2019. június 5., szerda
Igazán érdekes, de az év első felében két olyan nagyon izgalmas könyvet is sikerült olvasnom, amelyik a Rákosi-korszakkal foglalkozik valamilyen, véleményem szerint korábban még feldolgozatlan szempontból.
Cserényi-Zsitnyányi Ildikó
Aknamunka - Szabotázsperek a Rákosi-korszakban
Modern magyar történelem, Jaffa, 2019
A Jaffa történelmi sorozatának idei első kötete a Rákosi-korszak egy látszólag egészen periferiális, s mindeddig alig kutatott szeletkéjét választotta témájául: a bányaműszaki értelmiség ellen lefolytatott koncepciós büntetőperek történetét. Be kell valljam, sosem hittem volna, hogy minderről ennyire izgalmas lehet olvasni!
Miközben Magyarország épp a vas és acél országává alakult és folyt az erőszakos nehéziparosítás, a bányászokat úgy kényszerítették hősies széncsatákra, hogy sem a megfelelő modern gépek és eszközök nem álltak rendelkezésre (hiszen amit nem szereltek le a németek és csatlósaik, azt elvitték a szovjet felszabadítók), sem elegendő szakképzett munkaerő nem volt (hiszen a sváb kitelepítettek és lakosságcserére ítéltek jó része éppen képzett bányász volt), ráadásul az államosított, tervutasításos gazdálkodásban olyanok alkottak teljesíthetetlen (a realitásokat nem, csak a szovjet jóvátétel követeléseit tekintetbe vevő) tervszámokat, akiknek fogalmuk sem volt, miként lehetne akár békés és nyugodt körülmények közt is bányavállalatokat irányítani. Az eredmény sajnos magától értetődő volt: akadozó, vissza-visszaeső termelés, rossz minőségű szén, tragikus bányaszerencsétlenségek. Mivel azonban mindezt meg kellett valamivel indokolni a szovjet elvtársaknak, azonnal megindultak a bányamérnökök és középvezetők elleni szabotázsperek. Elegendő volt az egyebekben épp a szakképzettséget bizonyító nyugat-európai diploma vagy néhány erre rávehető, szakképzetlen segédmunkás feljelentése arról, hogy az adott mérnök nem veszi eléggé figyelembe a munkások érdekeit, s máris megkezdődött a vallatás, kényszerítés a részvételre egy olyan perben, amelynek "tényei" még épp folyamatos szerkesztés alatt álltak. A történet azonban sokszor még az ítéletekkel sem ért véget, hiszen a szabotázsperek tulajdonképpen semmiben sem érték el a céljukat, így egy idő után a hatalom visszaengedte a szakmába a "szabotőröket": ki még a börtönből dolgozott, ki már szabadlábon, élete végéig hallgatást fogadva, tönkretéve... Nagyon tragikus és megdöbbentő az egész történetsor.
Az összetett témája ellenére rendkívül olvasmányos kötetből mindössze egyetlen dolgot hiányoltam: sok-sok képet (bár néhány nagyon érdekes szerepelt benne). Mindenkinek ajánlom azzal a megjegyzéssel, hogy az sem baj, ha semmit sem értünk a bányászat problémáihoz, mert a könyv ezekben a kérdésekben is nagyon tömören és érdekesen eligazít.
Keller Márkus
Szocialista lakhatás? - A lakáskérdés az 1950-es években Magyarországon
L'Harmattan - OSZK, 2017
Ezt a nagyon izgalmas könyvet véletlenül találtam az idei könyvfesztiválon: sajnos korábban észre sem vettem, hogy megjelent. A történész-szociológus szerző kötete igazán kézbe véve izgalmas, nem pedig úgy, ha beszélnek róla.
Mert ha azt mondom, hogy a könyv igyekszik összefoglalni azokat a szakmai vitákat és törekvéseket, amelyek teljesen új alapokra akarták helyezni az új, szocialista embertípus lakhatását, akkor ez igen unalmas témának tűnik. Pedig abszolút lebilincselő dolgokat jelent, mint például, hogy:
- 1949-től mindenki a legteljesebb harciassággal és lelkesedéssel dolgozott egy átfogó lakáspolitika elméleti kialakításán - mivel rendnek kell lenni, előbb az átgondolt, kiérlelt elmélet, azután a gyakorlat (eközben elhúzódott a lakásválság, megkezdődött a minden ideáltól távol álló társbérletek időszaka, s alig épültek új lakások...),
- miközben az ötvenes évek elejének elméletalkotói és tervezői riadtan menekültek a Horthy-korszak polgári-kispolgári örökségétől, sokban támaszkodtak annak az időnek az építészeti típusterveire, legyen szó kislakásokról vagy élhető parasztházakról (és gyakorta azok idealista szűklátókörűségét is átvették...),
- összhangban egy parasztpártiból vagy népiből lassanként szocialistává kisajátított, tévesen idealizált parasztképpel, a parasztság lakhatását, életmódját nemhogy nem kívánták igazán modernizálni, de mintegy skanzenbe illő aprólékossággal ragaszkodtak az olyan, elvileg a paraszti építészetből levezetett szabályokhoz, mint hogy a fal legyen vályogból, a lakóterület legnagyobb részét (olykor a kétharmadát) a lakókonyha foglalja el, vagy hogy az összes fő lakóhelyiség legyen közös légterű,
- ez azt jelentette, hogy nem igazán jól lakható, "elrontott" városi családi házakat építettek volna falun - miközben a városi tervezésben valóságos boszorkányüldözés folyt a városi családi házak ellen, mert az ideológia szerint a jövő a lakásoké (érdemes ezt az átnevelési kísérletet összevetni a Kádár-korszak két felvirágzásával, a falu sátortetős házakkal való megújulásával és a hetvenes-nyolcvanas évek kisvárosi családiház-építési lázával),
- a városi lakások terveit az egyes társadalmi rétegek tipizáláshoz tervezték hozzá (négy kategória volt: paraszt, bányász, munkás, értelmiségi), s furcsa módon nem az igényekhez alkalmazkodtak volna, hanem az alaprajzokkal, tervrészletekkel akarták megreformálni a házban élők életét - közben a tájolást-benapozást pl. alapkövetelménynek vették, a fürdőszobát olykor nem,
- a szellemi foglalkozás helyszínei (például dolgozófülke) csak a munkás és az értelmiségi típustervekben jelentek meg, a parasztság házaiba általában nem terveztek fürdőszobát, a konyhák mindenhol aprók lettek, kiindulva abból, hogy mindenki üzemi menzán étkezik, tehát miért is főzne...,
- az egy főre eső területet a foglalkozás, életkor és a lakásban élők száma szerint adták meg, így az 1-2 fős garzonok 30-35 m2-esek, az egygyermekes házaspárok lakásai 35-40 m2-esek lettek volna, de egy hatfős családnak sem járt volna több, mint 70 m2...
Persze, ahogyan a kötet rendkívül gazdag, izgalmas és látványos képanyaga mutatja, a fentiek közül sok dolog mindössze terv maradt, s mint tudjuk, a szocialista lakásépítés is új korszakába érkezett az ötvenes évek végére és a hatvanas elejére az óbudai kísérleti lakóteleppel, majd a panelházépítéssel. Mégis, elképesztően érdekes erről a bő fél évtizedről olvasni: hogyan vélekedtek a lakáskérdésről a Rákosi-korszakban.
Link
Könyvtestvérek 1. - Fantasztikus klasszikusok
Könyvtestvérek 2. - Történelem először
Könyvtestvérek 3. - Klasszikus krimik
Könyvtestvérek 4. - Történelem másodszor
Könyvtestvérek 5. - Holmes kétszer
Könyvtestvérek 6. - Könnyű olvasmányok
Könyvtestvérek 7. - Sherlock Holmes, sokadik folytatás
Könyvtestvérek 8. - Ugyanaz duplán
Aknamunka - Szabotázsperek a Rákosi-korszakban
Modern magyar történelem, Jaffa, 2019
A Jaffa történelmi sorozatának idei első kötete a Rákosi-korszak egy látszólag egészen periferiális, s mindeddig alig kutatott szeletkéjét választotta témájául: a bányaműszaki értelmiség ellen lefolytatott koncepciós büntetőperek történetét. Be kell valljam, sosem hittem volna, hogy minderről ennyire izgalmas lehet olvasni!
Miközben Magyarország épp a vas és acél országává alakult és folyt az erőszakos nehéziparosítás, a bányászokat úgy kényszerítették hősies széncsatákra, hogy sem a megfelelő modern gépek és eszközök nem álltak rendelkezésre (hiszen amit nem szereltek le a németek és csatlósaik, azt elvitték a szovjet felszabadítók), sem elegendő szakképzett munkaerő nem volt (hiszen a sváb kitelepítettek és lakosságcserére ítéltek jó része éppen képzett bányász volt), ráadásul az államosított, tervutasításos gazdálkodásban olyanok alkottak teljesíthetetlen (a realitásokat nem, csak a szovjet jóvátétel követeléseit tekintetbe vevő) tervszámokat, akiknek fogalmuk sem volt, miként lehetne akár békés és nyugodt körülmények közt is bányavállalatokat irányítani. Az eredmény sajnos magától értetődő volt: akadozó, vissza-visszaeső termelés, rossz minőségű szén, tragikus bányaszerencsétlenségek. Mivel azonban mindezt meg kellett valamivel indokolni a szovjet elvtársaknak, azonnal megindultak a bányamérnökök és középvezetők elleni szabotázsperek. Elegendő volt az egyebekben épp a szakképzettséget bizonyító nyugat-európai diploma vagy néhány erre rávehető, szakképzetlen segédmunkás feljelentése arról, hogy az adott mérnök nem veszi eléggé figyelembe a munkások érdekeit, s máris megkezdődött a vallatás, kényszerítés a részvételre egy olyan perben, amelynek "tényei" még épp folyamatos szerkesztés alatt álltak. A történet azonban sokszor még az ítéletekkel sem ért véget, hiszen a szabotázsperek tulajdonképpen semmiben sem érték el a céljukat, így egy idő után a hatalom visszaengedte a szakmába a "szabotőröket": ki még a börtönből dolgozott, ki már szabadlábon, élete végéig hallgatást fogadva, tönkretéve... Nagyon tragikus és megdöbbentő az egész történetsor.
Az összetett témája ellenére rendkívül olvasmányos kötetből mindössze egyetlen dolgot hiányoltam: sok-sok képet (bár néhány nagyon érdekes szerepelt benne). Mindenkinek ajánlom azzal a megjegyzéssel, hogy az sem baj, ha semmit sem értünk a bányászat problémáihoz, mert a könyv ezekben a kérdésekben is nagyon tömören és érdekesen eligazít.
Szocialista lakhatás? - A lakáskérdés az 1950-es években Magyarországon
L'Harmattan - OSZK, 2017
Ezt a nagyon izgalmas könyvet véletlenül találtam az idei könyvfesztiválon: sajnos korábban észre sem vettem, hogy megjelent. A történész-szociológus szerző kötete igazán kézbe véve izgalmas, nem pedig úgy, ha beszélnek róla.
Mert ha azt mondom, hogy a könyv igyekszik összefoglalni azokat a szakmai vitákat és törekvéseket, amelyek teljesen új alapokra akarták helyezni az új, szocialista embertípus lakhatását, akkor ez igen unalmas témának tűnik. Pedig abszolút lebilincselő dolgokat jelent, mint például, hogy:
- 1949-től mindenki a legteljesebb harciassággal és lelkesedéssel dolgozott egy átfogó lakáspolitika elméleti kialakításán - mivel rendnek kell lenni, előbb az átgondolt, kiérlelt elmélet, azután a gyakorlat (eközben elhúzódott a lakásválság, megkezdődött a minden ideáltól távol álló társbérletek időszaka, s alig épültek új lakások...),
- miközben az ötvenes évek elejének elméletalkotói és tervezői riadtan menekültek a Horthy-korszak polgári-kispolgári örökségétől, sokban támaszkodtak annak az időnek az építészeti típusterveire, legyen szó kislakásokról vagy élhető parasztházakról (és gyakorta azok idealista szűklátókörűségét is átvették...),
- összhangban egy parasztpártiból vagy népiből lassanként szocialistává kisajátított, tévesen idealizált parasztképpel, a parasztság lakhatását, életmódját nemhogy nem kívánták igazán modernizálni, de mintegy skanzenbe illő aprólékossággal ragaszkodtak az olyan, elvileg a paraszti építészetből levezetett szabályokhoz, mint hogy a fal legyen vályogból, a lakóterület legnagyobb részét (olykor a kétharmadát) a lakókonyha foglalja el, vagy hogy az összes fő lakóhelyiség legyen közös légterű,
- ez azt jelentette, hogy nem igazán jól lakható, "elrontott" városi családi házakat építettek volna falun - miközben a városi tervezésben valóságos boszorkányüldözés folyt a városi családi házak ellen, mert az ideológia szerint a jövő a lakásoké (érdemes ezt az átnevelési kísérletet összevetni a Kádár-korszak két felvirágzásával, a falu sátortetős házakkal való megújulásával és a hetvenes-nyolcvanas évek kisvárosi családiház-építési lázával),
- a városi lakások terveit az egyes társadalmi rétegek tipizáláshoz tervezték hozzá (négy kategória volt: paraszt, bányász, munkás, értelmiségi), s furcsa módon nem az igényekhez alkalmazkodtak volna, hanem az alaprajzokkal, tervrészletekkel akarták megreformálni a házban élők életét - közben a tájolást-benapozást pl. alapkövetelménynek vették, a fürdőszobát olykor nem,
 |
| Szocialista munkáslakás Bán Béla híres festményén |
Persze, ahogyan a kötet rendkívül gazdag, izgalmas és látványos képanyaga mutatja, a fentiek közül sok dolog mindössze terv maradt, s mint tudjuk, a szocialista lakásépítés is új korszakába érkezett az ötvenes évek végére és a hatvanas elejére az óbudai kísérleti lakóteleppel, majd a panelházépítéssel. Mégis, elképesztően érdekes erről a bő fél évtizedről olvasni: hogyan vélekedtek a lakáskérdésről a Rákosi-korszakban.
Link
Könyvtestvérek 1. - Fantasztikus klasszikusok
Könyvtestvérek 2. - Történelem először
Könyvtestvérek 3. - Klasszikus krimik
Könyvtestvérek 4. - Történelem másodszor
Könyvtestvérek 5. - Holmes kétszer
Könyvtestvérek 6. - Könnyű olvasmányok
Könyvtestvérek 7. - Sherlock Holmes, sokadik folytatás
Könyvtestvérek 8. - Ugyanaz duplán
