Rejtő Jenő: Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam - RÖP 53.

Tartalom: Egy fiatalember elindul... Bécs, Berlin, Hamburg, Párizs, kikötők, országutak, nagyvárosi nyomor. Csupa olyan tabló, helyzet és életpillanat, amelyet még véletlenül sem várna senki Rejtő Jenőtől, a nagy nevettetőtől. Ez a kötet kétségbeejtően valódi és megkapóan szomorkás: azt a nyomorúságos, idegen világot mutatja, amely elől leginkább elmenekülni volna érdemes A szőke ciklon, Az előretolt helyőrség vagy Az elveszett cirkáló díszletei közé. A töredékes útirajz-fejezetek segítségével azonban jobban megismerhetjük az annyira szeretett regényvilágok kiötlőjét, Rejtő Jenőt, az embert.

Év: posztumusz

Kapcsolatok: Ha megjelenik, ez lehetett volna az első Rejtő-regény. Bevallom, örülök, hogy nem lett az, mert akkor ma talán nem is hallottunk volna az íróról. Bár a különleges nyelv és a szatirikus humor ezeket az emlékezéseket is jellemzi, írójuk nincs még kész arra, hogy szerzővé váljon, még annyira sem, mint az El a pokolból! megjelentetésekor. Az igazi Rejtő ez után született meg! (2024-es megjegyzés: azért érdemes rögzíteni, hogy - természetesen - milyen közel áll ez a szöveg a novellákhoz és A Párisi Fronthoz (1932), de később sok-sok elem beépült a különböző, "igazi" Rejtő-művekbe, ide és oda, legutoljára a Vanek úr Párizsban cselekményébe.)

Link
RÖP - Rejtő Jenő Összes Prózája

0 Responses