2021. április 12., hétfő
A poszt három könyvét egyetlen dolog köti össze: valamennyit végigizgultam. Mindegyik nagy meglepetést okozott a maga módján, s kettőt bátran ajánlok mindenkinek, aki izgalmas, meglepő olvasmányt keres.
Életműsorozat, Agave, 2021
Ha elérkezik az év eleje, mindig izgatottan várom, milyen Dick-újdonsággal jelentkezik az Agave... Az elmúlt években ugyanis, amióta a Dick-életműsorozat megújult, köszönhetően többek közt a nagyrészt Faniszló Ádám tervezte, minimalista és hívogató borítóképeknek, minden évben eljön a pillanat, amikor az átöltöztetett újrakiadások mellett feltűnik a boltokban egy-egy új, magyarul eddig kiadatlan Dick-regény. Ilyen volt 2018-ban a Jones kezében a világ, amely rögtön bekerült a személyes kedvenceim közé, 2019-ben a teljesen egyéni hangú Az utolsó tréfa, s 2020-ban az Űrlottó, az író első megjelent regénye.
2021-ben annyira nincs időm olvasni, hogy az év tulajdonképpen A jövő orvosával kezdődött számomra. Ez ugyanakkor remek kezdet volt. Dick nyolcadik regénye először 1960-ban látott napvilágot angolul, s Az ember a Fellegvárban követte: amely ma is olyan legendás regény, hogy nyugodtan mondható, új korszakot nyit Dick pályáján (bár én ettől függetlenül nem nagyon szeretem). Tehát a Dr. Futurity bizonyos szempontból lezárja az útkeresés időszakát, azoknak a korai könyveknek a sorát, amelyek a szürreális, lázálomszerű és paradox részleteket többnyire még nélkülözik, s ellentmondásosságukban, disztópikusságukban, abszurditásukban is rendkívül tiszta szerkezetűek. Azonban számomra pontosan ez teszi olyan vonzóvá ezeket az ötvenes években született regényeket (Űrlottó, Jones kezében a világ, Az utolsó tréfa, Figyel az ég, A kozmosz bábjai, Kizökkent idő): sőt, közülük kerül ki a két abszolút Dick-kedvencem is, a Figyel az ég a legszeretettebb, a Kizökkent idő pedig a második legszeretettebb sci-fim az írótól.
Nem csoda tehát, hogy A jövő orvosát is nagyon élveztem. Az a játék az időutazással és paradoxonjaival (legyen szó információs, technikai vagy nagymama-paradoxonról), amit ez a regény felmutat és könnyed kézzel a végletekig bonyolít (de mindvégig tökéletesen logikusan, ami elképesztő teljesítmény), valami olyasmi, amivel összehasonlítva Asimov A halhatatlanság halála című regénye egyszerű, lineáris műmese. (Bár ettől még nagyon szeretem.) Dick egyszerre ír erkölcsfilozófiai elmélkedést az időutazás helyességéről-helytelenségéről, s szerkeszt akciófilm-izgalmasságú kalandsztorit egy orvos furcsa vándorlásairól különféle történelmi korokban és társadalmakban. S mindezt a sokat mindössze 180 oldalon...
Hálás vagyok az Agavénak, s különösképpen a fordítónak, Pék Zoltánnak az új és új Dick-regényekért. Munkájuknak hála, Dick halála előtt publikált könyvei közül már csak négy nem került még be az életműsorozatba. Alig várom őket, ahogyan az újrakiadásokat is: ha van ma minőségi sorozat sci-fi műfajban, biztosan ez az egyik.
Romantikus Regények, General Press, 2021
Az amerikai írónő a 19. századi Angliát nyelvében, szokásaiban, érzelmeiben és stílusában is hitelesen megidéző romantikus történelmi regények szerzője. Könyveiben, amelyekből 2007 óta tizenhat jelent meg hazájában, nem a szerelmi kalandokra, a szokásos romantikus regényközhelyekre teszi a hangsúlyt. Ehelyett minden könyve tisztelgés valamely korábbi, klasszikus mű vagy korabeli, napjainkra már szinte elfelejtett szokás előtt.
Egyik kedvencem, a Lány a kapusházban például A mansfieldi kastélyt, s egy korabeli útleírást használ ihletforrásként, kibontva belőlük egy igen eredeti történetet. A táncmester a tánc 19. századi társadalmi szerepét is bemutatja, A házitanító lánya a korabeli magániskolák és házi nevelők világába is bevezet, A portréfestő lányából pedig a művészettel foglalkozó tehetséges nők korabeli megpróbáltatásaira is fény derül - természetesen egy szép, szerelmes kalandtörténet mellékszálaként.
Az írónő legújabb kötete azonban több és más a korábbiaknál abból a szempontból, hogy a családi titkokat nyomozó, a régmúlt kísérteties rejtélyeit bogozó regényei (Álruhás szerelem, A néma nevelőnő, Az udvarház titka, A társalkodónő titka) után Klassen ezúttal teljesen szabályos krimit írt, amely gyilkossággal kezdődik, gyanúsításokkal és nyomozással folytatódik, amatőr detektívje pedig egy szépreményű, komoly felfogású ügyvédtanonc fiatalember. Mint lelkes történelmikrimi-rajongó, ennek csak örülni tudtam. S alig várom az írónő következő magyarra fordított regényét: ez lenne a tizedik.
SHMR sorozat, Kossuth, 2021
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy krimiírónő, aki 1994-ben, negyvenkét évesen olyan bátor dolgot tett, amit kevesen a Conan Doyle-féle életmű folytatói közül: The Beekeeper's Apprentice című regényében összeismertette az ötvennégy éves, munkájától a sussexi magányba visszavonult brit mesterdetektívet, Sherlock Holmest a váratlanul elárvult, tizenöt éves Mary Russell-lel, az élénk szellemű, minden iránt érdeklődő, intelligens fiatal amerikai lánnyal. Holmes a történetben képtelen volt megállni, hogy ne tanítsa meg mindenre Russell-t, amit csak tud, s hihetetlen örömét lelve detektívtanonca kiképzésében, valójában megtalálta benne azt a társat, akire valószínűleg világéletében vágyott. Hiszen egy rendhagyó hőshöz rendhagyó érzelmek illettek. Russell egyetemre ment, Holmes ismét nyomozni kezdett, s a tízes évek végén játszódó izgalmas kalandok végül odavezettek, hogy a két, immár egyformán nagykorú ember életét adta volna egymásért. Kapcsolatuk felvázolása pedig olyan jól sikerült, hogy az írónő második, 1995-ös Russell-Holmes kötete, az A Monstrous Regiment of Women végén megengedte hőseinek, hogy összeházasodjanak... A cselekménybonyolítás, a különleges narráció és Mary Russell alakja pedig kiérdemelt számos díjat, s komoly dicséret érte a feminista filozófusok irányából is...
Nos, amikor azt olvastam a Rejtély a Riviérán hátlapján, hogy "A Sherlock Holmes és Mary Russel nyomoz sorozat rendkívül izgalmas első kötetét tartja kezében az olvasó", hát, a fentiekre készültem. Kaptam azonban ehelyett egy elképesztően vaskos, szerteágazó cselekményű, mérhetetlenül sok korjelző elemet és szereplőt felvonultató, alapvetően mégis unalmas kötetet, amely azonban nem Laurie R. King hibájából vált ilyenné. Pusztán csak attól, hogy ez a könyv a sorozat tizennyolcadik (jelen pillanatban utolsó előtti) kötete.
Hát, igen. Hogy miként kerülhet ekkora, felháborító, megtévesztő ostobaság az egyébként kiváló fordító, Gálvölgyi Judit által magyarított könyv reklámkampányába, fogalmam sincsen. Miként lehet összekeverni egy elsőt egy tizennyolcadikkal... Persze vannak olyan sorozatok, ahol ez megengedhető: ahol érdemes az olvasó korához közelebb álló könyvvel indítani. De tartok tőle, hogy a Sherlock Holmes - Mary Russell széria abszolút nem ilyen: a Rejtély a Riviéránt olvasni legalább is körülbelül olyan, mint beülni a Hamlet utolsó húsz percére előismeret nélkül. Szerettem Ophéliát, mondja Hamlet, de mégis, ki az? És miért dühös Laertes Hamletre? Hogy lehet Claudius felesége Hamlet anyja, ha Claudius nem apja Hamletnek? Ki az a Yorick, akit többször emlegetnek, és vajon rokona-e Osricknak? Horatio is Hamlet családjához tartozik? - Inkább nem folytatom. Ennek az 1925-ben játszódó sztorinak az idején Holmes és Mary már több, mint öt éve házasok, ismerik egymás gondolatait is. Folyton régebbi dolgokra utalgatnak, például egy bűnesetre, amely egy korábbi regényben szerepel, miközben az olvasó még azt emészti, hogy ezek ketten férj és feleség, és hogy ez egyáltalán miként (és mikor?) történhetett meg Holmesszal, s próbál rájönni, kb. hány évesek a főszereplők, és hogy hogyan néznek ki: ugyanis ebben a könyvben már ez is tudott dolog, így alig van leírva. Komolyan többet tudni meg Picassóról a kötetből, mint Sherlock Holmesról. Ráadásul nem is ő vagy Mary áll az előtérben, ehelyett minden Mrs. Hudson körül forog: de nem az eredeti novellákból ismert hölgy, hanem akörül a szereplő körül, akivé korábbi köteteiben King alakította őt. Csak én sajnos erről is lemaradtam...
Úgy vélem, a Kossuth és a franchise egyetlen reménye, ha gyorsan megjelenik az első két kötet, A méhész tanonca és A szörnyűséges asszonyuralom is, még ha furcsa is hirtelen visszaugrani tíz évet az időben. Ám egyrészt a jelenlegi könyvpiaci helyzetben ez legalább másfél évet jelentene, vagyis reménytelen... Másrészt sajnos a Rejtély a Riviérán fülszövege már be is ígérte a következő, A kastély árnyéka című kötetet, ami bizony a jelenlegi utolsó, a tizenkilencedik könyv, így pedig még reménytelenebb, hogy valaha is fény derül Holmes és Russell kapcsolatának izgalmas gyökereire... Ha a hozzám hasonló keményvonalas rajongók csak fele ekkorát csalódik, mint én, sajnos lehet, hogy ez a gondatlan kézzel kiválasztott kötet lesz az egyetlen a sorozatból magyarul. S ezek után azt mondom, talán inkább érdemes lett volna folytatni Jennifer Ashley Gyilkosság a cselédfertályban című regényét: az csak egy trilógia első része, s ha annak adják ki a (tavaly februárra ígért) folytatását, már majdnem kész lennénk az egész sorozattal... Ami mellesleg kifejezetten érdekelt volna...
Linkek
Három téli találkozás Agatha Christie-vel
Három könyv krimikedvelőknek
Három regény a Typotextől, kékben
Három népszerű könyv a történelemről
Három szakszerű könyv a történelemről
Három találkozás Sherlock Holmesszal
Három érdekes könyv a történelemről
Igaz szépség s szép igazság - három könyvben
Három szépirodalmi könyvről
