2015. szeptember 10., csütörtök
|
Az 1931-es első kiadás borítója |
Dashiell Hammettet általában a leghíresebb regényeiről szokás ismerni. A máltai sólyomról, amelyből Humphrey Bogart és Mary Astor főszereplésével klasszikus film noir készült 1941-ben. A Véres aratásról,
amelyben először nyomoz regényméretű történetben az író névtelen, ám
szívós és okos detektívhőse, a Continental Op. Vagy épp A cingár feltalálóról: legalább is Amerikában, ahol a Thin Man
után kutató detektívházaspár kalandjairól nagysikerű hatrészes
mozifilmsorozatot gyártottak a harmincas években. Azt már jóval
kevesebben tudják, hogy a Pinkerton-magándetektívből a hard boiled
krimiirodalom iskolateremtő klasszikusává váló Hammett mindössze öt
regényt írt: s ezek közül is Az üvegkulcsot szerette e legjobban.
Sokáig
nehezen barátkoztam meg ezzel a könyvvel: ma viszont épp azért szeretem
nagyon, mert annyira másmilyen, mint az író többi műve. Más a
narrációja, más a cselekményszövése, más a hangulata. És így, önmagában
különleges.
|
A magyar borító 1976-ból |
A
Véres aratásban,
Az átokban
és huszonnyolc elbeszélésben feltűnő magándetektív, a Continental Op
például mindig egyes szám első személyben beszél a kalandjairól, ám igen
akkurátusan, pontosan és szenvtelenül. Ugyanígy személyes a narráció
A cingár feltalálóban is, de emellett rendkívül ironikus.
Az üvegkulcs
ezzel szemben a realista távolságtartás mintapéldája. Főhőse, Ned
Beaumont szinte minden ténykedéséről pontos listát kapunk – hogyan gyújt
rá vékony, zöldpettyes cigarillóira, hogyan tesz a fejére idegen
kalapokat, hogyan gyúl ki fény a szemében, és hogyan válik zavarossá a
pillantása, amikor valamit titkol –, mégis, sokkal nehezebben tudunk
hozzá közel kerülni. Egyrészt azért, mert a cselekmény váratlan
vágásokkal és kihagyásokkal ugrál az időben előre. Másrészt, mert Ned
részletesen bemutatott tetteinek, szenvedéseinek és próbálkozásainak
fogalmunk sem lehet az okáról. Indoklás nincsen: úgy kell elfogadnunk
Nedet, ahogy a többi szereplőnek is – meg kell bíznunk benne és elhinni,
hogy tudja, mit csinál, s mindazt, amit tesz, a barátaiért teszi.
|
Az 1935-ös filmváltozat főszerepét George Raft játszotta |
Ugyanakkor
nincs meg a cselekményszövésben az az érzelmi indíttatás sem, ahogyan
Sam Spade nyomoz az üzlettársa és (talán) barátja halála után
A máltai sólyomban.
Beaumont ugyanis egy rejtélyes haláleset ügyében kutat, ám egyre inkább
úgy tűnik, hogy a gyilkos a gyerekkori barátja, a politikus Paul
Madvig. Ő volt az, aki dulakodás közben leütötte az utcán pártja
támogatójának, a szenátornak a fiát, aki mellesleg Paul húgának titkos
szerelme volt. Vajon végül tisztára mosni, megvádolni, vagy megmenteni
akarja őt Ned? A történet több pontján is feltehetjük ezt a kérdést,
miközben a bűnténybe belekeveredik egy sikkasztó szerencsejátékos, egy
előkelő szenátor, egy szerelmes kislány, egy szélhámosnő, a helyi
gengszterfőnök és egy nagyon okos úrileány is.
|
Alan Ladd és Veronica Lake, az 1942-es mozi sztárjai |
Ned
Beaumont pedig csak halad előre. Utazik. Kalapokat szerez. Hisztérikus
nőkkel vitázik. Különös segítőtársat talál. Sok pénzt nyer. Félholtra
verik. Elfogják. Megszökik. Titkolózik. Feljelentést ír. Szemtanúja egy
öngyilkosságnak. Egyesek szerint ő a gyilkos. S miközben harcot vív
egymással a korrupció és a korrektség, a sajtó és a közvélemény, a
barátság és az igazság, végül az is kiderül, miért lehetett az író
kedvenc hőse Ned Beaumont.
Aki soványságával,
szikárságával, vékony kis bajuszával, keresett eleganciájával és állandó
sehová sem tartozásával, makacsságával és szenvedélyességével egy kissé
még hasonlít is Hammettre: vagy legalább is arra az alakra, amilyennek ő
láthatta magát. Bár e története magyarul mindössze egyetlen csúf
címlapú kiadásban jelent meg egy híján negyven éve, feltétlenül érdemes
az olvasásra. Hogy belőle egy új Hammettet ismerjünk meg – vagy
megismerjük belőle Hammettet.
Link
Dashiell Hammett: A tizedik nyom
Dashiell Hammett művei magyarul
A cikk az Ekultura.hu-n:
Dashiell Hammett: Az üvegkulcs
Más Ekultura.hu-s ajánlóim:
Ekultura.hu és én