2016. október 3., hétfő
Egy képeskönyvvel kezdődött, egy füzetkével folytatódott, s egy félezer oldalas értekezéssel zárult. Pálffy Géza, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos tanácsadója néhány hónap alatt alapjaiban változtatta meg a gondolkodásomat mintegy háromszáz évről. Ezenkívül ismét kedvet csinált ahhoz, hogy a történelemről, illetve a magyar újkorról olvassak. Pedig először csak valami könnyen olvasható és színes lapozgatnivalót kerestem. Ez a rövid poszt három könyvet ajánl Pálffy Géza történésztől.
Pálffy Géza: A Szent Korona Sopronban - Nemzeti kincsünk soproni emlékhelyei
MNL Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára - MTA BTK Történettudományi Intézet, Sopron - Bp., 2014
Tudtad, hogy a magyar Szent Korona négy alkalommal összesen mintegy hatvan napot töltött Sopron városában? Hogy Sopron egyike a koronázóvárosainknak, hiszen két királyné mellett itt koronázták meg III. Ferdinánd Habsburg-királyunkat? Hogy Ferdinándról van egy festmény, amely az 1849 után végleg megsemmisült, hagyományos koronázási öltözetben ábrázolja, ráadásul a korona hiteles ábrázolásával? Hogy a Szent Koronát nem II. Lipót tette ki először általános közszemlére 1792-es koronázásakor, hanem I. (Hunyadi) Mátyás királyunk 1463-ban, miután visszaszerezte és Sopronba hozta? Hogy Sopron újkori címerében a sas nem is a Habsburgokra utalt? Hogy a Nagyboldog-asszony-templom és a szemben lévő Bányászati Múzeum falán ma is látszik a koronázási folyosófelépítmény nyoma? Ha nem, ideje elolvasni ezt a káprázatosan szép és nagyon olvasmányos szövegű képeskönyvet, amely még sok-sok titokról fellebbenti a fátylat. Szerzője ugyanis a "Lendület" Szent Korona Kutatócsoport vezetője is, mesélni pedig rendkívül érdekesen tud.
Pálffy Géza: Zrínyi Miklós nagy napja - Az 1663-1664. évi török háború egyik meghatározó eseménye: a vati hadimustra 1663. szeptember 17-én
MTA BTK Történettudományi Intézet - Jókai Mór Városi Könyvtár, Bp. - Pápa, 2016
Tudtad, hogy a nagy törökellenes hadjárat egyik kulcspillanatában, 1663. szeptember 8-án Wesselényi Ferenc nádor hadiszemlét tartott a mai Külsővat területén, ahol Zrínyi Miklóst Magyarország katonai főparancsnokává választották, majd vezetésével sereg indult felmenteni Érsekújvárt? Ha igen, akkor tévedsz. A hadiszemle ugyanis nem szeptember 8-án volt, hanem 17-én, nem a nádor vezette, hanem maga Zrínyi, aki nem Érsekújvárhoz ment tovább, hanem valószínűleg Horvátországba. A nemesi felkelés meghirdetése után nem főparancsnoknak választották meg, hanem ő lett a nádor katonai jogkörével a Dunántúlon eljáró országos főkapitány avagy főgenerális. A szemle pedig nem a mai Külsővaton, hanem a közeli Mersevát melletti, Dömölk felé húzódó mezőkön volt. És hogy miért fontosak ilyesféle apró részletek? Mert szerintem nincs szebb, mint amikor a történelem izgalmas apróságai megnyugtatóan és precízen tisztázódnak. A történelem ugyanis főképp apróságokból áll. A könyvben az a legjobb, mennyi logika fér el ötven apró oldalon.
Pálffy Géza: A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században
MTA BTK Történettudományi Intézet, Bp., 2016 (2. kiadás), 2010 (1. kiadás)
De mind közül a legnagyobb élmény ennek a több mint félezer oldalnak az elolvasása volt. Az, ahogyan előttem is összeállhatott egy kép, amely a könyv végén száz oldalon át felsorolt forrásokon és szakirodalmon alapszik, s amelyhez sokan tettek hozzá mozaikkockákat, de a nagy egész összeállítása Pálffy Gézának köszönhető. Kötetében kirajzolódik a török által részben megszállt Magyar Királyság története: nem a Királyi Magyarországé, amely kifejezést talán jobb lenne nem használni, nem is egy Habsburg-gyarmaté, hanem egy új, dunai monarchia majdani második legfontosabb alkotóeleméé, egy változatlan államiságú országé, amely azonban az egész 16. század folyamán szenvedett a török betörésektől, s próbálta helyreállítani állami és igazgatási kereteit. Egy kifli alakú királyságról olvashatunk, amely Európa középhatalmából egy közép-európai monarchia kiemelt fontosságú részévé vált: védőbástyává, éléskamrává, jövedelemforrássá. Ugyanakkor elvesztette a fővárosát, így súlypontja Bécsbe (illetve néhányszor, rövid időre Sopronba!) került, elitje pozíciót vesztett, majd teremtett (a század végére), népességében pedig egyszer s mindenkorra elkezdett csökkenni a magyarság abszolút többsége. A táblázatokkal, térképekkel, képekkel kísért értekezés mind az 564 oldala igazi élvezet: történelemrajongóknak, a magyar múlt iránt érdeklődőknek kötelező felfedezni való.
MNL Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára - MTA BTK Történettudományi Intézet, Sopron - Bp., 2014
Tudtad, hogy a magyar Szent Korona négy alkalommal összesen mintegy hatvan napot töltött Sopron városában? Hogy Sopron egyike a koronázóvárosainknak, hiszen két királyné mellett itt koronázták meg III. Ferdinánd Habsburg-királyunkat? Hogy Ferdinándról van egy festmény, amely az 1849 után végleg megsemmisült, hagyományos koronázási öltözetben ábrázolja, ráadásul a korona hiteles ábrázolásával? Hogy a Szent Koronát nem II. Lipót tette ki először általános közszemlére 1792-es koronázásakor, hanem I. (Hunyadi) Mátyás királyunk 1463-ban, miután visszaszerezte és Sopronba hozta? Hogy Sopron újkori címerében a sas nem is a Habsburgokra utalt? Hogy a Nagyboldog-asszony-templom és a szemben lévő Bányászati Múzeum falán ma is látszik a koronázási folyosófelépítmény nyoma? Ha nem, ideje elolvasni ezt a káprázatosan szép és nagyon olvasmányos szövegű képeskönyvet, amely még sok-sok titokról fellebbenti a fátylat. Szerzője ugyanis a "Lendület" Szent Korona Kutatócsoport vezetője is, mesélni pedig rendkívül érdekesen tud.
MTA BTK Történettudományi Intézet - Jókai Mór Városi Könyvtár, Bp. - Pápa, 2016
Tudtad, hogy a nagy törökellenes hadjárat egyik kulcspillanatában, 1663. szeptember 8-án Wesselényi Ferenc nádor hadiszemlét tartott a mai Külsővat területén, ahol Zrínyi Miklóst Magyarország katonai főparancsnokává választották, majd vezetésével sereg indult felmenteni Érsekújvárt? Ha igen, akkor tévedsz. A hadiszemle ugyanis nem szeptember 8-án volt, hanem 17-én, nem a nádor vezette, hanem maga Zrínyi, aki nem Érsekújvárhoz ment tovább, hanem valószínűleg Horvátországba. A nemesi felkelés meghirdetése után nem főparancsnoknak választották meg, hanem ő lett a nádor katonai jogkörével a Dunántúlon eljáró országos főkapitány avagy főgenerális. A szemle pedig nem a mai Külsővaton, hanem a közeli Mersevát melletti, Dömölk felé húzódó mezőkön volt. És hogy miért fontosak ilyesféle apró részletek? Mert szerintem nincs szebb, mint amikor a történelem izgalmas apróságai megnyugtatóan és precízen tisztázódnak. A történelem ugyanis főképp apróságokból áll. A könyvben az a legjobb, mennyi logika fér el ötven apró oldalon.
MTA BTK Történettudományi Intézet, Bp., 2016 (2. kiadás), 2010 (1. kiadás)
De mind közül a legnagyobb élmény ennek a több mint félezer oldalnak az elolvasása volt. Az, ahogyan előttem is összeállhatott egy kép, amely a könyv végén száz oldalon át felsorolt forrásokon és szakirodalmon alapszik, s amelyhez sokan tettek hozzá mozaikkockákat, de a nagy egész összeállítása Pálffy Gézának köszönhető. Kötetében kirajzolódik a török által részben megszállt Magyar Királyság története: nem a Királyi Magyarországé, amely kifejezést talán jobb lenne nem használni, nem is egy Habsburg-gyarmaté, hanem egy új, dunai monarchia majdani második legfontosabb alkotóeleméé, egy változatlan államiságú országé, amely azonban az egész 16. század folyamán szenvedett a török betörésektől, s próbálta helyreállítani állami és igazgatási kereteit. Egy kifli alakú királyságról olvashatunk, amely Európa középhatalmából egy közép-európai monarchia kiemelt fontosságú részévé vált: védőbástyává, éléskamrává, jövedelemforrássá. Ugyanakkor elvesztette a fővárosát, így súlypontja Bécsbe (illetve néhányszor, rövid időre Sopronba!) került, elitje pozíciót vesztett, majd teremtett (a század végére), népességében pedig egyszer s mindenkorra elkezdett csökkenni a magyarság abszolút többsége. A táblázatokkal, térképekkel, képekkel kísért értekezés mind az 564 oldala igazi élvezet: történelemrajongóknak, a magyar múlt iránt érdeklődőknek kötelező felfedezni való.
