Körülbelül három évvel ezelőtt beiktattam a jelen posztsorozatba egy rendhagyó bejegyzést. Miután az Elfelejtett detektívregényekben olyan krimiszerzőkről írok, akiknek kiváló írásai egykor sorozatban jelentek meg magyar nyelven, mára azonban - pusztán azért, mert e harmincas-negyvenes évekbeli kötetek nehezen beszerezhetőek - teljesen elfelejtettük a munkásságukat, általában nem akadt hely benne olyan szerzőknek, akik csak egy kötettel jutottak szóhoz Magyarországon. Míg azután megszületett a bejegyzés az öt régi jó könyvről: Leslie Ford remek családi detektívregényéről, Stanley H. Page zeppelinrejtélyéről, T. Arthur Plummer izgalmas, meneküléses krimijéről, s David Durham magyarul megjelent két kötetéről, amelyek még csak nem is emlékeztetnek a rendesen Roy Vickers néven publikáló szerzőjük egyéb műveire. Szerettem volna ugyanis olyan jó krimiket is az olvasók figyelmébe ajánlani, amelyek ugyan társtalanul állnak a régi, neves Palladis-sorozatokban, ám ha valaki újracsomagolná őket, ma is igazi, élvezetes krimiélményt nyújtanának. Ez a bejegyzés a korábbi öthöz tesz hozzá újabb ötöt, remélem, sokak örömére.

1. Mabel Seeley: Sikoltás az éjszakában
The Crying Sisters, 1939, Palladis, Pengős regények, 1940
Az 1903-ban született és 1991-ben elhunyt amerikai írónő a jó értelemben vett feminista mystery writing egyik előfutára volt. Első regényét 1938-ban adta ki, s azonnal hatalmas sikert aratott vele: méltán dicsérte a New York Times, a Saturday Review és a New Yorker is. 1938 és 1954 között tíz regényt publikált, közülük a negyedik 1941-ben elnyerte az Év Krimije díjat. Seeley 1945-ben tagja lett az Amerikai Krimiírók Szövetségének, sőt, első igazgatótanácsának is. Sajnos azonban az utolsó kötetét reklámozó utazásán 1954-ben megismerkedett a második férjével, s a házasságkötés után soha többé nem jelent meg új kötete... A Palladis remek érzékkel válogatta be sorozatába az írónő második regényét, amely igazi női nyomozós krimi. Főhősnője, a bájos és akaraterős könyvtárosnő épp rövid nyaralását szeretné élvezni, amikor egy férfi kéri a segítségét. Bár az ügy teljességgel gyanús és rejtélyes, Janet Ruell-t meghódítja a férfi kisfia, aki valószínűleg veszélyben van, így végül elvállalja, hogy a férfi álfeleségeként felutazik a baljós Síró Nővérek Nyaralótelepre. A bűntények azonban még csak ezután következnek - amolyan Eberhart- vagy Rinehart-féle módon. A megnyerő stílusú, izgalmas rejtélyt feladó, olvasmányos regényt azonban sajnos nem követték újabbak magyarul: nyilván szerepe volt ebben az 1942-es ponyvarendeletnek is, hisz miközben az írónő épp befutott a hazájában, nálunk betiltották az olcsó, nagy példányszámú krimisorozatokat.

2. Raymond Leslie Goldman: Az örvény szélén
Judge Robinson Murdered, 1936, Palladis, Pengős regények, 1940
Az angol szerzőlistákon általában R. L. Goldman néven szereplő amerikai író 1895-ben született és 1950-ben hunyt el. Kamaszkora óta írt kriminovellákat és rövid elbeszéléseket, detektívregény-írói pályafutása azonban viszonylag későn, 1929-ben indult meg. Az örvény szélént 1936-ban publikálta, ez volt a harmadik kötete. 1947-ig kilenc regénye, huszonkét humoreszkje és elbeszélése és egy humoros könyve jelent meg: két vidám írásából némafilm is született. Fiatalon halt meg, mindössze ötvenöt évesen. A magyarul kiadott regénye nem tökéletes, de őszintén lehet élvezni. Tulajdonképpen minden adott benne egy igazi hard boiled történethez, mégsem az. Van benne kisváros, amelyet politikai érdekcsoportok tartanak kézben, félelmetes politikus, aki gengszterstílusban, valódi verőlegények és gengszterek segítségével éri el, amit akar, továbbá egy tisztalelkű, fiatal főhős, mellesleg újságíró, aki természetesen a városvezér unokahúgába szerelmes, de nem tudhatja, hova is áll majd a szerelme, ha kitör a botrány. S adott egy gyilkosság, amelyet mindenki szerint egy őrültekházából szökött elmebeteg sorozatgyilkos követett el, ám Jerry Spence-nek más a véleménye... Ám - annak ellenére, hogy van a regényben utcai támadás, gépfegyveres banda, sőt, agyonvernek egy embert - a kötet nyelve, stílusa mégsem igazán hard boiled: kicsit túl sérthetetlen a főhős, s kissé túl optimista egy-egy jelenet. Ennek ellenére megbecsülendő a regény: a Palladis szinte egyáltalán nem nyitott az amerikai kemény krimi felé, így ez a kötetük ilyen szempontból unikum. (És persze társa Az üvöltő fenevadnak, amelyről lentebb olvashatsz.) Továbbá azért is becsülendő, mert: jó. Izgalmas, fordulatos, eredeti. Megjegyzem még, hogy - szerintem -  a magyar Spencer Walls ebből a könyvből használt fel egy ötletet Fekete gyertyák című regényéhez.

3. Carroll John Daly: Az üvöltő fenevad
The Snarl of the Beast, 1927, Palladis, Félpengős regények, 1935
Az amerikai szerző (1889-1958) regénye óriási meglepetést okozott nekem. Nemcsak remek kemény krimi volt, de arra is rá kellett jönnöm, hogy a szerző a hard boiled műfaj alapító atyái közé tartozik... Tudvalevő, hogy minden kemény krimis író Dashiell Hammett köpönyegéből bújt elő, aki a Black Mask folyóiratban kezdte el közölni a Continental Opról szóló történeteit. Csakhogy ez 1923 októberében történt. 1923 júniusában azonban a lap hasábjain már napvilágot látott Carroll John Daly Knights of the Open Palm című írása, amely így "megelőzte" Hammett első igazi hard boiledját... Daly már az előző év decembere óta írt a lapba, s fokozatosan teremtette meg saját kőkemény, ironikus-cinikus stílusát. 1926-ban publikálta első regényét, a The White Circle-t, melyet a következő évben követett Az üvöltő fenevad. A benne szereplő kemény öklű, éles eszű, kissé durva, mégis együtt érző magánnyomozó, aki néha még a lassú, tehetetlen és ostoba rendőrséggel is hajlandó együttműködni az igazság nevében, a Race Williams nevet viseli. A könyvben fő ellenfele a hátborzongató külsejű gyilkos, az üvöltő fenevad, közben pedig jobb sorsra érdemes lecsúszottak érdekében küzd és nyomoz egy ügyben, melynek szálai egészen magasra vezetnek. A regény engem nagyon-nagyon sokban emlékeztet Mickey Spillane Mike Hammer-könyveire: mind a szuggesztív stílus, mint a kissé felületes jellemábrázolás, mind a gőzmozdonyként előrevágtató cselekmény, mind a (szinte túlzott) férfias kőkeménység őt idézi. Ami azért érdekes, mert Spillane 1947-ben adta ki első könyvét, amikor Daly pályája már tulajdonképpen véget ért. Az egykor hallatlanul sikeres szerző a negyvenes évek végére elvesztette a kapcsolatot a közönséggel. Miközben Hammett eddigre már ikonikus figura volt, neki egyre fogyatkozott a népszerűsége. Tizenhét regényt írt: tizennégyet 1926 és 1940 között, majd három búcsúzót 1947-1951-ben. Ez utóbbiak azonban már annyira nem arattak sikert, hogy a szerző búcsút mondott az írásnak. A krimitörténelembe úgy vonult be, mint egyike a gyenge Hammett-klónoknak: eközben a mester és a követő (vagyis Hammett és Spillane, aki állítólag egy egész regényötletet is Dalytől merített) ma is nagy népszerűségnek örvend. Úgy gondolom, Daly nem olyan jó, mint Hammett. De ez az egyetlen magyarul elérhető regénye igazán élvezetes olvasmány lehet mindenkinek, akit érdekel a (jó) hard boiled születése. A Palladisnál megjelent könyvet egyébként rettenetes borítóval és szégyenletes hibákkal (többek közt jóvoltukból a szerző még a nevét is elvesztette, s Caroll John Dollyvá változott...!) 1992-ben reprintelte a Mezőgazdasági Kiadó. Ma ez a méltatlan kiadás folyik mindenhol a csapból: ami ugyanakkor persze igen jó, hiszen könnyen elolvashatjuk a regényt. Megjegyzendő még, hogy a magyar könyvkiadás eme első fecske kemény krimijét ráadásul nő, Földes Jolán fordította le.

4. Clifford Knight: A vörös rák
The Affair of the Scarlet Crab, 1937, Palladis, Pengős könyvek, Bp., 1940
Az amerikai szerző (1886-1963) első regényét, ezt 2000 dolláros díjjal jutalmazták egy pályázaton. Sikert aratott, s Knight még további huszonhárom könyvet írt. A vörös rákban alkotta meg visszatérő szereplőjét, Huntoon Rogers professzort is. Írói módszere, hogy a detektív társa, e regényben az ifjú Bartlett, nemcsak bámuló elbeszélő, hanem maga is nyomoz, Rogersről pedig csak a történet közepe táján derül ki, hogy a rejtélysorozat megoldása tőle lesz majd várható. A Galapagos-szigetekre tervezett tudományos kutatóútra vegyes társaság gyűlik össze a luxushajón. Egy nap azonban az egyik utas eltűnik. Gyilkosságsorozat kezdődik, s lassan kiderül, senki sem az, akinek látszik. Vajon mit jelenthet a furcsa bűnjel, a széttaposott vörös rák? Miután imádom a közlekedési eszközökön játszódó klasszikus gyilkossági rejtélyeket (pl. Agatha Christie: Halál a Níluson, Halál a felhők között, Mignon G. Eberhart: A C-kabin vendége, Mansfield Scott: A láthatatlan utas, Patrick Quentin: Az áruló bridzsparti, Stanley H. Page: Gyilkosság az óceán fölött), természetesen A vörös rák is a folyton újraolvasott kedvenceim közé tartozik. Tulajdonképpen nem is tudom, mit szeretek benne annyira, de valahogy olyan érdekes, kerek és meglepő egész, hogy mindig szívesen veszem elő újra és újra.

5. Nigel Worth: Roger Sinclair gyémántjai
Roger Sinclair's Treasure: A Tale of Hidden Treasure, 1927, Palladis, Pengős regények, 1931
Sok kötet azért társtalan, mert egy neves író írta álnéven. Ha azonban jól értelmeztem, amit itt-ott találtam, ez a regény nem véletlenül páratlan. Annyi ugyanis bizonyos, hogy a Nigel Worth egy bizonyos Noel Wright álneve volt, aki 1890-1975-ig élt, s mindössze két könyvet publikált az álnevén. Az pedig igen valószínűnek tűnik, hogy ez a bizonyos Wright nem volt más, mint egy hamisítatlan ellentengernagy a brit királyi haditengerészet kötelékében: 1908-tól tengerésztiszt, a II. világháború alatt flottaadmirális és a Grand Fleet parancsnoka Scapa Flownál, később pedig CB és OBE... A háború után sem hagyott fel az írással, naplókat, emlékiratokat adott ki, s kutatta a Franklin-expedíció történetét. Úgy tűnik azonban, hogy fiatalon - és álnéven - már megpróbálkozott a regényszerzéssel: 1924-ben egy sci-fije jelent meg The Arms of Phaedra: A Tale of Wonder and Adventure címmel, 1927-ben pedig a jelen krimi (folyóiratban egyébként már 1926-tól). Úgy tűnik, Worth/Wright többet nem írt detektívtörténetet, pedig a szélütött öregember elrejtett gyémántjainak gyilkosságba hajló története igazán jól sikerült. A könyvet 2002-ben a Palladisok újra-kiadásából megélni kívánó, ám sajnos hamar felszámolódott Grafit Public reprintelte, így viszonylag könnyen beszerezhető: és most már azt is lehet tudni, miért érdemes.

Linkek
Elfelejtett detektívregények 1. - S. S. Van Dine
Elfelejtett detektívregények 2. - Mignon G. Eberhart  
Elfelejtett detektívregények 3. - Alice Campbell
Elfelejtett detektívregények 4. - Mary Roberts Rinehart
Elfelejtett detektívregények 5. - Charles Baldwin
Elfelejtett detektívregények 6. - Philip MacDonald
Elfelejtett detektívregények 7. - Milton M. Propper
Elfelejtett detektívregények 8. - Öt régi jó könyv
Elfelejtett detektívregények 9. - Patricia Wentworth 
Elfelejtett detektívregények 10. - Cicely Fraser-Simson
Elfelejtett detektívregények 11. - Mansfield Scott