Amikor A művészet kiskönyvtára című sorozat magyar szobrászokról szóló darabjait olvasgattam, többször felmerült bennem, vajon a legtöbbet emlegetett huszadik századi művészekről miért nincsen életrajzi könyvecske. Beck Ö. Fülöp, Bokros Birman Dezső, Borsos Miklós, Mészáros László, Pásztor János, Szervátiusz Jenő, Szőllősi Endre, Vedres Márk, Vida Géza mellett vajon miért nem kapott ilyen könyvet Kisfaludi Strobl Zsigmond vagy Medgyessy Ferenc, akikre folyton visszautalnak a felsorolt minimonográfiák szerzői?
Így vettem észre, hogy mielőtt még megindult volna A művészet kiskönyvtára, volt a Képzőművészeti Kiadónak egy másik, hasonló, ám még kifejezetten a Rákosi-érába illő vállalkozása: az Új Magyar Művészet.
Az 1955-ben indított, s négy kötet után, 1956-ban már abba is maradt könyvsorozat hangsúlyozottan az új világ szocialista elkötelezettségű (vagy azzá váló) magyar művészeit szerette volna bemutatni egy rövid bevezető tanulmányban, majd a műalkotások fényképeivel. Felépítésükben tehát (kissé magasabb méretük ellenére) nagyon hasonlítottak ezek a könyvek az 1957-ben indult későbbi sorozat (magyar tárgyú) köteteire. Szövegük különös hidat képez a Művelt Nép korai kiadványaihoz illő, egyszerűen magyarázó tanszövegek és a komolyan vehető, szakszerű művészettörténeti tanulmányok között. Illusztrációs anyaguk viszont egyértelműen kiváló, a műalkotások fényképeit azok a fotóművészek készítették, akik aztán A művészet kiskönyvtára magyar köteteihez is dolgoztak.
Én nagyon élveztem ezeket a kis könyveket, minden kortünet ellenére élvezetesnek bizonyultak. A legnagyobb meglepetést a Mikus Sándorról szóló kötet adta. Az 1956-ban ledöntött Sztálin-szobor alkotójáról kiderült (számomra), milyen nekem igencsak tetsző, sokoldalú művész volt, ha egész pályáját szemlélem.

A sorozat kötetei:
Mikus Sándor, D. Fehér Zsuzsa, 1955
Pór Bertalan, Oelmacher Anna, 1955
Kisfaludi Strobl Zsigmond, Kopp Jenő, 1956
Medgyessy Ferenc, László Gyula, 1956