2012. augusztus 27., hétfő
Sok festményt nézegetve mostanában eszembe jutott, milyen izgalmas,
amikor a művésznek olyan fantasztikusan sikerül megalkotnia egy
valójában két dimenzióban ábrázolt tájat vagy enteriőrt, hogy már a
reprodukciót látva is otthonosnak és hívogatónak érezzük az
ábrázoltakat: ott akarunk sétálni, ebben a szobában akarunk élni. (Én
legalább is biztosan.) Az ötleten felbuzdulva berendeztem magamnak egy
képzeletbeli házat híres festők művei segítségével. Eközben igyekeztem eltekinteni a képek valódi szereplőitől, különös tekintettel a bibliai alakokra, s helyettük csakis a háttérre figyeltem.
Könyvtár és dolgozószoba
Kellemes lakószoba
Az emeletre szép, tágas lépcső vezet fel. Egy előtérbe érkezünk (itt áll a festőállvány), amelyből több ajtó nyílik. Az első ebbe a szépséges, világos és bájos lakószobába, ahol kecses bútorok, csecsebecsepolc, varróasztalka és olvasófotel várnak.
Hálószoba
A második az emeleten nyíló helyiségek közül a kedvenc, kicsi hálószobám. Egyszerű, de mindig szellős, világos és napos.
Reprezentatív hálószoba
Az emelet harmadik helyisége viszont egy olyan előkelő és ízléses családi háló, amelyre mindenki büszke lehet.
Ebédlő
A földszinten van még egy szépséges ebédlő kőkockás padlóval és gótikus ívekkel.
Konyha
Az ebédlőből nyílik a konyha.
Fürdőszoba
A fürdőszoba viszont természetesen az emeleten található.
Kert
A házból a mindig másmilyen, ám mindig szép virágoskertre látni.
Park
Távolabb pedig egy, a házhoz képest igen nagy park terül el, ahol megnyugodhat és megpihenhet az ember.
Társalgó és fogadószoba
A
hívogató, világos előszobából egy csodálatos vörös bársonyfüggöny
keretezte ajtón lehetne belépni ebbe az otthonos, meleg hangulatú,
elegáns fogadószobába, szőnyegek, gobelinek, kárpitok és puha párnák
közé.
Munkácsy Mihály: Párizsi szobabelső, 1877 (MNG, Bp.)
Könyvtár és dolgozószoba
A
fogadószoba mellett a másik nagy, világos, hívogató és tágas helyiség
olvasó- és dolgozó-szobául szolgál. Hátul két faliszekrény-ajtó két
kisebb kamrába nyílik, ahol a könyvek találhatók. Ha az ember szeme
belefájdult a munkába, feltekinthet a csodás, festett mennyezetre.
Vittore Carpaccio: Szent Ágoston dolgozószobájában, 1502 (Scuola di San Giorgo degli Schiavoni, Velence)
Kellemes lakószoba
Az emeletre szép, tágas lépcső vezet fel. Egy előtérbe érkezünk (itt áll a festőállvány), amelyből több ajtó nyílik. Az első ebbe a szépséges, világos és bájos lakószobába, ahol kecses bútorok, csecsebecsepolc, varróasztalka és olvasófotel várnak.
Borus Nepomuk János: Enteriőr, 1841 (magántulajdon, Bécs)
Hálószoba
A második az emeleten nyíló helyiségek közül a kedvenc, kicsi hálószobám. Egyszerű, de mindig szellős, világos és napos.
Edward Hopper: Nő napsütésben, 1961 (Whitney Museum of American Art, New York)
Reprezentatív hálószoba
Az emelet harmadik helyisége viszont egy olyan előkelő és ízléses családi háló, amelyre mindenki büszke lehet.
Jan van Eyck: Az Arnolfini-házaspár, 1434 (National Gallery, London)
Ebédlő
A földszinten van még egy szépséges ebédlő kőkockás padlóval és gótikus ívekkel.
Dieric (Dirk) Bouts: Utolsó vacsora, 1464-67 (Sint-Pieterskerk, Leuven)
Konyha
Az ebédlőből nyílik a konyha.
Jan Vermeer: Tejet öntő asszony, 1660 körül (Rijksmuseum, Amszterdam)
Fürdőszoba
A fürdőszoba viszont természetesen az emeleten található.
Tom Wesselmann: Fürdőkád 3, 1963 (Ludwig Museum, Köln, az alkotás háromdimenziós)
Kert
A házból a mindig másmilyen, ám mindig szép virágoskertre látni.
Szinyei Merse Pál: A jernyei kert, 1910 (magántulajdon)
Park
Távolabb pedig egy, a házhoz képest igen nagy park terül el, ahol megnyugodhat és megpihenhet az ember.
Thomas Gainsborough: Az Andrews házaspár, 1748 körül (National Gallery, London)
Megjegyzés: A
képek az interneten számos változatban fellelhetők. Számomra azonban
fontos a könyv, az album, amiből elsőként megismertem őket, még ha az
internetkorszak előtti is. Munkácsy képét először egy régi képeskönyvben
láttam. Legújabban Székely András Munkácsy albumjában szerepel
(Corvina, Bp., 2008), egy részlete épp a borítón. Carpaccio viszonylag
új felfedezésem. Az itt szereplő képet a Híres festők hetilap-sorozat 125. számában láttam meg, ami 2001-ben jelent meg. Borus Nepomuk Jánosról Rostás Péter Empire és biedermeier bútorművészet Magyarországon című könyvében olvastam először (BTM-Geopen, Bp., 2012). Hopper képeiből csodás válogatást ad a Taschen kötete (Edward Hopper, Vince, Bp., 2003). Van Eyck képeivel még régen, Végh János Van Eyck albumában találkoztam (Corvina, Bp., 1983), Dirk Boutsszal viszont későn, először a Gótika
válogatásban (Vince, Bp., 2007). Vermeer Lajta Edit kötetéből lett
ismerős (Corvina, Bp., 1968), Wesselmann-ról azonban csak 2005-ben
olvastam először (Pop art, Vince, Bp.). Szinyei Merse Pálról a
legjobb képeskönyv Szvoboda Dománszky Gabrielláé (Kossuth-MNG, Bp.,
2006, 2009). Gainsborough festményét pedig, amely csak 1961-ben került
elő a család tulajdonából Kelényi György könyvében ismertem meg
(Corvina, Bp., 1978).