2012. december 1., szombat
Első öt regényében léptette fel M. Lecoqot, a neves és kalandvágyó, zseniális detektívet, akinek kalandjai olyan nagy sikert arattak, hogy számos későbbi nyomozó ősmintájává vált, s néhány modern író még folytatta is történeteit Gaboriau korai halála után. Az öt mű közül az első három (A Lerouge-ügy, Az orcivali bűntett, A 113. számú ügyirat) nálunk is könnyedén elérhető modern fordításban.
Későbbi regényeiben Gaboriau a különböző jellegzetes, modern bűnesetek pontos tollú krónikásává szegődött, köteteihez valódi bűntények adatait is felhasználta. Így készült talán legmodernebb cselekményvezetésű, lélektani regénye is, amely szintén elérhető magyarul, bár sajnos az eredeti, de ma már bulvárosan ható Nyakán a hurok címmel.
L'Affaire Lerouge, 1863, A Lerouge-ügy, Európa, 1972, A Lerouge-eset, Érdekes Újság, 1922, A Lerouge ügy, Király, 1874
Le Crime d'Orcival, 1866, Az orcivali bűntett, Európa, 1966, Lecoq úr Orcivalban, Kertész, 1870
Le Dossier n° 113, 1867, A 113. számú ügyirat, Európa, 1971, A 113-as percsomó, Palladis, 1928, A 113-as percsomó, Hajnal, 1921, A 113. számú percsomó, Tettel, 1872
Les Esclaves de Paris, 1868, Régi bűnök, Hellas, 1928, Páris rabjai, Kertész, 1869, Egy herczegi család titka (Páris rabjai 2.), Ráth, 1869
Monsieur Lecoq, 1869, A mesterdetektív, Palladis, 1936, 1928, Lecoq úr, Kertész, 1870
La Vie infernale, 1870, A bűn forgatagában, Tolnai, 1925, A valfeuillei titok, Légrády, 1921
La Dégringolade, 1871, Egy asszony miatt, Tolnai, 1930, Egy asszonyért!, Légrády, 1922, A bukfencz, Friebeisz, 1873 (ez utóbbi azonosítás valószínűleg téves)
La Clique dorée, 1871, Úri banditák, Érdekes Újság, 1922, Párisi jómadarak, Scultéty, 1875, Egy úri társaság, Athenaeum, 1870
La Corde au cou, 1873, Nyakán a hurok, Európa, 1982, Ütött az utolsó óra, Hellas, 1928, Szerelem és bosszú, Friebeisz, 1874
L'Argent des autres, 1873, A fojtogatók, Érdekes Újság, 1922, Más pénzén, Friebeisz, 1875, A mások pénze, Franklin, 1875
Gaboriau pályája elején írt néhány nem bűnügyi művet is (Les Cotillons célèbres, Le Treizième Hussards, 1861, Mariages d'aventure, Les Gens de Bureau, 1862, Les Comédiennes adorées, 1863), ezeket azonban tudtommal nem fordították le magyarra. A szerző halála után öt novellája és két történelmi regénye került elő. Posztumusz művei közül egyet, A rendőr leányát fordították le, 1886-ban.
Megjegyzés: remélem, listám minden könyvmegjelenést tartalmaz. A francia címek is remélhetőleg pontosak, teljesen biztos azonban csak a harmincas évektől vagyok az azonosításokban. Ha tévedtem, kérlek, írd meg, miben, és javítom.
Nagyon jó, hogy összerakosgattad a kiadásokat az eredeti címekkel (!), meg nagyon nehéz átlátni a kiadásokat, mert nagyon sokat adtak ki tőle, és többször ugyanazt (akár Leblanc regényei esetében is hasonló a helyzet). Még pár adat: Az "Új Regélő" c. lapban 1870-ben folytatásokban ment Gaboriautól a "Pokoli élet" c. regény Beniczky Irma fordításában. "13. számú percsomó" Milassin Vilmos fordításában 4 kötetben. A "Páris rabjai" hatkötetes (1869), az első három a "A titkok kéme", a második három, "Egy herczegi család titka". A "Lecoqu ur" 1870-ben szintén 6 kötetes Mártonffy Frigyes fordításában (az első 2 kötet: "A vizsgálat", a többi 4 kötet: "A név becsülete"). "A bukfencz" meg 9 kötetes (két részből áll: A rejtélyes bűntett, Cornevin Lõrincz). Az Érdekes Ujság 1921-ben kezdte kiadni a "Lecoq úr kalandjai"-t, az első kötet: A rejtelmes fogoly, aztán 2. A valfeuillei titok, 3. Egy asszonyért, 4. Úri banditák, 6. A Lerouge-eset, 7. A fojtogatók (hogy mi volt az 5.... az rejtély).
Köszönöm szépen.
De még kéne egy kis segítség, mert pár dolog, amit írtál, már benne van a listában, szóval így, hogy nincs meg minden évszám, még nem nagyon tudok hozzányúlni.
Tehát.
1. Jól értem, hogy a Pokoli élet, 1870, Új Regélő, az így egy tétel?
2. A 113. percsomó az nem újságközlés, igaz? Mert azt írod, négy kötet. ha kötet, ez már szerepel a listán!
3. A Páris rabjai is szerepel a listán, a könyv-részcímeket nem írtam fel, csak a külön köteteket.
4. A Lecoq úr is szerepel a listámon, 1870-es évszámmal, ahogy A bukfencz is.
5. És az Érdekes Újság-kiadások közt, amit írtál, több Légrády kiadójelzéssel tétel, tehát nekem is így kellett beírnom. Szerepel nálam a A valfeuillei titok, az Egy asszonyért, az Úri banditák, A Lerouge-eset, és A fojtogatók, úgyhogy itt arra lenne szükségem, hogy mikor jelent meg A rejtelmes fogoly (1921?).
Összefoglalva tehát: nagyon sok olyat írtál, ami már szerepel a listán. A két dolog, ami nem szerepel:
Pokoli élet, 1870, Új Regélő - Jó-e így, mint tétel?
A rejtelmes fogoly, 1921? - Érdekes Újság - Jó-e így, mint tétel?
Köszönöm a választ előre is.
1. Jól érted.
2. Írod: "2. A 113. percsomó az nem újságközlés, igaz? Mert azt írod, négy kötet. ha kötet, ez már szerepel a listán!"
Valóban nem újságközlés, viszont nem szerepel, mert tudtommal ez így jelent meg: "A 13. számú percsomó" Pest, 1871. 4 kötet. ford. Milassin Vilmos (a listádon: "A 113. számú percsomó", Tettel, 1872, 4 kötet, ford. Mártonffy Frigyes). Egyébként Milassin volt akkoriban a "Reggeli Lapok" főszerkesztője, és úgy tudom, hogy abban is közölt Gaboriau-tól regény(eke)t (bár ennek még utána kellene nézni).
3. Valóban csak a két alcím miatt adtam, hisz nem azt írtam, hogy a listán egyáltalán nem szereplő könyveket adok, hanem kiegészítést a listához.
4. Akár a 3. pontnál.
5. Az Érdekes Újságnak ez egy sorozata volt, a "Lecoq úr kalandjai", s csupán emiatt soroltam el a sorszámozott regényeket, hogy tudjuk, mi volt az akkori sorrend. "A rejtelmes fogoly" 1921-ben jelent meg, hisz ez volt az első darabja a sorozatnak. A Légrádynak ment a több száz könyvet kiadó "Legjobb Könyvek" sorozata, ebben a folyamban adták ki a "Lecoq úr kalandjai"-t. Egészen pontosan a Legjobb Könyvek 83. kötete volt "A rejtelmes fogoly" ("A valfeuillei titok" pedig a "Legjobb Könyvek" 85. kötete, stb...)
Aztán szintén úgy tudom, hogy a "Budapesti Bazar" c. divatlap 1883-ban kiadta előfizetőinek a "Méregkeverőnő szerelme" c. regényt Gaboriau-tól.
A Brassói Lapok "Detektív és kalandor történetek" c.ponyvafüzetei közt két kisregény jelent meg Gaboriau-tól (viszont a nevét a könyv: Gaborian-nak írta!):
A 113-as számú percsomó - Az áruló karcolás, 1924. ford. Esty Jánosné
Egy nagystílű szélhámos, 1924. ford. Esty Jánosné
(ezek nyilván a regényeiből kivágott fejezetek lehetnek).
Köszönöm a válaszokat! Így már nemsokára át tudom dolgozni ezt a bejegyzést. Már csak egy dolog izgat: hogy A 13. percsomó egy bibliográfiai elírás vagy így volt írva a kötet címlapján. Mert ugye ilyen G.-regény nincs, csak 113.-as.:)
Elképzelhető, hogy valóban egy elírás, nem tudtam utánajárni, és ahogy írod, nem 13, hanem 113-as volt a címben, de mivel így találtam a hivatkozást, csak ennyit tudtam róla...
Egy tanács: ha nem írod oda a fordítók nevét egyes kiadásokhoz, az nagyon összegabalyítja a listákat. Abban valószínűleg megegyezhetünk, hogy igenis fontos, ki fordította le az adott könyvet. Számos szerző esetében meg lehet figyelni, hogy ugyanazt a fordítást leadták vagy három különböző címen is. Van hogy ugyanazon a címen másvalaki is lefordította, majd ugyanennek egy későbbi kiadásban megint más címet választott a kiadó. Néha a kiadó szándékosan, teljesen rosszindulatúan választott új címet, ugyanannak a regénynek (hogy megtévesszék a gyanútlan vásárlót), sőt előfordult, hogy ezért a kiadót meg is büntették (pld. ha jól emlékszem a 90-es években az egyik Ken Follett vagy E. v. Däniken könyv miatt is). Amúgy meg nagy élvezettel olvastam, amit az egyik Biggers könyv, a "Charlie Chan folytatja" állítólagos "új" fordításáról írtál, s nagy kár, hogy tkp. senki nem figyelt fel ilyen kiadói sunyi manipulációra (rajtad kívül), egyszerűen szó nélkül hagyták...
Gaboriau esetében pld. "A 113-as percsomó, Hajnal, 1921" ezt Esty Jánosné fordította le, majd Zigány Árpád megrendelésére Kosáryné Réz Lola fordította le, szintén "A 113-as percsomó" címen, amit Zigány 1927-ben sorozatban, 31 részben közölt az irodalmi hetilapjában, a Képes Krónikában (1927/2-32. sz.). Ugyanezt a fordítást, ugyanezzel a címmel adta ki rá egy évre, 1928-ban a Palladis két kötetben.
Szia!
Miért gabalyítaná?
Én egy olyan átlagolvasót feltételezek, amilyen én vagyok. Olyat, aki az összes regényt / művet szeretné elolvasni, netán beszerezni. Egyszer.
Nem hat különböző fordításban szeretné elolvasni egyszerre ugyanazt és nem szeretné megvenni nyolc különböző fordításban sem ugyanazt, csak mert a kiadó sehol nem jelezte, hogy ez ugyanaz. (lásd Charlie Chan.)
Mindig megadom az eredeti regény címét, tehát ha megvan mondjuk a modern kiadású 113-as ügyirat valakinek, akkor az összes 113. percsomó megvan, függetlenül attól, ki fordította, tehát nem kell megvennie, mert kb. 200-800 Ft-ért bárhol hozzájuthat a modern kiadásához.
Az, amit te elvársz, a teljes filológiai pontosság egy bibliográfiában. Mivel én nem vagyok könyvtáros, csak üldögélek vidéken és használom a saját könyvtáram meg az internetet, kezdettől nem vállaltam be a fordítók feltüntetését, mivel ha hat változatban jelent meg egy mű, a hat változat címét, megjelenését még ki tudom nyomozni innen a karosszékből, de a fordítót egyáltalán nem minden esetben. Persze a saját példányomban megnézhetem, de az egy a hatból.
És ezért húztam meg számos listánál a határt, hogy csak a könyvben kijött megjelenéseket gyűjtöm, egyrészt, mert egy rövidített, hatvanas évekbeli folyóiratközléssel max. egy könyvtáros vagy egy gyűjtő találkozik, míg az átlagolvasó valószínűleg inkább egy antikvár könyvben venné meg ugyanazt (pláne, ha az teljes fordítás), másrészt, mert a folyóiratok adataihoz szórványosan és megbízhatatlanul lehet hozzájutni "látatlanban".
Maigret-t annyira szeretem (és te annyit segítettél), hogy ott eltértem e gyakorlatomtól: meg is van az eredménye, mert állandóan újra kell rendeznem a listát, ahogy kiderítesz róluk valamit. Nem gond, inkább öröm, egy darab bibliográfiánál. De száz olyat vezetni, amiknek az anyaga 90 százaléka még sosem volt a kezemben: meghaladja a képességeimet, és az már nem lenne megbízható. Erre a listára egyébként a sötét és vacak múlt ősz óta rá se néztem, de előbb-utóbb ennek a felújítására is ráérek majd. Csak igazából nem tudtam eldönteni, hogy bele akarom-e venni a folyóiratközléseket. Mivel eredetileg csak a könyvmegjelenéseket tartalmazta, aztán tanácsodra bevettem folyóiratot is. És innentől már nem volt teljes és megbízható...
Talán jobb volna, ha maradnék annál, amiben megbízható tudok lenni, a könyves megjelenéseknél...
Ez a fordító megnevezése, csupán ötlet volt a részemről. A könyves megjelenéseket viszonylag könnyű összeírni a netről, mint az OSZK katalógusa vagy pld. innen: http://mnb.oszk.hu/ (itt közlik a fordítók nevét is).
Régebben én is csak a könyves megjelenésekkel foglalkoztam, de végül rájöttem, éppen a krimik kapcsán ez hülyeség, pláne hogy sok olyan szerző van, akiktől már sok éve nem jelent meg könyv, és elképzelhető, hogy nem is nagyon fog. Ugyanakkor tudom, hogy sorozatban megjelentek már magyarul, egészen kiváló fordításban. Pld. hogyan tekinthetnék el attól, hogy James Hadley Chase-nek 18 regénye van meg magyarul, s ebből 10 a Rakétában és 3 az IPM-ben jelent meg, s ebből a 13-ból azt hiszem csak egy jelent meg később könyvalakban? Ed McBaintől meg 14 regény jelent meg a két lapban (amiből csak egy jelent meg később könyv alakban), Cornell Woolrich négy magyarul megjelent regényéből csak 1 jelent meg könyv alakban, sőt a pld. a híres kém-regényírónak, Eric Amblernek tkp. nincs is magyar megjelenése, hisz semmilyen könyv nem jelent meg tőle és semmilyen válogatás sem tartalmazta egy novelláját sem, holott három regénye is megjelent folytatásokban, és két novelláját is közölték. Szóval az ilyenek miatt is gondolom, hogy ezeket is érdemes jegyezni, pláne, hogy írtad ezeket az antikváriumokat, hisz a Rakéták, IPM-ek pld. aránylag elég könnyen beszerezhetők ma is.
Utóbbiban teljesen igazad van. De nekem is abban, hogy bár McBain és J. H. Chase régi kedvencem, a blogon nincs róluk bibliográfia. Pont ezért.:(
Hali!
Az "Egy asszony miatt" c. mű biztos, hogy azonos "A bukfencz" c. művel? Utóbbi 9 (!) kötetes, míg előbbi csupán 125 oldal. A bukfencz c. mű ugyan nincs meg nekem, viszont az előbbit itt tartom a kezemben (fordította: Bárd Imre, benne 2 történet van: A valpinsoni tűzvész, A Boiscoran-pör).
Ha az Axioart infói helyesek (s miért ne lennének azok), akkor "A bukfencz" összesen 1822 (!) oldalt tesz ki. Ha külön vesszük a két benne lévő művet (I. rész: A rejtélyes bűntett. I-VI. kötet; II. rész: Cornevin Lőrinc. I-III. kötet), akkor 1233 + 589 oldalt számlál.
Lehetséges volna ekkora rövidítés? Egy több mint 1000 oldalas regényt kiadnak tized olyan hosszúságban, vagy ha a másikat vesszük alapul, akkor meg ötödére rövidítenek? (Hogy a 2 mű hosszúságáról már ne is beszéljünk!) S mindezt úgy, hogy Gaboriau-tól jelentek meg vaskos kötetek egyébként is.
Valami itt nem stimmel...
Szia!
Szerintem ez a két kötet így helyes:
La Dégringolade, 1871, A bukfencz, Friebeisz, 1873
La Corde au cou, 1873, Nyakán a hurok, Európa, 1982, Ütött az utolsó óra, Hellas, 1928, Szerelem és bosszú, Friebeisz, 1874, Egy asszony miatt, Tolnai, 1930, Egy asszonyért!, Légrády, 1922
Ahogy ErikBa írta, az "Egy asszony miatt" a valpinsoni tűzvésszel kezdődik (mint az "Egy asszonyért" is), ami megegyezik "Nyakán a hurok" kezdetével. Az "Egy asszonyért" viszont biztos, hogy rövidített változat, bekezdések maradtak ki belőle (kezembe volt).
A La Dégringolade egyik főszereplője viszont Cornevin névre hallgat, ami egyezne a ErikBa által kiderítettel (és a francia is hosszú, 3 történelemszakasszal).
Köszönöm. Előbb-utóbb át kell dolgoznom ezt a listát.