Ez az évvégi poszt olyan idei megjelenéseket gyűjt össze, amelyek valahogyan kapcsolódnak korábbi bejegyzéseimhez: egy-egy sorozat új tagja került a könyvesboltokba, egy-egy szerző jelentetett meg új könyvet az évben. Ami közös bennük, hogy számomra mind szeretni valóak voltak.

Agnes Brontë: Wildfell asszonya 
Charlotte Brontë: Villette (Lazi)
A Lazi kiadó klasszikus világirodalmi sorozata káprázatos új megjelenésekkel folytatódott, amilyen Maupassant Bel amija vagy Wilkie Collins A fehér ruhás nője, amely egyszerre krimi, kísértettörténet, lélektani regény, és nagy, epikus ívű, igazi tizenkilencedik századi regény, ráadásul valódi angol… Én azonban legjobban annak örültem, hogy végre teljessé vált a Brontë-nővérek életműsorozata. A legkisebb testvér különlegesen szerkesztett, még ma is időszerű kérdéseket körbejáró és igen fordulatos nagyregényéről itt írtam: Az elfelejtett nővér - Anne Brontë. Charlotte utolsó nagy művéről, a Villette-ről pedig itt olvashatsz egy rövid ajánlót.

M. R. James: Sötét örökség (Delta Vision)
Az impozáns és klasszikus kiadási tervvel beindult MesterMűvek sorozat újabb fénypontjához érkezett idén: a régiségbúvár rémtörténet igazi, jó, angol műfajának kiváló művelője, M. R. James történeteiből a korábbi kötet, a Szellemjárás Angliában után újabb novellagyűjteményt állítottak össze a magyar szerkesztők. A korábbi könyvről itt írtam: Békebeli borzongás - ódon elbeszélők. Az új könyv mind fordításainak remek minőségében, mind a hasznos és önmagukban is érdekes jegyzetek alaposságában hasonlít az elsőhöz (csak Stuart Máriát és Véres Máriát sikerült összekeverni egy helyen, egyébként a lábjegyzetek minienciklopédiaként is olvashatók). A történetek között akad vérfagyasztó, klasszikusan békebeli és modernül izgalmas is, ráadásul nekem épp azok a novellák tetszettek a legjobban, melyeket az előszó gyengébbként jellemzett.

Ross Macdonald: A másik férfi (Európa)
Fáradhatatlanul folytatódik a kemény krimi egyik ászának, Ross Macdonaldnak az életmű-kiadása az Európánál. Idén két könyv került a boltokba, a Mindenki ellenség (amely korábban, más fordításban, Veszélyes ellenfél címen már napvilágot látott más kiadónál) és a nagyon várt A másik férfi, az utolsó olyan Lew Archer-regény, amely még sosem volt olvasható magyar nyelven. Kissé meglepett, hogy az év második fele új megjelenést már nem tartogatott: remélem, jövőre - válság ide vagy oda - sikerül kiadni a kizárólag a Rakétában lefordított, A zebracsíkos halottaskocsi címen ismert Archer-kötetet is könyvformában (az Archer-novellákról egyelőre nem is merek álmodni). A cinikus, mégis megértő nyomozó e két vastag könyvben is zaklatott, egymással kapcsolatot vesztett családtagok életét teszi rendbe, miközben szomorú jelenbeli és múltbeli ügyeket derít fel. A szerzőről itt írtam: Sötét és gyönyörű - Ross Macdonald regényei.

Agatha Christie: Gyilkosvadászat (Európa)
Agatha Christie könyveinek kiadásához minden év jó év: akár esik, akár fúj, akár gazdagok vagyunk, akár szegények, a krimikirálynő ezer formában és kiadásban van jelen az életünkben. Idén is számos műve látott napvilágot az Európa elegáns, ám immáron rövid idő alatt másodszor külsőt váltó sorozatában. Rég nem voltak olvashatók, így a sorozatnak új tagjai lettek: a kalandor-kém-kutakodós A Hét Számlap rejtélye, a vidám és anekdotikus Miért nem szóltak Evansnak?, a remek Poirot-kaland A kutya se látta (amely a Függönyt leszámítva az utolsó olyan Poirot-regény, amelyben Hastings kapitány kíséri a nyomozót), a helyenként romantikus, helyenként lélektani, helyenként frappánsan csevegő novelláskötet, a Parker Pyne esetei, és a nagyon időszerű Hercule Poirot karácsonya, amely igazi, klasszikus detektívregény, családi bűnténnyel és sok vérrel... Megkezdődött a Tommy és Tuppence Beresford nyomozásairól szóló sorozat, egyelőre az ötből két kötet, A titkos ellenfél és a Bűnszövetkezetben (régi, hiányos kiadásának korábbi címe No. 16) látott napvilágot idén. Számomra azonban az igazi meglepetést a Gyilkosvadászat hozta. Elképesztő, mit tesz egy jó fordítás: a korábban általam nem különösebben kedvelt, Gloriett a hullának címre hallgató könyv az új magyar változat elolvasása után a kedvenceim egyikévé lépett elő. A sorozat új külsejéről itt írtam: Christie új ruhája - Morgolódás szép borítók felett. A tavalyi, sikeresnek bizonyult Poirot-bejegyzés után született egy Miss Marple-ről is: Az örök öregkisasszony - Miss Marple. Végül itt és az Ekultúrán is három regényről készítettem ismertetést: A titkos ellenfélről, a Bűnszövetkezetbenről és a Nyílt kártyákkalról.

Georges Simenon: Maigret és az éjszaka örömei (Agave)
A kiadó döntése, hogy ragaszkodik a hangsúlyozott Simenon-sorozathoz, így Maigret legfeljebb az általuk évente megjelentetett könyvek felében szerepel, kissé elkeserít. Nem különösebben szeretem az író káprázatosan elmagányosító bűnregényeit: nemigen sikerül ugyanis újraolvasnom őket, mivel fordulataikat nem felejtem el, stílusok didaktikusan költői-szikár, értelmezhetőségük pedig - számomra - sokkal egysíkúbb, mint egy-egy jó Maigret-történeté. Idén két ilyen jelent meg: A kísértetek és Az özvegy, s sajnos mindössze egy új Maigret, a címben jelzett. Ez azonban érdekes, kora ötvenes évekbeli kötet, amely már majdnem igazi Párizsos. A szegények, a mulatólakók, a lecsúszottak, a bűnözők és a tévelygők világa már összeér a „nagyon rendes emberekével” a gyilkossági történetben. Mély megértés, izgalmas korfestés, utánozhatatlan hangulat jellemzi, igaz, a rejtély megoldása még kevéssé izgalmas az ízlésemnek. Alig várom a jövő évi Maigret-köteteket... A blogon kétszer is írtam Maigret-ről a Maigret és a Maigret visszatér című bejegyzésekben.

Lee Child: Az ügy (General Press)
A kiadó hihetetlen tempójú munkájának köszönhetően sikerült eljutni oda, hogy Lee Child minden évben ír egy Jack Reacher-regényt, a General Press pedig minden évben kiad egyet... Bár az író regényeit csak kisebb késéssel fedezhettük fel magyar olvasóként, s kezdetben még nem sorrendben jelentek meg a széria könyvei, mára szépen feltehető a polcra Reacher összes különös, a többitől független, mindig izgalmas és mindig egyedi kalandja, s lehet várni a következőt. Közben olyasmi történik, amit senki sem várt volna: Tom Cruise főszereplésével (így Reacher alighanem alacsonyabb lesz két méternél) a Csak egy lövés című kötetből moziváltozatot forgattak, ami az ízelítők alapján igazán érdekesnek ígérkezik. Nemsokára kiderül, vajon mivel sikerült pótolni, képi nyelvre fordítani Lee Child elképesztően aprólékos, mozgalmas, feszültségkeltő, és igazán mesteri stílusát. Mindenesetre addig is itt Az ügy, amely Reacher egy régi nyomozását meséli el, múltjának újabb szeletéről lebbentve fel a fátylat. Lee Child hőséről itt írtam a blogon: Becsületes, intelligens, brutális - Jack Reacher.

Joanne Harris: Csokoládés barack (Ulpius-ház)
E könyről, amire már alig vártam, s a várakozásomban bizonyára több száz előjegyző osztozott, még csak annyit tudok írni: nemsokára olvashatom majd. A február óta a magyar olvasóközönség orra előtt elhúzott mézesmadzag végre karácsonyi ajándékmézessé változott: kézbe vehetjük a nagy sikerű Csokoládé és a lidércesen zseniális Csokoládécipő folytatását. Joanne Harris majdnem minden kötetéről itt írtam: Varázslat Joanne Harris módra. Remélhetőleg a Csokoládés barackot gyors tempóban követi majd a Runelights és az írónő új novelláskötetének magyar változata is.
Hahner Péter: A Vadnyugat: 20 hős, 20 talány (Animus)
A szellemes és hihetetlenül széles látókörű szerző nemcsak történész és egyetemi oktató, de - ahogyan az utóbbi évek könyvterméséből, élen a 100 történelmi tévhittel, kiderült - kiváló történelemnépszerűsítő is. A Vadnyugatról szóló élvezetes és szórakoztató könyvét ebben a bejegyzésben mutattam be: A Vadnyugat - Hahner Péter szerint. Azóta újabb kötete jelent meg Az USA elnökei címen, amely Az Egyesült Államok elnökei című, remek könyvének egyszerűsített, de egyben bővített változata, s szintén olvasásra, beszerzésre érdemes.

D'amato - Salimbeti: Bronzkori harcosok (Delta Vision)
Erről a képeskönyvről is írnom kell, amely szakszerű, mégis izgalmas szövegeivel és gyönyörű képeivel egészen elkápráztatott. A sorozat egyik legjobb darabjában viszonylag ismeretlen területre, a mükénei görögség világába kalandozhatunk el, s megtudhatunk mindent hadseregről, hadvezetésről és harci kultúráról. A könyv méltó a sorozat korábbi köteteihez, s úgy tűnik, biztosra vehető, hogy a széria további, esetenként modern tárgyú hadtörténeti művekkel folytatódik, amihez csak nagyon sok sikert lehet kívánni a kiadónak. A korábbi művekről itt írtam: Harcosok - Hadtörténeti képeskönyvek.

Végül, amit nem szerettem:
Nagyon sajnáltam, hogy az Új Ember kiadó idén nem jelentkezett új Brown atya-novelláskötettel, holott már csak a Brown atya bölcsessége vár újra kiadásra méltó köntösben, teljes fordításban.
Szintén elkeserített, hogy az Európa kiadó ezévben nem adott ki Raymond Chandlertől novelláskötetet. Elképesztő mértékben szurkolok a szerzőnek és a kiadónak: már csak nyolc novella nem olvasható magyarul az Európa kiadó sorozatában az egész életműből. Ha ez a két vékony, vagy egy igen vastag kötet megjelenne, elmondhatnák magukról, hogy megjelentettek egy Chandler-életmű összest. Nagyon várom, mit hoz ezügyben a jövő év...
Végül nem tetszett a Lazi kiadó kiváló klasszikus sorozatának borítócseréje: az évtizedet megélő, ízléses kemény kötésről a puha kötésre való átállás nemcsak azt jelenti számomra, hogy könyveik sokkal sérülékenyebbek, de megfigyelésem szerint a könyvesboltok kivétel nélkül külön tartották jellegzetes, jól felismerhető világirodalmi sorozatuk köteteit (most is így tartják még a régi megjelenéseket), az új borítós könyveket viszont berakják a polcra, így a szokásos könyváradatban fel sem tűnnek... Nem tudom, ezt végiggondolta-e valaki a formaváltás előtt.

Remélem, a rövid kedvcsinálók felkeltették érdeklődésed valamelyik mű iránt, amit ebben az évben nagyon megszerettem...