E poszt szeretné tudatni mindenkivel, akihez még nem jutott el a tény, hogy 2019-ben megjelent Luo Guanzhong (Lo Kuan-csung) Három királyság című monumentális, 14. századi, kínai nagyregénye magyarul.

Pontosabban mindeddig az első kötet látott napvilágot a háromkötetesre tervezett, nagy vállalkozásból. De talán jó hír ilyen, a könyvkiadásnak nem kedvező időkben, hogy a kiadó Facebook-oldalának októberi bejegyzése szerint nemsokára várható a következő rész is.

Ha valakit az érdekel, hogy az árában is nagyszabású kötet milyen, annak érdemes felkeresni a Caeta Kiadó oldalát, ahol egy rövid bemutató filmet is megtekinthet az illusztrációkkal, térképpel, könyvjelzőkkel ellátott, 842 oldalas díszkiadásról. (Ezt belinkeltem itt, alább is.) Szintén meggyőzhet bármely reménybeli vásárlót az, hogy a Horváth Olivér Péter és Németh Bálint által fordított kötet szaklektora Bárdi László orientalista, az előszavát pedig Salát Gergely sinológus írta. Igaz, ezek az adatok sajnos nem szerepelnek a kiadói oldalon, de sejtem, ha valakinek felkelti az érdeklődését a kiadvány, ugyanúgy rájuk talál, mint én.



Mivel a kilencvenes évek vége óta nagy vágyam, hogy végre magyarul elolvashassam a Három királyságot, elképesztően boldog vagyok. Akkor játszottunk sokat a Dynasty Warriors játékkal play stationön, akkor hallottam először a Három Királyság koráról, a 3. század nagy háborús időszakáról, amelyben a Vej, a Vu és a Su királysága harcolt egymással. Akkor fedeztem fel Cao Cse verseit, amelyek szerzője a történelemben (és a játékban) olyan nevezetes és hősies (és verseket szintén író) Cao Cao fia volt (és akkor töprengtük rengeteget az angol játéknyelvnek köszönhetően, vajon 'caocao'-nak vagy 'kaokao'-nak kell kiejteni a hős nevét).

És akkor szereztem be nagy nehezen és nagy lelkesen A három királyság története című szép, élénksárga füzetet, amelyben Ecsedy Ildikó fordításában volt olvasható a mű első hat fejezete. Mint kiderült, ez a fordításminta még a nyolcvanas években készült, azonban a kiadó akkor nem ítélte szükségesnek (nyereségesnek?) a mű megjelentetését, így a munka itt félbe is maradt. Ám a könyvkezdet az MTA Orientalisztikai Munkaközösségének köszönhetően 1987-ben mégis megjelent, 1997-ben pedig a Balassi Kiadó reprintelte. Szerencsére, mert így is csak az Írók Boltjából tudtunk hozzájutni, vagy antikvár.

Nem hittem volna, hogy a közeljövőben valakinek is eszébe jut, hogy a mű fordításával foglalkozzon. A megjelenést sem vettem észre: teljesen véletlenül bukkantam rá, amikor egészen mást kerestem. Ám megtörtént a csoda, s remélem, nemsokára három hatalmas új kötetnek kereshetek helyet a könyvespolcomon. Amelyek immár nem élénksárgák, hanem elegáns aranyszínben pompáznak. A címük pedig: Három királyság.

Apróbetűs megjegyzés (csak azért nem apróval írva, mert az szemrontó...)

2020-tól az Édesvíz Kiadó is elkezdett árulni egy A három királyság története I. című e-kötetet. 519 oldal, a fordító nincsen feltüntetve, a Moly adatlapja azonban megadja Hegedűs Péter nevét. Mi több, a Molyon egy II. kötet is szerepel, 740 oldal, fordítója Antóni Csaba sinológus, aki az első kötetben még csak közreműködő volt és lektor. Érdekesség, hogy az Édesvíz Kiadó saját oldala ilyen, általuk forgalmazott e-book-ról nem tud. A Molyra bekapcsolt DigiBooknál azonban elvileg rendelhető, beleolvasójából kiderül, hogy az a 31-75. fejezeteket tartalmazza. A fülszöveg szerint háromkötetes lesz: tehát az 1-30. és 31-75. fejezeteket egy kötetben követi majd a 76-120. A könyv nyomtatott formában egyelőre nem(igen) létezik.

Nos, részemről ez csak feltételezés, de úgy vélem, hogy az Édesvíz a nála szokásos módon angolból fordítja le a művet. Hegedűs Péter számos könyvet jegyez, de mindet angolból, mint pl. Osho műveit, Deepak Choprát. És, mit tesz az ég, pont egy évvel azután, amikor egy másik kiadó belevágott a Három királyság könyvészetileg is szép, lektorált kiadásába, előlép az Édesvíz és szintén kiad... Sőt: a beelőzés még sikeresebb. Bár az Édesvíz kiadványa elvileg csak elektronikus könyv, a kiadó, ahogyan az ebből a cikkből is kiderül, nyert vele: "Egy alapítványi kiírást elnyerve az Édesvíz Kiadó három kötetben adja ki a regényt. Ennek példányait minden egyes városi és megyei könyvtár ingyenesen kapja meg. Az olvasók innét kikölcsönözhetik, akik azonban interneten olvasnák, azok e-book formájában tehetik ezt meg." Lesz (van) tehát nyomtatott forma is, bár épp csak annyi, hogy a Caeta díszkiadását biztosan ne vegye meg egyetlen könyvtár sem... Ebből a cikkből egyébként az is kiderül, hogy Antóni Csaba maga fordítja a második és a harmadik kötetet. Azt a témát azonban mindvégig gondosan kerülik, vajon milyen nyelvről... Ezt egyébként a Caeta sem közli.

Most legyen okos az, aki olvasni akar! Vajon normális az, hogy egy olyan kis országban/nyelven, mint a miénk, szinte egy időben jelenik meg két fordítás ugyanabból a több ezer éves kínai regényből? Valóban kell ilyen verseny az irodalomban? Tudom, hogy csodálatos dolog a technika, remek dolog e-bookot olvasni. Ebben az esetben azonban én mindenképpen a Caeta változatára szavaznék, részben, mert szép, részben, mert első. És elszomorít, hogy amikor évtizedekig senkinek nem kellett ez a szegény mű kiadásra itthon, épp amikor kockázatot vállalva sikerül egy csapatnak belefogni a megjelentetésbe, mindjárt más is belevág, s ettől kezdve kiszorítósdivá és gyorsasági versennyé alakulhat a szép, igényes és megbízható könyvek kiadása, s valamelyik (nyilván nagy munkával készülő) fordítás a másik dublettjévé válik...

Vagy talán bonyolultabb az igazság? Mindenesetre, mivel a történet immár több mint egyéves (csak számomra friss), nagyon-nagyon várnék egy sinológus állásfoglalást, nekik mi a véleményük a (két) sorozatról, melyiket ajánlják, vagy melyiket miért? Sajnos a neten ilyesmit nem találtam: annál több olvasói kérdést arról, a két kiadvány egyáltalán ugyanannak a kiadásnak e- és papírváltozata-e...

Mindenesetre idővel beszámolok majd itt arról is, milyen volt a könyv... Már úton van hozzám.