2016. április 11., hétfő
A legkiválóbb magyar történészek által írt kötetek csupa olyan téma nyomába erednek, amelyek folyamatosan foglalkoztatják a közvéleményt, ám nehezen hozzáférhetőek róluk a népszerűen megfogalmazott, de szakszerű, hiteles és modern ismeretek. A Ki bombázta Kassát? kérdésre például szinte minden, a korral foglalkozó történész igyekszik választ, vagy válaszokat adni nagy összefoglalásaiban vagy szaktanulmányaiban, de a témának még nem volt külön ismeretterjesztő feldolgozása. A székesfehérvári királysírokról hihetetlenül sok új adat és eredmény vált hozzáférhetővé az elmúlt évtizedekben, az érdeklődők többsége mégsem jutott túl Hankó Ildikónak (Kiszely István feleségének) 1987-es kötetén. Báthory Erzsébet bűnperéről rengeteg teljességgel pontatlan és hiányos népszerű cikk hányódik a neten, de a legfrissebb szakmai eredmények két drága és vaskos szakkönyvben vannak "elrejtve", melyek eladási számai nyilvánvalóan eltörpülnek a vonatkozó Nemere-munka mellett... B. Szabó János ugyan egy okos kiskönyvet (Corvina-Tudástár) és egy hatalmas, szerkesztett kötetet (Osiris) is publikált a mohácsi csatával kapcsolatos legfrissebb eredményekről, Nemeskürty István immár épp félévszázados, igaz, akkor vitaindító kötete azonban makacsul tartja magát, mint állítólagos utolsó szó. És még folytathatnám...
Épp ezért örülök, hogy létezik az új sorozat, s hogy olvashatom a köteteit. Új posztszériámban azokról a könyvekről (is) írok, amelyeket A magyar történelem rejtélyeinek egyes darabjai az eszembe juttattak.
Tóth Endre: A Szent Korona
A magyar történelem rejtélyei, Kossuth, 2016
A sorozat legelső darabja méltán lett A Szent Korona. Talán nincs is olyan magyar, akit ne érdekelne államunk mintegy ezeréves jelképe. A Szent Korona páratlanul szép kincs, s a magyar nemzet, a magyar királyság és a magyar történelem szimbóluma.
A Szent Korona viharos történetének és szakrális tiszteletének köszönhetően azonban nagyon sokáig szinte alig lehetett valamit tudni magának a tárgynak keletkezéséről, készítéséről és koráról. Ahogyan a korona kutatója, az album szerzője, Tóth Endre izgalmasan bemutatja, a korona iránti modern, tudományos érdeklődés legkorábban is a 18. század terméke, s - bár ezt ma már nehéz elhinni - a műtárgy első igazi, szakszerű művészettörténeti vizsgálatára csak Amerikából való, 1978-as hazakerülése után keríthettek sort a magyar tudósok. (Korábban, a milléneum, illetve az 1938-as Szent István-év idején is csak jól megnézhették a tanulmányozó szakemberek a koronát, de megérinteniük még akkor sem volt szabad...) Így a Szent Korona kutatóinak nagy része általában fényképek, fotók és újabb fényképek stíluskritikai és más vizsgálatára hagyatkozva fogalmazta meg állításait a Szent Korona keletkezéséről.
Épp ezért volt felszabadító, amikor 1978 után megkezdődhetett a tanulmányozás új korszaka, immár a valóságos korona kézzelfogható tényeinek értékelésével. Ekkoriban Lovag Zsuzsa és Kovács Éva művészettörténészek váltak a korona és a koronázási ékszerek szakértőivé, s az első népszerű albumban is az ő szövegük kísérte Szelényi Károly páratlanul szép részletfelvételeit, amelyekről végre alaposan megismerhettük a Szent Koronát. Tóth Endre először 1996-ban tárta a laikus érdeklődők elé saját eredményeit a témával kapcsolatban, azóta pedig további két hatalmas albumot, s számos tanulmányt szentelt koronánknak. Így valóban nincs más, aki ilyen remekül megírhatta volna A Szent Korona című kötetet, mint éppen ő. Szükséges volt véleményem szerint ez az összefoglaló azért is, mert a nyolcvanas évekre egy akkor még szép vonalú, pontos ötvösrajzairól ismert érdeklődő, Csomor Lajos is megvizsgálta a koronát: ám az ő kutatásai nyomán egy olyan, nem szakmai, sokkal inkább sajátos teológiai úton indult el a kutatás, amely mára a korona tanulmányozásának elképzelhetetlenül szakszerűtlen vadhajtásaihoz vezetett.
Tóth Endre könyve azonban segít rendet tenni az információk, adatok, tények, bizonyítékok és cáfolatok tengerében. Bemutatja a Szent Koronát, amely két különböző minőségű aranyból és különböző technikával készült, különböző nyelvű feliratokkal ellátott részből áll, a latinból (felső keresztpántok) és a görögből (kerek, nyitott fejpánt). Elbeszéli, hogyan érkezett meg egy korona Szent Istvánhoz államalapításunk idején, II. Szilveszter pápa udvarából, III. Ottó császár beleegyezésével, hogy egy olyan ország királyának fejére kerülhessen, amelyik egyházi és politikai szempontból is teljesen önálló - de azt is leszögezi, hogy Szent Koronánk nem azonos ezzel a diadémával.
Ezzel szemben a felső rész, amely önmagában nem korona volt, két kereszt alakban egymáshoz illesztett pánt, amelynek alsó végeit szegecsek rögzítik belülről a görög koronához. A pántok négy szárán nyolc apostol látható, a pántok végéről azonban nem vágtak le semmit sem felülről, sem alulról, mivel azok mindkét oldalon azonosan lezárulnak. A pántok valójában kifejezetten ahhoz készülhettek, hogy beboltozzák velük a bizánci kördiadémot, így létrehozva egy zárt, vagyis férfi és király fejére való uralkodói koronát. Ez valószínűleg III. Béla uralkodása idején történhetett (1172-1196). A pánton felhasznált zománcképek (a nyolc apostol és a pántok záródásán a trónoló Krisztus) azonban régebbiek, a 11. század közepe előtt, Itáliában készülhettek (vélhetőleg eredetileg 12 apostollal): ezeket nagy gonddal illesztették a nekik kialakított keretekbe. Az egyetlen ok pedig, amiért ezeket a képecskéket így megbecsülhették (s amely készítési idejükkel is egybecseng), hogy eredetileg valami olyan tárgyon voltak megtalálhatók, amely Szent Istváné, az eddigre már szentté avatott első királyé lehetett. Így készült el a Szent Korona a 12. század végén, hogy pótolja István eredeti, közben elveszett koronáját: egy régi, de nem István-féle koronából és annak kiegészítéséből, amely Istvánhoz köthető képecskéivel átvihette az új tárgyra a régi szakralitást. Nem csoda, hogy 1256-ban már sacra szóval illetik, az Anjouk pedig már Szent István eredeti koronájaként kezelik a napjainkban is megcsodálható, különleges ékszert.
Szó esik a koronázási ékszerekről is: az 1031-ben István és Gizella által Székesfehérvár főtemplomának adományozott miseruháról, amelyet (kissé átalakítva) mi már (és a 12. század óta mindenki) István koronázópalástjaként ismerhetünk; a koronázási jogarról, amely aranyba foglalt kristálygömbjéről híres, s István uralkodása idejéből származhat (talán II. Henrik, a kristálygyűjtő bajor após ajándékaként); az országalmáról, amely valószínűleg a 14. század elején készült; s a koronázási kardról, amely 15. századi, észak-itáliai munka, ráadásul használt (!), s a jelvényegyüttes legfiatalabb darabja (amely valószínűleg a mai bécsi Nagy Károly / Attila-kard helyébe lépett, amely Szent Istváné lehetett, s a 11. században került ki az országból).
Továbbá részletes leírást olvashatunk a korona viharos históriájáról, elrablásairól, elásásairól, utazásairól, őrzési helyeiről, s a királykoronázások és a koronaőri tisztség történetéről. Mindezt hatvan gyönyörű, hatalmas, színes illusztráció, rajz, fénykép, metszet, festmény kíséri, amely szemkápráztatóan széppé teszi az okos kötetet.
Mindenkinek csak ajánlani tudom tehát A magyar történelem rejtélyei sorozat első kötetét. Akit pedig érdekel a téma, annak ajánlom figyelmébe az alábbi könyveket:
Tóth Endre: A magyar Szent Korona - Királyok és koronázások, Kossuth, 1999, 2000 (második, átdolgozott kiadás)
Tóth Endre: A magyar koronázási jelvények, Magyar Nemzeti Múzeum, 1996 (első kiadás)
Tóth Endre jelen könyve ebből a három albumból nőtte ki magát. Míg az első változat csak a Nemzeti Múzeum megújult kiállításkísérője volt, a második és a harmadik kiadás már önálló útra kelt, nagy példányszámban terjesztett látványalbumként került a könyvesboltokba, szintén a Kossuth Kiadónak köszönhetően. Bár vannak megegyező szövegrészeik, a legújabb, 2015-ös kiadást mindenképpen ajánlom azoknak, akiknek A Szent Korona felkeltette a figyelmét, hiszen bővebb adatolással, sok apró részlet és bizonyítás kifejtésével, több mint százhúsz fényképpel, rajzzal, ábrával és részletfotóval egészíthetik ki azt, amit A Szent Koronában már elolvastak. Ráadásul egy, az összes királykoronázást felsoroló lista és hihetetlenül bőséges bibliográfia is segíti a tájékozódást és a továbbolvasást. A könyvben szerepelnek olyan tárgyak is, amelyek bizonyos időszakokban a koronázási tárgyak közé tartoztak, de ma már nem tekintjük őket a klenódiumok közé illőnek (koronázási eskükereszt, királyi csókkereszt, koronázási miseruha és koronázási püspöksüveg). Én a második kiadást is lelkesen őrzöm: kissé eltérő ugyanis a képanyaga, s a korona összes őrzési helyéről is szerepel benne táblázat. Sajnálom, hogy ez utóbbi a legújabb, jelentősen bővült szövegű kiadásból, amely egyébként minden igényt kielégít, valamiért kimaradt. Érdekes viszont, hogy a latin korona képeivel kapcsolatban még a legújabb album is kevésbé nyíltan fogalmaz, mint A Szent Korona: talán ez is mutatja, hogy a kutatás közben is egyre folyik. Bár a magam részéről boldogabb voltam, amíg a Szent Korona nem a Parlamentet, hanem a Nemzeti Múzeumot díszítette, s jóval könnyebben felkereshető volt, nagyon szeretem és büszke vagyok eme majdnem ezeréves tárgyunkra, Európa legrégebben folyamatosan használt koronázási fejékére: épp ezért nagyra becsülöm Tóth Endre kötetét.
Kovács Éva - Lovag Zsuzsa: A magyar koronázási jelvények, Magyar Nemzeti Múzeum, 1980
Lovag Zsuzsa: A magyar koronázási jelvények, Magyar Nemzeti Múzeum, 1978
Ahogyan már esett róla szó, a korona és a jelvények tanulmányozását 1978-ban Lovag Zsuzsa kapta feladatul: ő, a középkori ötvösművészet szakértője lehetett az, aki kézbe fogja az ereklyét a vizsgálatokhoz. Személyének ezt a történelmi jelentőségét sosem fogják elfelejteni az egymást követő történészgenerációk. Az 1978-as kis füzetet akkor kellett összeállítania, amikor a magyar állam váratlanul meglepte vele: hazakerül a korona, Kovács Éva épp Amerikában van, hogy azonosítsa a tárgyat Fort Knoxban - Lovag Zsuzsának pedig összefoglalót kell írnia a létrejövendő kiállításhoz. A kis aranyszín füzetkének ez a várakozás, ez a háttértörténet adja meg ma is a varázsát. 1980-ra a két művészet-történésznő elkészítette az első olyan albumot a koronáról, amely a legújabb vizsgálatok alapján foglalta össze a történetét. Ez hasonló Tóth Endre albumjaihoz, s szintén Szelényi Károly fotói díszítik. A szerzők néhány következtetése eltér a fentebb ismertetettől: ők a görög koronarészt Géza saját diadémjának, a latin koronarészt pánttal együtt 11. századi tárgynak, a filigrándíszítéseket egy magyarországi műhely munkáinak tartották. Felmerült, hogy a keresztpánt egy görögkeleti aszteriksz lett volna, a korona keresztjét pedig korábbinak feltételezték. A jogart a 12. századra datálták. Ettől függetlenül úgy vélem, ezeket a könyveket is élmény lapozgatni, s sok részletükben ma is helytállóak és élvezetesek. Akit pedig Lovag Zsuzsa kutatói személyisége is érdekel, élvezni fogja vele ezt az interjút, amelyben a koronáról is beszélt. A középen látható, 1980-as albumról az ekultura.hu-ra is írtam egy ajánlót, amely itt olvasható.
Benda Kálmán - Fügedi Erik: A magyar korona regénye, Magvető, 1979, 1984
Bertényi Iván: A magyar korona története, Népszerű történelem, Kossuth, 1986, 1980, 1978
Végül ott a kérdés, milyen összefoglalót olvashatna el az, aki nem az alternatív koronakutatás bibliáit szeretné forgatni, de többre vágyik egy képes albumnál. Ilyen könyvet már nehéz ajánlani, mivel nem létezik. Deér József nagyszabású történeti összefoglalója alapvető: ám a nagy tudós sosem látta a koronát, emigrációban halt meg, még a korona 1978-as hazatérése előtt. Így az ő (2005-ben az Attraktornál végre magyarul is megjelent) könyvéhez egy csomó magyarázó jegyzet kellene. Eisler János művészettörténész új könyve Tóth Endrével szinte semmiben sem ért egyet, feltételezései azonban meglehetősen bizonyítatlanok és bizonyíthatatlanok (Kis könyv a Szent Koronáról, Napkút, 2013: a könyvről én is írtam a blogon, itt.) Tóth Endre második és harmadik albumának fülszövege is így fogalmaz: a könyv a szerző "több évtizedes kutatásait foglalja össze, megelőlegezve egy készülő monográfia eredményeit." Hát, én már nagyon várom azt az immár húsz éve beígért monográfiát... Addig is két könyv elégítheti ki a kíváncsiságunkat, azzal a megszorítással olvasva, hogy mivel mindkettő a korona hazatérésekor íródott, néhány következtetését azóta felülírták a korona vizsgálatai. Benda Kálmán és Fügedi Erik regényizgalmú koronatörténete, s Bertényi Iván a korábbi kutatások történetét kiválóan összefoglaló, bár kissé szárazabb, történészibb nyelvezetű kötete minden igényt kielégít, ha a szent tárgy kalandos életútjára vagyunk kíváncsiak. Gyerekeknek pedig meglett kora (harminc éve jelent meg) ellenére Pintér József könyvét ajánlanám, és nemcsak nosztalgiából (mivel nekem ez volt az első találkozás a Szent Korona sokat ígérő történetével). Ez a rövid, olvasmányos és érdekes fejezetekből álló kötet igényesen rajzolja meg a kort és a körülményeket, s érdekfeszítően mutatja be a Szent Korona különböző különös kalandját. Ma is értékálló és a tudományosság felé elvezető kis összefoglaló, ellentétben Ruffy Péter szószátyár, rendkívül pontatlan és nagyképű gyerekkötetével (Koronánk könyve, Móra, 1981), melyet senkinek sem ajánlok.
