Kolibri. A tavalyi évtől kezdve ez nemcsak egy madár neve, hanem egy jó könyv címe is. Egy regényé, amely finn szerző munkája és Finnországban játszódik, a főszereplője mégis magyar. Olyan cím, amely pontosan ugyanúgy hangzik magyarul és angolul…

Kati Hiekkapelto finn írónőnek ez volt az első megjelent regénye, bár 2013, első megjelenése óta már két folytatást is írt hozzá. A kalandos sorsú szerző (író, pedagógus, tanár, s nem mellesleg punk-énekes és performance-művész) volt férje magyar, s családjával egy ideig a Vajdaságban éltek. Így nyilvánvalóan nem okozhatott számára nehézséget, hogy megalkossa teljességgel egyedi nyomozó hősnőjét, Fekete Annát, a Vajdaságból Finnországba bevándorolt, s ott rendőrré vált lányt.

Fekete Anna egyszerre két ügyben kezd el nyomozni. Valaki magányos futókat gyilkol sörétes puskával. A hullák egyre szaporodnak. Egy fiatal menekült lány pedig segélykérés céljából felhívja az éjszakai ügyeletet: könyörög, mentsék meg, mert a családja meg akarja gyilkolni. Mire azonban a rendőrség intézkedni kezd, már nem vállalja a telefonját. Annát és ellenszenves társát, Eskót hivatalosan a futós gyilkosságsorozathoz irányítják, a nyomozónő azonban nem hajlandó feladni a kurd kamaszlány rejtélyes ügyét sem: titokban megfigyeli a család házát, s próbál segíteni. Talán jobban megérti a lányt, hiszen egykor ő is idegenként próbált beilleszkedni a finn világba...

A regény szabályos skandináv krimi izgalmas nyomozással és sok-sok magánéleti, lélektani és szociológiai részlettel, amikor azonban befejeztem, kissé az volt az érzésem, a cselekmény szálai szétfutottak, sőt, mertek szétfutni: vagyis talán még kevésbé rendőrregény ez a könyv, mint azt a reklámkampánya sejteti. Bár mindkét krimivonal meglepően és tökéletesen lezárul benne, az egyik egy hihetetlen MacGuffinnal, a másik úgy, ahogyan az egy sötét, depressziós, átlagemberes, szürkén finn detektívregényhez illik – a Kolibri inkább úgy marad meg az olvasójában, mint egy könyv, nem pedig mint egy egyszerű zsánermű.

Anna családja, a finn társadalomba mindmáig beilleszkedni képtelen testvére, Anna magyar nyelvhasználata, amelyet káromkodáshoz és kétségbeeséshez tartogat, a mindenhol jelenlévő „bevándorló-kérdés”, amely valójában csak azok számára egyetlen „probléma”, akik nem tudnak róla semmit, Anna és a többi női szereplő társadalmi kiszolgáltatottsága egy meglepően magyar módon taplóskodó férfivilágban – ez a felsorolás csak ízelítőt nyújthat azokból a témákból, amelyeket érint a kötet.

Lehet, hogy lesz, aki ezért vontatottnak találja. De ha jókor jön vele szembe a Kolibri, kedvenc regénye is lehet. Nem kedvenc krimije – kedvenc könyve. Amelyben persze, kiderül az azték nyaklánc és a futógyilkosságok titka is. De ami velünk van és marad rendkívül maian. Elég csak arra gondolni, hogy 2013-ban íródott és csak két évvel később jutott el hozzánk, mégis, épp ekkor egész Magyarország a bevándorlókkal volt elfoglalva. És most, amikor 2016-ot írunk… 

A cikk az Ekultura.hu-n: Kati Hiekkapelto: Kolibri

Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én