Egyszerűen imádom a Csillagkapu világát.


Természetesen a gyönyörű barátság az 1994-es nagyfilmmel kezdődött, amelyet azzal az emlékezetes, régi szinkronnal láttam először a televízióban, amelyben a present day feliratot napjainknak fordítva olvassák be... Roland Emmerich rendező és Dean Devlin producer, forgatókönyvíró fantasztikus világot teremtett, amelyben titokzatos és gonosz lény érkezik a földre, egy ember testét megszállva megalapítja a fáraók istenkirályságát az ókori Egyiptomban, technikailag látszólag felemelve, ám valójában tökéletes rabszolgaságba hajtva az ott élő embereket, majd az ellene szervezett földi lázadás kitörése után elmenekül egy távoli bolygóra, hátrahagyva a csodálatos eszközt, amellyel utazni lehet a galaxisban, a Csillagkaput... Amikor a szakma által kiközösített, ám zseniális ifjú egyiptológus, Dr. Daniel Jackson (James Spader) valamikor az 1990-es években megfejti a Csillagkapu használatához szükséges (nem egyiptomi) hieroglifákat, lehetőség nyílik elhagyni a Földet egy teljesen új módon. Ám a gyanakvó amerikai légierő egy öngyilkosságra készülő ezredest (O'Neil - Kurt Russel) küld Jacksonnal, hogy a legkisebb veszély tapasztalása esetén is robbantson fel egy atombombát a titokzatos új világban. Pedig az Abüdosz bolygó felszabadításra vár a gonosz Ré uralma alól... A vizuális szempontból is elképesztő film egyszerre szól a felfedezés izgalmáról, a békéről, a barátságról - ráadásul születése után szinte azonnal könyvek garmadája épült rá, majd egy legendás, tíz évadot megért tévésorozat.

A készítők egy ideig tervezgettek egy nagyfilm-folytatást a Csillagkapuhoz, ez azonban sosem született meg. 1995-től azonban elindult Bill McCay ötkötetessé duzzadó regénysorozata (Lázadás, Megtorlás, Bosszú, Kirajzás, és a magyarra le nem fordított Resistance). A kötetek évente jelentek meg, mind az Abüdoszon illetve az abüdosziak között játszódik, akik az utolsó két regényben már egy másik bolygóra kerülnek át O'Neillel és Jacksonnal együtt. McCay többször is azt nyilatkozta, hogy e kötetekben azt írta meg, ahogy Roland Emmerich rendező elképzelte a története folytatását – nekem azonban nehéz ezt elhinnem, főleg, hogy az anyag öt kötetre húzódott szét. Mindenesetre Dean Devlin, aki az eredeti, a nagyfilmből készült könyv másik írója is volt, nem fogadta el autentikusnak McCay könyveit. Az öt közül az utolsó 1999-ben jelent meg, ami azért érdekes, mert akkor már két éve, 1997-től ment a televízióban a Stargate SG-1 vagyis Csillagkapu (CSK-1) tévésorozat, ami teljesen más O'Neillt (két ll-lel!) és Jacksont, és persze más történetet mutatott be. Számomra így a McCay-sorozat inkább csak egy "alternatív sztorivonal", de ahogyan van Windows-párti tömeg, meg a Linuxosok zárt világa, úgy el tudom képzelni, hogy valaki  számára nem a CSK-1 története, hanem McCay pentalógiája az autentikus.


Ami a Csillagkapu szériát illeti, eleinte nagyon tartományos voltam vele, valami ostoba elv miatt, hogy egy sorozat csak rosszabb lehet, mint egy film. Utólag rájöttem, hogy visszamenőleg még jobban megkedveltette velem az eredeti film történetét és szereplőit. Annak ellenére, hogy a Richard Dean Anderson által játszott sorozat-O'Neill-t vállaltan lazábbra, humorosabbra alkották (logikusan, hiszen a filmbéli ezredesben még olyan friss volt a balesetben meghalt fia miatti fájdalom, hogy egyéb jellemvonásait alig sikerült megismerni), s hogy nagy merészen már a sorozat pilotjában megmagyarázták a történet váltását, miszerint nemcsak egy csillagkapucím van, s a kapu segítségével számtalan más ismeretlen bolygóra tehető felfedezőút, gond nélkül folyamatosnak tudtam tekinteni a történet továbbszövődését. A CSK-1 csoport egy megújult, sokkal szerethetőbb, egyre kevésbé allergiás, élhetetlen és könyvmoly dr. Jacksonnal (Michael Shanks), a frissen feltűnő, zseniális tudós, kemény katona és bájosan mindennapi nőtaggal, Sam Carterrel (Amanda Tapping), valamint a mélységesen morális és kellően titokzatos idegennel, a jaffa Teal'ckel (Christopher Judge) olyan szereplőgárdát adott a sorozatkalandozáshoz, akiket nagyon hamar megkedveltem, s nem is hagytam ott az utolsó évadig.

Tisztában vagyok vele, hogy ellentétben a nagyfilmmel, a sorozat mitológiai alapjai kissé - hm, kuszák. Például: az első évadból az egyik kedvencem a Tűz és víz című, 13. epizód: mind történetében, mind érzelmeiben inspiráló. Ám hogy a kék-zöld, víz alatti fél-hallény, akit Nemnek hívnak (vagy Oannésznek, netán Joannész akart lenni?), meg egykor meghalt felesége, Omoroka mit csináltak az ókori Babilonban - azt csak Daniel Jackson tudja... Ennek ellenére lelkesen figyeltem a különböző világokat, népeket és technológiákat, lelkesedtem az Asgardokért (akik itt lények és nem hely(ek) ld. O'Neill: 'Imádom őket!'), nagyon szerettem idegen írásokat fejteni Daniellel, akkor is, amikor a betűrajzok valahogy mindig az arab írás, az ékírás és a hajón használatos zászlójelek kombinációira emlékeztettek, s sokakkal ellentétben az Ori-Merlin-Ősök történetszálat is nagyon megkedveltem. Amikor megszületett az első alsorozat, a Csillagkapu: Atlantisz (2004), természetesen néző és rajongó maradtam, nem utolsósorban az ötletes, akciódús, s a hibákat egyre inkább maga mögött hagyó történetszövés, no meg John Sheppard ezredes (Joe Flanigan) és Dr. McKay (David Hewlett) kedvéért. Csak két dologgal nem tudtam megbarátkozni: a második alsorozattal, a Universe-zel, illetve az utolsó két Csillagkapu-évad szereplőjeként feltűnő agyondicsért, ám rendkívül szimpla személyiséggé kreált Mitchell ezredessel (Ben Browder).

Ami a filmekből készült könyveket illeti: az eredeti Csillagkapu-film filmregénye önmagában is kiváló, izgalmas sci-fi. Olvasnivalóan jó szöveg, aminek a magyar fordítása is jól sikerült. Nagyon tetszik a szakszerű alapvetés, az irónia, a humor és a sok-sok kaland. Nem szép dolog más tollával ékeskedni, de saját vélemény helyett Inpu remek ismertetését ajánlanám mindenkinek, aki tudni szeretné, milyen is ez a könyv. Ebben a remek elemzésben egy szakember mutatja be, milyen pontos is tudományos szempontból a sztori (pl. az abüdoszi nyelvhasználat), ami eközben mégiscsak a "földönkívüli építette a piramisokat"-elméletet cselekményesíti meg... Véleményem szerint remek, újraolvasásra alkalmas, könnyed kötet, amelyben egyiptológia iránt vonzódó műkedvelő lényem ugyanúgy talál izgalmas részeket (lásd pl. az Inpu-által ismertetett Budge-vitát a könyv elején), mint az a felem, amelyik a filmből ismerős látványos jelenetek részletes, felidéző leírására vágyik (pl. a nagy kivégzésnél). Ráadásul mielőtt megjelent volna nálunk a bővített rendezői változat DVD-je, csak a könyvből lehetett megismerni a moziváltozatból kivágott részeket (mi történik Ré jobb kezével a zárójelenetben, mit találtak a Csillagkapu mellett Gizában...).

A tévés CSK-1 regények közül csak a Tűzpróba jelent meg magyarul. Miután a sorozat teljesen hamvába holt már évek óta, így úgy tűnik sokáig ez lesz az egyetlen magyarul is kiadott CSK-1-könyv. Önálló történet, amely nem szerepelt filmen. A sorozat hetedik évadjának elejére illeszthető be a kronológiában: Daniel már előkerült, de még kissé idegen a csapatban, O'Neill pedig még mindig szenved Baallal és a kínzásával kapcsolatos emlékeitől. Egyfelől nagyon szeretem a könyvet, mert a magyar fordítás ellenére is jó szöveg, érdekes, fordulatos, csavaros történet. Sajátos pluszszereplője, a nagyiretikülös régésznő személyében érvényesít egy női nézőpontot (gondolt már rá valaki, hogy O'Neill-nek - RDA - milyen kis lába és finom keze van? – és tényleg!), másrészt csavaros, bonyolult és humoros. Másfelől azonban az, amit Melekről és Baalról állít a sztori, a sorozat későbbi epizódjai tükrében nem állja meg a helyét, Carternek istentelenül kis szerep jutott a történetben, s bár imádom, hogy O'Neill áll a középpontban, Daniellel kapcsolatban nem túl hízelgő a kötet jellemzése. Mindez kissé fanfiction-ízű. Ez azért furcsa, mert a szerző az egész amerikai Csillagkapu-regénysorozat kiadását szervező írónő... Jó könyv, de nem a kedvencem.

A Csillagkapu: Atlantisz világáról három regény olvasható magyarul. Ezeket sorrendben adták ki. A felemelkedés a négy közül talán a leggyengébb regény, valószínűleg mert egyszerűen az új alsorozat pilotját dolgozza át könyvvé, ez pedig alaposan megkötötte a szerző kezét, tollát. Sokat ront a regény színvonalán a nagyon gyenge, félrefordításokkal, magyartalanságokkal és ügyetlenségekkel teli fordítás is. De amolyan Tanú-magyar narancs érzéssel viszonyulok a könyvhöz: mégiscsak magyarul van, a miénk. Olvasásában mindenesetre sokat segít, ha ismered a sorozatot és a szöveg mögé tudod képzelni a szereplőket. Ezt a felidézést ennél az egy kötetnél néhány színes (bár még véletlenül sem lineáris sorrendben bekötött) filmfotó segíti.

Az ereklyetartó véleményem szerint a legjobb, a legjobban fordított és a legérdekesebb sztori. Önálló történet, amely nem szerepelt filmen. Elszánt filmnézők az első évad 13. epizódja (Veszélyes zóna) és 14. epizódja (Menedék) közé szoktak beilleszteni a kronológiába. Ám szerintem ha egy-két részt láttál az Atlantisból, már élvezhető sci-fi regény, amely kalandos, humoros és izgalmas. Titokzatos kísérletek, az Ősök félresikerült hagyatéka, sok-sok izgalom, valamint egy főleg Sheppardre koncentráló sztori: nem csoda, hogy ez a regény az örök kedvencem. Még a fordítás is gördölülékenyebbnek tűnik, ha ezt olvasom... Pedig sajnos nem az.

A kiválasztottak a harmadiknak kiadott Atlantiszos regény, amely természetesen biztosan A felemelkedés után játszódik. Arról olvastam vitát, hogy vajon a könyvsorozatban előzőleg magyarul megjelentetett Az ereklyetartót is megelőzi-e, mindenesetre a filmes első évad 11. epizódja (A szem) után való valahova az atlantiszi kronológiában, de lehet, hogy csak Az ereklyetartó utánra. Ha valaki csak pár részt látott az első évadból, már akkor is élvezheti ezt a könyvet, amelynek egyetlen nagy hibája van: iszonyúan hosszú. A sztori érdekes, még térképek is kísérik a világot, amit bemutat, de az akciódús cselekményre félekkora terjedelem is elég lett volna. A magyar fordítás közepes, de nem rossz.

A felhozatal tehát elég sovány. Mégis van miből válogatni, ha a Csillagkapuról akarsz olvasni: az angolul-magyarul egyként kiváló eredeti Csillagkapu mellett közepes és rossz fordítású, de érdekes tévésorozatos regények vagy Bill McCay másik univerzuma is rendelkezésre állnak. Egy könyvet nem ajánlok: Nemere István Stewart Harrington néven elkövetett Második találkozás a halállal című kötetét, amelynek a borítón kívül semmi köze az egész csilagkapus történethez - nehogy csalódj, mint már oly sokan...

Ezen a linken megtalálod a fent emlegetett összes könyv adatait:
Stargate - Csillagkapu regények magyarul