2015-ben húszrészes sorozatban írtam meg, mit is kaptam azoktól a könyvektől, amelyeket annyira vártam, vagy amelyeket véletlenül fedeztem fel. Bár az év és a sorozat lezárult, természetesen maradt néhány olyan kötet, amely még megjelent a tavalyi év végén, de nekem már nem volt alkalmam elolvasni vagy épp megírni róla, hogy tetszett. Ez a bejegyzés azonban ezt a hiányt pótolja. Csupa tavalyi könyv szerepel benne, s ezúttal csupa non fiction: íme, ilyennek ismertem meg őket.

Hahner Péter: Államférfiak - Fouché és Talleyrand párhuzamos életrajza 
Osiris, 2015
Bár 2015 legjobb könyvei között már volt alkalmam írni róla (számomra ez a kötet volt a tavalyi év legjobb nem szépirodalmi könyve), még nem volt mód és alkalom, hogy megírjam, mitől tartom abszolút szenzációsnak. Röviden: ebben a könyvben minden benne van. Hogy miről? Először is a francia forradalomról. Tudtommal nincsen Magyarországon olyan modern, magyar szerzőjű összefoglaló, amely új, kritikai szemlélettel tárgyalná a francia forradalmat. Én mindig Hahner Péter Franciaország története című kötetének vonatkozó részeit használom, de az csak néhány lap a teljes könyvből. Fouché és Talleyrand életrajza azonban - rejtetten, s nyilván a két főhősre koncentrálva - gyakorlatilag az egész forradalmat bemutatja a királyságtól a girondi köztársaságon és a forradalmi kormányzaton át az oly sok könyvben teljességgel elhanyagolt direktórium történetéig. Közben áttekintését és arcképcsarnokát kapjuk a kor legfontosabb politikusainak, szellemi és politikai irányzatainak, magyarázatát a gazdaság és a kultúra jelenségeinek, bemutatását az aktuális francia emigrációnak széles külpolitikai körültekintéssel, sok izgalmas anekdotával. S végig szellemesen, izgalmasan és szakszerűen. Majd következik a napóleoni kor: megtisztítva a legendáktól, aprólékos részletességgel. Talán csak a restauráció és Lajos Fülöp korszaka az, amelyet inkább csak háttérként ismerhetünk meg a két nagy mögé felrajzolva. Egyebekben a két egymással is izgalmasan vitatkozó, egymást ellenpontozó életrajz, valamint a francia társadalom, politika, kultúra története öt vagy hat külön könyvre is szétszakítható lenne. Mélységes meghajlással adózok egy ennyire remek kötetnek. (Csendben pedig remélem, hogy Hahner Péternek egyszer lesz kedve a Nagy Francia Forradalom történetének népszerű és könnyen kezelhető feldogozásához is, mondjuk amolyan Vadnyugat-módon.) 

Robert K. Massie: Miklós és Alexandra
IPC, 2015
Az 1929-es születésű, Pulitzer-díjas szerzőtől már két vaskos életrajzot megjelentetett az IPC, mire a jelen, kettős biográfiához eljutott. Az elsővel, a Nagy Katalin - Egy asszony portréjával (2013, angolul 2011) nagyon kevéssé voltam megelégedve: sem az elkapkodott fordítás, sem a szinte elfogadhatatlan terjengősség nem tudta velem igazán megkedveltetni a cárnő monumentális életrajzát. A második, a Nagy Péter élete és kora című könyv (2014, angolul 1980), amellyel egyébként Massie kiérdemelte a fent említett díjat, viszont már sokkal alaposabb, érdekesebb, jobb olvasmány volt. Nemcsak a magyar változata sikerült jól, de a szerző is hivatása magaslatán állt, amikor a kor rengeteg apróságát, az események sok kisebb-nagyobb részletét, a tényeket, legendákat és feltételezéseket egy hatalmas méretű, ám feltűnően olvasmányos egészbe foglalta össze. A harmadik könyv, a Miklós és Alekszandra érdekessége, hogy ez volt szerzője első nagy történelmi munkája. 1967-ben jelent meg, s az előszó nem is titkolja, mi vezette el Massie-t a megírásához: az ő gyermekéről ugyanaz derült ki, mint II. Miklósnak, az utolsó orosz cárnak az egyetlen fiáról, Alekszejről - hogy vérzékenységben szenved. Ez a szubjektív kiindulás a másik kettőnél sokkal személyesebb és érdekesebben érvelő könyvet termelt ki: a mintegy háromszáz oldalon keresztül végig érezhető, hogy az írót nemcsak tudományos távlatból érdekli a szerencsétlen sorsú, szándékai ellenére rosszul uralkodó, az első orosz forradalom által lemondatott, majd fogságba vetett, s végül a bolsevikok által kivégzett cári pár, hanem emberként, szülőtársként is meg akarja őket érteni. Jó olvasmány tehát a könyv. De nem több ennél: hiszen 1967 óta rengeteg új dolog kiderült és tudhatóvá vált  a témáról (maga Massie is írt egy újabb könyvet a Romanovok végnapjairól 1995-ben). Így az érdeklődőknek inkább ajánlanám Edvard Radzinszkij irodalmiasabb Az utolsó cárját, vagy Elisabeth Heresch szakszerű és szakszerűen jegyzetelt II. Miklósát: mindkettő rövidebb és újszerűbb könyv ennél. (És bármelyik magyar kiadását forgatva rá lehetett volna jönni jó pár név helyes magyar átírására, amelyet a magyar fordító sajnos ismét nem talált meg...)

James Bond - A színfalak mögött
Vintage Media, 2015
Ez a két kötet - a Bond-filmeket bemutató és a lejjebb szereplő, a Spencer-Hill-párosról szóló -  óriási felfedezés és nagy csalódás is volt számomra. Mindkét esetben kiváló alapanyagot vehettem a kezembe jó szöveggel, remek illusztrációkkal, sok-sok érdekességgel - ám mindkét esetben olyan bosszantó dilettantizmussal készültek el maguk a kötetek, amivel már nagyon nehéz kiegyezni: főleg akkor, ha végiggondoljuk, hogy a színes, nagyalakú Bond-enciklopédia 6000, a kisebb, fekete-fehér illusztrációkkal és színes képmelléklettel ellátott Spencer-Hill-sztori pedig 4000 Ft-ba kerül a könyvesboltokban. A Bond-kötet esetében a probléma nem azzal kezdődik, hogy a könyv nyomdatermékként is problémás (gondolok itt a szennylapra nyomott tartalomjegyzékre vagy a duplán szereplő képekre), hanem hogy nincsen szerzője, csak "szerkesztője" (Albert Stark), aki viszont a világháló szerint nemigen létezik. Persze ettől még lehetne a könyv abszolút kiváló, szerző híján azonban kizárólag a magyar fordítót tudom felelősnek tartani azért, mert a könyv szinte olvashatatlan nyelven íródott. Olvashatunk benne "lélegzetállító kaszkadőrők"-ről, "nagy Bond-lányról", arról, hogy az egyik film "semmilyen drámai potenciált nem birtokolt", Daniel Craig egyik filmjében "a kihangsúlyozott dialógusokból is profitál", vagy hogy a Halj meg máskorban a főgonosznak "van egy hatalmas műholdja a világűrben, amiből egy összenyalábolt napsugarat tud kilőni, ezzel akarja a demilitarizált zónát megszüntetni". Gyakorlatilag minden bekezdésben akad nyelvi hiba, a szöveg helyenként az ellenkezőjét jelenti, mint ami a szándéka lenne. Mindezek mellett azután eltörpül, hogy a könyv igazi Bond-enciklopédia, benne minden Bondot valaha eljátszó színész életrajzával, az összes Bond-film bemutatásával, tartalmi összefoglalójával, elemzésével és kritikájával, sok forgatási anekdotával és bulvárcsemegével, s persze mintegy kétszázhúsz színes képpel és filmplakáttal. A kommentárok és a tájékoztató részek hangvétele és pontossága semmiben sem különbözik: a helikopterbalesetben lábát vesztő operatőr "hiteles" története például ugyanúgy elolvasható az Oroszországból szeretettel és a Csak kétszer élsz anyagában is, a színészektől származó idézeteket pedig sokszor még annyira sem sikerült a (magyar) szövegbe belefűzni, ahogy egy szórakoztató bulvármagazin tenné. Mint alapfokú Bond-rajongó, bosszúsan, de mégis végigolvastam a könyvet, de egy lelkesebb rajongó már azt hiszem annyit dühöngene rajta, hogy menet közben többször a sarokba hajítaná. A Vintage Media kezdeményezése értékelendő, de fel nem foghatom, hogy könyveiknek miért nincsen egyetlen árva nyelvi lektora sem, mint ahogy az is rejtély számomra, miért kell bibliográfiai szempontból rosszul kiadni immár a sokadikat...

Francesco Carrà: Bud Spencer & Terence Hill Sztori  - Bud Spencer és Terence Hill Gyűjtemény 1.
Vintage Media, 2015
Ha valaki átugrotta  a fenti, James Bond-kötetről szóló nyavalygásaimat, jól járt, mivel a két könyv közül,  szerényebb kiállítása és idétlen - DVD-borítóra emlékeztető - fedélképe ellenére Francesco Carrà Giuseppe Colizziról szóló munkája a sokkal-sokkal jobb! Igaz, itt kezdődik panaszaim újabb sora: mert bizony ebből a magyar kiadású "sztoriból" sehol ki nem derül, hogy a kötet nem egy összeollózott szerkesztésű rajongói antológia, hanem egy filmtörténész elejétől a végéig tartó, szakszerű műve. Persze mivel az, szerencsére még a képtelenül rossz magyar fordítás és a tökéletesen következetlen magyar stílusolás és formázás sem tud eleget rontani rajta: kiváló áttekintése marad a két színész és az őket, mint párost "kitaláló" és "megalkotó" olasz rendező, Giuseppe Colizzi közös munkáinak. Megismerhetjük a két színész és az első közös film, az Isten megbocsát, én nem... találkozásának történetét, ráébredhetünk, milyen újító szellemű és öntörvényű alkotó volt a rendező, Colizzi, felfedezhetjük mozijainak szimbolikáját, sokat megtudhatunk filmes ízléséről és szakmai szabályairól, majd a Bosszú El Pasóban, az Akik csizmában halnak meg és a Mindent bele, fiúk! részletes bemutatása és elemzése után tovább követhetjük Colizzit hanyatló pályáján, ahol - sikertelenül, de - megpróbált ismét valami olyat elérni, ami azonban csak akkor, egyszer (kétszer, ha az új, már nem vadnyugati zsánert teremtő negyedik filmet külön számoljuk), Hill és Spencer segítségével volt lehetséges. Az eredetileg 2010-ben kiadott, Terence Hill - Bud Spencer. La vera storia di Giuseppe Colizzi című olasz kötet, "hála" a hazai kiadónak, sajnos minden magyar könyvtári adatlapra egy szerzője által "szerkesztett" zanzaként fog bevonulni. Ám annak ellenére, hogy a benne szereplő eredeti interjúkat néha sikerült annyira félrefordítani, hogy sem az olvasónak, sem a magyar változat készítőjének fogalma sem lehet arról, épp miről is beszél az interjú két szereplője...; továbbá a magyar változatból az sem derül ki, hogy az ajánló előszót Raffaele De Berti írta; valamint fájdalmas hiány, hogy az eredeti könyvnek voltak jegyzetei is, a magyarnak viszont nincsenek... - nagy meglepetésemre mégis abszolút érdekes olvasmányt kaptam a kezembe: pedig nekem nem is ez a négy a kedvenc filmem a párostól. Összességében sokszorosan beszerzendőbbnek gondolom a kötetet, mint a Bond-enciklopédiát. Bondról ugyanis sok a hasonló írás a neten, Bud Spencer és Terence Hill zsenijéről azonban sokkal kevesebbet lehet magyarul olvasni. Ez ráadásul egy vitathatatlanul jó könyv a témáról! Várom a beígért folytatásokat: de normálisan kiadva, amennyiben ez lehetséges!

Link
Tavalyi könyvek, idei vélemények 1.