Loknik, puffnik, csipkék, tollak - Rizsporos hétköznapok
Vannak dolgok, amikről nem érdemes írni, mert látni kell őket. Ezek közé tartozik Budai Lotti képes divattörténeti albuma, a Rizsporos hétköznapok is. A tavalyi év egyik leginkább várt kiadványa a Női divat- és hálószobatitkok a 18-19. századból címet viseli, s több mint 140 szemet gyönyörködtető oldalával a női elit öltözködését mutatja be a 18. századtól az art décóig.

Mindenkinek érdemes azonnal beszereznie:
- aki még nem tette.
- akit érdekelnek a ruhák,
- vagy a kiegészítők.
- akit lenyűgöz a história.
- aki szereti a történelmi filmeket.
- aki rajong a portréfestészetért.
- aki inspiráló ajándékot keres.
- aki szereti a szép könyveket,
- amelyeknek még az oldalpárjai is össze vannak hangolva színben és hangulatban.


Az albumban az okos szövegek mellett csodálatos festményreprodukciókat, plakátokat, fényképeket, magyarázó ábrákat, s legfőképpen káprázatos, eredeti kosztümök fotóit találhatjuk. Olyasmikre derül fény, mint hogy mi a krinolin, a cul de Paris vagy a  robe à la polonaise. Megtudhatjuk, mióta hordunk bugyit, babacipőt vagy retikült, hogy tényleg halált okozott-e a fűző, s hogy mennyire hitelesek kedvenc filmjeink kosztümjei.

Miközben mindenkinek ajánlom a könyvet, íme néhány filmkép kedvenc mozijaimból, s hogy mit láttam meg rajtuk, miután elolvastam a Rizsporos hétköznapokat.

A könyvben sok szó esik Jane Austen korának divatjáról. A Büszkeség és balítéletben (1995) Jennifer Ehle világos színű, mintás empire-ruháját az arcot részben takaró kalap, s a hidegre való tekintettel bőrkesztyű és rövid Spencer kabát egészíti ki. (Meg Colin Firth...)

Az első képen Kirsten Dunst játssza Marie Antoinette-et (2006), a másodikon Jane Seymour Lady Blakeney-t a Vörös Pimpernelben (A skarlát virág, 1982). A káprázatosan szőtt és kézzel hímzett virágmintájú rokokó udvari ruha és a rizsporos hajzat átadja helyét az egyszerűségre törekvő hófehér kerek ruhának és a természetes színű, bodorított, kócossá fésült hajkölteményeknek.

Romy Schneider a Sissi-filmekben (1955-57) káprázatos toaletteket visel, amelyeket a valóságban vélhetőleg ketreckrinolin tartott alulról, s amelyek - némiképpen korhűtlenül - gyakorlatilag mind estélyi kivágással rendelkeznek. 1894 már egy egészen más világ: Eva Green aranysárga csipkekölteménye az Arsène Lupinben (2004) már a turnűrt is nélkülözi, lágyan omlik lefelé.

 Ha pedig art décó, akkor nem lehet nem megemlíteni a bubifizurás Miss Phryne Fishert (Essie Davis), az ízig-vérig modern nőt, aki Ausztráliában nyomoz a bűnesetek után a viharos húszas években, oldalán a türelmes és vonzó John Robinson felügyelővel (Nathan Page). Ráadásul minden esetnél legalább három polgárpukkasztó és zseniális öltözetben mutatkozik, amelyek hol japánosak, hol geometrikusak, hol vadak, hol fiúsak, hol rövidek, hol hosszúak, de mindig ízig-vérig art décók...

A Miss Fisher rejtélyes eseteiből (2012-15) muszáj még ideilleszteni néhány képet...
0 Responses