Ez nem is blogbejegyzés. Csak eszembe jutott három apró dolog arról, ahogy mostanában művészeti könyveket és albumokat olvasok-vásárolok-kölcsönzök. Sose legyen nagyobb bajom, de azért engem foglalkoztat ez a három dolog.

Szűkszavúság. Ha a Bookline-ra feltöltő egyes antikváriumok kissé kevésbé lennének szűkszavúak, többet vásárolnék tőlük. A régebbi művészeti albumok általában vászon kemény kötésesek papír védőborítóval. Számomra fontos, hogy ha pénzt adok ki értük, amennyiben csak lehetséges, meglegyen a védőborítójuk. Gyakran előfordul, hogy kénytelen vagyok a nagyon megkívánt tételeknél a drágább kötetet választani, mert az olcsóbb könyvet áruló antikvárium csak annyit tölt fel: kötés: vászon. Így nem tudhatom, hogy ez azt jelenti, lusták voltak odaírni, hogy megvan a védőborító is, vagy direkt azért adják olcsóbban a könyvet, mert nincs meg a papírburka. Persze néha kiderül, hogy csak az előbbi, mert mondjuk ott szerepel az is: a védőborító kicsit szakadt. Ebből kiderül, hogy megvan a védőborító, és én boldogan vásárolok is. Ám a kötésnél ilyenkor is csak annyi árválkodik: vászon. Netán vászon kemény kötés, habár puha kötéses, mégis vásznas könyvet még nem láttam... Kis igyekezettel nekem is, meg az olcsóbban áruló antikváriumnak is jobban megérné...

Egy cím - több mű. Ha a Molyon fel lehetne venni külön könyvként két-két olyan művet, főképp szakkönyvet, aminek azonos a címe és a szerzője, de teljesen eltérő a mérete, összeállítása, kiadója és legfőképpen semmiben sem egyezik a szövege, érdemes lenne feltöltenem a könyvtáram. A jelenlegi állapot szerint viszont például rengeteg festőéletrajz és album, eltérő formátum és eltérő mű, különböző sorozatok tagjai keverednek össze az adatlapokon pusztán azért, mert a téma szakértője ugyan 4-5 teljesen különböző művet publikált szakterületéről, a művész életéről és munkásságról, de ötletesen mindnek a művész nevét adta címként. Így nem tudom valósan felvinni ezeket a műveket, hisz nekem nem egyből van négy, hanem négyből egy-egy... Persze bízom benne, hogy egyszer a Moly erre is megoldást talál majd. (Frissítés: Igen, úgy tűnik nem is sokára.)

Képleírások. Amióta van internet, fura a viszonyom az átlagos képes albumokkal. (Értem ezen az olyan könyveket, amelyek egy-egy nagy, ismert művészt mutatnak be, nem pedig olyasvalakit, akinek épp most szedték össze az első életmű-katalógusát.) Mindig imádtam festményeket nézegetni, ám a nagy luxusalbumok, legyenek bármily pompás fotókkal telve, kissé feleslegesnek tűnhetnek azóta, amióta sok-sok képet, részletfotót, sőt, teljes múzeumok virtuális belsejét is el lehet érni a neten, ráadásul ingyen. Ám egyre jobban szeretem az olyan könyveket, amelyek albumok ugyan (még ha csak fekete-fehér fotókkal is), de tartalmaznak részletes, vagy esszészövegbe foglalt képleírást. Még ha nem is értek mindegyikkel egyet, vagy nem is állja meg már mind a helyét (ha mondjuk azóta a művésznek számos új képe került elő és átrajzolta megítélését, életművét), mégis izgalmas kalandozás ilyet olvasni, sokkal több, mint puszta képnézegetés. Ilyen módon néha többre becsülök egy régi könyvet, mint egy új albumot.

Nos, megyek Munkácsyt nézegetni...

A képeken: a Pálmaházban (1881, Pákh Imre gyűjtemény), az Apa születésnapjára készülve (1882, Pákh Imre gyűjtemény) és A kis cukortolvaj (1883, m.t.).