Történelmi pillanaton vagyunk túl. Egyelőre még az újdonság varázsával hat, bár előbb-utóbb megszokottá válik majd a helyzet: megjelent a teljes Bernie Rhodenbarr-sorozat magyarul. Augusztus közepe óta bármelyik hazai olvasó a kezébe veheti Lawrence Block teljes betörő-szériáját, olvashatja sorban és felváltva, oda- és visszafelé a tíz kötetet. Valami olyan dolog történt, amit illik megünnepelni: hála az Agave Könyveknek, egy híres külföldi krimiszerző nevezetes alakjának minden kalandja lefordíttatott a mi nyelvünkre. (1) Mondj gyorsan egy másik szereplőt, akivel ez megesett (Agatha Christie nyomozóin és Sherlock Holmeson kívül...)!


És hogy mi volt a baj a tizedik kötettel? Ugyanaz, mint a többi kilenccel: semmi. Pusztán bebizonyosodott, hogy előfeltevésekre nem lehet olvasmányélményeket építeni. Hiszen minden Block-könyv (még akkor is, ha a nálunk kiadottak sorozatba rendeződnek) önmaga, egy-egy sajátos, őrülten-valószerűen-lökötten-tanulságosan lebilincselő egyéniség. Vannak szófukar, sietős, depressziós kötetek közöttük, mint amilyen például a Scudder-széria első két-három darabja (Az apák bűnei). Vannak alkoholtól és bűntudattól bűzlő, groteszken kedélyeskedő könyvek, amilyen számomra A penge élén, még mindig Scudderrel. Egészen mások a Bérgyilkos mellbevágó rövid novellái a maguk siváran ironikus csattanójával, mint a Bérgyilkos célkeresztben paranoiás labirintusjátéka.

És Bernie is mindig más, kötetről kötetre azonos önmagával és mégis egészen eltérő személyiség. Talán azt hibáztam el a tizedik kötet olvasásakor, hogy előre elterveztem, milyen is lesz majd benne kedvenc betörőm. És persze - nem olyan volt. Sokkal jobb.

A betörő, aki parókát viselt (1977) megrajzolta a világ legkedvesebb besurranó tolvajának portréját. Volt benne egy kis Robin Hoodos, csak a gazdagokat megkopasztó attitűd (igaz, minek lopna a szegényektől, ha nincs semmijük...), művelt volt, tisztességtudó és kreatív, megáldva némi egyéni ízléssel, nőhódító külsővel, és vonzó, ártatlanul gyakorlatias cinizmussal. Az ember (asszony) szinte remélte, hogy Bernie legközelebb hozzá tör be... A regény pontosan koreografált kiinduló szituációja egyesítette magában a börleszkes helyzetkomikumot és az "ártatlanul vádolva"-típusú történetek torokszorító drámáját: mit tegyünk, ha betörtünk valahova, és a rendőrség egy valahogy odakerült hulla mellett állva kap el minket? Bernie álcázással, alakoskodással és más alakoskodók leleplezésével töltött regénybeli versenyfutása letehetetlen és megunhatatlan regényt eredményezett izgalmas krimicselekménnyel, szép nőkkel és sok humorral.

Ám már a második könyvben, A betörő, akit szekrénybe zártakban (1978) új elemekkel bővült a Bernie-univerzum. (2) Ez a regény véleményem szerint könnyedebb stílusú, azonban sötétebb világú, mint az előde. A zárójelenet szinte Chandlert vagy Ross Macdonaldot idézi, Bernie befejező elmélkedése pedig cinizmusával közelít a kortárs Scudderek felületesen mélyreható, kétségbeesetten közönyös világlátásához. Ezzel szemben A betörő, aki szeretett Kiplinget idézni, (1979) bennem már-már derűs könyv benyomását keltette, ráadásul ebben lett Bernie-nek antikváriuma, s ebben ismerkedett meg szeretni való, hihetetlen egyéniségű, ráadásul leszbikus barátnőjével, Carolynnal. Az olvasóra annyi új elem zúdult rá (például a könyvesbolt: vajon mit fejezhet ki egy betörő életében az irodalom- és könyvszeretet? és egy regényhős, könyvhős betörő életében?), hogy elsőre talán fel sem tűnt: Block épp berendezte betörője világát.

Ettől kezdve minden Bernie-könyvben fontos szerepe van - az antikváriumon és Carolynon kívül - az intertextualitásnak: az áthallásosságnak, az utalásoknak és az idézeteknek. Az amerikai, nyugati, nyugat-európai kultúra újabb és újabb határjelzői tolulnak be Bernie békés életébe az újra divatba jövő, rasszista avagy posztkolonialista Kiplingtől Spinozán és a numizmatikán (A betörő, aki Spinozát olvasott, 1980) és Mondrian festményein át (A betörő, aki úgy festett, mint Mondrian, 1983) a baseballkártyákig (3) (A betörő, aki eladta Ted Williamst, 1994), Humphrey Bogart emlékétől és a film noirtól (A betörő, aki Bogartnak képzelte magát, 1995) Agatha Christie és John Dickson Carr klasszikus bezárt szoba-detektívfeladványain keresztül (A betörő, akit temetni veszélyes, 1997) J. D. Salinger lelki-testi valójáig és a Zabhegyezőig (A betörő, aki zabot hegyezett, 1999).

És e főtémák mellé mellékszálként odakerül Rider Haggard, az antiszemitizmus, Woody Allen, Sartre, az ortopéd cipőbetét, Dashiell Hammett, a feminizmus, Michelangelo, az FBI, Norman Mailer, az angol betűszó-mánia, az összeesküvés-elméletek, a Ku-Klux-Klan, a terrorizmus, Raymond Chandler, a házassági tanácsadás, Molnár Ferenc, a tévésorozatok, a pozitív gondolkodás, a mozibevételek alakulása... Megannyi kulturális marker, ami nélkül nem lennénk ugyanazok, de itt egy szépséges, ám alig átlátható színes kaleidoszkópban rendeződnek elénk. Ezekben a könyvekben ott terebélyesedik és terjeng mindaz, ami a mi világunkból jó és rossz, emlékezetes és érdektelen, nagy horderejű esemény és jelentéktelen tényecske. Miközben a kötetek hossza egyre nő, a krimiszál egyre ötletesebbé, utalásosabbá és - lényegtelenebbé válik. A szöveg, az emlékezés, a szabad, könnyed, mégis teljesnek ható megörökítés mindet beterít.

És ez az, ami számomra elsődleges minden Bernie-regényben: a mestertolvaj imád beszélni. Szövegel, dumál, tájékoztat, kioktat, ironizál, filozofál, informál, parodizál, beszél álmában és ébren, magában és társaságban, a késői könyvekben még - nagy detektívhez illően - kriminológiai záróelőadásokat is tart az egyes - egyre firlefáncosabban bonyolított - ügyekről. Lassanként mindent elnyel a szöveg, a beszéd, a narratíva, ami esetünkben Bernie egyes szám első személyű, folyamatos monológja. (4) A tizedik kötet, Block harmadik visszatérése a sorozathoz (5) ebből a szempontból is kiemelkedő. Kedvenc betörőnk ugyanis - szokásos cinikus módján, pszichológiai elméletek parafrázisaival körítve - saját személyiségén és életének mozgatórugóin is elelmélkedik. Már csak ezért is érdemes elolvasni a könyvet.

Talán ez a legfantasztikusabb Blockban: egy szöveg- és szövegalkotás-központú irodalmi világban olyan szöveg- és szövegalkotás-központú könyveket ír (látszólag félkézzel), amelyek nem mellesleg nagyon élvezetes, borzasztóan vicces krimitörténetek. Nyelvük és utalásrendszerük sűrűbb szövetű, mint egy Umberto Eco-regényé, hangvételük és referenciáik azonban a populáris kultúrában és a szórakoztató irodalomban gyökereznek. Miközben olvasunk, irodalmi akrobatika tanúi lehetünk, mesterfokon, eközben azonban halálosan élvezetes könyveket kapunk. Valahogy így képzelem a jövő szépirodalmát, ha még szükség lesz szép- és szórakoztató irodalom megkülönböztetésére.

Addig marad a teljesen szubjektív értékítélet: vannak jó és rossz könyvek. Bernie, a betörő kalandjai pedig biztosan az előbbiek sorába tartoznak. Block - bármily kellemetlen is lehet neki - élő klasszikus. A betörő pedig, aki szeretett beszélni, bevonult a világirodalomba.

Teljes magyar kiadásjegyzék itt.

(1) Na jó, ha jól tudom, két novella még kiadatlan.
(2) Ezzel a könyvvel mutatkozott be nálunk Lawrence Block a Magvető Albatrosz sorozatában 1984-ben (Betörő a szekrényben), úgy tudom, kis sikerrel. Számomra annak idején ki sem derült a kiadásból, hogy egy sorozat második könyvét olvasom.
(3) Lásd erről nálunk legutóbb a Két koppert Bruce Willisszel, ezt a csupa idézet-utalás filmet.
(4) Míg a Bérgyilkos sorozatban inkább az abszurd-reális párbeszédek szolgálják ezt a célt.
(5) Bernie szériája 1983 és 1994, illetve 1999 és 2004 között szünetelt.
A csodás borítókat Kuszkó Rajmund tervezte, a könyveket Varga Bálint fordította.

Más krimiszerzők a blogon:
Agatha Christie
Ross Macdonald
Georges Simenon
Joe Alex és Tom Wittgen

Ez a bejegyzés két apróságot kapcsol össze. Csak az a közös bennük, hogy mindkettő könyvekkel kapcsolatos.

Az egyik apróság kalandkeresés. Amilgade hívott meg, csatlakozzam a könyvesbloggerek asszociációs játékához, írjam le azt az öt fogalmat, amit a megadott szavakhoz, kifejezésekhez tudok társítani. Köszönöm szépen!

Íme a listám:
Olvasás: saját könyvtár, olvasásmeleg, könyvillat, újraolvasás, jó magány
Kortárs magyar irodalom: sokféle, beláthatatlan, nőírók, intertextualitás, nincsen kánon
E-könyv: rideg, olcsó, modern, rosszul formázott, szemrontó
Könyves blogok: mások véleménye, ismeretlen ismerősök, ötletadás, saját stílusok, írni kell
Könyvtár: darabszám-limit, katalógus, nem saját könyv, elhasznált könyv, nincs benn

Bár a könyvtári találkozón nem leszek ott, nagyon tetszik ez a játékötlet!
Szeretném továbbadni a játéklehetőséget a Tetőtéri páholyunk tulajdonosainak, liliomliliomnak és Hachiernek; az ő véleményükre vagyok kíváncsi. (És: íme!)


A másik apróság egy kis morgás. Amióta nemrég megvásároltam Raymond Chandler új köntösben kiadott, gyönyörű külsejű novelláskötetét, A gyöngy bajjal járt, azóta tervezem, hogy morgolódom kicsit róla, de a téma sehogy sem akart önálló bejegyzésbe kerülni. Most itt az alkalom számára... Remélem, lényegtelenségével nem bosszant fel.

A kötetet azért vettem meg, mert elődét az Európa kiadó híres Fekete Könyvek krimisorozatából (1989) már ronggyá olvastam. Imádom Chandler stílusát, bármikor képes vagyok újraolvasni a történeteit. A könyvbeli szöveg, a fordítás, a négy novella tulajdonképpen ugyanaz, mint az 1989-es kiadásé, csak új, 21. századi külsőt kapott a könyv. Amivel kapcsolatban gonoszkodni szeretnék, először is a fülszöveg.

Ez volt a régi könyvé: "Az Amerikában született, Angliában nevelkedett és kalandos életpálya után világhírű krimiszerzőként 1959-ben Kaliforniában meghalt Raymond Chandlernek számos elbeszélésében bizony mindig bajjal jár a gyöngy. Szerencsére mindig akad egy-egy vasöklű, ám vajszívű fickó is, aki a bajjal járó gyöngyöt, illetve a gyönggyel járó (és természetesen bajba jutott) hölgyet pártfogásába veszi. Hogy aztán sikerül-e ki is húznia a bajból – az már más kérdés. Vétenénk a műfaj játékszabályai ellen, ha időnap előtt elárulnánk… Kötetünk Raymond Chandler négy izgalmas, Kaliforniában játszódó elbeszélést tartalmazza."

Egy hihetetlenül túlbonyolított, monstre-mondattal kezdődik, kis humorral folytatódik, végül a szellemesség elsöpri a realitást: a könyvben valójában csak két elbeszélésben szerepelnek gyöngyök a négyből...

Ez pedig az új könyv ajánlója: "A kemény krimi klasszikusának sok történetében bajjal jár a gyöngy. Szerencsére mindig akad egy vasöklű, ám vajszívű fickó is, aki a bajjal járó gyöngyöt, illetve a gyönggyel járó (és természetesen bajba jutott) hölgyet pártfogásába veszi. Hogy aztán sikerül-e kihúznia a bajból, az már más kérdés. Kötetünkben négy izgalmas, Kaliforniában játszódó kisregényt adunk közre, amelyek egyikében Philip Marlowe is felbukkan."

Igen meglepő, hogy a kevéssé sikerült szövegrészek hogyan éltek túl húsz évet... A szellemeskedésnek csak a felét sikerült kiirtani. Az ajánlóíró továbbra is gyöngymániában szenved, hisz a könyv két történetébe azóta se írt bele senki gyöngyöket. Az is fura, hogy az átírásban az elbeszélésből kisregény lett, bár ez nézőpont kérdése. Ami másodsorban morgásra indított, az, hogy a könyvben állítólag szerepel Philip Marlowe. Azóta is keresem, ahogy kereshetik velem az 1989-es régi kiadás olvasói is, de alighanem nagyon elbújt. Itt van a kifogástalan modorú Walter Gage, a csöndes, veszélyes Johnny De Ruse, a fojtott hangon beszélő, rettenthetetlen Pete Anglich és Marlowe előképe, John Dalmas is, akit nagyon szeretek, de mégsem olyan, mint Marlowe. Ők itt vannak, Marlowe - sehol.

Igaz, ki lehet javítani engem, hiszen a 13. oldalon (épp...) valóban bemutatkozik egy főszereplőnk, és Philip Marlowe-nak nevezi magát. Ha azonban elindulunk e novella nyomában, kiderül, hogy a Red Wind (a kötetben Frontátvonulás) 1938-ben íródott, még az Örök álom című első Marlowe-regény előtt, s ugyanúgy John Dalmas a főszereplője, mint még további négy ugyanekkor írt Chandler-novellának. Ezek magyarul is olvashatók a Szukits kiadó Chandler-sorozatának harmadik kötetében, abban az ötödik, a Red Wind egyébként Vörös szél címre hallgat (Fazekas István fordítása). Az 1989-es Európa-válogatásba Lengyel Péter fordította le a novellát, de korábban, 1966-ban Fronáttörés címen is készített már egy szövegváltozatot belőle a 22 detektívtörténet című antológia számára. Mindhárom régi magyar változat az eredeti, 1938-as szöveget adta vissza magyarul, megteremtve ezzel számomra Marlowe mellett John Dalmas figuráját és legendáját is. Most azonban úgy tűnik, az Európa kiadó ragaszkodni kívánt a már hét regénnyel bejáratott Marlowe névhez, s kihasználva, hogy angolul 1950-ben egy gyűjteményes kötetben (Simple Art of Murder) végrehajtották már ezt a szövegváltoztatást, egyszerűen kicserélte John Dalmas novellabeli (magyarul már háromszor kinyomtatott) bemutatkozását Marlowe-éra. Végül is, mi a különbség?

Mivel azonban e cserét soha nem hajtották végre valamennyi Dalmas-novellánál (sem Chandler, sem szerkesztők), sőt, az átoperált európás szövegben kétszer is benne maradt véletlenül a neve (a 2.!!! és a 72. oldalon - kettő - egy Dalmas javára...), ő számomra még mindig létező alak, és a legkevésbé sem azonos Marlowe-val. Chandler írta egyszer főhőséről: "sokkal jobban kifejlődött, mint azt várni lehetett, ... öntudatra kezd ébredni". Tényleg, hiszen úgy tűnik, az Európa kiadó segédletével éppen most gyilkolta meg John Dalmast és megpróbált a helyébe lépni... Nem, Marlowe sosem tenne ilyet. De akkor ki a bűnös?

Kellemes és kézbeillő, ámbár iszonytatóan nehéz papírra nyomott puha kötéses könyv a HVG sorozatában. Címe: Vudu-történelem - Korunk legnagyobb összeesküvés-elméleteinek leleplezése. Kinyitom. És azonnal összeesküvés tanúja vagyok: rájövök, valamelyik kiadói lektor máris megpróbálta megnehezíteni számomra a könyv értelmezését. Az eredeti, higgadt, kevéssé hatásvadász, ám annál érdekfeszítőbb angol alcím ugyanis így hangzik: The Role of the Conspiracy Theory in Shaping Modern History. De úgy tűnik, nekünk, magyaroknak nem ezt szánják: történelemformálás helyett leleplezést kapunk, szociológia helyett szenzációval kell eladni nekünk a művet... A könyv azonban kiváló. Így hát írnom kell róla. Mindenkit szeretnék figyelmeztetni, biztosan elfogult leszek...

David Aaronovitch angol szerző könyve egyszerre bestseller érdekességű leleplezés, kultúrtörténeti és szociológiai metszet a huszadik századról és merész, játékos, mégis komoly válaszkísérlet arra a kérdésre: miért kellenek nekünk összeesküvés-elméletek. Utóbbiak a szerző definíciója alapján olyan teóriák, "amelyek szükségtelenül folyamodnak a konspiráció föltevéséhez más, valószínűbb magyarázatok helyett." (15.) Nem egy könyvet lehetne belőlük írni. A szerző anyaga is széleskörű: művében kilenc tisztességes, kimerítő kutatásokon alapuló, lazán összefüggő tanulmányt olvashatunk látszólag teljesen különböző témákról. Ezek egy részét alapvetőnek, így alapvetően bemutatandónak és cáfolandónak tartja, mások azonban mérlegelés után, mint bizonyos tévhitfajták reprezentánsai kerültek be a könyvbe. Érdekes olvasni róluk, a fejezetek ellátnak elegendő érvmunícióval egy-egy az elméletről szóló vitához, ráadásul rengeteg új ismeretet is közölnek, hogy teljes képet kapj a problémákról. Minden jegyzetelt, hivatkozott, pontos és ellenőrizhető.

A Hátborzongató jövendölések című fejezet azonnal felkelti a figyelmet, sokadszor ismételve mutatja be feketén-fehéren a világszerte híres hírhedt Cion bölcseinek jegyzőkönyvei antiszemita irat hamisítvány voltát. Egészen biztosan nem felesleges elismételni a tényeket, ha az újra meg újra elharapózó antiszemitizmusra gondolsz. A szerző az összeesküvés-elméletek káros hatását abban látja, hogy az ilyesmi "Torzítja történelemszemléletünket, ezért torzítja a jelenről alkotott képünket is, és ha széles körben terjed, katasztrofális döntésekhez vezethet." (26.) Ha van teória, amire ez sokszorosan igaz, akkor az a Jegyzőkönyvek problémája. De nemcsak erről esik szó, hanem világpolitikáról is a huszadik században és napjainkban. Olvashatunk arról, mikortól érezheti úgy Amerika, hogy megjelent földjén a zsidógyűlölet, hogy mi kötötte össze II. Miklós cárt és Nasszer arab elnököt, s végül eljutunk egy fontos következtetéshez az összeesküvés-elméletekkel kapcsolatban. Eszerint ha egy ilyen teóriáról kiderül, hogy bizonyítéknak tekintett tényei hamisítványok, az nem kell, hogy megzavarja a teóriában hívőket. Hiszen ha társadalomlélektani szempontból megteremtetett ez vagy az az elmélet - érvel sok konspiracionista -, akkor szükség volt a kialakulására, indokolt volt így értelmezni a világot, tehát eme világértelmezés akkor is helyes kell, hogy legyen, ha a tények, amelyekre épült, összeomlottak. Mint Aaronovitch bemutatja, nem a Jegyzőkönyveké az egyetlen eszme, amelyik fennmarad, sőt képes megerősödni függetlenül attól, hogy szinte azonnal kimerítő alapossággal megcáfolják (ezt már a húszas években!). Ez pedig elárul valami elég tragikusat és emberit az ilyen téveszmék iránti igényünkről.

A Sötét üzelmek című fejezet az előbbi szituáció fonákját mutatja be: a sztálini koncepciós pereket. Itt az a kérdés merül fel, hogyan képesek a hívők (ez esetben a kommunisták) parancsra elhitetni magukkal azt, aminek az ellenkezőjére utal minden a valóságos világban: hogy eddig egy összeesküvésben éltek. A példaként választott 1937-es Pjatakov-per csak egy a sok közül, ahol letartóztatottak, egykori hű elvtársak vallották be lelkesen, monstre perekben egykori sosemvolt áruló, szabotőr, összeesküvő múltjukat, majd fogadták érte hálás szívvel a halálos ítéletet. Aaronovitch csak érinti az agymosás, a személyiségromboló "börtönfölkészítés" kérdését, amivel elérhető volt, hogy a vádlottak közreműködjenek saját bemocskolásukban. Az igazán érdekes a Szovjetunió és a külföld tudathasadásos világa, ahol a vallomásokat hallva senki sem tudja, mit higgyen, végül a legkényelmesebbet próbálja választani: elhiszi a konspirációs képet, amit nagy fáradsággal, teljesen hiteltelenül elérajzoltak. Miért? Mennyit segített ebben az "ön-agymosásban" a konspirációk iránti emberi vonzódásunk? S hogyan használta fel a napi politika a neki kényelmes összeesküvés-elméleteket a korszakban? Az utóbbi téma az igazán érdekes, s az egyik magyarázat a teóriák iránti vonzódásunkra: hiszen ha egyes országokban választást lehet nyerni alternatív "én nektek hiszek" kacsintásokkal, kár lenne minden, esetleg még felhasználható összeesküvés-ballasztot kidobni a léghajóból...

A Balos konspirációk alapteóriája, amelyet cáfol a fejezet, hogy Roosevelt elnök olyannyira be akarta léptetni Amerikát a háborúba, hogy ezért - bár tudott a japánok szándékáról - hagyta véghezvinni Pearl Harbor bombázását, sőt, elfogultabb elméletgyártók szerint maga rendelte el és segítette elő. Nemcsak a teória (teóriák) logikátlansága és tarthatatlansága derül ki a szövegből, de az is, hogy az elméletgyártók hogyan képesek teljesen elvetni a sulykot, hogyan képesek baloldalról jobboldalra és vissza helyezkedni, izolacionizmus-pártiból vagy békepártiból beavatkozáspártivá átigazolni, csak hogy életben tartsák, működtessék teóriájukat. Vajon megér-e ennyit, hogy "igazunk legyen"? És miféle igazság a manipulatív? A fejezetben messzire jutunk, egészen az ötvenes évek Amerikájának vörös paranoiájáig, a mccarthyzmusig, majd pedig napjaink holokauszttagadásáig.

A negyedik részben Halott istenekről van szó. A kiindulópont a Kennedy-gyilkosság és a "Kennedyek családi drámája", de szó esik Marilyn Monroe öngyilkosságáról-haláláról és Diana állítólagos meggyilkolásáról is. (1) Igen erőteljes képet rajzol a fejezet a média és a sajtó hatalmáról, arról, ahogyan fel lehet használni egy-egy folyóirat, lap példányszámokért vagy a megmaradásért folytatott harcát arra, hogy állandóan címoldalon maradjon egy sztori. Így kerülnek elő új és új (koholt) dokumentumok, s amit egyszer leírtak, cáfolják meg akár a következő napon maguk a szerzők, kiradírozhatatlan a sajtó hasábjairól és az emberek agyából. Annak bemutatása is érdekes, mennyire szeretjük összekapcsolni az eseményeket: az elnökgyilkosságokat, a sztárhalálokat, s hogyan követelünk mindig új és új vizsgálatokat a "gyanús" ügyekben, miközben egyetlen vizsgálati eredményben sem hiszünk...

A hamisítatlan brit merénylet és a Hűbelebalázs úr elméletet gyárt fejezetek két "apró" történetet mondanak el. Az idős környezetvédő hölgy, Hilda Murrell egy kamasz által elkövetett perverz kéjgyilkosság áldozata lett 1984-ben. Dr. David Kelly angol politikus pedig öngyilkosságot követett el az autójában 2003-ban. Ám mindkettejük egyszerű, elszomorító, de kinyomozható tragédiája végtelen bonyolultságú, politikai, gazdasági és társadalmi bűntetteket összekapcsoló összeesküvés-elméletláncokat szült. Ezeknél, különösen az első bűntett esetében, ami időben meglehetősen távol van már tőlünk, s olyan teljesen kinyomozott, hogy újságolvasó szempontból szinte unalmas, jól szemléltethető, hogy a konspirációs teóriáknak is megvan az ideje. Az idős Miss Murrell ma már senkit sem érdekel, a róla szóló honlap érdektelen, mert elmaradt a nagy leleplezés, helyette viszont gyilkosát felismerték, megtalálták, és elítélték. Persze az, hogy egy esetben a szédítően izgalmas és sokrétű elméletek (a távirányítással gyilkoló olajmaffiától az orgyilkos-agymosott magándetektív-hadseregeken át a nukleáris fegyverrel felszerelt állam rémképéig) mind butaságnak bizonyultak, nem jelenti azt, hogy minden ilyesféle teória ostobaság. De azért elgondolkodtató, hogy egy kedves kis rózsatermesztő hölgy kínos és szomorú halálával ilyen rengeteg könyv, cikk és film foglalkozott teljes tévúton járva, vérgőzös összeesküvésekről álmodva, miközben valóságos gyilkosa, a sivár lelkű, erőszakos egykori menhelyi gyerek pár percnyi autóútra éldegélt a hölgy sokat fényképezett házától.

Kedvenc fejezetem a Szent Vér, Szent Grál, Szent Szemét. Ugyanis ha van valami, amitől hidegrázást kapok, az a bulvármisztikával foglalkozó, bizonytalan forrásokból bizonytalan butaságokat merítő állítólagos ténykönyvek halmaza a könyvesboltban, amik alól úgy kell kiásni a normális, megbízhatóan tudományos történelemkönyveket. (2) A da Vinci-kód című regény és forrásművei körül támadt vihar bemutatása, leírása és a tézisek cáfolata nemcsak izgalmas, de szédítően mulatságos is. Ennek a fejezetnek az olvasásánál kénytelen voltam olyan helyre menekülni a könyvemmel, ahol másokat nem zavarok azzal, hogy hangosan nevetek a szövegen, és kedvem támad felolvasni a legmulatságosabb passzusokat. Sok szó esett az áltudományosságról, hogy hogyan hagyják magukat történelmi szakzsargonnak tűnő szövegekkel átverni a valódi ismeretterjesztésre vágyók is, vagy hogy miért van manapság nagy divatja az ellenőrizhetetlen hivatkozásoknak és a hangzatos sajtóvélemények hamisításának: szóba került Däniken is. De volt valami, ami a fejezettől függetlenül elgondolkodtatott. Tudom, kis nép vagyunk, a kiadóknak át kell gondolni a programjukat, nem adhatnak ki minden könyvet, ami számottevő idegen nyelveken, így hiába is várom, hogy például az egyiptológia vagy az ókori Mezopotámia történetének népszerűsítő mérföldkövei mind megjelenjenek magyarul. Azt is tudom, hogy ha a közönség vevő valamire, érdemes megadni neki, főleg, ha fizet érte, erről (is) szól a könyvkiadás. De azért az mégiscsak elszörnyesztő, hogy Szent Grál és egyéb összeesküvés-ügyben milyen mérhetetlen mennyiségű angol nyelvű butaságot lefordították magyarra. A cáfolatokból persze már igen keveset: a népművelés senkit sem érdekel. De az összeesküvés!... A másik kérdés, hogy vajon miért nem vagyunk képesek mostanában (századvég-századelő) fikciót olvasni. Miért kell minden történelmi témájú regénynek szörnyű titkokról és világméretű gazságokról lerántani a leplet. A Sion-rend semmi az Imprimatur-sorozat sötétségéhez képest (3), de valakik már egészen biztosan írják a következő leleplezéses regényfolyamot is.

Végül a Konspirációért klikk ide és a "Vissza akarom kapni a hazámat!" fejezetek abszolút modern témákat vesznek górcső alá. Az előbbi a szeptember 11-i terrorcselekményekkel kapcsolatos összeesküvés-elméleteket szemlézi végig (Bush elnök tudott róla, ő rendelte el, nem öngyilkos merénylők követték el, nem az Al-Kaida követte el, nem is repülőgépek voltak, hanem bombák, az utasok nem is haltak meg, hanem elrabolták őket, az amerikai kormány csinálta az egészet, minden telefonhívás hamisítvány, a gyász is hamisítvány stb....), az utóbbi pedig Obama elnök amerikai állampolgárságának ügyéből kiindulva az Obama-, Bush- és Clinton-kormányzat elleni konspirációs vádakat gyűjti össze. Szeptember 11. ügye ma is lezáratlan, hiszen még mindig benne vagyunk az Afganisztán-Irak-Amerika-Európa probléma kellős közepében. Él a szörnyű gyász, a nemzetközi megdöbbenés és él a globális kétely, tulajdonképpen minden iránt. Elképesztő, mennyi elmélet burjánzik a témával kapcsolatban, sokszor olyan logikátlanok és értelmetlenek, amelyeket parancsra kitalálni a legnagyobb nehézségbe ütközne. És a válaszok köszönőviszonyban sincsenek egymással. Ha nem vagy biztos benne, végig szeretnéd-e olvasni ezt a könyvet, a 6. (Grál) vagy a 7. (9/11) fejezetet ajánlanám ismerkedésre: valamelyik biztosan rabul ejt.

A könyv következtetésekkel zárul: vajon miért születnek az Esti mesék, a teóriák. Mert dicsőségre vágynak a kitalálóik? Mert elégedetlenkedve sorsunkkal, egyéni életünkkel, megváltásra várunk, a hitre, hogy nem rajtunk, hanem rajtuk, a titokzatos azokon múlik az egész? (4) Mert a huszonegyedik századi ember olyannyira túlzásba viszi a szkepticizmust, hogy átcsúszik a paranoiába? Mert nem akarunk a történelem lúzerei lenni, s ha azok vagyunk, kell egy mágikus ellenségkép, ami megmagyarázza hősi erőfeszítéseink bukását? S egyáltalán, miért nem a manipulálható tömeg hisz a konspirációkban: miért a tanultak, a műveltek, vagyis esetleg épp te keresed ezt a szellemi kalandot? Mert nem tudunk szembenézni a szorongásainkkal, így egy fenyegetett világról álmodunk? Hogyan lehetnek az összeesküvés-elméletek megnyugtatók, vigasztalók egy paradox nézőpontból ?

Különös a végkövetkeztetés. A könyv ezzel zárul: "hiszem, hogy a konspirációk erőtlenek. Az erő a konspirációk eszméjében lakozik." (446.) Cáfolható elméletektől tehát visszajutottunk önmagunkhoz: az emberhez és a társadalomhoz. Leleplezéstől a történelemformáláshoz. És ettől igazán izgalmas ez a könyv. Érdemes elolvasni.

(1) Marilyn Monroe halála engem is foglalkoztat: itt olvashatsz erről is az 1. lábjegyzetben. Nekem tetszik a Spoto-féle baleset-elmélet (íme, az én konspirációm:), amit Aaronovitch szintén elutasít az öngyilkosságra szavazva. Az okoskodásunk viszont azonos: ha valamire van egyszerű, véletleneket vagy ügyetlenséget is tartalmazó magyarázat, minek feltételezzünk óriási előkészületeket igénylő, precíz, mégis leleplezhető paradox konspirációt.
(2) S hála a magyar könyvkiadás bájos arculatformálásnak, sok kiadó esetében sem a fülszövegből, sem a szép borítóból, sem a gusztosos kötésből, igazából a világon semmiből sem derül ki, hogy egyiptológiát olvasok-e vagy antiegyiptológiát, a kezembe került teológiakönyvet egy vízépítőmérnök írta vagy egy teológus, a legújabb pápaságleleplező alapmű regény vagy hivatkozott történelemkönyv-e, s a mű, amin szerepel a BBC betűjele, az-e, ami a BBC műsorán alapul, vagy az, amit még a BBC is elutasított...
(3) Nagy örömömre az Imprimatur secretum... sorozat harmadik könyve magyar vonatkozásban olyan szédítő butaságokat tartalmaz, hogy reménykedem, hátha néhány olvasónak leesik, hogy állítólagos levéltári kutatások ide, titokleleplezés oda, a merész történészházaspárnak igencsak kevés fogalma van a közép-európai és oszmán történelemről. Miért higgyem akkor el, hogy másról megbízhatóbb a tudásuk?
(4) Az egyik legjobb film az összeesküvés-elméletekről szerintem Richard Donner Összeesküvés-elmélete (1997): ott van nekünk az őket és azokat emlegető, szédült Jerry (Mel Gibson) és a szkeptikus Alice (Julia Roberts), aki felteszi a kérdést: kik azok? kik ők? Persze nincs válasz. Jerry Fletcher használja a teljes konspirációs zsargont, vevő minden ötletre, egy két lábon járó konspiracionista. És persze a film attól jó, hogy 180 fokos fordulattal a végén kiderül, hogy egy teória legalább biztosan igaz, az amiről csakis Jerry és Alice tanúskodhat...

Más tévhitoszlatások:
Történelmi tévhiteink
Kedvenc tévhiteim Agatha Christie-ről
A fáraó átka és a múmia titka? - Carter Tutanhamonról
Könyv sötét titkokkal

A tizenkét Afrika-regény legismertebb, háború előtti sorozatos kiadása a Palladishoz fűződik (hét kötetet jelentettek meg), ám három másik kiadó is fordított a könyvekből. Jelenleg a K.u.K. kiadó indított el egy sorozatot, melyben a háború előtti fordításokat közlik újra, nagyon szép köntösben. Kíváncsi vagyok azonban, miért sorrendben a 4., 10., 6. kötetet jelentették meg eddig és miért adtak a mulatságos-ironikus könyveknek a cselekményhez nem kapcsolható, fantasys alcímeket.

1. Sanders of the River (1911) Sanders, a folyam ura (Afrikai történetek), Palladis, 1933, 1936, Sanders, a folyam ura, Interpress, 1990
2. The People of the River (1911), Sandi (Afrikai történet), Palladis, 1933, 1936
3. The River of Stars (1913), A gyémántfolyam, Dante, 1929, Fapadoskönyv, 2011
4. Bosambo of the River (1914), Bosambo, Palladis, 1936, Bosambo (Dél-afrikai történet), K.u.K., 2008
5. Bones (1915), Kalandok a kannibálok földjén, Palladis, 1936
6. The Keepers of the King's Peace (1917), Csontos mindent elintéz, Kaland, 1944, Csontos mindent elintéz (Az őrület vize), K.u.K., 2010 (A kötetből az utolsó két novella külön megjelent: Bosambo és a többiek, Astra, 1946)
7. Lieutenant Bones (1918)
8. Bones in London (1921), Bones úr Londonban, Dante, 1929
9. Sandi the Kingmaker (1922), Sandi rendet csinál, Palladis, 1933, 1936
10. Bones of the River (1923), Csontos, a folyam ura, Újvilág, 1943, Csontos, a folyam ura (Tűzszellemek háborúja), K.u.K., 2009
11. Sanders (1926), Kannibálok között, Palladis, 1933, 1936
12. Again Sanders (1928), Sandi és a többiek, Palladis, 1938

Megjegyzés: Az összes bibliográfiák és a könyvcímlap szerint a Sandi című könyv és a Kannibálok között című könyv ugyanannak a regénynek, az 1926-os Sandersnek a fordítása. Ez elírás, mert a bibliográfiák hisznek a könyvek belső borítóján rosszul megadott angol címnek. Valójában a Sandi esetében a The People of the Riverről van szó. Ugyanígy a Sandi rendet csinál című könyv angol címének megadása is (The People of the River) rossz, ez a könyv valójában a Sandi The Kingmaker magyarítása. Bízhatsz a listámban, ez a helyes

Frissítve: 2012.04.26.

A címlistában először mindig az eredeti kiadás adatait tüntettem fel (használt szerzőnév, megjelenés éve, kiadó, sorozat, kötetszám), majd az újrakiadások szerepelnek (külön megadva az új kiadások eltérő szerzőnevét vagy alcímét). A listát dr. Barsi Béla, Barsi Ödön fia szíves segítségével ellenőriztem és bővítettem, így jelenleg igen megbízható. 2013 végére teljessé vált az életműsorozat új kiadása, amely öt (posztumusz) első kiadást is tartalmaz.

1. A nevető halál, Rodriguez André és Ödön (társszerző: Rodriguez Endre), 1933, Palladis, Félpengős Könyvek; (E. A Rodriguez néven) Bembo, 1992; (E. A Rodriguez néven) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
2. A hallgatás hajója, E. A. Rodriguez, 1935, Stádium, Tarka Regénytár, 8.; (E. A Rodry néven) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
3. Találkozás a halállal, E. A. Rodry, 1935, Stádium, Tarka Regénytár, 13.; (Barsi Ödön néven, A fekete hajóval egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2012
4. A gyilkos fák szigete, E. Thompson, 1935, Stádium, Tarka Regénytár, 18.; Garabonciás, Garabonciás Kiskönyvek, 1989; (A Colorado farkasával egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
5. Titkos szolgálat, C. Green, 1935, Stádium, Tarka Regénytár, 26.; (Barsi Ödön néven, A fekete sárkány karmaibannal egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2012
6. A láthatatlan íjász, E. A. Rodriguez, 1935, Légrády, Pesti Hírlap könyvek; Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
7. 8 óra 2 perc, E. A. Rodriguez, 1935, Képes Krónika folytatásosa; Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
8. Az Amazonas titka, P. Hawker, 1936, Stádium, Tarka Regénytár, 2/11.; Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
9. Lady Stanley, E. Girdo, 1936, Stádium, Tarka Regénytár, 2/13.; (Barsi Ödön néven, a Gyilkosság a szeánszonnal egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
10. Ki a következő?, A. Rodriguez, 1936, Stádium, Tarka Regénytár, 2/14.; (a borítón rosszul: A. Rodrigez) Babits, 1989; (E. A. Rodriguez néven) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
11. Az elveszett oázis, E. Thompson, 1936, Stádium, Tarka Regénytár, 2/15.; Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
12. A sátán bábszínháza, C. Green, 1936, Stádium, Tarka Regénytár, 2/17.; In: A fekete kastély rejtélye, IPV, Sárga Regények, 1989; (Barsi Ödön néven, A fekete zsinórral egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
13. Gyilkos múmia, E. Thompson, 1936, Stádium, Tarka Regénytár, 2/28.; (Barsi Ödön néven, A kőkoporsó titkával és a Számummal egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
14. Gyilkosság a szeánszon, E. Girdo, 1936, Stádium, Tarka Regénytár, 2/31.; (Barsi Ödön néven, a Lady Stanleyvel egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
15. A Waterloo híd rejtélye, E. Rodriguez, 1936, Stádium, Tarka Regénytár, 2/35.; (Barsi Ödön néven, A Romanovok diadémjával és Az alcazari máglyával egybekötve), Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2012
16. A csuklyás lovas, E. Girdo, 1936, Stádium, Tarka Regénytár, 2/42.; Garabonciás, Garabonciás Kiskönyvek,1989; In: Barsi Ödön: Vadnyugati történetek, Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
17. Az alcazári máglya, E. Rodriguez, 1936, Stádium, Tarka Regénytár, 2/46.; (Barsi Ödön néven, A Romanovok diadémjával és A Waterloo-híd rejtélyévelval egybekötve), Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2012
18. Harc a boldogságért, C. Rodriguez, 1936, Singer-Wolfner, Milliók Könyve; (Barsi Ödön néven, a Rémület San Franciscobannal és A halál a kormánykeréknéllel egybekötve), Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2012
19. A Vörös Skorpió, E. A. Rodriguez, 1936, Nova, A Nova kalandos regényei, 18.; Bembo, 1991; Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
20. A Skorpió bandája, E. A. Rodriguez, 1936, Nova, A Nova kalandos regényei, 28.; Bembo, 1991; Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2010
21. A mankós ember, E. A. Rodriguez, 1936, Légrády, Pesti Hírlap könyvek; Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
22. A fekete zsinór, Barsi Ödön, 1936, Literária, Világvárosi Regények; (A sátán bábszínházával egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
23. A nagy kalandor, Rodriguez (Barsy) Endre (az író testvére írta), 1936, Literária, Világvárosi Regények; (Barsi Ödön néven, A kubai vérebbel egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2013
24. Az "Ezüst Sirály" bandája, E. A. Rodriguez, 1937, A Mai Nap, Gong: A Mai Nap Könyvtára; (Barsi Ödön néven, Az Ezüst sirály bandája címen, Az élő torpedóval egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2013
25. A Déli sark aranya, E. Girdo, 1937, Stádium, Tarka Regénytár, 3/2.; (A Déli-sark aranya címen) Garabonciás, Garabonciás Kiskönyvek, 1989; (Barsi Ödön néven, A Déli-sark aranya címen, A zöld anakondával egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2012
26. A vágtató árnyék, M. Tompson, 1937, Stádium, Tarka Regénytár, 3/6; (Barsi Ödön néven, A texasi banditával egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2013
27. A texasi bandita, P. Hawker, 1937, Stádium, Tarka Regénytár, 3/15; (Barsi Ödön néven, A vágtató árnyékkal egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2013
28. A fekete sárkány karmaiban, E. A. Rodriguez, 1937, Stádium, Tarka Regénytár, 3/22.; (Barsi Ödön néven, a Titkos szolgálattal egybekötve), Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2012
29. Rémület San-Franciscóban, E. Thompson, 1937, Stádium, Tarka Regénytár, 3/25.; (Barsi Ödön néven, a Harc a boldogságérttal és A halál a kormánykeréknéllel egybekötve), Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2012
30. A Romanovok diadémja, E. A. Rodriguez, 1937, Stádium, Tarka Regénytár, 3/38.; (Barsi Ödön néven, Az alcazari máglyával és A Waterloo-híd rejtélyével egybekötve), Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2012
31. Az alvilág süllyesztője, E. Girdo, 1937, Stádium, Tarka Regénytár, 3/41.; (Barsi Ödön néven, a Segítség, gyilkos!-sal egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
32. A Colorado farkasa, E. Thompson, 1938, Stádium, Tarka Regénytár, 4/3.; Népszava, Vadnyugati Történetek, 1989; (A gyilkos fák szigetével egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
33. A kubai véreb, P. Thompson, 1938, Stádium, Tarka Regénytár, 4/20.; (Barsi Ödön néven, A nagy kalandorral egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2013
34. A mexikói sátán, E. Thompson, 1938, Stádium, 4/38.; (Barsi Ödön néven, Az üldözöttel egybekötve), Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2012
35. A préri fantomja, E. Thompson, 1938, Stádium, Tarka Regénytár, 4/41.; (a Jim, a fekete lovassal egybekötve), Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2012
36. Az üldözött, E. Thompson, 1938, Stádium, Tarka Regénytár, 4/50.; (Barsi Ödön néven, A mexikói sátánnal egybekötve), Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2012
37. A sátán fia, E. A. Rodriguez, 1938, Nova, A Nova kalandos regényei, 64.; (utánnyomás) Nova 58 filléres, 20., 1939; Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
38. A sugárzó holttest, E. A. Rodriguez, 1938, Nova, A Nova kalandos regényei, 75.; (utánnyomás) Nova 58 filléres, 30., 1939; Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
39. A rémület völgye, E. A. Rodriguez, 1938, Tolnai Világlapja; (E. Thompson néven) 1941, Stádium, Tarka Regénytár, 6/8.; (Barsi Ödön néven, A rémület tornyával egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
40. Segítség… Gyilkos..!, E. Girdo, 1939, Stádium (szerző kiadása), Kalandos Tarka Regény; (Barsi Ödön néven, Az alvilág süllyesztőjével egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
41. A kőkoporsó titka, E. Girdo, 1939, Stádium (szerző kiadása), Kalandos Tarka Regény; In: A fehér démon, IPV, Sárga Regények, 1989; (Barsi Ödön néven, a Számummal és a Gyilkos múmiával egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
42. A halálexpress, E. Girdo, 1939, Stádium (szerző kiadása), Kalandos Tarka Regény; (Barsi Ödön néven, A halálexpressz címen, a Bumeráng kapitánnyal egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2013
43. A halál a kormánykeréknél, E. Thompson, 1939, Stádium, Tarka Regénytár, 5/2.; (Barsi Ödön néven, a Rémület San Franciscobannal és Harc a boldogságérttal egybekötve), Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2012
44. Jim, a fekete lovas, E. Thompson, 1939, Stádium, Tarka Regénytár, 5/20.; (A préri fantomjával egybekötve), Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2012
45. Az úszó halál, E. A. Rodriguez, 1939, Nova, A Nova kalandos regényei, 98.; Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
46. A Bolingbroke-kastély kísértete, C. Thompson, 1940, Stádium (szerző kiadása), Kalandos Tarka Regény; Garabonciás, Garabonciás Kiskönyvek, 1989; Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
47. A lasszóvető, E. Girdo, 1940, Stádium (szerző kiadása), Kalandos Tarka Regény; Garabonciás, Garabonciás Kiskönyvek, 1989; (Barsi Ödön néven, a Jimmy lyukat üt a világbával egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2013
48. A zöld anakonda, J. Bayard, 1940, Stádium (szerző kiadása), Kalandos Tarka Regény; Garabonciás, Garabonciás Kiskönyvek, 1989; (Barsi Ödön néven, A Déli-sark aranyával egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2012
49. A halálfejes lovas, C. Wreen, 1940, Stádium (szerző kiadása), Kalandos Tarka Regény; (E. Thompson néven, Halálfejes lovas címen) Garabonciás, Garabonciás Kiskönyvek, 1989; In: Barsi Ödön: Vadnyugati történetek, Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
50. Vadnyugati örvény, B. Darton, 1940, Stádium (szerző kiadása), Kalandos Tarka Regény; Garabonciás, Garabonciás Kiskönyvek, 1989; (a Vadnyugati örökséggel és az Indián örökséggel egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2012
51. A szent Buddha titka, C. Green, 1940, Stádium (szerző kiadása), Kalandos Tarka Regény; (Barsi Ödön néven, A kínai hóhérral egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
52. A szellemek völgyében, E. Girdo, 1940, Stádium (szerző kiadása), Kalandos Tarka Regény; (A Szellemek völgyében címen) Népszava, Vadnyugati történetek, 1989; In: Barsi Ödön: Vadnyugati történetek, Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
53. Az aranyország lázadói, C. Green, 1940, Stádium, Tarka Regénytár 5/48.; (Barsi Ödön néven, Az emberevővel egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
54. Jimmy lyukat üt a világba, G. Wilcox, 1940, Stádium, Tarka Regénytár, 5/49a.; (Barsi Ödön néven, A lasszóvetővel egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2013
55. Bumerang kapitány, C. Thompson, 1940, Stádium, Tarka Regénytár 5/49b.; (Bumeráng-kapitány címen) Garabonciás, Garabonciás Kiskönyvek, 1989; (Barsi Ödön néven, Bumeráng kapitány címen, A halálexpresszel egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2013
56. Vadnyugati örökség, B. Darton, 1940, Stádium, Tarka Regénytár 5/50.; (a Vadnyugati örvénnyel és az Indián örökséggel egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2012
57. A fekete hajó, M. Wallory, 1941, Stádium (szerző kiadása), Kalandos Tarka Regény; (Barsi Ödön néven, a Találkozás a halállal egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2012
58. Indián örökség, B. Darton, 1941, Stádium, Tarka Regénytár, 6/10.; (a Vadnyugati örökséggel és a Vadnyugati örvénnyel egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2012
59. A rémület tornya, C. Thompson, 1941, Stádium, Tarka Regénytár, 6/19.; (Barsi Ödön néven, a A rémület völgyével egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
60. Az aranyálarcos, C. Thompson, 1941, Stádium, Tarka Regénytár 6/24.; (Barsi Ödön néven, A krokodilok országával egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
61. A kínai hóhér, C. Thompson, 1941, Stádium, Tarka Regénytár 6/27.; (Barsi Ödön néven, A szent Buddha titkával egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
62. A krokodilok országa, C. Thompson, 1941, Stádium, Tarka Regénytár 6/29.; (Barsi Ödön néven, Az aranyálarcossal egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
63. Az emberevő, C. Wrenn, 1941, Stádium, Tarka Regénytár 6/32.; (Barsi Ödön néven, Az aranyország lázadóival egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
64. Az álarcos fantom, C. Wreen, 1941, Stádium, Tarka Regénytár, 6/46.; Népszava, Vadnyugati Regények, 1989; Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2010
65. A perui véreb, E. A. Rodriguez, 1941, Nova, A Nova kalandos regényei, 142.; Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
66. A bálványimádó, Barsi Ödön, 1941, Magyar Népművelők Társasága, Röptében a világ körül, 18; Garabonciás, Garabonciás Kiskönyvek, 1989; Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2010
67. Az élő torpedó, Barsi Ödön, 1941, Magyar Népművelők Társasága, Röptében a világ körül, 29.; (Az Ezüst sirály bandájával egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2013
68. Számum, Barsi Ödön, 1941, Magyar Népművelők Társasága, Röptében a világ körül, 39.; In: Járőr a Szaharában, IPV, Sárga Regények, 1989; (Barsi Ödön néven, A kőkoporsó titkával és a Gyilkos múmiával egybekötve) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
69. A fekete tövis, C. Hamilton, 1942, Nova, A Nova kalandos regényei, 185.; Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
70. Komédiások, Barsi Ödön, 1942, Rubletzky Géza kiadása, Hétfői regény 42.; (A harmadik csengetéssel egybekötve) Fapadoskönyv, 2013
71. Játék a halállal, Barsi Ödön, 1942, Alfa (alcím: Kempelen Farkas); (E. A. Rodriguez néven, alcím: Egy történet Kempelen Farkas életéből) Anno, 2004; (E. A. Rodriguez néven, alcím: Egy történet Kempelen Farkas életéből) Fapadoskönyv, 2013
72. A rémület hajója, Roderich, 1943, Alfa (alcím: Egy kalandos utazás története Perutól Kínáig); Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2012
73. Madagaszkár királya, Barsi Ödön, 1943, Alfa, Magyar Világ (alcím: kalandos regény); (E. A. Rodriguez néven, alcím: Benyovszky Móric kalandos élete) Anno, 2004; (E. A. Rodriguez néven, alcím: Benyovszky Móric kalandos élete) Fapadoskönyv, 2012
74. Az ördöglovas, Barsi Ödön, 1943, Rubletzky Géza kiadása (alcím: Gróf Sándor Móric kalandos életregénye); (E. A. Rodriguez néven, alcím: Sándor Móric gróf kalandos élete) Anno, 2004; (E. A. Rodriguez néven, alcím: Sándor Móric gróf kalandos élete) Fapadoskönyv, 2012
75. Az ördög hegedűse, Barsi Ödön, 1944, Vörösváry (alcím: Paganini életregénye); (alcím: Paganini élete) Tipico, 1997; (alcím: Paganini élete) Anno, 2006; (alcím: Paganini élete) Fapadoskönyv, 2013
76. Harmadik csöngetés, Barsi Ödön, 1944, Színházi Magazin (1943. december-1944. április 12.-ig közölve, nyomtatásban befejezetlen); (A harmadik csengetés címen, a Komédiásokkal egybekötve) Fapadoskönyv, 2013
77. El Dorado, Barsi Ödön, 1944, Forrás; (E. A. Rodriguez néven) K. u. K., 1997; (E. A. Rodriguez néven) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
78. Az űrhajó, Barsi Ödön, 1944, Forrás (alcím: A világűr vándorai); Fapadoskönyv, Fantasztikus magyarok, 2011
79. Vihar London felett, Barsi Ödön, 1945, Magyar Írás; (E. A. Rodriguez néven) K. u. K., 1996; (E. A. Rodriguez néven) Anno, 2006; (E. A. Rodriguez néven) Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2010
80. Álomfickó meséi, Barsi Ödön, 1945, Vörösváry; Fapadoskönyv, 2011
81. Északi fény, Barsi Ödön, 1945-46, Dolgozók Világlapja; (a Naplóval egybekötve, alcím: regény a norvég partizánok harcaiból) Fapadoskönyv, 2012
82. Az üstökös, Barsi Ödön, 1946, Forrás; Fapadoskönyv, Fantasztikus magyarok, 2011
83. Indiánok a Dunán, Barsi Ödön, 1946, Forrás; Fapadoskönyv, 2011
84. Egy lélek visszatér, Barsi Ödön, 1947, Magyar Téka; Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai, 2011
85. A szárnyas penge, E. A. Rodriguez, 2011, Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai (első kiadás)
86. A papagáj (Allan Craig kalandjai), E. A. Rodriguez (Barsi Ödön), 2011, Fapadoskönyv, A magyar ponyva klasszikusai (első kiadás)
87. A tenger meséi, Barsi Ödön, 2012, Fapadoskönyv (első kiadás)
88. Napló (1944, az eredeti kéziratok alapján), Barsi Ödön, 2012, Fapadoskönyv (az Északi fénnyel egybekötve, a Napló első kiadás)
89. Az erdő meséi, Barsi Ödön, 2013, Fapadoskönyv (első kiadás)

2013 végére a teljes életmű megjelent magyarul a Fapadoskönyv kiadónál.

Megjegyzések: 
Utolsó frissítés: 2016.12.03.
A címjegyzéket a legjobb tudásom és a könyvgyűjteményem alapján javítottam ki és raktam össze. Átdolgozásában és javításában nagy és önzetlen segítséget nyújtott az író fia, dr. Barsi Béla, amit itt is nagyon szépen köszönök.
Az ő egyik cikke szerint az író néhány regényt közösen írt testvérével, Rodriguez Andréval, vagy legalább is annak néhány ötletét is felhasználta. Ezek: A vágtató árnyék, 1936, A texasi bandita, 1937, Rémület San Franciscóban, 1937, A Colorado farkasa, 1938, A kubai  véreb, 1938,  A mexikói sátán, 1938, A préri fantomja, 1938, Az üldözött, 1938, A halál a kormánykeréknél, 1939, Jim, a fekete lovas, 1939, A zöld anakonda, 1940, Vadnyugati örvény, 1940. A listában csak a hitelesen, valóban az írónak tulajdonítható művek szerepelnek. Kakukktojás a különös stílusú Jimmy lyukat üt a világba, amelyet azonban a könyvészeti adatok Barsihoz fűznek és A fekete hajó, amely egyes források szerint nem Barsi Ödön regénye, de aki ismeri a többi Hughes felügyelő-történetet, hamar beláthatja, hogy vagy Barsi a valódi szerzője, vagy a regény írója tucatnyi szereplőt, továbbá teljes bekezdéseket és ötletsorokat vett át tőle. Ezért is került be a regény a Barsi-életműsorozatba is.
Érdekesség még, hogy A Vörös Skorpió, ez az ízig-vérig Barsi-könyv 1941-ben, Prágában cseh nyelven is megjelent. Továbbá, hogy immár 9 Barsi-mű hallgatható meg hangoskönyvként is. Ezek a következők: A nevető halál, 1933, A Déli-sark aranya, 1936, A Bolingbroke-kastély kísértete, 1940, A zöld anakonda, 1940, Az álarcos fantom, 1941, A bálványimádó, 1941, Számum, 1941, El Dorado, 1944, Vihar London felett, 1945.

Élt egyszer egy nagyon tehetséges író. Írt színdarabot és hangjátékot, ős-sci-fit és művészregényt, detektívtörténetet és kalandos könyvet, életrajzot és gyerekmesét. A világ bármely pontján nagy íróként tartanák számon, a szórakoztatás mestereként. Csakhogy magyar volt, és a viharos huszadik században élt. Így aztán szinte teljesen elfelejtették. Pedig érdemes rá emlékezni. Úgy hívták, Barsi Ödön.

Pontosabban: 1904-ben, amikor megszületett, még Rodriguez Ödön volt a neve. (1) Később Barsi Ödön lett. De ő volt E. A. Rodriguez, J. Bayard, B. Darton, E. Girdo, C. Green, C. Hamilton, P. Hawker, Roderich, E. A Rodry, A. Rodriguez, C. Rodriguez, E. Rodriguez, C. Thompson, E. Thompson, P. Thompson, M. Tompson, G. Wilcox, C. Wreen, C. Wrenn is és talán még sokan mások... A harmincas és a negyvenes évek egyik legtermékenyebb szórakoztató regényíróját tisztelhetjük benne, aki számos álnevén szokatlanul egyéni stílusban, óriási fantáziával és legfőképpen európai színvonalon ontotta a színvonalas, izgalmas történeteket a fiatalok és idősebbek kedvére.

Pályáját színészként és színházi rendezőként kezdte: 1929-30-ban végzett e két szakon a Színiakadémián, majd ösztöndíjasként a Nemzeti Színházba hívták, később pedig Kolozsvárott és Nagyváradon játszott és rendezett. 1935-ben a Magyar Rádió jubileumi hangjátékpályázatán első díjat nyert Gárdonyi Géza Isten rabjai című művének átdolgozásával. Ezután a rádióhoz került, s bár a színházzal nem szakított teljesen, elsősorban rádiós lektorként, szerkesztőként, hangjátékíróként és dramaturgként dolgozott. Forgatókönyveket is készített, például az Isten rabjaiból vagy később A kőszívű ember fiai című Jókai-regényből. 1945-től az újraindított rádió főrendezője lett, 1948-ban azonban nyugdíjazták. Ettől kezdve könyvei sem jelentek már meg. 1963-ban halt meg.

Bár dramaturgi-szerkesztői munkássága is jelentős, mégis, "ponyvaregényíróként" lehet őt nagyon megkedvelni. A harmincas-negyvenes évek a ponyva, azaz - nekem sokkal jobban tetsző szóval - a szórakoztató irodalom nagy korszaka volt, amikor a műfajt olyan szerzők képviselték, mint az elképesztően sokoldalú Rejtő Jenő, vagyis P. Howard, kissé fiatalabb pályatársa, a szintén nagyon tehetséges Nagy Károly, vagy legismertebb álnevén Charles Lorre, az Edgar Wallace-éra hasonlító elegánsan kalandos detektívregényeivel ma is bármely anglomán krimiolvasót megtévesztő Havas Zsigmond, azaz Spencer Walls, vagy a később neves történelmi regényszerzővé előlépő Erdődy János, más néven Alec Forest. A közönség elvárta a szerzőtől az angol, nyugati álnevet, a regénytől pedig a külföldi mintájú, kalandos cselekményt, hinni akarta, hogy külföldit olvas. Ám mindig voltak, akik sejtették, melyik álnév melyik magyar szerzőt rejti, s maguk a szerzők is buzgón és néha leleplezően cserélgették neveiket és álneveiket. Teljesen egyedi és sajátos "nyugati szórakoztató irodalom" bontakozott ki nálunk, aminek több sorozatban a legnagyobb részét magyar szerzők írták. A műfajban persze képviseltették magukat az ügyes és a gyenge utánzók, a zavaros kalandtörténeteket gyártó vagy mások ötleteiből új sztorit összeollózó kismesterek is, a Rodriguez név azonban mindig a minőséget és az eredetiséget jelentette, akár kis, 60-100 oldalas füzetkén, akár komoly könyvön díszelgett. E. A. Rodriguez (ez volt Barsi Ödön talán legtöbbet használt álneve) méltó társa volt a fenn felsorolt, manapság általában irodalomtörténetileg is elismert íróknak, sőt a valóban külföldi szerzőknek is. Annyira, hogy a méltán híres A Nova kalandos regényei sorozatba is bekerülhettek a könyvei, pedig itt az írók többsége garantáltan külföldi volt (191 kötetből 165-é!) Agatha Christie-től Leslie Charterisen keresztül Erle Stanley Gardnerig, s csak három magyar szerzőtől adtak ki könyvet: Rejtőtől, Lorrétől és Barsi Ödöntől. Barsi a Nova kiadó könyvei mellett publikált a Tarka Regénytárban, a Milliók könyvében, a Röptében a világ körül - Érdekes regények sorozatban és a Stádium kiadóvállalat füzeteiben is. Olyan sokféle művet írt, hogy amikor a rendszerváltás után különböző kis kiadók megkezdték műveinek újranyomását, a Garabonciás kiadó egész füzetsorozatot alapozhatott különböző álneveire... (2)

Mindenhez értett. Vannak kalandos történetei, melyek egy-egy Verne-féle expedíciós, kincskeresős kalandregény eseményeinek izgalmával bírnak. Ilyen a sarkvidéki expedíciót elmesélő A Déli-sark aranya, a lakatlan szigeten játszódó A gyilkos fák szigete vagy az olvasóját Ausztráliába elrepítő Bumeráng-kapitány. Légiósregényei is lebilincselőek. Igaz, nem a rejtői szatirikus humort, hanem inkább P. C. Wren legendás A kék csillag-trilógiájának epikus hangvételét idézi meg Számum című regénye. Ezek a rövid történetek megírásuk óta könnyű kikapcsolódást jelentenek, illetve elhozzák az olvasás izgalmát azoknak is, akik nem szívesen vállalkoznak hosszabb lélegzetű könyvek meghódítására.

Ezek mellett kitűnő detektívtörténeteket is írt. A kalandos angolszász krimit tekintette mintának, akár rövid regény (Ki a következő?, A kőkoporsó titka), akár hosszabb (A nevető halál) került ki a kezéből. Könyveiben néha egy mulatságos, abszurd ötlet indítja el a cselekményt, mint például A Bolingbroke-kastély kísértetében, amelyben a lordnak megjósolják, hogy egy év múlva oroszlán végez vele. Mekkora erre az esély Anglia kellős közepén? Beteljesül-e a jóslat? És kinek áll érdekében beteljesíteni? Máskor Edgar Wallace műveihez hasonló világot rajzol meg: talpig becsületes, vakmerő angol rendőrtiszteket (kedvenc visszatérő nyomozója a zseniális, kedves, fiatal Hughes felügyelő), titokzatos bűnszövetkezeteket, rejtőzködő szuperbűnözöket (A Vörös Skorpió, A Skorpió bandája). De a kémtörténetek írásában is verhetetlen, szeretni való szereplője a higgadt, önfeláldozó japán kém, Hakusima (A sátán bábszínháza). Bár a második világháború szörnyűségei megkérdőjelezték a nemes, becsületes német és japán kémeket felsorakoztató művek hitelét, Barsi Ödön itt sem szorul mentségekre. Amikor ugyanis felismerte a háború borzalmát, saját eszközeivel máris küzdött ellene: Vihar London felett című kalandos háborús regénye nagyrészt a német megszállás alatt íródott. Benne négy angol kém kutat Hitler titkos fegyvereinek tervezete után, szembesül a diktátorral, környezetével, és az őt körülvevő embertelenséggel, menekül a Gestapo elől... Elég borzongató elképzelni az írót, aki bízva a jövőben, megjósolta Hitler bukását, bátran írva regényét a megszállt fővárosban...

Vadnyugati történetei felsorakoztatják az összes közhelyet, amit a lelkes western-olvasó elvár: magányos hősöket, bajba jutott hölgyeket, várost elnyomó kaszinótulajdonosokat, üresfejű nehézfiúkat és hallgatag indiánokat. Amikor azonban az izgalmas, bár általában rövid történetek összeállnak, itt is valami egyedi születik. Szereti például az álarcos megmentőket, akik Zorroként vagy keresztes lovagként állnak ki városukért vagy szerelmükért, de a témát számtalan váratlan, meglepő módon variálja (A zöld anakonda, Halálfejes lovas, A csuklyás lovas, A lasszóvető, Az álarcos fantom, A Colorado-farkasa). Máskor szívesen szerepeltet titokzatos idegeneket, akik arra születtek, hogy megmentsenek egy közösséget (A Szellemek völgyében, Vadnyugati örvény), azonban eltérő sikerrel járnak. A bálványimádó című könyvében pedig érdekes dolgot művel: egy szinte vadnyugati cselekményt Mexikóba helyez, látszatra fűszerezve némi azték mágiával.

Nehéz megfogalmazni, mitől is jók ezek könyvek, hiszen kétségtelen, hogy Barsi Ödön általában ponyvát írt: szórakoztató történeteket, regénysorozatok számára, elvárt témában, terjedelemben és zsánerben. Mégis, öröm olvasni minden általa megírt kalandot: talán, mert ötletesen szerkeszt, mert nagy gyakorlattal jól követhető, arányos történetet mesél el, amelyben a szereplők a helyükön vannak. Vagy mert sajátosan eredetiek a könyvei: nem lehet őket összekeverni más szerzők történeteivel, megvannak jellegzetes fordulatai, szereplői, "védjegyei", és mindig meglepetést tud okozni az olvasónak.

Ám hiba lenne őt csak a füzetes és kalandos regények szerzőjének tekinteni. Hihetetlenül olvasmányos anekdotikus életrajzai végig lekötik az olvasó figyelmét, nagyon kellemes olvasmányélmények. A Madagaszkár királya Benyovszky Móric, Az ördög hegedűse Paganini, Az ördöglovas gróf Sándor Móric, az El Dorado Pizarro és a spanyol konkvisztádorok, kedvencem, a Játék a halállal pedig Kempelen Farkas életének eseményeit mondja el óriási mesélőkedvvel, szép magyar nyelven, fordulatosan. (Szerintem utóbbi az ideális könyv, ha valaki meg akar ismerkedni Barsi Ödönnel, s szerencsére az Anno kiadásában sokfelé kapható.) (3)

S még nem is esett szó Indiánok a Dunán című kalandos ifjúsági regényéről, amelyben néhány fiú indiánt játszva, táborozva tölt el egy nyarat a Duna kis szigetén, s megtapasztalja, hogy mennyi tanulásra és elszánásra van szükség, ha az indián regényhősök nemeslelkűségét, igazságszeretetét, türelmét és bátorságát is utánozni szeretnék. Ezen a linken végigolvashatod egy másik, nagyon ritka gyerekkönyvét, az Álomfickó meséit, amelyet fiának írt. Szintén híres regénye Az űrhajó, amelyet minden mérvadó sci-fitörténet meg szokott említeni. Barsi Ödönt őszintén érdekelte a tudomány és technika haladása, publikált a Természettudományi Közlönyben is, 1956-ban pedig alapító tagja lett a Magyar Asztronautikai Bizottságnak. Regényei azonban mindennél többet elmondanak érdeklődéséről.

Lehetne még írni az Egy lélek visszatér című különös, posztmodern, utalásokkal teli könyvéről is, amely egyszerű kriminek álcázza magát, ám valójában inkább különös, fantasztikus művészregény, amely egy történetbe hozza össze Az árnyak klubjába a világ legnagyobb detektívhőseit Poe Dupinjétől Hercule Poirot-n és Sherlock Holmeson át Arséne Lupinig, Brown atyáig és Charlie Chanig. A könyv csupa intellektuális fintor, hiszen benne Dupin Poe A holló című versét értelmezi, Holmes Poirot-t kritizálja, a társaság kikergeti Nick Cartert és Fantomast, mint ponyvaszereplőket, majd minden nagy detektív a maga módján próbálja megmagyarázni a regényt kezdő gyilkosságot. A végkifejlet több, mint meglepő, a regény pedig olyan jó, izgalmas és jelentős, hogy elképzelni sem tudom, hogy nem figyelt még rá fel rá senki a krimiirodalommal foglalkozó irodalomtörténészek közül...

Ilyen tehát Barsi Ödön: sokoldalú, tehetséges, s jószerével felfedezetlen a mai olvasó számára. Remélem, sikerült felkeltenem az érdeklődésedet, s ha legközelebb egy antikvárium polcán vagy egy könyvespulton E. A Rodriguez vagy Barsi Ödön nevével találkozol egy címlapon, belelapozol a könyvbe. Hátha megtetszik. S akkor máris többen leszünk, akik tudjuk, hogy Barsi Ödön nagy író volt, a szórakoztatás mestere.

(1) Testvérét, a híres filmrendező Andrét/Endrét (1899-1975) ma is ezen a vezetéknéven emlegeti a mozitörténet. Olyan művek fűződnek a nevéhez, mint A karthausi/Néma kolostor, a Machita című kémfilm Karády Katalin főszereplésével, vagy a sokat vitatott Bors István.
(2) Az általam ismert 13 Garabonciás kiskönyv közül 11-et Barsi Ödön írt, nyolc néven...
(3) Az eddig említett művek mind hozzáférhetőek új kiadásban (1989-től napjainkig) antikváriumokban vagy könyvesboltokban.

Megjegyzés1: A bejegyzés megírása óta rengeteg Barsi-művet adott ki a Fapadoskönyv kiadó: ezek mind szerepelnek a műlistámon. Így ma már sokkal könnyebb Barsi Ödön-regényhez jutni.
Megjegyzés2: Ha a bejegyzésbe valamilyen hiba csúszott, elnézést kérek érte Barsi Ödön rokonaitól: írásom rajongásból született a rendelkezésemre álló adatok alapján. Minden helyreigazítást örömmel fogadok.

Itt találod meg Barsi Ödön műveinek (szándékom szerint) teljes jegyzékét a Raktárban.

További linkek:
Rejtő Jenő, P. Howard, Gibson Lavery és a többiek
Louis Lucien Rogger - Egy eltűnt író nyomában