Saját szöveg? - Az internetes blogolás és a kopipaszt
Először nem akartam írni erről. Nehéz a téma, mert dühös vagyok. Mégis úgy döntöttem, muszáj megszületnie a bejegyzésnek.

Van egy blogom. Szeretem. Minden sorát én írom, minden képét én válogatom, sokszor én készítem. Ha szövegében idézek valahonnan, hivatkozom. Könyvre, szerzőre bibliográfiai adatokkal, internetes forrásra, más bloggerre linkkel.

Múlt csütörtökön kattogok a neten, s mit találok? A Mamanet szerzői átmeneti (?) ötlethiányban szenvedtek. Így fogták Kedvenc tévhiteim Agatha Christie-ről című, 2011. január 23-án megjelentetett blogbejegyzésem, kicsit átírogatták s 2012. május 4-én Tévhitek Agatha Christie-ről címen feltöltötték a Nagyvilág rovatukba.

Ma megint kattogok a neten, s mit találok? A Konkrét Könyvek haldokló weboldalán új frissítések vannak. Köztük 2012. április 16-i feltöltéssel, azonos címen A rabbi egész héten nyomozott című blogbejegyzésem, amely 2012. február 6-án született meg itt, a blogomon. Szerzőjelzés semmi.

Nem öntött el a düh vörös köde annyira, hogy ne lettem volna képes udvarias levélben kérni a Mamanetet, törölje a honlapról rontott szövegem. Csütörtök óta semmi válasz, semmi változás. Pedig a honlap azóta is frissült, tehát biztosan nem nyaral odaát mindenki... A Konkrét Könyveknek is írtam, hogy töröljék az egy az egyben, név nélküli átvételt, de már tudom, tőlük válasz sem érkezhet, hisz egyik netcímük sem működik. Jogtalanul átvett szövegem tehát itt is marad, ahol volt...

A két "elemelés" mégsem azonos súlyú. A Mamanet szerzője - feltételezem - legalább azt hihette, hogy ha összevissza átirkálja a szövegemet, akkor az már az ő szövege. Én például ezt írtam: "van egy pár tévhit, ami makacsul, mindig és újra bekerül az értékelésekbe, emlékezésekbe és innen-onnan összevágott visszatekintő cikkekbe." Ő viszont így zanzásított: "sokat cikkeztek róla, de van egy pár tévhit, ami makacsul, mindig és újra bekerül az értekezésekbe innen-onnan..." Remek, hogy ő nem tudja, mi a különbség értékelés és értekezés között... Én viszont tudom. A bonyolult mondatszerkesztésem bezzeg meghagyta. Ami nagyon zavar, hogy - még ha így néhol körülményesnek is tűnt némely megállapításom - több dolgot szándékosan talánnal, esetleggel, valószínűvel mondtam ki. Az átszerkesztőt ez untatta, ezeket mind kihagyta, így lett cikke a  megfellebbezhetetlen igazságok irritáló gyűjteménye...  Érdemes összehasonlítani, mi lett abból a részből, ahol kifejtem, szerintem Christie-t, a szerzőt nem szabad azonosítani szereplőivel: Miss Marple-lel és Mrs. Oliverrel. Ezt írtam: "E két tévhit együtt kezelendő, hiszen mindkettő arra épít, hogy Christie egy az egyben beleírta magát a könyveibe. Úgy gondolom, egy könyvben minden szereplőt az író talál ki, mozgat és beszéltet, s ezek a hősök figurák és nem valóságmásolatok. (Még akkor is, ha magát is beleírja, mint pl. Isaac Asimov Isaac Asimovot a Gyilkosság a könyvvásáron című krimijébe.)" Ez lett belőle: "Mindkét megállapítás arra épít, hogy Christie egy az egyben beleírta magát a könyveibe. Egy könyvben minden szereplőt az író talál ki, mozgat és beszéltet. A hősök figurák, nem valóságmásolatok." Azt hiszem, így érthető, mire gondolok az irritáló igazságoknál. Még Umberto Eco se nyilatkozna ilyen didaktikusan az irodalomelméletről...

Ám: függetlenül a szövegelemeléstől, a Mamanet legalább a cikk alján megadta a blogbejegyzésem címét is "forrás és a szerző eredeti cikke" felirattal. Nyilván ezzel megnyugtatták a lelkiismeretüket: ők hivatkoztak... Más kérdés, hogy az egész cikk csupa szubjektív megállapítás. A Wikipediáról nyugodtan lehet objektív megállapításokat meríteni (bár hivatkozni ott is illik), az azonban pimaszság, hogy egy álszerző kisajátítsa az én elemző mondataimat ("És jó dolog-e az életünket valaki másnak áldozni? Hol a határ én és mi között? A késői Westmacott-regények nagyon jó kérdéseket tesznek fel és sosem adnak egyértelmű választ: az olvasónak töprengenie kell a történet végén."), az én eszmefuttatásaimat (amíg szó szerint el nem lopták, a magyar interneten tudtommal sehol nem volt logikus érvelés arról, miért nem lehetett Alzheimer-kóros Christie a felvetett "bizonyítékok" alapján) vagy épp az én szóhasználatomat, benne kedvenc idézetemmel ("Természetesen van egy szereplője, a mindenki által szeretett Miss Marple, akinek igazi, viktoriánus lánykora kellett, hogy legyen: csak így lehetséges, hogy kedvenc festői "Mr. Frederick Leighton és Mr. Lawrence Alma-Tadema", hogy rendkívüli módon zavarba jön, ha ki kell mondania a terhesség vagy a mell szót és hogy sokat panaszkodik arra, hogy nem tud logikusan beszélni, hisz "mit is tanult akkoriban egy lányka a nevelőnőjétől"...") Egy ilyen elemzés bizony saját szöveg, sem átírva, sem egy az egyben nem lehet megjelentetni a szerző hozzájárulása és a szerző neve nélkül.

Ám a Konkrét Könyvek buzgó feltöltője jóval tovább ment: már se nevet, se hivatkozást, se semmit nem adott meg, nála nincs szerző, s a szövegnek köze sincs a blogomhoz. Ezt tehát már abszolút mértékben szöveglopásnak lehet nevezni. Annyira csak kopipasztolt, hogy ez is benne maradt a szövegben nála is: "Ha valaki még nem ismeri a rabbit, én a két kedvenc regényemet, A rabbi pénteken sokáig aludtot vagy A rabbi kedden dühbe gurultot ajánlanám neki, az előbbi krimisebb, az utóbbi kétszer olyan vastag, így elméleti is. " Ezt ki mondta? Biztos nem a kiadó... (Mint ahogy benne maradt egy végjegyzetem száma is a írásomban, ám a hozzá tartozó jegyzetszöveget már nem másolták át.) A rabbis bejegyzésben annak idején örömteli, de fáradságos munkával idézeteket gyűjtöttem a kötetekből és megpróbáltam valamiféle szubjektív, érdekes elemzést írni zsidóságról és  a zsidó tárgyú krimisorozatról, amilyen a magyar neten még nem volt. És épp ezt emelték el! Ráadásul a három éve valójában élőhalott kiadó feltöltője csak meg akarta egy kicsit mozgatni a  - sarat. Nem tudom milyen okból rakott fel gyorsan négy dolgot hat év után oldala Hírek rovatába, tán bizonyítandó, hogy az oldal frissül, a kihalt kiadó tehát még működik, de mellém még egy "elvett", név nélküli blogbejegyzés és egy programajánló mellett egy orrporszívó-ellenes cikket nyomott oda (nyilván azért jött ki a keresésére, mert említették benne a kiadó egy régi kötetét)...

Jó érzés, ha az ember megdicsőül: viszontlátja bejegyzése linkjét, dicséretét, netán jelölt felhasználását valaki másnál. Jó érezni, hogy "hasznosat" írtál. Ám hároméves blogos pályafutásom alatt először találkoztam szemérmetlen, gusztustalan lopással. A véletlennek köszönhetően gyakorlatilag egy héten belül kétszer...

Nem hittem, hogy ilyen is van. Sokféle oldalt szeretek, sok helyre szoktam ellátogatni, sokféle szöveggel, idézéssel, linkeléssel találkozom. Sokan szoktak belinkelni engem is, de mindig tisztességesen, hivatkozásként, s ha idéznek tőlem, a helyet megadva. Valahogy eddig volt egy olyan illúzióm, hogy a net lehet barátságos is, s blogot írni jó. Hülyék és tisztességtelenek az én szövegeimmel nem foglalkoznak, s azt békén hagyják.

Már tudom, tévedtem. Ráadásul nem ostoba magánemberek, hanem mindkétszer "céges", hivatalos honlap írói vették el a szövegem, ahol maga a honlapgazda még jognyilatkozatot is közzé tesz netes jogai védelmében...

Most aztán egy kicsit elment a kedvem az egésztől.

Ui: Amennyiben bármelyik esetben választ kapok, történik valami, a bejegyzést frissíteni fogom. A második kép innen van, a negyedik meg innen.
Pozitív fejlemények: Az idő begyógyítja a sebeket.
17 Responses
  1. Heloise Says:

    Kedves Katherine ne menjen el a kedved a blogolástól, kérlek! Valóban ez az egész felháborító és gusztustalan - és bár nem vagyok híve ennek, de szerintem egy jogi fenyegetőzés simán beleférne. Azért mégis amolyan hivatalos weboldalakról van szó... nekik aztán pláne tudniuk kéne elméletileg, hogy mi az, hogy plágium.
    Mindenesetre a blogod igazi érték, sokat veszítenénk, ha nem lenne...


  2. Köszönöm, amit írtál. Megörültem neki. Ígérem, hamar túljutok a bosszankodáson. De most még nagyon rosszul esik...


  3. Rev Says:

    Nem ismerem ezt a blogot, úgyhogy elnézést, hogy "közbeugatok", de ha szó szerint vesszük a sokak által hangoztatott "írd meg mindenről honnan van" elvet, akkor egy akármilyen neten talált kép webcímének a linkelése még nem számít forrásmegjelölésnek.
    Ilyesformán sajnos úgy érzem, az itt felhasznált képek is jogtalanul szerepelnek, hiszen a készítőjüket nem tüntetted fel, csak azt, hogy hol találtad őket. (Arról beszélve, hogy ahol találtad őket, lehet, hogy nem is az eredeti, hivatalos helyük, ahova a készítő feltette őket, vagyis eleve jogtalan forrásra hivatkozol, amitől a hivatkozás nem lesz jogos.)


  4. Amikor megírtam ezt a posztot, számítottam valami hasonló reakcióra is. Magam is gondolkoztam a témán, hiszen valóban, egy ilyen blognál a képek szerepeltetése nagy kérdés, s erre elterelni a vitát kényelmes.

    Nyugodtan mondhatom, hogy a nálam szereplő képek - megesküdni nem mernék rá, de kb. - 80 százaléka olyan fotó, amiből egyszerű Google-keresésre tíz-húsz darab jön elő különböző méretben. Eredeti készítője, első feltöltési helyes sok esetben eleve kinyomozhatatlan. Például a könyvborítókat szinte minden netes áruház, kis és nagy könyveshonlap felrakja: hogy ki, honnan kapta elsőnek, nem az én dolgom kutatni. Ugyanígy a virágos, festményes stb. képeim is egyszerű keresésre hat-hét helyen legalább előjönnek. Amennyiben nem, azokat szoktam meghivatkozni. Mondható, hogy borítóképeket átvenni sem szabad, de még nem láttam olyan könyvesblogot (hivatalosat vagy magánt), amely tudott volna úgy beszélni könyvről, hogy nem mutatja meg. Ami viszont a szöveget illeti valamennyi bejegyzésemre igaz, hogy még egyszer sem idéztem jelöletlenül szöveget. Szerző, cím, sokszor fordító, pontos beazonosíthatóság volt a célom úgy, hogy ez itt nem egy tudományos dolgozat, s mondatoknál többet nem idéztem.

    Bár a képtémát hosszasan lehetne még folytatni, s talán folytatva is lesz, az én problémám most SZÖVEGGEL van, mégpedig egy teljesen EGYEDI, általam írt szöveggel.

    Az Agatha Christie bejegyzésem 10 oldal Wordben, gyakorlatilag tanulmányhoz illő a hosszúsága (most nem a jelentőségéről beszélek). Az egészet én írtam, kezdve ott, hogy még a benne idézett statisztikákat is én számoltam ki. Ezt szinte szó szerint, adatostul, nyelvi hibástól (mert terjengős vagyok) átvenni, számomra nem arra emlékeztet, amikor valaki kitesz a blogjába egy kisméretű Mona Lisa reprodukciót, hanem arra, amikor a műkincsrabló a Mona Lisát teszi ki a pincefalára... (Bocs a hasonlatért, csak szemléleteset kerestem.)

    De inkább mondok egyszerűbbet. Mit tennél, ha kitennék egy bejegyzést mára Gondolataim címmel, és így kezdődne: "Már tegnap akartam írni, de valahogy lemaradt. Na sebaj. Egy kicsit szeretnék írni a korról. A korral nálam nagy baj van. "?


  5. Beatrix Says:

    A tiéd az egyik legjobb blog, amit ismerek, nagyon remélem, hogy tényleg nem megy el örökre a kedved tőle!

    entropic


  6. Amadea Says:

    Nagyon sajnálom, hogy ocsmány módon plagizáltak, de ez ne vegye el a kedved az írástól! Megértem, hogy dühös vagy, sok munkád van minden cikkedben (amit én csak csodálni tudok), szerintem iskolai dolgozatokban is visszaköszönnek a soraid... talán ha lopásgátlót tennél ki, segítene, mondjuk az általában a jobb klikket tiltja (tehát ha valaki linket akar egy kommentbe bemásolni, nem engedi).


  7. Kedves entropic! Köszönöm a kedves biztatást!

    Kedves Amadea! Eddig eszembe sem jutott ilyen dolgokon gondolkozni, mint a lopásgátló. Köszönöm a kedves hozzászólást.

    Nekem valahol az nagyon meglepő, hogy mindkétszer "céges" oldal szerzői vettek el szöveget tőlem. Hiszen ha ők nem tekintik a tisztességet alapnak, akkor mit lehet várni? És nem csak velem történik meg: emlékszem például, hogy amikor az első Agatha Christie-életrajzom megírtam itt (nem a fent elemeltet), hivatkoztam a Magyar Agatha Christie-olvasók oldalára, ahonnan éppen akkor lopták át a teljes ott közölt életrajzot, szó szerint egy évfordulós blogra, amit az Origo is szemlézett.

    Úgy érzem, hogy az emberek az interneten elvesztik a mértéket, mert azt hiszik, hogy minden, amihez ingyen hozzájutnak, az övék. Holott mint információ, valóban mindenkié, de mint szöveg, forrás, szellemi tulajdon, tulajdonjogilag nem. Ha a könyvtárban vagy, nem tépsz ki egy lapot a könyvből azzal, hogy na ez tetszik, ezt hazaviszem és ráírom a nevemet a szerzőé helyett. A szakdolgozatok, doktori dolgozatok, tudományos művek plágiumait pedig szigorúan bünteti a tudományos világ, nemcsak büntetőjog szerint, hanem erkölcsileg is bűn az ilyesmi. De ha a neten látok valamit, nemcsak berakhatom a kedvenceimhez, bemásolhatom a linkjét egy linkgyűjteménybe, de mindjárt magamévá is tehetem...

    És nehéz az ellenőrzés. Eddig nem magamról beszéltem, nem vagyok én ilyen fontos, de most igen: tehát ez a két cikk április-május óta "el van tulajdonítva", de én csak most vettem ezt észre... Ki keres rá saját magára naponta?


  8. Rev Says:

    Kedves Katherine!

    Úgy érzem támadásnak vetted, amit írtam. Igazából csak egy kósza megjegyzés volt, ami rávilágított valamire a gondolatmenetedben, hiszen csak véletlenül akadtam rá erre a bejegyzésre, nem ismerem, mibe mennyi munkát és energiát fektetsz.

    Szó se róla, hogy egy jól megírt elemzést, esszét, ismertetőt, bármit lopni nem szép dolog. Ugyanakkor még mindig nem a morális fertő. Az internet jellegénél fogva már jó régóta a másolás, a duplikálás felé hajlik, és attól függetlenül, hogy ez nem szép dolog, nem érdemes túlzottan felidegesíteni magunkat rajta, mert elkerülhetetlen és kivédhetetlen. Ha én írnék valamit, amit te érdemesnek találnál hivatkozás nélkül kitenni, nem az lenne az első, hogy kétségbe vonnám az emberi értékeidet, hanem hogy átgondolnám, mi lehetett rá a motivációd, és miért pont tőlem emeltél el anyagot, avagy "szellemi terméket".

    Amit a képekről írtál, érdekes. Tulajdonképpen azt fogalmaztad meg, hogy ha mások is csinálják, akkor te miért ne csinálhatnád. Itt most nem feltétlenül a bélyeg méretű képekre gondolok, olvastam már arról, hogy fotósok panaszkodtak a saját blogjukon, hogy a képeik közhasználatúak lettek egyes bloggerek által, és néha már a Google dobja ki őket keresésnél. Igazából ellene nem nagyon tudnak mit tenni, aki másolni akar, az fog is, és ez nem feltétlenül moralitás kérdése. Lásd a zeneipar és az mp3-ak kapcsolatát.

    Viszont ami a képek eredetének felkutatását jelenti, a TinEye nevű fordított képkeresőnek ez az egyik kitűzött célja, hogy segítsen megtalálni egy elterjedt kép eredeti helyét a neten. (Természetesen ez nem garantált.) Illetve már a Google képkereső is tud fordított, kép alapján történő keresést végrehajtani. Lehet, hogy csal az emlékezetem, de mintha a fent említett fotósok közül egy vagy kettő említette is volna a TinEye-t, mint forrásmegjelölésnél használható eszközt. Már ha valakit érdekel, hogy a kitett képei alá odaírja, ki készítette azt.

    Még egyszer mondom, nem ellened vagy a nézeteid ellen szólok, az a két oldal lopott tőled, és ez valóban egy rossz dolog, te pedig írtál nekik, ez a legtöbb, amit tehetsz, anélkül, hogy amerikai módra buta pereskedésbe kezdenél, ami mindkét félne idejébe, pénzébe és energiájába kerülne. Én úgy érzem, nem szabad ebből túl nagy problémát csinálni, és nagyon filozófiai, érzelmi, világnézeti síkra emelni a problémát. Sajnos, vagy nem sajnos, az internet mindig is ilyen lesz, digitálisan bármit ingyen lehet másolni, és ezt valaki mindig ki is fogja használni. Idealizmus lenne azt várni, hogy ne legyen ilyen.

    Egyszóval nem állítottam, hogy te plagizáltál volna bármit, bár technikailag, jogilag mindenki, aki borítóképet tesz fel, vagy Google által letölt egy rajzot, (általában) plagizál, jobban mondva szerzői jogot sért - én is, te is, az olvasóid is -, csakhogy a jog minimális kihágásokkal nem foglalkozik (van is erre valami latin jogi kifejezés), máskülönben nem is lenne internetünk, olyan szürke lenne.

    Ami a megemlített másolásgátlót illeti, az annyira primitív módszer, hogy csak ki kell kapcsolni a böngészőben a JavaScript-kód futását, és máris nincs ami tiltaná a jobb klikket. Arról nem is beszélve, hogy a másolás működik a Ctrl-C billentyűkombinációval is, ahogy a linkbeillesztés is a Ctrl-V-vel.


  9. Azt hiszem, egy kicsit elbeszélünk egymás mellett. Ezen kívül szeretsz sok információt bedobva vitázni, így abba - biztos vagyok benne - nem gondoltál bele, milyen lenne, ha hirtelen feltenném a blogod legfrissebb bejegyzését, mint a blogom frissítését. (Erre - nem reagáltál. Elárulom, mindjárt érzelmi síkra terelődik tőle az ember. A megfontolt férfiember is.)

    Véleményem szerint "egy jól sikerült elemzést ellopni" igenis "morális fertő". Politikamentesen szeretnék utalni az elmúlt időszak magyar és külföldi vezetőinek plágiumbotrányaira. Ha úgy gondolod, hogy bármit eltulajdonítani ugyan "nem szép dolog", de nem ütközik semmilyen erkölcsi gátba, akkor a nézeteink tényleg abszolút ellenkeznek.

    Az internet nem a másolás felé hajlik. Ezt a gondolatot nem is értem. A klasszikus Gutenberg galaxisban is lehet(ett) másolni. Igaz, egy-két kattintással könnyebb, mint írásban, betűkkel, de lehetett "régen" is. Ám akkor is büntették. Mintha azt állítanád, hogy azért, mert könnyebb törvénytelent művelni, már törvényes is. (Szélsőséggel: a modern lőfegyver jelentősen megkönnyítette az ölést. Ettől még ölni bűn.)

    S bár valóban nem óhajtok nevetséges pert indítani stb., attól, hogy az óvodában lányodtól ellopott kabalafigura ügyében sem indítasz polgári pert az "elkövető" óvodástárs ellen, azért nem helyesled a dolgot. Én sem helyeslem, ami történt, így (5 nap várakozás után) írtam róla egy blogbejegyzést. Nem érzem, hogy ezzel filozófiai síkon túlreagáltam volna a dolgot.


  10. Mademoiselle Says:

    Szerintem is morális fertő. Össze sem hasonlítható a két problémakör.


  11. yetibarlang Says:

    És megint támadónak érzem a hangnemet. Nem azért nem reagálok arra, hogy mi lenne, ha a blogomat másolnád, mert nem akarom érzelmeim síkjára terelni ezt a dolgot. Hanem azért, mert különösebben nem érintene. Nincs belőle anyagi és más jellegű hasznom, hogy csak és kizárólag nálam olvashatóak a gondolataim. Ezért nem is lennék se dühös, se felháborodott, se szomorú, és főképp nem fontolgatnám a blogírás abbahagyását. (Egyébként ha nem lenne blogom, vagy teszem azt privát lenne, akkor nem is tudnál hivatkozni rá, hogy "mi lenne ha".) Ha valaki másolná a blogomat, csodálkoznék egyet, és ennyivel le is zárnám a dolgot magamban.

    Ami a moralitás témakörét érinti. Nem vonom kétségbe, hogy rengeteg munkát öltél bele az elemzésedbe. Ugyanakkor nem hinném, hogy egy doktori disszertáció szintjén lenne, de lehet, hogy tévedek, lévén nem olvastam még sose doktori disszertációt sem. Speciel számomra mindenképpen újdonság lenne az, hogy valaki a szabadidejében egy olyan írást produkál, ami minőségét tekintve olyan szintet ér el, mint egy tudományos precizitással megírt disszertáció, de csak egy egyszerű internetes blogban kerül publikálásra.

    Nem akarok kérkedni ezzel, de volt egy idő, amikor egy szubkulturális magazinba írtam 1-2 oldalas cikkeket, és a főszerkesztő meg is jegyezte, hogy előképzettség nélkül is újságírói szintű írói képességem van. (Újabban tervezem egy science-fiction történet megírását.) Ez is ugyanúgy szellemi termék. Ugyanakkor ha megtudnám, hogy valaki bárhol is felhasználta a szövegemet, nem érezném sértve magamat vagy a munkámat, és távol állna tőlem, hogy messzemenő következtetéseket vonjak le a másoló emberi jellemével kapcsolatban. Ha azt tenném, akkor nem barátkoznék olyannal, aki pl. mp3-kat tölt le az internetről.

    Minden bizonnyal én és Te - és a blogod olvasói is - különböző állásponton vagyunk a moralitás kérdéskörével kapcsolatban. Az én értékrendemben a "morális fertő" nem ott kezdődik, ahol nálad, és tartom, hogy ez semmiképpen sem intelligencia kérdése. Elfogadom, hogy téged ez ennyire negatívan érint a saját munkáddal kapcsolatban (ami végül is se nem bevételi /cikk/, se nem akadémiai presztízs /disszertáció/ forrása), és hogy megveted azt, aki másolta, de egy olyan világban, ahol tömeggyilkosok, háborús bűnösök, pedofilok, szatírok, emberrablók, állatkínzók élnek és tevékenykednek, ott én máshogy értelmezem az "erkölcsi fertő" fogalmát. Ami nem jelenti azt, hogy nekem ne lenne morális értékrendem, de az enyém határozottan nem csak fekete és fehér részekből áll.

    Most, ha nem zavar, vonatkoztassunk el a Te esetedtől. Változna a megítélésed egy barátoddal kapcsolatban, ha plagizálna? Netalántán nagyot csalódnál benne? Az én esetemben ez nem változtatna a kapcsolatunk milyenségén.

    Nem vagyok ellene annak, hogy a szellemi alkotások ugyanolyan védelem alatt álljanak, mint minden más alkotás, de nem gondolom úgy, hogy egy szellemi termék másolása automatikusan a) bűnözőnek, és b) erkölcsileg romlottnak jelentsen ki egy embert.

    Elnézést a rengeteg szövegért.


  12. Egyáltalán nem baj, hogy hosszan írtál. Én pedig nem gondoltam, hogy támadó a hangnemem, talán csak azért érzed annak, mert nagyon más a véleményed. De ha zavaró, elnézést kérek. A következőket fűzném hozzá ahhoz, amit írtál.

    Azt hiszem, az ember nem "anyagi és más jellegű haszonért" írja le a gondolatait. Hanem mert fontosak számára. Ami fontos, legyen bármilyen apróság, azt nem akarom elveszíteni. S azt sem szeretném, hogy más elvegye.

    A presztízs fogalma számomra eleve nem gazdasági előnyt vagy akadémiai elfogadást jelent, hanem általános megbecsültséget. Azt pedig az ember a maga szűk, magánéleti körében is elérheti, mondjuk egy kis bloggal. Nem mintha egy valódi doktori disszertáció megvédése valami nagy anyagi előnnyel járna: szerintem az ember azt is azért csinálja, ha csinálja, mert fontos neki a téma...

    Mellesleg a plágium tiltása nemcsak tudományos vagy jelentős művekre vonatkozik. A szellemi alkotások ugyanolyan védelem alatt állnak, mint minden más alkotás, ez a jelen, nem a jövő.

    Az alapvető emberi normákat meg lehet sérteni kicsit (mondjuk lopással) és nagyon (mondjuk az általad is írt háborús bűnösséggel). Ettől még a kisebb értékű normasértés is normasértés marad. Nekem is van értékrendem, nem is követeltem semmilyen eszement megtorlást az ügyben...

    A "bűnözés", "erkölcsi fertő", "erkölcsi romlottság" stb. kifejezéseket mindazonáltal nem én használtam a bejegyzésemben, hanem te a kommentedben. A "főszövegemben" nagyon megválogattam a szavaimat. Annak ellenére hogy ezt írod, nem vontam le következtetést "a másoló emberi jellemével kapcsolatban" (idézet tőled). Sőt, a Mamanet cikkszerzőjét - kissé ironikusan - mentegettem is, s a legerősebb kifejezés, amit használtam, a lopás szó volt (ez pedig nem jellemez, hanem egy vitathatatlan tényt közöl). Amikor megjegyzésben leírtam a "morális fertő" kifejezést, azt tőled idéztem! (Mint ahogy Mademoiselle is ezt tette, aki - nem én vagyok.)

    Az esetünktől rég elvonatkoztattam, de az biztos, hogy ha barátom, vagy ismerősöm plagizálna valakitől tíz oldalnyit, mélyen megdöbbennék. Egyikőjüket sem ilyennek ismerem, ahogy ők sem engem.

    Végül: e nevezetes blogbejegyzés óta már írtam egy másikat, s egy újabb is készül, csak most fáradt vagyok hozzá, hogy befejezzem. Szóval, mint látod, a blog felfüggesztését csak néhány órán át fontolgattam. Szerintem ennyi női kétségbeesés belefért...


  13. Anélkül, hogy túlságosan belebonyolódnék, három megjegyzés.

    Először is, azokat a kifejezéseket valóban én használtam, mivel úgy gondoltam, hogy ezt sugallja a hangulat itt. Technikailag idéztetek, de ha nem értetek egyet a "morális fertő" kifejezés súlyával, akkor egyrészt nem emelted volna át, hiszen anélkül is értettem volna mire célzol, másrészt a másik hölgy még csak idézőjelbe sem tette. Mintha konkrétan egyetértene azzal, hogy a plagizálás morális fertő.

    Másodszor, amit írsz:
    "Azt hiszem, az ember nem "anyagi és más jellegű haszonért" írja le a gondolatait. Hanem mert fontosak számára. Ami fontos, legyen bármilyen apróság, azt nem akarom elveszíteni. S azt sem szeretném, hogy más elvegye."
    Valóban, lényegében ezért írunk személyes blogokat. De tegyük fel, hogy amnéziád lenne, és újra megírnád a kérdéses elemzést. Teljesen más lenne. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a személyes gondolataid leírása egy pillanatkép, ami nem egyenlő a gondolataiddal. Bármilyen cikket írsz, az is csak egy lenyomata lesz annak, amit épp akkor gondoltál, úgyhogy ha nagyon filozofikus akarok lenni, azt mondanám, hogy a gondolataidat soha senki nem fogja elvenni tőled, akármit is csinál. Csak az elmédhez képest suta lenyomatát. Miért? Mert ha más nem is tudja, hogy lopott szöveg, te tudni fogod, ez a lényeg, a többi az emberi egó bizonytalansága. De amúgy is tárgytalan már, nem ragozom tovább, nem is vagyok filozófus.

    És végül, ahogy írták mások, azt másolják, ami jó. Mivel egy sci-fi történetet szeretnék írni, én nagyon is örülnék neki, ha a jövőben engem így plagizálnának és idézgetnének, mint téged.

    akármit is ír ki ez a hülye Blogspot rendszer a nevem helyére,
    Rev


  14. A neved miatt nem kellett aggódnod, két szó után rájöttem, ki írta a hozzászólásokat. Mindenesetre, most már három nevet is adott neked a Blogspot (illetve már ennyi neveden szerepelsz itt.:)

    Még néhány válasz:
    Azt, hogy az általad nekem felrótt szavakat épp tőled idéztem, azért hangsúlyoztam előző kommentemben, mert többször utaltál rá, hogy túlzok. Igyekeztem bebizonyítani, hogy én egyszer sem használtam ilyen túlzó kifejezéseket, főképpen nem az eredeti blogbejegyzésben, hiszen nagyon átgondoltam, mit írok le. Határozott véleményem van (ahogy Mademoiselle-nek is, gondolom), és ez nem is fog változni, azt viszont nagyon megfontolom, pontosan hogyan, mely szavakkal írom le azt. Az, hogy neked egy viszonylag visszafogott szövegből erősebb hangulat jött le, csakis a te dolgod, mint olvasóé. Én pontosan azt írtam le, amit leírtam.

    Az amnéziáról nem sokat tudok, de akik olvassák a blogomat, tudják, hogy csak olyasmiről és olyasmit írok le, ami fontos nekem és amit már kiformáltnak tartok. Vagyis ha holnap elveszne a bejegyzés a netről, és újra kellene írnom, nagyon hasonló lenne, mert többségében ugyanezeket a szófordulatokat használnám, és a véleményem egy jottányit sem változna az egyes témákban. Az általam olvasott bloggerek blogjuk szövegeit nem kósza szájmenésből írják, ahol mindegy, mi megy a képernyőre, csak teljen, hanem mert tényleg fontosak nekik ezek a dolgok. Számomra is ez a lényeg.

    A további filozófiai eszmefuttatásban sok igazság van. De tartok tőle, ha holnap publikálnám saját versemként a Nemzeti dalt, nem mentenének fel arra hivatkozva, hogy az csak a szerző elméjének "suta lenyomata" volt, így szabadon átvehető. A blogomban is talán egy olyan visszatérő téma van, ami újra és újra előkerül: hogy elítélem a gyakorlatilag csak szöveglopással készült könyveket. Főleg, amelyek olyan szerzőtől lopnak, aki már meghalt, így nem védekezhet. (Neveket most nem írnék.) Többször írtam róla (még ha kutyaugatás nem is hallik az égig), nemcsak azóta fontos téma számomra, mióta tőlem is átvettek valamit.

    Nagyon vigasztaló, hogy azt másolják, ami jó. Tényleg, örülök, hogy olyan jót írtam, hogy idézés nélkül átvették. De még jobban örültem volna, ha idézéssel veszik át, akkor ugyanis odaadtam volna és büszke lennék rá! A gond az, hogy a tudtom nélkül, önkényesen vették el. Ezzel úgy érzem, visszatértünk a kezdőponthoz. Hiszen erről szólt a fenti bejegyzésem, nem másról. Hogy - miért lopva?

    S azt gondolom, ha nagy, netán ismert íróvá válsz (akár újság-, akár sci-fi-), te is különbséget fogsz tenni plagizálás és idézés között. Örülni fogsz, ha idézgetnek és téged is földühít majd, ha plagizálnak. (Hát még a kiadódat.)

    Szerintem íróember (bármit is ír, blogot vagy nagyregényt, tudományost vagy népszerűt) lehet megértő, lehet nagylelkű másokkal, de legbelül nem gondolkodhat másként. Különben épp a számára legfontosabbat, az írás értékét nullázná le. Egy olyan világban, ahol a tulajdon olyan nehezen megfogható: szöveg, amit ki kell adni vagy a fiókban marad, gondolat, amit elfogadtatsz, vagy megcáfolnak, a szerzői jogok tiszteletben tartása nagyon fontos. Ha művészi szövegről, irodalomról van szó, talán még annál is fontosabb. És akkor már rég nem az én két kis bejegyzésem a téma...


  15. Hachier Says:

    Csak egy gondolatot szeretnék hozzáfűzni a párbeszéd legelejéhez. Szerzői jog által védett képek használata egy szigorúan nem kereskedelmi jellegű oldalon (pl. ez a blog) egészen más elbírálás alá esik, mint egy szerzői jogvédelem alá eső tartalom engedély nélküli felhasználása egy kereskedelmi célú honlapon (mint a Mamanet és a Konkrét Könyvek), amelyek a tartalom miatt gazdasági haszonra, reklámbevételre tettek és tesznek szert folyamatosan.


  16. liliom Says:

    Nagyon sajnálom, és felháborítónak tartom, ami történt.

    Szerintem a körülményeken egyáltalán nem enyhít, ha belegondolunk, miért lopták el a szöveget: nyilván egyszerűbb volt, mint megírni/megfizetni valami ennyire nem színvonalas cikket, és nem folytatom..
    El sem tudom képzelni, hogy lehet elnézni bárkinek is, ha ellopja a szövegünket vagy egyéb szellemi termékünket. Évekkel ezelőtt tőlem is elvettek szöveget, és bár egy jelentéktelen blog vette át rövid és jelentéktelen gondolataimat, már ez is nagyon rosszul esett.

    Remélem, történik valami pozitív az ügyben, és azt is, hogy a jövőben megkeres Téged az, aki fel szeretné használni az írásaid!


  17. Kedves liliom!
    Nem tudtam, hogy Te is voltál már célpont, de most aztán nagyon meg tudom érteni a helyzetet!
    Megkeresni még senki nem keresett meg, nem is remélem már - de legalább itt van ez a cikk az egészről...
    Köszönöm szépen a kommented!

    Kedves Hachier!
    Szokás szerint olyan gondolatot vetettél fel, ami még elő sem jött a vitában!
    Köszönöm!

    Katherine