2012. július 6., péntek
Ez a kosár is a Molyon írt értékeléseim közül fog össze néhányat. Jó olvasást!
6. rész: Művészet mértékkel
Ezt a bejegyzést legfőképpen egyik kedvenc művészeti monográfiasorozatoimnak, a Corvina Stílusok-Korszakok című kötetszériájának szeretném szentelni. A tíz kellemesen kézbefogható, szép és luxuskiállítású, remek képekkel illusztrált, modern szemléletű kötet egy-egy stíluskorszakot vagy korstílust mutat be szakszerűen, részletesen és olvasmányosan, rengeteg illusztrációval kísérve. Zárásképpen két vendég, két vaskos, szép album értékelése következik.
Stílusok-Korszakok
Hihetetlenül alapos, izgalmas áttekintés a Stílusok-korszakok e régi időkbe visszarepítő kötete. Marosi Ernő fölényes tudással, hatalmas műveltséggel, szikár, tudós, mégis olvasmányos stílusban mutatja be a magyar festészet és szobrászat kezdeteit, a gótikus építőművészetet, s azt, hogyan hatott a kor és a stílus a vallásos és világi közösségekre, akik életüket egyre inkább gótikus építészeti terekben élték le. Számos kép elemzése, sok példa, mutató és fogalomjegyzék segíti a korszakkal való ismerkedést. A könyv azért is úttörő, mert viszonylag kis terjedelme ellenére valóban csak a gótikára koncentrál. Bár elválasztja elődétől, a román stílustól és utódától, a reneszánsztól, és utal az átmenetekre, a stílusok együttélésére is, mégis: ennek a kötetnek csakis a magyarországi gótika a főszereplője, amely olyan fantasztikus alkotásokkal büszkélkedhet, mint a kassai Szent Erzsébet-templom a budavári szoborlelet vagy MS mester csodálatos oltárképei.
Élvezetes, izgalmas, alapos bevezetés a magyar reneszánsz történetébe rengeteg képpel és jegyzettel. Három része bemutatja, miben tért el a Mátyás-, a Jagelló- és a három részre szakadás-kori reneszánsz. Cáfol számos tévhitet (például Mátyásnak a humanisták által antik mintákat utánozva leírt, ám valójában egyszerre gótikus és reneszánsz udvaráról), állást foglal néhány érdekes kérdésben (ki festhette az esztergomi négy erényt, mennyire követte II. Ulászló Mátyás reneszánsz imázsépítését pl. a kódexfestetésben, kik az azonosítható reneszánsz művészek és mesterek a korszakban nálunk), s a legújabb kutatásokra támaszkodva teljes képet rajzol az all'antica stílusról. Nagyon élvezetes.
A Stílusok-korszakok sorozat gyönyörű, alapos, de kis csalódást okozó kötetében Igaz Rita a barokk korszak legszebb, legjellemzőbb alkotásait mutatja be. Bár a könyv olyan, mint egy ékszerdoboz, a szöveg és a bemutatás szempontjai hagynak maguk után némi hiányérzetet. Először is túl sok szó esik az építészetről és szobrászatról, túl kevés a festészetről, nem is beszélve a korszak nagyon jellemző metszet- és oltárképfestészetéről, amely szinte teljesen kimarad. A rokokó alig létezik a könyvben (kivéve az Esterházy-kastély részletes elemzését, ami ismét azt mutatja, hogy a szerzőt csak az építészet érdekli), sem a festészet, sem a szobrászat és díszítőművészet nem nyer igazi bemutatást. A barokk az a stílus, amelynek jelenleg is nyomai vannak minden apró kis helységben (templomocskák, kápolnák, kálváriák), ezzel azonban a szerző ismét csak nem foglalkozik, tekintve, hogy ez nem elég művészi, eredeti, így "másodlagos". Pedig izgalmas lett volna megnézni, mi hogyan szűrődött le a „nagy” építészetből falura, vagy a kisvárosi építőmesterekhez. Alig esik szó a korszak barokk városközpontjairól, mert az építészeti szöveg az építészek felsorolásának rendelődik alá. Végül: a szerző állandóan a magyar történelemről beszél, ám úgy, mintha tudatosan figyelmen kívül hagyná az eltelt mintegy harminc év a korszak történetével foglalkozó történelmi szakirodalmát. A szöveg furcsamód egyszerre Habsburg-ellenes (egy helyen kis híján a gyarmati lét kifejezést is megkockáztatja…) és katolikuspárti (mély lenézéssel a keretek közé szorított protestáns építészet iránt), s sem a Rákóczi-szabadságharc, sem a III. Károly-féle történelmi kompromisszum művészettörténeti szerepét nem képes tisztázni – nem is csoda, hiszen a felületesség nagy úr.
Ennek ellenére mégis hiánypótló, ezért beszerzendő összefoglalás.
A Stílusok-korszakok sorozat viszonylag korai darabja új szempontú összefoglalása igyekszik lenni a magyar klasszicizmus művészeti jellemzőinek. Csevegő hangú, mégis igen szakszerű szövege nem kronológiai sorrendben, hanem helyszínekhez (templom, kastély, főváros, vidék) kötve igyekszik bemutatni a klasszicizmus érdekességeit. Egyetlen hiányossága, hogy – értelemszerűen – nincs összehangolva Szvoboda Dománszky Gabriella később kiadott A magyar biedermeierével, pedig a két könyv anyagának átfedései érdekes vitákhoz vezethettek volna. A címlapon Pyrker János László érsek, mecénás és író Barabás Miklós festményén: itt - ahogy a kötetben is - egyszerre találkozik a klasszicizmus (az érsek tevékenysége, a beállítás) és a kibontakozó romantika (Barabás portréfestészete). Mivel a sorozatban a romantika valahogy elsikkadt (egy kicsi van belőle A magyar biedermeierben, egy kicsi e kötetben, s egy kicsi, nagyon száműzve A magyar historizmusban), ez a könyv is kell ahhoz, hogy megértsük a 19. századi magyar művészet lényegét.
Ez a könyv egyszerűen gyönyörű. Rengeteg káprázatosan szép illusztráció szerepel benne, a lehető legfinomabb kézzel összeválogatva úgy, hogy - legalább is nekem így tűnt - még az egyes oldalpárok is kiegészíteni látszanak egymást, s igazi biedermeier hangulatot árasztanak. Sok képpel még egyetlen általam ismert albumban sem találkoztam - pedig nagyon szeretem ezt a korszakot -, így szerintem más olvasókat is meglephet már a képanyag is. A kötet szövege három részre tagolódik: az első a biedermeiert igyekszik definiálni, a második a korszak magyar művészeit és művészeti életét mutatja be nagy teret szentelve a szerző legújabb kutatási területének, a Pesti Műegylet történetének, végül a harmadik rész foglalkozik az egyes műfajokkal és jellemzőikkel. A biedermeiert nagyon lehet kedvelni, s sokkal több van benne, mint amennyit az ember elsőre látna benne. Kényelem, méltóság, minőség, természetesség, érzelem, esztétikum... A kötetről és a stílusról bőven írtam - sok képpel - a Karácsonyi könyveim - és sok biedermeier című bejegyzésben.
A Stílusok-korszakok egyik legelső darabja, amely kis csalódást okozott. Okos, érdekes, színes körképet festő és gyönyörű képekkel illusztrált áttekintése a magyar historizmusnak – eddig öt csillag. De mintha nem lenne egészen világos, mi is a historizmus. A szerző valahogyan besorolja ide a romantikát, a biedermeiert, azt, amit én ténylegesen historizmusnak hittem (tehát a 19. század második felének stílusokat keverő és egymásba oltó, a történelmi stílusok mintáit követelő világát), sőt, némi kései klasszicizmust és korai századvéget is. Egyszerűen nem értem, hogy tekinthető azonos stílusúnak Barabás Miklós Galambpostája, Ybl Miklós fóti temploma és Szinyei Merse Majálisa. Nekem ez így hihetetlen elmélet.
A sorozatnak ebben a korai kötetében - legalább is számomra - a magyar szecesszió meghatározásának, értelmezésének egy teljesen új módja jelent meg. Ellentétben a korábbi magyar nyelvű népszerűsítű művekkel, ez a korszakkötet összeköti a magyar szimbolizmust, a preraffaeliták hatására született műveket, a(z egykor romantikus, majd átrételmezett) Kelet-kultuszt, a nagybányai festők a plen air-en túlmutató munkásságát és tulajdonképpeni témáját, a magyar szecessziót. A népies-magyaros szecesszióval kapcsolatban pedig bemutatja, mennyire a historizmusból és egy erősen és karakteresen nemzeti művészetet teremteni akaró eszmei programadásból nőtt ki, különösen az iparművészet, építészet és könyvművészet vonatkozásában. Kicsivel több képnek még jobban örültem volna, de szép és alapos kötet.
Nagy meglepetésemre hihetetlenül élveztem a sorozatnak ezt a kötetét. Az én világom a középkor-reneszánsz és a 19. század magyar művészete, így nem is reméltem, hogy az art decóról ilyen izgalmas, érdekes, részletes és a maga nemében újszerű könyvet vehetek kézbe. Vadas József igyekszik meghatározni, milyen is ez a szecesszió és neoklasszicizmus, historizmus és expresszionizmus között félúton "elakadt", valami nagyon dekoratívat és teljesen újat létrehozó stílus, amely eddig inkább csak lábjegyzetként, körvonalazatlanul szerepelt a művészettörténetben, két stíluskorszak elmaszatolódott határán. Szépséges képek bő sorozatán keresztül kísérhetjük végig a tízes évek végétől a harmincas évek elejéig tartó különös felvirágzást, amely a vitrintárgyak, a bútorművészet, a plakáttervezés, és a modern világ modern dolgainak formatervezése (rádiók, céglogók, bonbonosdobozok...) mellett az építészetben és a festészetben is emlékezetes műveket hagyott maga után, s ma is elcsodálkoztatja nézőjét öröm- és érzelemdús könnyedségével és sok apró, finom részletével. Külön élveztem, hogy a könyv miként vitatkozik a nemrég olvasott A magyar szecesszió című kötet megállapításaival, - úgy vélem - megalapozottan elperelve néhány szecessziós alkotó egy-egy korszakának festményeit, tárgyait, eszméit a magyar art deco számára. Szívesen olvasom majd újra: remek kötet.
A kötetet utolsóként sikerült beszereznem a sorozatból: egy kissé az dolgozott bennem, hogy az art deco-könyv meglepően izgalmasnak bizonyult, a szerző pedig azonos. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy mindaz, amit konstruktivizmusnak nevezünk, igen kevéssé ráz meg, sőt, szinte egyáltalán nem érdekel. Igaz, a könyv szövege is kissé szárazabb lett, mint Vadas előző kötetéé. Amiért mégis megérte kézbe venni (a szépséges színes reprodukciók mellett), a magyar konstruktivista építészet története volt. Ellentétben a különböző képarchitektúrákkal és a konstruktivista plakátokkal, a korszak építéstörténete nagyon is izgalmas: a tervek, a kiállításokra megépített modellházak és a néhány ma is álló, létező villa fényképei, leírásai számomra ismeretlen terepre vezettek, s azt is megmutatták, mennyit örökölt a század második felének modern építészete a Bauhaustól és a konstruktivizmustól.
Kiváló áttekintő monográfia a Rákosi-korszak művészetéről, művészetpolitikájáról, alkotóiról és alkotói lehetőségeiről. Rengeteg a színes kép, kiválóak a példák, szép a kiállítás. Az ötödik csillag mégis hiányzik nekem: az építészetről aránytalanul több szó esik, mint a festészetről, szobrászatról, sajnos. Az pedig, hogy mi a szocreál stílus, csak szórványosan derül ki: talán mert olyan nehéz meghatározni. Megvan a korszakhatár, a sztálini definíció, az elhatárolódás absztrakttól, modernizmustól stb., de hogy pontosan akkor melyek az egyes stílusvonások építészetben vagy festészetben, még további kifejtésre vár – legalább is nálam.
A kötetről és a korszakról bővebben írtam a Szocreál nézegetnivaló című bejegyzésben.
Két vendég
Fantasztikus, gyönyörű, felejthetetlen, okos, változatos, szép: mit is lehetne még leírni róla?
Nagy öröm volt újraolvasni, mert kicsi korom óta kedvenc könyvem. Nagyapámék könyvtárában találtam rá és teljesen elvarázsolt. Akkoriban volt két kedvenc szokásom. Az egyik, hogy volt egy „viseletgyűjteményem”: egy csokisdobozban tartottam a papírra átkopírozott és kedvem szerint kiszínezett ruhaképeket. Nemrég jött elő, ami megmaradt a gyűjteményből és azonnal rájöttem, hogy egy orosz kép, amin iskoláslányok beszélgetnek, valamint Sarolta angol királynő (az eredetinél sokkal szebb:) egész alakos portréja ebből a könyvből származik. A másik szokásom a képekről mesélés volt: miközben a képeken szereplő jelenetet, a rajta láthatók öltözékét az utolsó szalagig leírtam magamnak, történeteket találtam ki, amik a képen látható személyekről szóltak. Ez a könyv ideális terep volt erre is. Ma is emlékszem, hogy a címlapképen látható családból a nő idősebb a férjénél és nemrég jött rá, hogy a férje másba szerelmes, a kisfiú pedig szeretne egy játékvasutat.:) (Elnézést a valóban a képen szereplőktől…)
Az egész könyv gyönyörű és okos. Az első felében korról korra tekinti végig az öltözködés történetét, a másodikban pedig egy-egy öltözékrészletet vesz szemügyre a szakállviselettől az ékszereken át a gyerekruhákig. Különösen érdekes az alsóruha és fürdőruha illetve a frizura története. Minden fejezetet egy áttekintő tanulmány vezet be, az igazi csemegét azonban a képaláírások jelentik. Nagyon sokféle képből áll a képanyag is: festmények, rajzok, portrék, mozaikok, miniatűrök, kódexillusztrációk, karikatúrák, fotók és divatképek egyvelege mutatja be a divatot.
Alapkönyv!
Eszméletlenül gyönyörű, alapos és szépséges album. Mindegyik a Magyar Nemzeti Galériában kiállított középkori gótikus oltár benne van színes fotón, részletfotókon (és kisebb fotókon azok a részletek is, amelyeket még nem restauráltak, ezek általában hátlapok). Nemcsak szédítően szép, de a legújabb szakmai publikációkra támaszkodva azonosítja a képeken, oltárszobrokon látható összes alakot, jelenetet is. Külön érdekes, hogy az egész oldalas fotókon olyan szárnyasoltárokat is látni, amik ilyen teljes formában csak ebben a könyvben léteznek: több oltár teljes, fotorekonstuált képén szerepelnek az egyébként Szlovákiában maradt, ott kiállított mellékszárnyak is!
Más gyümölcskosarak:
Gyümölcskosár 1.: Kedvenc gyerekregényeim
Gyümölcskosár 2.: John Lukacs a történelemről
Gyümölcskosár 3.: Történelem találomra
Gyümölcskosár 4.: Jó olvasmányok
Gyümölcskosár 5.: Antonia Fraser munkái
Gyümölcskosár 7.: Klasszikus magyarok
Gyümölcskosár 8.: Klasszikusokról röviden
Gyümölcskosár 9.: Sok-sok világirodalom
Gyümölcskosár 10.: Mindenféle magyarok
Gyümölcskosár 11.: Festészetről, festményekről
Gyümölcskosár 12.: Építészetről, szobrászatról, tárgykultúráról érdekesen
Gyümölcskosár 13.: Egy kis tudomány
Gyümölcskosár 14.: Gyerekirodalom, amit szeretek
Gyümölcskosár 15.: 13+1 ifjúsági regény
Gyümölcskosár 16.: Történelmi tallózás
Gyümölcskosár 17.: Öt ország történelme
Gyümölcskosár 18.: Egy kis magyar történelem
Kedves Katherine! Nemrég találtam rá a bejegyzéseidre és nagyon tetszenek, mert alaposak, hitelesek és érdekesek. Különösen tetszik amit Robin Hood-ról összegyűjtöttél vagy a biedermeierről írtál. Nem tudom, ismered-e, de Zolnai Béla irodalomtörténész is írt könyvet A magyar biedermeier címmel, amelyet sokáig nem, csak a rendszerváltás után adtak ki újból, 1993-ban. Nagyon sok érdekes kortörténeti és kultúrtörténeti vonatkozás van benne.
Amit még szívből ajánlok (ha még nem olvastad): Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül című anekdota-gyűjteménye (1900) és Kertész Erzsébet életrajzi regényei, amik szerintem nagyon jók.
Kedves vera83!
Köszönöm szépen a könyvajánlókat!
Zolnai Béla könyvét nem ismertem.
Örülök, hogy jól érezted magad a blogon: köszönöm az olvasást!
K.