Az alábbi poszt a kedvenceimről szól: mindenről, ami Rejtő.

1. Kedvenc regényeim
Mindent egybevetve 13 olyan Rejtő-regény van, amelyet gyakorlatilag bármikor újraolvasnék és különösen szeretek. Ezek közül 2 kisregény, 11 regény. 5 légiós történet, 2 vadnyugati, 3 szabályos detektívtörténet, 2 cirkálós-Piszkos Fredes, 1 pedig egzotikus-dzsungeles. Az alábbi lista az abszolút sorrendben tartalmazza a címüket.

Rozsdás, Rézgróf, Félix, Bill...

1. számú kedvencek
Az előretolt helyőrség
Az elveszett cirkáló
A csontbrigád
Az ellopott század
2. számú kedvencek
A megkerült cirkáló
Járőr a Szaharában
Vesztegzár a Grand Hotelben
Texas Bill, a fenegyerek
3. számú kedvencek
Az úr a pokolban is úr
A szőke ciklon
A Nevada szelleme
A fehér folt
Egy bolond száz bajt csinál

2. Kedvenc eredeti regényborítóim
Rejtő legtöbb regénye A Nova kalandos regényei sorozatban jelent meg, amelyet sokan legendásnak tartanak. Bevallom, nekem nem annyira tetszenek ezek a könyvek, sokkal jobban szeretem a filmképes fedelű Palladisokat vagy Sebők Imre a Kalandnak rajzolt címképeit. Nem érzem ugyanis úgy (mai kiadásoknál sem), hogy egy Rejtőre, csak azért mert zseniálisan humoros, karikatúraborítót kellene tenni. (Hogy mi a gondom, arra lásd pl. a Bradley Tamás visszaüt kifejezetten rasszistára sikerült piros, vagy a Vesztegzár a Grand Hotelben riasztó, s ki tudja miért, indiai csontvázas sárga Nova-borítóját.) A Rejtő-kisregények a Világvárosi regények füzetsorozatában jöttek ki: ezeken viszont mindig filmkép (és Rejtő saját neve) volt a borítón. Itt látható a 3-3 kedvencem. (Nem Novás és nem Világvárosi eredeti Rejtő-borítók is vannak, de egy szépségversenyen labdába sem rúgnak.)

A három kedvenc Nova-fedelem: Pályi Jenő alkotásai.

A három kedvenc Világvárosi-borítóm: érdekességeikről alább írok.

3. Kedvenc szereplőim

Harrincourt, Fécamp, Lacroix, Vernin...

Kedvenc főhős
1. Jules Manfred Harrincourt (Galamb) (Az előretolt helyőrség)
2. John Hallyburton (Rozsdás) (Az elveszett cirkáló), Henry Fécamp (A csontbrigád)
3. Henry Lacroix (Dauville) (Az ellopott század), Van der Gullen Félix (Vesztegzár a Grand Hotelben)
Kedvenc főhősnő
1. Evelyn Weston (A szőke ciklon)
2. Magde Russel (Az előretolt helyőrség), Kalóz Pepi (dr. Irén Cunnesburry) (A megkerült cirkáló)
3. Lilian Halley (A fehér folt), Maud Borckman (Vesztegzár a Grand Hotelben)
Kedvenc mellékszereplő
1. Earl of Sudessex (Az elveszett cirkáló)
2. Troppauer Hümér (Az előretolt helyőrség), Tuskó Hopkins (Az elátkozott part, A három testőr Afrikában)
3. Puskin Mária Gottfried (Járőr a Szaharában), Vanek B. Eduárd (A tizennégy karátos autó, Vanek úr Párizsban)
Kedvenc kétes szereplő
1. Piszkos Fred (Piszok Alfréd, és nem is kétes, csak épp mindig kavarja...) (Az elveszett cirkáló, Piszkos Fred, a kapitány, Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy őszinte sajnálatára, A megkerült cirkáló)
2. A Lord (Texas Bill, a fenegyerek)
3. Bradford százados (Az elveszett cirkáló)

Plusz
Ahogyan a Rejtő-regényeket tematikusan felsoroló posztomban is írtam (Rejtő Jenő Összes Prózája (RÖP) témák szerint), számomra Gary Cooper filmes személyisége az, amelyet meg tudok feleltetni a legtöbb általam különösen kedvelt légiós Rejtő-főhősnek.

Cooper a Moroccóban Francis McDonalddel (Őrmester), 1930

Gary Cooper (1901-1961) elképesztően sok filmben szerepelt, s légionáriust is játszott többször is. Bár Percival C. Wren melodrámai és legendás A Kék Csillag című regényét (Beau Geste, 1924) 1926-ban már megfilmesítették Ronald Coleman főszereplésével, mégis, nagyot növelt a mű népszerűségén, hogy 1939-ben elkészült az újabb, még nagyobb szabású filmváltozat, immár Cooperrel. Ez a történet, könyv és (két) film tette olyan népszerűvé a harmincas években az idegenlégió témáját, hogy megíródhattak az azt komolyan vagy humorosan felhasználó, sokszor magyar ponyva-kalandregények, amelyek közül azután kinőtt a rejtői légiós regény. De Cooper már 1930-ban játszott légióst a Marokkó (Morocco) című moziban, Marlene Dietrich oldalán. (Innen való a fenti két kép.)

Bár a színész a sztárfotóin általában csak "szép" (lásd jobbra), komoly, vagy finoman erotikus, szerencsére a filmjeiben ennél sokkal több oldalát láthatjuk: az általa megformált alakok sokszor ironikusak, szarkasztikusak, máskor kicsit durvák, kamaszosan sértődöttek, s megint máskor nagy játékosok, akiknek a szeme se áll jól. Kifejezetten segítette, hogy a film-Cooper számomra összecsússzon Rejtő-hősökkel, a The Lives of a Bengal Lancer (1935) című mozi, amelynek ugyan tragikus a vége (amilyet Rejtő sose írt volna), s Brit-Indiában játszódik, de McGregor hadnagy pimaszságát, látszólagos nemtörődömségét, bátorságát, jól titkolt kedvességét, sajátos nézéseit (sőt, pofavágásait) és jellegzetes beszédstílusát nem is nehéz egy Rejtő-féle légiós történetbe átképzelni. Maga a film is legalább olyan hullámzó stílusú, mint egy Rejtő: elfogott hőseinket például az egyik jelenetben megkínozzák, mivel nem tesznek vallomást, a következőben viszont már ellenfeleikről elnevezett svábbogarakat versenyeztetnek a börtönben szórakozásképpen, férfias humorral elütve az időt... Vagy: McGregor A rozmár és az ács hallatán dühösen közli barátjával, fogalma sincs, mi a költészet, az ő érzéseit ugyan ki nem fejezi. Majd tragikus, önfeláldozó, mindenkit megmentő halála előtt William E. Henleyt idéz, s utolsó szavai: Ugyan, költészet!

Az 1939-es Beau Geste főszereplői, középen Gary Cooperrel: a kép a Járőr a Szaharában borítóképének egy változata.

Érdekessége még Cooper légiósainak, hogy a Rejtő-könyvborítókon is megjelentek. Bár a fedéltervezők a Világvárosi sorozatában 1939-ig Robert Colemanről válogattak Beau Geste-képeket (ő szerepel A halál fia, Az ellopott század és Az úr a pokolban is úr borítóján, s az El a pokolból! fedélképe is a filmből való), azért a Marokkó filmanyagát is használták. Így a fent látható Vissza a pokolba! címlapján a film Tom Brown légionistája szerepében Cooper látható. A késői kisregény, a Járőr a Szaharában fedelére pedig már az új, 1939-es Beau Geste standfotója került a vidáman menetelő Ray Millanddel (John), Cooperrel (Beau) és Robert Prestonnal (Digby). Nehéz elhinni, hogy a filmben a három testvérből csak egy tér haza élve...

Ha kevésbé katonás, s még szemtelenebb alakokról, netán (volt) úri fiúkról szólnak a Rejtő-történetek, ott általában Phillips Holmes jelenik meg lelki szemeim előtt, igaz, filmes alteregói szőke haját elég gyakran vörösesszőkének képzelem.

Phillips Holmes (1907-1942) fantasztikus és igen sokoldalú tehetség volt. Leghíresebb szerepe a Theodore Dreiser regényéből Josef von Sternberg rendezésében forgatott Amerikai tragédia (1931) főhőse, de játszott csavargót, matrózt, milliomoscsemetét, lordot, katonatisztet, titkos ügynököt, sőt, még bokszolót is. A háború kitörésekor azonban bevonult a kanadai légierőhöz, s 1942-ben meghalt, amikor egy szövetséges gyakorlógép összeütközött a levegőben egy másikkal, amelyen ő is rajta ült. Holmest ábrázolja a poszt első képe a Her Man (1930) című filmben, és a mellékelt sztárfotó is. Nem tudom, Rejtőt mennyire ihlette meg a korabeli mozi (közhelyeivel és innovációival), de nekem ezek a filmek és színészek kapcsolódási pontot jelentenek a Rejtő-regényekhez... Búcsúzóul még egy kép a Her Manből - abszolút Hallyburtonös...

Link
RÖP - Rejtő Jenő Összes Prózája