Mai bejegyzésemet egy könyvsorozatról való dohogásnak szeretném szentelni. Egyrészt kevés ilyen különösen szerkesztett széria létezik a magyar könyvkiadásban. Másrészt viszont remek novellák gyűjteményéről van szó. Erről írok az alábbiakban.

Igazán remek írók - egy lista

Azoknak, akik szeretnek kriminovellákat olvasni, szeretném a figyelmébe ajánlani A világ legjobb bűnügyi novellái címre keresztelt, ötkötetes sorozatot. Az izgalom mesterei, a Vérfagyasztó históriák, a Válogatott gyilkosságok, a Borzalmak könyve és A halál ezer arca öt kiváló könyv, tele főképpen klasszikus stílusú detektív-, krimi- és rémtörténetekkel. 13, 14, 9, 11, illetve 16 remek elbeszélés birtokosa lehet, aki beszerzi a - szerencsére meglehetősen alacsony árú, s környékemen antikváriusoknál is gyakran feltűnő - köteteket.

A beltartalom magáért beszél: az első válogatásban például Charles Dickens és Wilkie Collins öccsének közös detektívrejtélye, Aldous Huxley rejtélyes-rémes története, egy Poe-novella, egy hamisítatlan Sherlock Holmes történet és G. K. Chesterton közkedvelt Brown atyájának egy kalandja mellett ugyanúgy helyet kapott Joseph Conrad és Jerome K. Jerome, mint a Biblia és az ókori Róma irodalmának bűnesetei.

Következzenek a szereplő novellák kötetenként ABC-sorrendben. Akad közöttük mindenféle, szabályos detektívnovellától a költői sci-fin és az ódon horroron át modern bűntörténetig, csak válogatni kell.  

Az izgalom mesterei
Marie Adelaide Belloc Lowndes: Az utolsó kaland
Gilbert Keith Chesterton: Isten kalapácsa
Charles Allston Collins - Charles Dickens: Az esküdtszék
Joseph Conrad: A szörnyeteg
Arthur Conan Doyle: Szöktetés az iskolából
Clarence Hedley Barker: A bajthozó ász
Hérodotosz: Rhampsinitus Kincsesháza
Aldous Huxley: A Gioconda-mosoly
Jerome Klapka Jerome: A táncos
Ótestamentum: Bel története
Ótestamentum: Zsuzsanna és a vének
Edgar Allan Poe: Az aranybogár
Publius Vergilius Maro: Herkules és Cacus története

Vérfagyasztó históriák 
Henry Christopher Bailey: A föníciai sír
John Davys Beresford: Az embergyűlölő
Alfred McLelland Burrage: Senki háza
Agatha Christie: S.O.S.
Avram Davidson: Az ügynök végzete
Milward Kennedy: Gyilkosság magánszorgalomból
Jack London: Az egész világ ellensége
Ethel Colburn Mayne: Külön szoba
Eric Parr: Szöktetés a halálba
Julian Symons: Szerelmi iszony
Edgar Wallace: A sunningdale-i gyilkosság
Edward Lucas White: Lukundoo
Victor Lorenzo Whitechurch: Velázquez nyomában
Herbert George Wells: A kohó

Válogatott gyilkosságok
Robert Barr: Szórakozottak vámszedői
Edmund Clerihew Bentley: Az ügyes kakadu
Arthur Conan Doyle: Az új katakomba
Robert Eustace - L. T. Meade (Elizabeth Thomasina Meade Smith): Arc a holdfényben
Dashiell Hammett: Gyilkosság Farewellben
William Wymark Jacobs: A majomkéz
Hector Hugh Munro (Saki): A nyitott ablak
Eden Phillpotts: Charles herceg tőre
Edgar Wallace: A poéta lelkületű rendőr

Borzalmak könyve
Edward Frederic Benson: A vámpír
Alain Dorémieux: A csillaglakó
Arthur Conan Doyle: A sussexi vámpír esete
George Hitchcock: Meghívás vadászatra
Richard Hughes: A kísértet
Jack London: Koolau, a bélpoklos
William Somerset Maugham: Hivatalos tisztség
Raymond Plion – René Virard: A vámpír
Bram Stoker: Drakula vendége
Herbert George Wells: Pollock és a porroh
Oscar Wilde: A canterville-i kísértet

A halál ezer arca
Guillaume Apollinaire: Az amszterdami matróz
Carl Eric Bechhofer-Roberts: Az angol szűrő
Mihail Bulgakov: Egy hulla kalandjai
John Collier: Az az átkozott pénz
Jonathan Craig: A bébi
Charles Dickens: Wield felügyelő történetei
Arthur Conan Doyle: A zsarolók királya
Robert Eustace – Edgar Jepson: Belton munkát vállal
Jaroslav Hasek: Egy rémregény rövid tartalma
Edward Dentinger Hoch: A férfi, aki mindenütt felbukkan
Jack London: A copfos
Jack London: Csak hús
Henry Slesar: Hipnózis
Don Stanford: A túsz
Robert Louis Stevenson: Gyilkosság?
Herbert George Wells: Kincs az erdőben

A könyvkiadás anomáliái

A beltartalom dicsérete után azonban következzen néhány epés megjegyzés arról, mennyire meglep, hogy ilyen borzalmas kiadású könyvek jelenhettek meg a magyar könyvpiacon. Nem a külsőről van szó, inkább arról a sok kiadási kérdésről, ami itt következik.

- A könyveket a Sensus Kiadó, majd annak megszűnésével az Arión Kiadó adta ki. A harmadik kötet kívül Sensus, belül Arión kiadás. Kész öröm egy bibliográfia-készítőnek.
- A kötetek borítói elképesztően csúfak. Az első három könyv egységes külsővel, az előlapon híres festmények részleteivel jelent meg. Cranach Saloméjával nincs is az égvilágon semmi baj (igaz, a könyv belsejéhez semmi köze, hisz abban ókori és 19. századi szerzők szerepelnek), ám Munch Sikolyát fogni órákon át már egy kissé kínosabb, Delacroix Sardanapal halála című képének mellékalakjaival - a meztelen, szinte rubensien hullámzó rabnővel, s az őt hátulról szíven döfő, félmeztelen keleti zsoldossal - pedig már lehetetlen felszállni egy tömegközlekedési eszközre anélkül, hogy ne gondolják azt, valami nagyon disznót olvasol... A negyedik kötet állítólagos Dalíja (én mást ismerek Lucifer címmel) is olyan látványt nyújt, mintha valami harmadosztályú Drakula-fim plakátját illesztették volna a borítóra. Csak az ötödik könyv képe elegáns, ahogy a szép, sárgás papír is. Kár, hogy a kiadóváltás megváltoztatta a könyvek méretét: a három korábbi kötéstáblája alacsonyabb.
- Az első kötet tartalomjegyzéke a bal oldalon kezdődik, így a címoldalnak nincs szennyhátlapja. A szerzők neve hol rövidítve szerepel a tartalomjegyzékben, hol teljesen kiírva. Doyle egyszer Sir, egyszer csak Arthur Conan Doyle. Henry Slesart sikerült Slezarnak keresztelni. A harmadik kötetben Dashiell Hammett remek novellájának címe és szerzője felcserélődött.
- A forrásul használt kötet minden szerzőről közölt rövid életrajzot bevezetésül. Mivel azonban (lásd lentebb) a század elején jelent meg, több szerző még élt, aki napjainkra fél évszázada halott. Az ő halálozási dátumuk a legtöbb esetben nem került pótlásra, így az életrajzok értelmüket vesztették. Más, a sorozatba utólag beillesztett novellák szerzőiről nem készült életrajz. Logikus: valakinek meg kellett volna írnia, a kiadó pedig csak a - forrásjelölés nélküli - újra kiadásban jeleskedett.
- A kiadási terv eredetileg valószínűleg csak három könyvre vonatkozott. Ezért a sorozat léte követhetetlen, ha nincs előttünk mind az öt könyv. Az első ajánlója szerint a sorozat háromkötetes. A második ajánlja a Borzalmak könyvét A világ legjobb rémtörténetei címen, külön. A harmadik is ajánlja, de úgy, mint A világ legjobb bűnügyi novellái sorozat negyedik kötetét. A negyedik köteten semmilyen más cím, sorozat ajánlója nem szerepel. Az ötödiken viszont minden addigi könyv rajta van: ebből derül ki visszamenőleg, hogy a rémtörténetek a bűnügyi sorozat negyedik darabja..
- Sehol sem derül ki, hogy mi is ez a kötetsor. Nem szerepelnek a szerzők teljes néven, se a novellák eredeti címei. Forrásmű sincs megadva, pedig a legfőbb egy omnibusz kötet, amelyet 1929-ben jelentetett meg Dorothy Sayers 1177 oldalon, 62 novellával The World's Great Masterpieces of Mystery and Detection címmel. 1943-ban ebből válogatott Bálint Lajos, amikor a Körmendy könyvkiadó számára lefordított huszonkilenc elbeszélést 600 oldalon. (A könyv aztán kétkötetesre, 800 oldalasra és negyvennégy novellásra bővült 1944-ben, amikor magyar, orosz és más szerzők művei is bekerültek a válogatásba). A Sensus munkatársai az 1943-as kötetből "válogattak", pontosabban összevissza felhasználták az egészet, nagyrészt első három kötetükben. Meghagyták Bálint Lajos előszavát, de nem írták oda a szöveghez írója nevét. A fordítókat sem jelölték, csak felsorolták, így nem derülhetett ki, hogy az első és a harmadik kötet nagy része egy műből való. A többi novella innen-onnan, többek közt a 22 detektívtörténet című Európás összeállításból, a Rakéta regényújságból stb. származik. Kíváncsi vagyok, a fordítók és jogtulajdonosok tudtak-e erről az újrafelhasználásról... (Főleg Osztovits Levente, akinek a nevét sikerült Osztovicsnak írni az impresszumban.)
- Végül: csak hogy minden jól követhető legyen, mivel Bálint Lajos válogatása (mindkettő) Az izgalom mesterei címet viselte, a Sensus első kötete is ezt a címet kapta. De a többi már nem.

Hát így működik a gondos, magyar könyvkiadás.