Van egy névsorom, így hangzik: Bakó Zsuzsanna, Bernáth Mária, Bodnár Éva, Dávid Katalin, Eisler János, Eörsi Anna, Farkas Zoltán, Farkas Zsuzsa, Gellér Katalin, Jajczay János, Kampis Antal, Kelényi György, Keserü Katalin, Kovács Éva, Lajta Edit, László Gyula, Lyka Károly, Marosi Ernő, Prokopp Mária, Révész Emese, Szabó Júlia, Szinyei Merse Anna, Szvoboda Dománszky Gabriella, Telepy Katalin, Török Gyöngyi, Urbach Zsuzsa, Ybl Ervin, Vadas József, Vargha Edith, Végh János, Végvári Lajos, Veszprémi Nóra. Együtt szerepelnek rajta fiatal, gazdag pályájuk elején vagy közepén járó művészettörténészek és legendává nemesedett, rég elhunyt tudósok, korszakok élő tanúi és napjaink megújuló tudományosságának képviselői. Ami közös bennük: az ő írásaik alapján szerettem meg és szeretem most is nagyon a művészeteket.
Közülük is kiemelkedik azonban Farkas Zoltán, aki hosszú kihagyás után egyetlen könyvével újra elvezetett a festészethez. Mint mindenki, én is tanultam művészettörténetet az általános és középiskolában: nagyon szerettem is, ám valahogy csak a "régi" művészet iránt (a barokkal, klasszicizmussal bezárólag) alakult ki bennem érdeklődés és vonzódás. A szokásos antikvár könyvvásáron, az egyetemen azután kezembe került Farkas Zoltán kis könyve
Degasról (
A Művészetek Kiskönyvtára sorozatból): apró terjedelme, vonzó külseje miatt azonnal magammal is vittem és elolvastam. Egyedi, néhol költői stílusa, meggyőző őszintesége, izgalmas műelemzései és érdekes részletei pedig teljességgel megfogtak. Persze, csodálatosak voltak a kísérő képek, de egy részüket már ismertem, jobb minőségben, színesben. Az azonban, hogy mit lehet elmondani egy művészről és mit érdemes megfigyelni egy-egy képen - vagyis a rövid tanulmány szövege - felfedezést jelentett, nem is beszélve a szerző személyes emlékeiről az idős Degas-ról... Óvatosan, a könyvet kályhaként használva kezdtem el azután köteteket és albumokat olvasni, venni és gyűjteni. A szenvedély megmaradt: s Farkas Zoltán műveit a legnagyobb örömmel veszem újra kézbe.
Az alábbi lista a művészettörténész-író népszerűsítő és szakmai könyveit sorolja fel, vagyis kiállítási katalógusokba írt előszavai, folyóiratcikkei, tanulmányai nem szerepelnek benne. Ám így is tekintélyes a felsorolás, ráadásul az alábbi könyvek bármelyikét érdemes ma is elolvasni.
Farkas Zoltán 1880. július 21-én született Aranyosmaróton. A művészettörténet-tudományok kandidátusa, a
Nyugat (majd a
Magyar Csillag)
művészeti kritikusa, a nagy, négykötetes
Művészeti lexikon egyik szerzője, s egész életében művészek jó ismerője, barátja, figyelő kortársa volt. Cikkei és kritikái Budapesttől Pozsonyig, napilapoktól havilapokig mindenhol olvashatók voltak. 1969. március 28-án, Budapesten hunyt el.
Első művészéletrajzát krisztusi korban jelentette meg az Eggenberger Művészkönyvei sorozatban, amelynek Meller Simon és Feleki Géza voltak a további szerzői. E Tiziano-könyv után egy évvel jelent meg korszaknyitó műve
A biedermeierről. A sok képpel és képtáblával kísért, mintegy 130 oldalas munka először - és hosszabb időre utoljára - foglalta össze, mit lehet tudni erről a korában hallatlanul népszerű és fontos, ám azután nehezen elfogadott művészeti stílusról, amelyről még a neves Lyka Károly is mindenáron el akart feledkezni (elnevezésével kapcsolatban is ragaszkodott a
táblabíróvilág művészete univerzálisnak semmiképp sem nevezhető terminusához). A világháborúig három másik kötet jelent még meg a témáról (valamennyi később, Farkas művét felhasználva), hogy azután a nyolcvanas évekig, s a
Helikon még sok kétséggel küzdő, de újító folyóiratszámáig olyan, hogy
biedermeier, ne is létezzen a magyar művészettörténet-írásban...
Első jelentős monográfiáját Farkas Medgyessy Ferencről írta 1934-ben (a
Művészeti lexikon A biedermeierről elegánsan megfeledkezve ezt említi első fontosabb munkájaként...), a negyvenes években publikált egy érdekes, saját szemléletű, rövid áttekintést a magyar festészetről, majd elmerült egyik kedvenc témájában, Munkácsy Mihály művészetének történetében. Bár "a leghíresebb magyar festőről" Végvári Lajos mondta ki a legalapvetőbb igazságokat az ötvenes években kiadott nagy művében, nekem nagyon rokonszenves Farkas Zoltán Munkácsy-képe. Részletes pályarajz mellett (1941) egy bájos képeskönyvet (1943) és egy jubileumi kiállításvezetőt (1944) is megjelentetett Munkácsyról, s valamennyiben hihetetlenül életteli és rokonszenves alakként állította a festőt a késő olvasók elé.
Munkácsytól csak egy lépés Paál László, hiszen a két nagy művészbarát pályája hosszan érintkezett. Farkas Paál Lászlóról írt könyve nyitotta meg a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatának rangos sorozatát, a
Magyar Mestereket 1954-ben: s bár azóta a festőről kiadták
Bényi László újabb monográfiáját és
Bakó Zsuzsanna albumkönyvét is, Farkas Zoltán kifejezetten élvezetes nyelven megírt, sok apró részletet tartalmazó, a tragikus sorsú Paállal mélyen együtt érző szemléletű, mégis objektív és szakszerű életrajzát még mindig nagyon jó elolvasni. A sorozatban egyébként publikált még egy hasonlóan olvasmányos kötetet Csók Istvánról is: ez volt a széria első olyan könyve, amely még élő művészről szólt.
Farkas késői népszerűsítő művei két sorozatba íródtak: a
Művészettörténetbe, amelybe a romantika festészetéről adott rövid áttekintést és
A Művészet Kiskönyvtárába, ahova Renoir, Degas, Rodin, Watteau, Daumier és Egry József pályájának összegzését írta meg. (A Renoir-tanulmány bővített változata került azután egy Renoir rajzairól szóló album elejére is.) A kiskönyvek közül három második, bővített kiadásban is megjelent: a
Rodin már csak írója halála után. Az
Egry-kötet azonban a legkülönlegesebb: az 1969-es, második kiadáshoz Farkas Zoltán bensőséges hangú, megható új előszót írt, benne nemcsak könyvecskéje tízéves jubileumát és a tizennyolc évvel azelőtt elhunyt személyes jó barátot, Egryt ünnepelve, de megemlékezve saját, több mint hatvanéves pályájáról is. Meglepő tisztánlátással jósolta meg, hogy könyvecskéje alighanem posztumusz lesz: s valóban, a nyolcvankilenc éves szerző már nem láthatta a könyv kész második kiadását.
Ez is itt maradt azonban a késői olvasóknak, csakúgy, mint a többi. Farkas Zoltán írásai - túlélve korokat, politikai rendszereket és ízlésbeli fordulatokat - továbbra is megbízható, okos és élvezetes munkák a művészetről. Olvashatók és olvasandók.
Tiziano, Eggenberger Művészkönyvei, Tevan, 1913
A biedermeier, Singer és Wolfner, 1914
Medgyessy Ferenc, Ars Hungarica, 1934
Magyar festők, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1941
Munkácsy Mihály, Magyar Művészeti Írások, Szépművészeti Múzeum, 1941
Munkácsy Mihály, Officina Képeskönyvek, Officina, 1943
Munkácsy Mihály emlékkiállítás, Szépművészeti Múzeum, 1944
Paál László, Magyar Mesterek, Képzőművészeti Alap, 1954
Csók István, Magyar Mesterek, Képzőművészeti Alap, 1957
Renoir, A Művészet Kiskönyvtára, Képzőművészeti Kiadó, 1957
A romantika festészete és szobrászata, Művészettörténet, Gondolat - Képzőművészeti Alap, 1959
Rodin, A Művészet Kiskönyvtára, Képzőművészeti Kiadó, 1959
Egry, A Művészet Kiskönyvtára, Képzőművészeti Kiadó, 1959
Pierre August Renoir - Akvarellek, pasztellek és színes rajzok, Képzőművészeti Alap, 1960
Daumier, A Művészet Kiskönyvtára, Képzőművészeti Kiadó, 1960
Watteau, A Művészet Kiskönyvtára, Képzőművészeti Kiadó, 1963
Renoir, A Művészet Kiskönyvtára, Képzőművészeti Kiadó, 1957 (2., bővített kiadás)
Degas, A Művészet Kiskönyvtára, Képzőművészeti Kiadó, 1967
Egry, A Művészet Kiskönyvtára, Képzőművészeti Kiadó, 1969 (2., bővített kiadás)
Rodin, A Művészet Kiskönyvtára, Corvina, 1972 (2., bővített kiadás)
