Amikor ezeket a sorokat írom, közepénél tart 2020 különös évének októbere. A blogom rövidesen tíz és fél éves lesz, a bejegyzéseim publikálása azonban ismét akadozik. Nem először fordul elő ilyesmi, mégis, sajnálom, ha valaki hetek óra hiába tér vissza hozzám olvasnivalót keresve. Valahogy az az érzésem támadt, az október máskor is kritikus pont szokott lenni a blog életében. Megnéztem hát, mi történt októberben a tíz korábbi évben.

2010-ben blogom mindössze még csak a hatodik hónapjában járt. Akkoriban egy hónapban csak 8-10 posztot készítettem, október azonban ekkor is a középmezőnybe tartozott öt bejegyzéssel. Ezekben azonban számomra ma is fontos témákkal foglalkoztam: például eltöprengtem arról, hogyan és kiknek is adják a Nobel-díjakat, először szenteltem bejegyzést Kertész István ókortörténeti köteteinek, amelyeket nagyon szeretek, s megszületett a Négy kemény könyv érzelmes nőknek című írásom, amelyből kiderül, milyen gyümölcsökhöz hasonlít kedvenc szerzőnőim egy-egy regénye, s amely 2015-ben felkerült az öt év legolvasottabb bejegyzései toplistámra.

2011-ben a szeptemberi krimitörténeti kalandozások után októberben leginkább könyvlistákat posztoltam, s mindössze négy írásom volt olvasható. Novemberig kellett várni, hogy a blog új erőre kapjon az egyik kedvenc témámmal, a szocreál festészet legérdekesebb darabjaival foglalkozó bejegyzéssel. Ezt a Szocreál nézegetnivalót itt olvashatod.

2012-ben publikáltam mindmáig a legtöbb listabejegyzést és bibliográfiát. Természetes, hogy így a nagyon kevés, mindössze öt bejegyzést kitermelő októberben is a termés fele raktárposzt volt. A filmvásznon megjelenített erős nőkkel kapcsolatos töprengést azonban ma is szívesen visszaolvasom, még ha nem is 100 %-osan értek egyet akkori önmagammal: az arány 90 %-ra csökkent...

2013 októbere 2012 után másodszor az adott év legkevesebb bejegyzésével büszkélkedő hónapja lett. Mivel ebben az évben írtam a legtöbb ajánlót az ekultura.hu-ra (143-at az évben), ebben a hónapban ezek tartották a frontot, bár persze mindet még szeptemberben írtam. Ez az adott év novemberében is így történt. Decemberig tartott, amíg úrrá lettem a fáradtságon és rengeteg feladaton, és posztoltam olyan véleményeket is, mint a Könyvet kapni és ajándékozni..., amely akár ebben az évben is érvényes...

2014 rendhagyó októberrel rendelkezett. Nemcsak sok posztot írtam, de mivel épp sok teher ment le rólam, olyan témákba is belefogtam, amelyekről hosszan és újat tudtam írni. Ilyen volt például az Elizák csatája a My Fair Ladyvel kapcsolatban (amelyben sajnos ideje lenne felújítanom néhány linket...), a 10 könyv a Typotextől, amely arról tanúskodott, hogy új kedvenc kiadót találtam, vagy az a poszt, amelyben a Terminátorhoz kapcsolódó, magyar Halálosztó 2029 sorozat húsz kötetét vettem górcső alá.

2015 októbere visszatekintve teljesen jellegtelen bejegyzéseket hozott, még ha sokat is. Annál büszkébb vagyok a novemberben kezdődő Halál a Vasfüggöny mögött sorozatomra, amelyben a magyarul megjelent szocialista krimiket gyűjtöttem össze és mutattam be országok szerint, s bizonyítani próbáltam, hogy a szocialista krimi egyáltalán nem Berkesivel, a kémregénnyel és a szocialista dokumentumregénnyel azonos.

2016 ismét mélypont volt az év történetében, ami a bejegyzések számát illeti. Két nagyon fontos írást is posztoltam azonban ekkor. Az egyik egy csodálatos nyaraláson beszerzett néhány kötet hatására megírt bemutatása Pálffy Géza pompás könyveinek: az elismert történész szerző 2012-től vezeti a Szent Koronával foglalkozó akadémiai kutatócsoportot, s elképesztően jól megírt könyvei igazi szemléletváltásra késztetik az érdeklődő olvasót. A másik fontos poszt a "Nekünk mégis Mohács kell" című kötetről írt ismertetőm, amelynek kommentszekciójában némi történészvita alakult ki: örülök, hogy szakembereket láthattam vendégül, spontán, de nagyon tanulságosan! A téma pedig semmit sem vesztett az aktualitásából.

2017 olyan fegyelmezett év volt, amikor minden hónapban 11 bejegyzésem született: ebbe olykor kis híján belehaltam... De ma is nagyon büszke vagyok az októberben megkezdett Reneszánsz remekírók sorozatomra.

2018 októberének fáradtságáról az Újra itt - Hauff meséivel című bejegyzés tanúskodik. Immár egyértelműen tendenciává vált, hogy ilyenkor egy időre megdermed a blog: Hauff meséi viszont valóban megérdemelték az újrafelfedezést!

2019-ben a blog már szeptemberben elkezdett stagnálni. Október 1-i bejegyzését október 28-án írtam... Később azonban szépen sikerült behozni a lemaradást sok-sok érdekes uralkodó-életrajzzal (például egyik kedvencemével, VII. Eduárdéval) és életem első Outlander-posztjaival...

Most pedig ismét itt az október: és van egy olyan érzésem, hogy a második fele némi stagnálás után a Vörös Pimpernelé lesz...

Ui. Ami viszont azóta történik a Blogger-rel, hogy megújult, és már nem lehet visszaállítani a régi formátumára, egyszerűen botrányos!!! Nemhogy a blogírástól, de az élettől is elveszi az ember kedvét!!! Nem HTML-ben írni a posztokat lassanként olyan bonyolult, problematikus, lassú és idegőrlően kényelmetlen, hogy kezdek kényszerűségből rászokni a HTML-re... Mintha a felhasználói élmény javításának épp fordított lett volna a célja...