Edgar Rice Burroughs amerikai sci-fi- és kalandszerző Magyarországon kiadott művei közül A Mars sakkjátékosai rendelkezik a legtöbb rekorddal. A kritikusok többsége szerint ez a kötet a sorozat legjobban sikerült része. A Mars-ciklus magyarra fordított kötetei közül ez a legmonumentálisabb és a leghosszabb. Ez a legzártabb is: teljes mértékben megáll önmagában, s két, az addigi kötetekben teljesen ismeretlen szereplő, Héliumi Tara hercegnő és a gatholi Gahan herceg a főhőse. A magyarországi antikváriumokban ezt a legnehezebb beszerezni, egyetlen kiadása valósággal kincset ér. Ráadásképpen: tudtommal ez az egyetlen nálunk is megjelent fantasztikus regény, amelyben olyan teljességgel a szerző által megalkotott társasjáték szabályai szerepelnek, amelyek alapján később valódi játékot és szabálykönyvet készítettek.

A regény a Mars bolygón játszódik, vagyis a Barsoomon, ahová a 19. század végén vetette át a különös sors John Carter kapitányt, az amerikai konföderációs hadsereg egykori tisztjét. Carter összebékítette a Mars marakodó népeit és országait, feleségül vette a szépséges marsi hercegnőt, Dejah Thorist, s nemsokára fiuk született, Carthoris. A Mars sakkjátékosaiban a hős második gyermekével, Tara hercegnővel ismerkedhetünk meg, aki éppolyan szépséges és bátor, mint az édesanyja, ám makacsságában, vakmerőségében a kalandok iránti rajongásában már sokkal inkább az apjára hasonlít. Minden adott ahhoz, hogy a hercegnő a Mars legkiválóbb hősnőjévé váljon, gőgje és elkényeztetettsége azonban a történet elején máris bajba keveri. Szeszélyének köszönhetően meghibásodott léghajójával túl messze merészkedik egyedül Hélium ikervárosától, s ismeretlen földön zuhan le. Itt kezdődnek meg azok az események, amelyek megtanítják Tarát az igazi szerelem, a valódi bátorság és az önfeláldozás fontosságára. A fej nélküli emberek földjéről ugyanis csak saját esze juttathatja ki, no meg titkos imádója, a daliás Gahan herceg…

Rice Burroughs marsi univerzuma minden könyvben új, addig még ismeretlen országokkal és furcsa, ismeretlen népekkel bővül, ahogy az egy jó sci-fihez, egy igazi planetáris románchoz illik. Ám talán még a Thuvia, a Mars lánya szellemlényeket megidéző, magukat testi szükségletek nélküli gondolatlényekké alakító éteristái sem voltak olyan különösek, mint A Mars sakkjátékosai kaldanjai és rykorjai. Egy nép, amely evolúciója során megfosztotta magát a mozgás képességétől, s hatalmas fejekké, észlényekké, óriás agyakká fejlesztette magát, s egy párhuzamos civilizáció, amely primitív lényekből hordozótestté vált, s amelyben az egyed puszta test, amely egyedül a táplálkozásra képes önmagában, egészen addig, míg egy kaldan-agy rá nem csatlakozik idegvégződéseire – borzongató, utópisztikus, de lenyűgöző ötletsor. A könyvbe azonban érdemes annak is belefognia, akit nem bűvöl el ez a civilizáció és Ghek, az érzelemtelen észlény, aki akkor kezd megváltozni, amikor először hallja Tarát énekelni. A regény második fele ugyanis páratlanul kalandos történet, ahol a hősöknek részt kell venniük egy olyan jetanban, vagyis marsi sakkjátszmában, amelyet élő szereplőkkel, s valódi páriadalokkal vívnak meg.

Ha olyan olvasmányt keresel, amely elbűvöl fantasztikus fordulataival, eléd rajzol egy izgalmas, ismeretlen világot, s elgondolkodtat cselekménye részleteivel, megtaláltad. A Mars sakkjátékosai a műfaj egyik klasszikusa és legjobbja.

Edgar Rice Burroughs-bejegyzésem és linkek a további Burroughs-kritikákhoz és -bibliográfiákhoz: Barsoomi kalandok - Edgar Rice Burroughs Mars-regényei