A könyvben egy tökéletes hős, mégis esendő ember járja vándorútját: katona, stratéga és szerelmes. Amikor elindul, pontosan tudni véli, kiért és hogyan áldozná fel akár az életét is: az egyetlen nőért, akit szeret, és harcban egy távoli zsarnok ellen. Azonban mire elérünk a történet végéhez, a leghatalmasabb küzdelmekhez, már egészen mások a céljai. Mást kíván megmenteni, másként és más léptékben látja saját életét és annak szereplőit is, s úgy tűnik, azért hal majd meg, hogy egész világára újra béke köszönthessen. De vajon nem érdemelne-e hősi vég helyett inkább jutalmul kapott, igazi boldogságot?... A könyv A Mars katonájáról szól, s hetedik tagja Edgar Rice Burroughs híres fantasztikus kalandregény-sorozatának, a Mars-ciklusnak. A regény magyarul most jelenik meg először.

Edgar Rice Burroughs (1875-1950) sokak számára pusztán Tarzan megteremtője, ám az amerikai szerző sokkal több volt ennél. 1911 és 1941 között publikált, tízkötetes, a Barsoomon, vagyis a Marson játszódó kalandos science-fiction-sorozata nemcsak remek olvasmány, de óriási hatást gyakorolt az angolszász sci-fi aranykor szerzőire is Ray Bradburytől Arthur C. Clarke-on át Robert Heinleinig. S hiába, hogy Burroughs még gyakorlatilag a 19. század tudományos eredményei alapján építette fel különleges marsi univerzumát – Mars-csatornákkal, túlcivilizált és hanyatló városi kultúrákkal és a lerombolt, egykor nagyszerű városok csonka falai közt rejtőzködő vándornépekkel –, mégis elképesztően szuggesztív, újszerű, titokzatos és inspiráló környezetbe helyezte kötetei cselekményét. Nem csoda, hogy írásai olyan nagyságoknak adtak ötletet saját irodalmi világaik felépítéséhez, amilyen Robert E. Howard és H. P. Lovecraft (Burroughs mindkettejüket túlélte), vagy a később publikáló szerzők közül Michael Moorcock, Leigh Brackett vagy Marion Zimmer Bradley.

Ha az ember elolvassa A Mars katonáját, rájöhet arra, mitől ilyen nagy hatású ez a kalandos meseszéria, amely félig fantasy-, félig sci-fi-díszletek között játszódik egy sosem létezett, s első ránézésre nem is túl filozofikus világon. Miközben egyik kalandtól a másikig, egyik szöktetéstől a másik kalandos lopakodásig, egyik párbajtól a másik égi-légi csatáig jutunk a történetben, s a pergő események szinte letehetetlenné teszik a kötetet, egy igen sokféleképpen elképzelhető, számos etikai és bölcseleti problémát is felvető világot ismerhetünk meg. Különböző éthoszú civilizációk, számos különféle jellem, ismeretlen szokások, különleges technikai találmányok sorjáznak a könyv lapjain: szórakoztatva, de el is gondolkodtatva az olvasót.

A regény ráadásul kissé el is különül a sorozat előző részeitől: míg az első hat kötet a Marsra került amerikai, John Carter és családjának történetét, illetve egy másik földi férfi, Ulysses Paxton marsi megpróbáltatásait követte végig, ez a regény teljesen független ezektől. Főhőse Tan Hadron, hastori nemes és harcos, tősgyökeres marsi férfi – kalandjai megértéséhez pedig nincs szükség egyik korábbi kötet cselekményének ismeretére sem. Így A Mars katonája ideális választás azoknak is, akik csak most szeretnének megismerkedni Burroughs marsi világával.

Bár magam több mint húsz éve látogattam el először a Barsoomra (képzeletben, A Mars ura segítségével), ez a regény nekem is nagy kincs. A Szukits kiadó merész vállalkozása, amellyel végre a széria magyarul korábban még sosem olvasható darabjait is kiadják, óriási öröm számomra. Közlésük szerint A Mars katonája mindössze kétszáz példányban látott napvilágot, kifejezetten a Barsoom-rajongók kedvéért. Érdemes tehát beszerezni: így nemcsak egy igazi és kalandos ős-sci-fihez, de egy magyar könyvritkasághoz is hozzájuthatunk. Olvasva pedig találhatunk benne kalandot, szerelmet, fantasztikumot és tudományt, stratégiát és töprengést az élet nagy kérdéseiről - mindezt színesen, fordulatosan és remekül fordítva.

Azt hiszem, sokat elárul a kötetről, hogy most, miközben az ajánlót fogalmaztam róla, s bele-belenézegettem, szinte kedvet kaptam még egyszer elolvasni. Holott csak pár napja fejeztem be először...

A cikk az Ekultura.hu-n: Edgar Rice Burroughs: A Mars katonája
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én 
Más írásaim a Mars-sorozatról a blogon:
A Mars hercegnője és a sorozat születése
A Mars istenei
A Mars ura
Thuvia, a Mars leánya
A Mars sakkjátékosai
A Mars géniusza
Levél a fordítótól

Irene Adler, Sherlock Holmes és Arséne Lupin kalandjai folytatódnak! Idén megjelent a Manó Könyvek második gyerekkrimije is, amelyik e három nevezetes detektívhős gyerekkorába repíti vissza olvasóját.

Sherlock Holmes-folytatásokkal Dunát lehetne rekeszteni: még nálunk, a magyar könyvkiadásban is szép számmal fordulnak elő. Ennek ellenére az év első felében megjelent A fekete dáma című regény engem már tökéletesen meggyőzött: ha egy ódon történetben találkozik a Nagy Detektív, a Mestertolvaj és Irene Adler, később az Egyetlen Nő Holmes magányos életében, mind gyerekek még és mind valamilyen izgalmas gyilkosság után nyomoznak, abból csak valami nagyon jó kerekedhet ki. Most pedig itt a folytatás is, az Utolsó felvonás az Operában.

Már A fekete dáma is igazán merész volt a gyerekeknek szánt detektívregények között: miközben tökéletesen játékos krimiként működött, nyomozni, gondolkodni lehetett az olvastán, mégsem valamiféle rablás, tolvajlás, szélhámoskodás, hanem egy Igazi Gyilkosság volt a témája. A szerzőnek sikerült olyan módon beleszőnie egy halált a történetbe, mint amikor Cluedot játszunk: a gyerekolvasók számára sem rémisztően, inkább feladványként szembesülhettünk egy holttest megtalálásával, viszont ettől a gyilkos utáni kalandos nyomozásnak már volt súlya, ami sok más gyerekkrimiből hiányzik. Az Utolsó felvonás az Operában hasonló módon működik: van benne gyilkosság, gyilkossági kísérlet, színházi féltékenykedés és gyanakvás – mégis bátran ajánlanám bármely tízéves ismerősömnek.

A történet csodás környezetben, hiteles és nosztalgikus díszletek között játszódik: láthatunk egy kicsit az 1871-es Európából, amikor a poroszok legyőzték Franciaországot, az igazi nyomozás azonban a tipikusan brit, békés Angliában folyik. Itt bizonyíthatja ifjúi zsenialitását Holmes, s itt izgulhat barátai sikeréért a mesélő, Irene. Ami különösen tetszik, hogy a regény igazán érdeklődővé tudja tenni olvasóját azzal, hogy a három barát immár nem "csak úgy" nyomoz, hanem kifejezetten azért, hogy megmentse a gyilkosság vádjával tévedésből letartóztatott Lupin-papa életét. A krimi tehát a három gyerek barátságáról, összetartásáról is mesél, nemcsak bűnökről és nyomokról.

A könyv kiállítása ismét remekbeszabott: Iacopo Bruno fejezetkezdő illusztrációi, a borító 1871-be repítő hirdetései és a kiváló magyar fordítás (Todero Anna munkája) gondoskodik arról, hogy egy igazán a múltat idéző, stílusában kifogástalan és különleges könyv kerülhessen bárki a könyvespolcra.

Engem őszintén elvarázsolt ez az ál-Sherlock-Holmes-történet: ajánlom mindenkinek, mártózzon meg egy kicsit egy majdnem 150 éves, ódon világban. Az Utolsó felvonás az Operában olvastán egyetlen gyerek sem fog unatkozni, sőt, talán még a felnőttek számára is érdekes kaland lesz. Irány a Shackleton-kávéház, ahol Holmes végül mindent megmagyaráz!

A cikk az Ekultura.hu-n: Irene Adler (Alessandro Gatti): Utolsó felvonás az Operában
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én

Peter Ackroyd Shakespeare-je egy színes világ szülötte, elegáns értelmiségi, elkötelezett művész, jól menő üzletember. (Tetszés volt célom) Frank Kermode Shakespeare-je kiismerhetetlen, teljességgel korának gyermeke, aki művei mögé rejtőzik. (Shakespeare kora) Stephen Greenblatté zseniális és legalább akkora költő és filozófus, mint amilyen remek színházi szakember. (Géniusz földi pályán) Germaine Greeré elemző, a lélektant kiválóan ábrázoló, meglepően empatikus és nagyon tudatos alkotó. (Shakespeare) Michael Wood számára művei ráolvashatók az életrajzra, az életrajz segít megérteni a műveket, ezért ideje megfejteni az összes létező Shakespeare-rejtélyt. (Shakespeare nyomában) Valamennyi felsorolt író kötete megjelent magyarul, s egyik jobb, érdekesebb, alaposabb bemutatása a Bárd életének és pályájának, mint a másik.

Ha azonban csak egyetlen külföldi szerző Shakespeare-könyvét lehetne olvasásra javasolni, nem ezeket ajánlanám, hanem egy karcsú, magyar kiadásban szemet vonzóan fehér, kék és vörös borítójú, regényolvasói izgalommal böngészhető művet. Bill Bryson Shakespeare-jét.

A sznobok kezdhetnek fanyalogni: hiszen a szerző még csak nem is Shakespeare-kutató. Már az is gyanús, hogy mi mindenről képes írni: magyarul olvashatunk tőle könyvet otthonunk tárgyairól, az angol nyelvhasználatról, az angol vidék vonattal-busszal történő beutazásának nehézségeiről… A leghíresebb kötete mégis a nem kis önbizalommal megírt Majdnem minden rövid története, amely a természettudomány összes fontos részletének bemutatása kevesebb, mint hatszáz oldalon.

Mindez azonban csakis egyet bizonyít: hogy Bryson az utolsó polihisztorok egyike. Szédítően nagy tudása, tehetsége, szellemessége, és az a bátorság, amellyel az egyes témákat feldolgozza, eredményezte, hogy számos egyetem díszdoktorává avatta, irodalmi díjat kapott a dublini egyetemtől és kitüntetést a Királyi Kémiai Társaságtól, megválasztották a Durham University kancellárjának, a King’s College tiszteletbeli doktorának, továbbá elnyerte A Brit Birodalom Rendje tiszti fokozatát (az OBE-t). Legnagyobb teljesítménye azonban mégis az, hogy 2013-ban tiszteletbeli tagjává választotta a Royal Society, melynek ő lett az első nem brit tagja, lévén amerikai születésű…

Shakespeare-életrajza az a fajta könyv, amit azonnal újra akarsz kezdeni, amint befejezted. Amin hangosan hahotázol, és amelyikkel állandóan üldözöd az ismerőseidet, mert csak még ezt a rövid részletet fel akarod belőle olvasni. Meg még ezt… Olyan kötet, amelynek egy-egy bekezdésében három-négy hétre elég ismeret és vitaanyag rejtőzik.

Bryson tíz részben mutatja be Shakespeare életét a bölcsőtől a koporsóig. Könnyű kézzel ír le benne mindent, amit csak tudni lehet a legnagyobb angol drámaíróról – és minden olyat is, amit egyáltalán nem lehet róla tudni. Szemünk előtt sorjáznak a lebilincselő részletek Shakespeare képmásainak hitelességéről, műveinek megírási sorrendjéről, házasságáról, elveszett éveiről, (nem létező) kéziratainak történetéről, hat különféle aláírásának különlegességéről, kortársairól, írói módszereiről, nyelvi sajátosságairól, az általa használt kedvenc és az általa következetesen rosszul használt szavakról, a róla írt gúnyiratokról, végrendeletének furcsaságairól –, hogy aztán a zárófejezetben megismerjük az összes olyan személyt is, akiről valaha is feltételezték, hogy Shakespeare helyett megírta a Shakespeare-műveket. Talán ezek az elméletek és cáfolatuk sora a könyv legmókásabb része, efféle mondatokkal: „Oxford grófja ráadásul előre látta halála időpontját, és maga után hagyott jó néhány művet, hogy a sajnálatos esemény előtt már megszokott ütemben lássanak napvilágot éppen addig, míg mintegy egy évtizeddel később elérkezett Shakespeare halála is. Zseniális ember lehetett!”

A humor és a fölényes tudás azonban bárhol tetten érhető, ha kinyitjuk a könyvet. Ha például valaki megnézi a 108-109. oldalt, ahol épp most kinyílt nekem a kötet, nemcsak arról olvashat röviden, de alaposan, hogyan került elő a Morus Tamás című színdarab, hogy tényleg Shakespeare írta-e egy részét, s hogy tényleg az ő kézírása-e a szöveg néhány oldala. Emellett egy kis Hamlet-elemzéssel kiderül, miért nem muszáj Shakespeare-t mindentudónak tartani például a csillagászat terén, megkapjuk az adatot, hány nyelven olvashatott a költő, hány növénynév és hány jogi szakkifejezés szerepel a műveiben, megtudhatjuk, mi az az anatopizmus, és hányszor követte el, hogy melyik drámájában biliárdoznak az egyiptomiak, hogy miben különbözött Ben Jonson latin nyelvű olvasottsága a az övétől, s hogy mit írt John Deyden 1668-ban a műveltségéről. És mindezt két oldalon!

Aki tehát enciklopédikus áttekintést szeretne a Bárd életéről (három oldal forrásjegyzékkel), aki jó könyvre vadászik, amelytől kialakulhat a Shakespeare-mániája, vagy aki egyszerűen csak szórakoztató olvasmányra vágyik, Bill Bryson kötetétől meg fogja kapni, amit várt, s még többet is. Tudást, szórakozást, izgalmat. Várható ennél több egy irodalmi életrajztól?

A cikk az Ekultura.hu-n: Bill Bryson: Shakespeare - Az egész világ színház
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
Egy másik Shakespeare-könyvről: Michael Wood: Shakespeare nyomában