2020. február 16., vasárnap
A tavalyi évben számos remek kötet megjelent a magyar történelem kevésbé ismert időszakairól. Íme közülük öt nagyon érdekes.
Hahner Péter: Magyarország szerencséje
Animus, 2019
A 2019-es év legjobb három non fiction könyve közül számomra ez volt a 2.
Mi, magyarok sajnos nagyon szeretjük úgy tekinteni a történelmünket, mint gyászpillanatok összességét. Minket megszálltak, cserben hagytak, elárultak, végül legyőzött a túlerő, mi majdnem mindent elveszítettünk... Ebben sok igazság van, ám elképesztően üdítő és izgalmas volt egy olyan könyvet olvasni, amelyben Magyarország szerencsés: pedig a történész szerző egyáltalán nem igazít vagy szépít a valóság tényein, csak épp összerendezi őket.
A könyv 1664 és 1711 közötti eseményeket mutat be, vagyis még csak nem is valamilyen közismerten boldog békeidőnek tartott időszakot. Zrínyi Miklós vadászbalesetnek köszönhető, tragikus halálával indít, s a szatmári békével zár, vagyis a törökök megszállta, még mindig három részre szakadt Magyarországtól jutunk el a Rákóczi-szabadságharc leveréséig. Bárhogyan igyekszik is az iskolai oktatás, hogy a majtényi zászlóletétel, az 1711-es béke élhető kompromisszumait tanítsa, immár legalább másfél évtizede, Károlyi Sándor még mindig sokak számára Rákóczi elárulója. Mint ahogy maga II. Rákóczi Ferenc sem más, mint fénylő páncélú, félelem és gáncs nélküli lovag, mostohaapja, a gyakran tévedő Thököly Imre szinte szentként tisztelt, nagy kuruc vezér, a Habsburgok mind gyarmatosítók, aki pedig nincs velünk, az labanc... Hahner Péter ebben a könyvében is megcsontosodott tévhitek, közhelyek és vélekedések ellen érvel, szellemesen, tudományosan és ötletesen, ám ezúttal még különösen szórakoztatóan is. Magyarország szerencséjéhez ugyanis gondolatmenete szerint a legkülönfélébb emberek járulnak hozzá, sokszor tudtukon, akaratukon kívül.
Például rossz-e az, ha egy özvegy és rangos francia grófné - vélhetőleg minden alap nélkül - belekeveredik a XIV. Lajos-kori Franciaország méregafférjába? Nos, az emigrálni kényszerülő Soissons grófnénak bizonyára tragikus: s nem túl jó fiának sem, akit ezért az udvar nem fogad szolgálatába, s húszéves korában úgy néz ki, vándor szerencselovag lesz belőle. Mi azonban Savoyai Jenőként ismerjük, a korszak egyik legbátrabb és biztosan legjobb hadvezéreként, aki végigharcolta a törökellenes felszabadító háborúkat, megbecsülést szerezve magának és szabadságot Magyarországnak. Mindez nem történt volna meg, ha XIV. Lajos nem az anyát látja a fiúban... Mint ahogy sok minden egészen máshogy alakul, ha I. Lipót császár nem olyan őszintén vallásos, ha az angol trónon nem III. Vilmos ül, egy holland, ha a lengyel király nem hajkurássza a török nagyvezír papagáját, vagy ha a Samuel Oppenheimer nem viseli olyan alázatos türelemmel és káprázatos gazdasági zsenialitással az udvari zsidó olykor veszélyes, olykor megvetett szerepét.
Pompás portrék sorozatában tárul fel a 17-18. század fordulójának történelme: emellett külön, akár irodalmi megbecsülést is érdemelne a könyvet bevezető képzeletjáték, egy korhű, időutazásos beszélgetés a nemsokára utolsó vadászatára induló Zrínyi Miklóssal...
B. Szabó János: Erdély tragédiája 1657-1662
Corvina, 2019
A 2019-es év legjobb három non fiction könyve közül számomra ez volt a 3.
B. Szabó János különféle könyveiről már többször is írtam a blogon: mindegyiket nagyon szeretem és rendszeresen újraolvasom (A mohácsi csata, A mohácsi vész, A tatárjárás, Háborúban Bizánccal).
Új kötetében azonban olyan témát választott, amiről egyébként is elképesztően keveset lehet olvasni: II. Rákóczi György talán nem is annyira vitatott, inkább a közvélekedés által egyértelműen elhibázottnak, kudarcosnak és tragikusnak tartott uralkodását, erdélyi fejedelemségét, kísérletét a lengyel trón megszerzésére, s, ami mindennek a következménye lett, Erdély összeomlását.
Amit nem vártam volna: hogy ez a rendkívül sűrű anyag ennyire érdekes és olvasmányos lesz, ennyire átformálja majd a korszakról alkotott vélekedésem, végül, ennyire új fényben láttatja majd az utolsó igazi Rákóczi-fejedelmet, I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna fiát, II. Rákóczi Ferenc nagyapját. Lehetséges-e, hogy valaki minden csatáját megnyeri, hadjárata mégis katasztrofális vereséggel zárul? Lehetséges-e, hogy egy fejedelem és egy ellenfejedelem is ugyanúgy jót akarjon, s közben közösen hajtsák polgárháborúba az országukat? Mit akartak 1648-1662 között a törökök, a Habsburgok, a franciák, a svédek?
A számomra hihetetlenül izgalmas történelmi utazás ideális szakkönyv: a laikus érdeklődő is megérti, de talán a tudomány nagyjai számára is adhat új szempontokat. (Mindössze annyit sajnálok, hogy a sok rövid alfejezet nehezen kereshető, mert kimaradt a tartalomjegyzékből.) A legjobban mégis a két ajánlás közül az első ragadott meg: "Gőz Sándor tanár úrnak, aki a középiskolában elvezetett ehhez a témához." (A második R. Várkonyi Ágnesnek szól.)
Tóth Endre: A magyar Szent Korona és a koronázási jelvények
Országgyűlés Hivatala, 2018
Hosszú éveket kellett rá várni, de megjelent: a nagybetűs monográfia a magyar Szent Korona történetéről. Tóth Endre még tanított engem, amikor már tervezte ennek a könyvnek a megírását: nem véletlenül örültem rettenetesen, amikor végre kiadták.
A végeredmény minden szempontból tökéletes: egy hatalmas, remek minőségű színes részletfotókkal teli album, amelyből szó szerint mindent meg lehet tudni a koronázási jelvények keletkezéséről, eredetéről, méreteiről, kutatás-történetéről stb. Számos olyan tárgy, forrás, kézirat fotója is látható, amely segít a számunkra kivételes és egyedi tárgyak rokonításában vagy megfigyelésében (más koronák, a jelvények régi ábrázolásai stb.). Külön üdvözlendő, hogy a terjedelem miatt jut idő minden alkalommal Deér József a témával kapcsolatban alapvető, de számos téves feltételezésből is kiinduló könyvének bírálatára, pontosítására, cáfolatára, amely a közelmúltban nagy hatással volt az alternatív elméletek megalkotóira. Ha van negatívuma a kötetnek, az épp a pozitívuma is. A nagyalakú, elképesztően súlyos (mintegy két kilós), rendkívül drága (10000 Ft) albumot megszerezni és forgatni is nehéz, a pompás minőségű képek pedig olykor messze csúsznak benne a rájuk vonatkozó szövegrészektől. Azt pedig, hogy akkor az egyes tárgyakkal kapcsolatban mi a legvalószínűbb, végső információ, sokszor csak az egész vonatkozó tanulmány elolvasásával lehet megállapítani, kézikönyvként használva a kötetet, benne csak keresgélve szinte megtalálhatatlan. Talán tartalmazhatott volna néhány áttekintő táblázatot a könyv a végkövetkeztetésekről, amilyenek a szerző korábbi munkáiban is voltak.
Ettől függetlenül a csodaszép, minden oldalával elvarázsoló monográfiát mindenkinek csak ajánlani tudom, akit érdekel a korona és története.
Tabajdi Gábor: Bomlasztás - Kádár János és a III/III.
Jaffa, 2019
A szerzőtől számos könyvet olvastam és vettem már. Azt hiszem, legjobban a Kiegyezés Kádárral - "Szövetségi politika", 1956-1963 címűt és A III/III. krónikáját szeretem, amelyeknek ez a kötet egyfajta folytatását képezi, mivel konkrét esettanulmányok és általános jellegzetességek bemutatásával azt igyekszik érthetővé tenni, hogyan lett a kádári hatalomgyakorlás meghatározó eszköze a belső elhárítás. S bár olykor az is meglepő, milyen józan döntéseket hoz Kádár János egyes ügyek esetében, összességében egy rendkívül manipulatív és fenyegető hatalom bontakozik ki a legvidámabb barakkbeli élet hátterében, amely erősen kézivezérelt, s épp ez teszi olyan kiszámíthatatlanná és veszélyessé.
Veszprémy László Bernát: Gyilkos irodák - A magyar közigazgatás, a német megszállás és a magyar holokauszt
Jaffa, 2019
A könyv nagyon érdekes, átfogó és vitákat gerjesztő áttekintése a magyar közigazgatás a deportálásokkal kapcsolatos felelősségének. Viszont egyszerűen képtelen vagyok írni róla. Főképpen, mert elképesztő látni, hogy az interneten az elmúlt néhány hónapban leginkább csak a következő eszmecserék gerjesztésére volt alkalmas: 1. szerintem a holokauszt nem történt meg 2. a deportálás normális dolog háború esetén, csak azok a bűnösök, akik konkrétan meggyilkolták az elhurcoltakat, vagyis a németek 3. miért nem menekültek el inkább a zsidók? 4. nem kedvelem a szerzőt, mert a Szombat Online-ra írt, most pedig a Neokohnra ír... Ilyenkor szeretnék egy felnőtt országban élni.
Link
Öt európai regény a Typotextől 1.
Animus, 2019
A 2019-es év legjobb három non fiction könyve közül számomra ez volt a 2.
Mi, magyarok sajnos nagyon szeretjük úgy tekinteni a történelmünket, mint gyászpillanatok összességét. Minket megszálltak, cserben hagytak, elárultak, végül legyőzött a túlerő, mi majdnem mindent elveszítettünk... Ebben sok igazság van, ám elképesztően üdítő és izgalmas volt egy olyan könyvet olvasni, amelyben Magyarország szerencsés: pedig a történész szerző egyáltalán nem igazít vagy szépít a valóság tényein, csak épp összerendezi őket.
A könyv 1664 és 1711 közötti eseményeket mutat be, vagyis még csak nem is valamilyen közismerten boldog békeidőnek tartott időszakot. Zrínyi Miklós vadászbalesetnek köszönhető, tragikus halálával indít, s a szatmári békével zár, vagyis a törökök megszállta, még mindig három részre szakadt Magyarországtól jutunk el a Rákóczi-szabadságharc leveréséig. Bárhogyan igyekszik is az iskolai oktatás, hogy a majtényi zászlóletétel, az 1711-es béke élhető kompromisszumait tanítsa, immár legalább másfél évtizede, Károlyi Sándor még mindig sokak számára Rákóczi elárulója. Mint ahogy maga II. Rákóczi Ferenc sem más, mint fénylő páncélú, félelem és gáncs nélküli lovag, mostohaapja, a gyakran tévedő Thököly Imre szinte szentként tisztelt, nagy kuruc vezér, a Habsburgok mind gyarmatosítók, aki pedig nincs velünk, az labanc... Hahner Péter ebben a könyvében is megcsontosodott tévhitek, közhelyek és vélekedések ellen érvel, szellemesen, tudományosan és ötletesen, ám ezúttal még különösen szórakoztatóan is. Magyarország szerencséjéhez ugyanis gondolatmenete szerint a legkülönfélébb emberek járulnak hozzá, sokszor tudtukon, akaratukon kívül.
Például rossz-e az, ha egy özvegy és rangos francia grófné - vélhetőleg minden alap nélkül - belekeveredik a XIV. Lajos-kori Franciaország méregafférjába? Nos, az emigrálni kényszerülő Soissons grófnénak bizonyára tragikus: s nem túl jó fiának sem, akit ezért az udvar nem fogad szolgálatába, s húszéves korában úgy néz ki, vándor szerencselovag lesz belőle. Mi azonban Savoyai Jenőként ismerjük, a korszak egyik legbátrabb és biztosan legjobb hadvezéreként, aki végigharcolta a törökellenes felszabadító háborúkat, megbecsülést szerezve magának és szabadságot Magyarországnak. Mindez nem történt volna meg, ha XIV. Lajos nem az anyát látja a fiúban... Mint ahogy sok minden egészen máshogy alakul, ha I. Lipót császár nem olyan őszintén vallásos, ha az angol trónon nem III. Vilmos ül, egy holland, ha a lengyel király nem hajkurássza a török nagyvezír papagáját, vagy ha a Samuel Oppenheimer nem viseli olyan alázatos türelemmel és káprázatos gazdasági zsenialitással az udvari zsidó olykor veszélyes, olykor megvetett szerepét.
Pompás portrék sorozatában tárul fel a 17-18. század fordulójának történelme: emellett külön, akár irodalmi megbecsülést is érdemelne a könyvet bevezető képzeletjáték, egy korhű, időutazásos beszélgetés a nemsokára utolsó vadászatára induló Zrínyi Miklóssal...
Corvina, 2019
A 2019-es év legjobb három non fiction könyve közül számomra ez volt a 3.
B. Szabó János különféle könyveiről már többször is írtam a blogon: mindegyiket nagyon szeretem és rendszeresen újraolvasom (A mohácsi csata, A mohácsi vész, A tatárjárás, Háborúban Bizánccal).
Új kötetében azonban olyan témát választott, amiről egyébként is elképesztően keveset lehet olvasni: II. Rákóczi György talán nem is annyira vitatott, inkább a közvélekedés által egyértelműen elhibázottnak, kudarcosnak és tragikusnak tartott uralkodását, erdélyi fejedelemségét, kísérletét a lengyel trón megszerzésére, s, ami mindennek a következménye lett, Erdély összeomlását.
Amit nem vártam volna: hogy ez a rendkívül sűrű anyag ennyire érdekes és olvasmányos lesz, ennyire átformálja majd a korszakról alkotott vélekedésem, végül, ennyire új fényben láttatja majd az utolsó igazi Rákóczi-fejedelmet, I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna fiát, II. Rákóczi Ferenc nagyapját. Lehetséges-e, hogy valaki minden csatáját megnyeri, hadjárata mégis katasztrofális vereséggel zárul? Lehetséges-e, hogy egy fejedelem és egy ellenfejedelem is ugyanúgy jót akarjon, s közben közösen hajtsák polgárháborúba az országukat? Mit akartak 1648-1662 között a törökök, a Habsburgok, a franciák, a svédek?
A számomra hihetetlenül izgalmas történelmi utazás ideális szakkönyv: a laikus érdeklődő is megérti, de talán a tudomány nagyjai számára is adhat új szempontokat. (Mindössze annyit sajnálok, hogy a sok rövid alfejezet nehezen kereshető, mert kimaradt a tartalomjegyzékből.) A legjobban mégis a két ajánlás közül az első ragadott meg: "Gőz Sándor tanár úrnak, aki a középiskolában elvezetett ehhez a témához." (A második R. Várkonyi Ágnesnek szól.)
Országgyűlés Hivatala, 2018
Hosszú éveket kellett rá várni, de megjelent: a nagybetűs monográfia a magyar Szent Korona történetéről. Tóth Endre még tanított engem, amikor már tervezte ennek a könyvnek a megírását: nem véletlenül örültem rettenetesen, amikor végre kiadták.
A végeredmény minden szempontból tökéletes: egy hatalmas, remek minőségű színes részletfotókkal teli album, amelyből szó szerint mindent meg lehet tudni a koronázási jelvények keletkezéséről, eredetéről, méreteiről, kutatás-történetéről stb. Számos olyan tárgy, forrás, kézirat fotója is látható, amely segít a számunkra kivételes és egyedi tárgyak rokonításában vagy megfigyelésében (más koronák, a jelvények régi ábrázolásai stb.). Külön üdvözlendő, hogy a terjedelem miatt jut idő minden alkalommal Deér József a témával kapcsolatban alapvető, de számos téves feltételezésből is kiinduló könyvének bírálatára, pontosítására, cáfolatára, amely a közelmúltban nagy hatással volt az alternatív elméletek megalkotóira. Ha van negatívuma a kötetnek, az épp a pozitívuma is. A nagyalakú, elképesztően súlyos (mintegy két kilós), rendkívül drága (10000 Ft) albumot megszerezni és forgatni is nehéz, a pompás minőségű képek pedig olykor messze csúsznak benne a rájuk vonatkozó szövegrészektől. Azt pedig, hogy akkor az egyes tárgyakkal kapcsolatban mi a legvalószínűbb, végső információ, sokszor csak az egész vonatkozó tanulmány elolvasásával lehet megállapítani, kézikönyvként használva a kötetet, benne csak keresgélve szinte megtalálhatatlan. Talán tartalmazhatott volna néhány áttekintő táblázatot a könyv a végkövetkeztetésekről, amilyenek a szerző korábbi munkáiban is voltak.
Ettől függetlenül a csodaszép, minden oldalával elvarázsoló monográfiát mindenkinek csak ajánlani tudom, akit érdekel a korona és története.
Jaffa, 2019
A szerzőtől számos könyvet olvastam és vettem már. Azt hiszem, legjobban a Kiegyezés Kádárral - "Szövetségi politika", 1956-1963 címűt és A III/III. krónikáját szeretem, amelyeknek ez a kötet egyfajta folytatását képezi, mivel konkrét esettanulmányok és általános jellegzetességek bemutatásával azt igyekszik érthetővé tenni, hogyan lett a kádári hatalomgyakorlás meghatározó eszköze a belső elhárítás. S bár olykor az is meglepő, milyen józan döntéseket hoz Kádár János egyes ügyek esetében, összességében egy rendkívül manipulatív és fenyegető hatalom bontakozik ki a legvidámabb barakkbeli élet hátterében, amely erősen kézivezérelt, s épp ez teszi olyan kiszámíthatatlanná és veszélyessé.
Jaffa, 2019
A könyv nagyon érdekes, átfogó és vitákat gerjesztő áttekintése a magyar közigazgatás a deportálásokkal kapcsolatos felelősségének. Viszont egyszerűen képtelen vagyok írni róla. Főképpen, mert elképesztő látni, hogy az interneten az elmúlt néhány hónapban leginkább csak a következő eszmecserék gerjesztésére volt alkalmas: 1. szerintem a holokauszt nem történt meg 2. a deportálás normális dolog háború esetén, csak azok a bűnösök, akik konkrétan meggyilkolták az elhurcoltakat, vagyis a németek 3. miért nem menekültek el inkább a zsidók? 4. nem kedvelem a szerzőt, mert a Szombat Online-ra írt, most pedig a Neokohnra ír... Ilyenkor szeretnék egy felnőtt országban élni.
Link
Öt európai regény a Typotextől 1.
