges verekedés és egy megmagyarázatlan mondat (Emerson szájából, a végjelenetben), tökéletes is lehetne minden. Nem tudom, megismételhető-e a siker, de ha lesz folytatás, már nézem is.
Kedvenc jelenetem: Reacher beszélgetése a bárban Sandyvel.
Valamiért hasonló film, és szeretem: Ismeretlen férfi.
Ami nem tetszik benne: Elfelejtettek kesztyűt húzni az érmét bedobó kézre. Ez már olyan örök baki marad, mint Han Solo mellénye.
Hyde Park on Hudson
10/6
A király beszéde után nyilván el kellett készíteni ezt is: a nyársat nyelt britek hotdogpartijának bájos történetét... Különös film VI. György és Roosevelt elnök találkozásáról: egyszerre szeretne hazafias lenni, meg nagy embereket ábrázolni papucsban, meg szerelmi románcot is mutatni. Nekem sokkal jobban tetszett, mint másoknak, egyáltalán nem éreztem egyszerű karikatúrának a királyi pár és az elnökházaspár ábrázolását, s a király és az elnök közös jelenetei igazán sokat adtak a film értékéhez. Csak éppen a nehézkesen, bonyolultan, melodrámaian, sőt unalmasan felhasznált kerettörténet (Laura Linney egyébként jó alakításával) foszlik le a találkozó történetéről úgy, mint az ócska ruhák az elnöknek felajánlkozó, rajongó, középkorú hölgyekről. Ha igaz, hogy az egész forgatókönyvet az elnök unokatestvér-barátnőjének az emlékiratai ihlették, akkor alaposan elszúrták a végeredményt. Mert a legérdektelenebb figura és a leginkább félbehagyott történetszál épp Daisyé lett. A többi viszont kellemes, benne egy maradandó Bill Murray-féle Roosevelt-alakítással.
Kedvenc jelenetem: Az uszodai, ahol látjuk Rooseveltet úszni gyermekbénulásos testével.
Valamiért hasonló film, és szeretem: A király beszéde.
Ami nem tetszik benne: Az a fele, aminek semmi köze a másikhoz. (Kérdés: de melyik a másik?)
A Good Day to Die Hard
10/6
Hát, megszületett... Az első (Drágán add az életed) tökéletes volt. A második (Még drágább az életed) felejthető. A harmadik (Az élet mindig drága) majdnem jobb, mint az eredeti. A negyedik (Legdrágább az életed) egyszerűen rossz. Az ötödik (Drágább, mint az életed), hm... annyi biztos, hogy már felszálló ágban van... A történet intelligens csavarásai, a főszereplő-központúság, a "jó zsaru-rossz zsaru", és az "öreg rendőr nem vén rendőr"-tematika buzgó alkalmazása, a rafináltan gonoszkodó, kiselőadásokat viszont nem tartó főgonosz(ok) felléptetése és a történet középpontjában álló titok többszöri, mindannyiszor helytelen látszatmegfejtése a harmadik filmben is előforduló, kiváló jellegzetességek, amelyek olyan jóvá is tehették volna a Die Hard 5-öt, mint amilyen a 3. volt. Jai Courtney, akinek először még az arcától is irtóztam (nem kellett volna annyiszor megnézni a Jack Reachert...) egyszerűen kiváló választás McLane fiának szerepére, tökéletes pótléka Bruce Willis fiatalságának, de saját jogán is remek szereplő. Amitől a film mégsem jó: a felesleges rombolás, a puszta látvány kedvéért, és - Csernobil. A Gladiátor werkfilmjében van szó arról, hogy a forgatókönyv írásának egy pontján szóba jött Lucilla karakterének öngyilkossága. Ám ekkor valaki közbeszólt, mondván, mégsem normális kiirtani az egyetlen női főszereplőt: ez nem fog tetszeni a közönségnek. Bárcsak ott ült volna ez az okos ember akkor is, amikor valaki kitalálta, milyen állat nagy ötlet lenne a radioaktív Csernobilba áttenni a végső leszámolást... Hogy a két McLane izompólóban rohangáljon a mérgező hamuban, majd a sztori egy pontján a képünkbe vágják, hogy van egy vegyszerük, ami immunissá teszi a hősöket és a gonoszokat az alattomos atomhalálra... No, ne már... Ez aztán majdnem mindent el is rontott. Pedig egyébként jó is lehetne a film: úgyhogy én még várom a folytatást, reménykedve...
Kedvenc jelenetem: Apa és fia a próbababák közé behúzódva egy üres üzletbe megbeszélik, mit rejt a jövő.
Valamiért hasonló film, és szeretem: Die Hard 1-4.
Ami nem tetszik benne: Az, hogy egyáltalán eszükbe jutott Csernobil, de erről már írtam fentebb.
1. Skyfall (2012) Skyfall - 10/10 - A legjobb Daniel Craig-féle Bond-film, az összes közül pedig nekem talán az ötödik leginkább tetsző.
2. A nyomorultak (2012) Les Misérables - 10/10 - Álomfilm: súlyos, de nem giccses, és telve van óriási meglepetésekkel.
3. Men In Black - Sötét zsaruk 3. (2012) Men in Black 3 - 10/10 - A tökéletes folytatás: egyre messzebb visz az eredetitől és már másként tetszik.
4. A Vaslady (2011) The Iron Lady - 10/9 - Művészi, bár néhol művészkedős portré: hol kemény, hol lágy, a legkiválóbb haláljelenettel, amit valaha életrajzi filmben láttam.
5. Looper - A jövő gyilkosa (2012) Looper - 10/9 - A majdnem tökéletes időutazós sci-fi egy majdnem tökéletes Bruce Willis-alakítással.
6. Elrabolva 2. (2012) Taken 2 - 10/9 - Jobb, mint az eredeti, pedig sokkal hihetetlenebb: most már vitathatatlanul Liam Neeson az egyik legjobb akcióhős az évtizedben
7. Jégkorszak 4. - Vándorló kontinens (2012) Ice Age: Continental Drift - 10/9 - A 3. rész mélyrepülése utáni méltó és vicces folytatás sok érzelemmel és a Nagyival...
8. Végzetes hazugságok (2012) Arbitrage - 10/8 - Rövid ideig Oscar-gyanús, drámai Richard Gere-alakítás: nekem most is az.
9. John Carter (2012) John Carter - 10/8 - Ha meg kellett filmesíteni a Barsoom-ciklust, talán nem is lett olyan rossz így: csak túl nagyok voltak az elvárásaim.
10. Tükröm, tükröm (2012) Mirror Mirror - 10/8 - Az ideális őrült-dilis Hófehérke-film: lenyűgöző, mesés, kaotikus, groteszk, szórakoztató.
+1. Hófehér és a vadász (2012) Snow White and the Huntsman - 10/8 - Nagyon Alkonyatos, de azért szexis mítosz-továbbgondolás remek látványokkal, kiváló mostohával...
Tizenegy film, majdnem kétszer annyi, mint az ideiek. Az általam adott tetszésszámuk 89 %-os. És tíz is 2012-es bemutatójú volt a tizenegyből...
**Az Ekultura.hu év végi filmlistájára is a Női szervekkel iratkoztam fel. Itt elolvashatod, ki mit írt kedvencének és hogy nekem mit sikerült még írnom a fentebb dicsért moziról.
Ekultura.hu: 2013 legmaradandóbb filmélményei
