Boldog új évet!
 
A blog minden kedves olvasójának reménnyel, szeretettel és könyvekkel teli
új évet kívánok
és sok boldogságot 2016-ra!
Katherine 

Link
2015 legjobb könyvei
Ekultura.hu - Irene Adler (Alessandro Gatti): Sherlock, Lupin és én – A Szajna árnyéka
Megint egy Sherlock, Lupin és én… Nagy örömömre a fiatal Sherlock Holmesról, barátnőjéről, Irene Adlerről, s a kezdő mestertolvaj Arséne Lupinről szóló olasz gyerekkönyvsorozat fáradhatatlanul folytatódik tovább. Az olaszul immár tizenegy kötetet számláló gyerekkrimi-széria magyarul is eljutott a hatodik részig. Idén az izgalmas, Svájcban játszódó A fehér kastély után újabb regényt vehettünk a kezünkbe: A Szajna árnyait.

Az Adler-család most, hogy véget ért a porosz-francia háború, végre visszaköltözik Párizsba. Ám természetesen nem maradnak sokáig rejtély és nyomozási lehetőség nélkül: Arséne papája után ugyanis (lásd Utolsó felvonás az Operában) ezúttal egy unokatestvére kerül nagy bajba. Meg lehet-e akadályozni a titokzatos párizsi bandák tevékenységét? Lehetséges, hogy a cselszövés újabb háborúhoz vezethet? Miközben a három barát alámerül a párizsi alvilágban (persze általában a rendíthetetlen komornyik, Mr. Norris támogatásával), Irene az anyáin töpreng: vajon hogyan kellene feldolgoznia édesanyja végleges előkerülését és mostohaanyja affektálását? A könyv ezúttal váratlanul súlyos véget ér, s a kalandok és a nyomozás mellett a családi szálak bonyolítására is nem csekély időt szán.

Az ifjú Sherlock? Egy kiváló elképzelés... (A kép forrása)
Amikor ajánlót írok az egyes kötetekről, sokszor teszem fel a kérdést, érdemes-e a sorozat immáron sokadik kötetről is beszélni: van-e még, aki nem hallott a kötetekről, pedig érdekelné a széria? Bár a válasz nyilván igen, hiszen nem ennek a sorozatnak a léte az egyetlen fontos kérdés a világon, mégis, reménykedem benne, hogy minél több magyar gyerekhez és szülőhöz eljutott már ennek a remekül fordított, ízléssel megalkotott, szellemesen megírt ifjúsági sorozatnak a híre. Emlékszem ugyanis, hogy amikor már stabilan olvastam, mennyire vágytam az izgalmas történetekre – ma azt mondanám krimire –, ám persze nem volt belőlük igazán sok. Az alapélmény, Csukás István Vakáció a halott utcábanja mellett nosztalgiával emlékszem az olyan Delfin könyvekre, mint Krystyna Boglar Szaniszló király órája vagy Adam Bahdaj A fekete esernyő és Az elcserélt kalap című kötete. Gyerekeknek szóló történelmi detektívregényt azonban végképp nehéz volt találni… Épp ezért egy picit irigylem a mai olvasókat, akik hasonlítanak egykori önmagamhoz. Ma már a boltban és a könyvtárban ebből a műfajból is sok-sok (igaz, inkább külföldi) kötet és sorozat áll rendelkezésükre: csak választaniuk kell.

Remélem, kihasználják a lehetőséget, s főleg: élvezik a Sherlock, Lupin és én sorozatot. Mindenesetre ezt az újabb párizsi kalandot is érdemes észrevenni: biztos, hogy az érdekes és jól fordított kötet olvasása élményt okoz annak, aki belevág.

A cikk az Ekultura.hu-n: Irene Adler (Alessandro Gatti): Sherlock, Lupin és én – A Szajna árnyéka
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
2015 legjobb könyvei
Bevezető

Nemsokára itt az év vége, ideje tehát számvetéseket készíteni. Épp ezért összeállítottam azoknak a könyveknek a listáját, amelyek a legjobban tetszettek nekem az idei év felhozatalából és visszatekintve januárig a  legfontosabbnak tűnnek számomra.
Már hagyomány, hogy minden évben készítek ilyet, ám míg 2011-ben megelégedtem 13+1, 2012-ben pedig 10 szeretett olvasmány összegyűjtésével, 2013-ban már 22+2 könyvről (és egy pótlistán szereplő másik 13-ról) állítottam azt, hogy a legjobbak... Ennek megálljt kellett parancsolni: tavaly 33 remek könyv gyűlt össze a listámon - idén pedig ragaszkodtam hozzá, hogy ugyanennyit nevezzek meg.
Az idei listát ugyanúgy két részre osztottam, mint a tavalyit: szépirodalomra és non-fictionre. Ám míg tavaly a két kategória aránya 22:11 könyv volt, most 26 szépirodalmat és 7 szakirodalmat tudtam kedvencként megnevezni. Úgy érzem, ennek az egyik oka egy pozitívum: annyira megszerettem a Typotex Kiadó Világirodalom sorozatát (melynek idén tizenkét kötete látott napvilágot, s egyik jobb volt, mint a másik), hogy a fikciós könyvek listája hosszabbra nőtt, kiszorítva néhány tudományost. A másik ok viszont talán az lehetett, hogy idén sokkal kevesebb olyan tudományos (főleg természettudományos) könyv jelent meg, amely abszolút kedvencemmé tudott válni.
Persze a szépirodalomban is vannak fájó hiányok: korábban többször szerepeltek kedvenceim között a Jószöveg Műhely könyvei, amely azonban időközben megszűnt könyveket kiadni. Jelentősen lecsökkent néhány kedvenc sorozatom kötetszáma (pl. a Királyi Házaké, a Talentum Tudományos Könyvtáré, a Corvina Tudástáré, a Lazi klasszikus világirodalmi sorozatáé), sőt, a Delta Vision oly nagyon várt MesterMűvei közül is csak egyetlen egy jelent meg az idén. Nem tarthattam a kezemben új Karl Mayt, Ray Bradburyt, Edgar Rice Burroughst, Raymond Chandlert, Ross Macdonaldet vagy Dashiell Hammettet sem, akik korábban mindig kedvenceimként szerepeltek.
Voltak azonban nagy örömeim és rátalálásaim így is szép számmal. Nagyon megszerettem a Helikon Zsebkönyvek sorozatát, az Európának a sok, számomra nem különösebben izgalmas, frissen bevezetett név mellett két régi kedvencemtől is sikerült könyvecskét kiadnia, s számos szeretett szerzőmtől vehettem kézbe könyvet kisebb kihagyás után (Robert van Gulik, Michael Connelly, Friedrich Glauser).
Érdekes, hogy míg a tavaly általam felsorolt huszonkét szépirodalmi műből legfeljebb csak kettő volt az abszolút, akár sznob értelemben vett magasirodalom, a többi valamely zsánerhez (is) tartozott, idén ez az arány teljesen más: a huszonhatból tizenegy könyv tiszta szépirodalom, s tizenöt sorolható zsánerbe (is). Amivel persze nem azt állítom, hogy egy Komarek- vagy egy Asimov-kötet nem szépirodalom: csak izgalmas ezen is látni, hogy egy jól válogatott sorozattól egyszeriben hogy rákaptam a kísérletező kortárs irodalomra...
Ahogy már írtam, ezért a Typotex a felelős: a 26 szépirodalmi kötetből hatot ők adtak ki. A teljes, harminchármas listán négy kötettel szerepel az Európa, kettővel a Helikon, az IPC, a Jaffa, a Metropolis Media, a Napkút és az Osiris. Egy-egy könyvvel került a listára az Ad Astra, az Agave, az Akadémiai, az Alexandra, az Animus, a Delta Vision, a General Press, a Kossuth, a L'Harmattan, a Partvonal és a Scolar.
Tavaly mások voltak a számok. A Typotex kiadásában 4, a Delta Visionében, az Európáéban, az IPC-ében, a Jaffáéban, és a Metropolis Mediáéban 3-3, míg az Agavéében és az Animuséban 2 kötet szerepelt a felsorolásban. Az Ad Astrától, az Akadémiaitól és a General Presstől 1-1 művet választottam be a harminchárom közé, nem szerepelt könyv az Alexandrától, a Helikontól, a Kossuthtól, a L'Harmattantól, a Napkúttól, az Osiristől, a Partvonaltól, és a Scolartól, felkerült azonban a listára az Athenaeum, a Duna Könyvklub, a Gabo, a Napvilág, a Park, a Tarandus, és a XXI. Század egy-egy kiadványa.
Következzen tehát a lista, amellyel kapcsolatban egy dolog fontos még: mivel a tavalyi felsorolásba is bekerült véletlenül egy 2013-as kötet (igaz, valójában nem is lehetett kapni 2014 év elejéig), idén szándékosan beválogattam három olyan művet, amely korábbi megjelenés, nem 2015-ös, de idén találkoztam vele, s idén volt nagy hatással rám.

Szépirodalom

1. Jerome David Salinger: Három korai történet
Helikon Zsebkönyvek, Helikon
Három rövid, megdöbbentő, kiválóan megírt novella látszatról, valóságról, kapcsolatokról és kommunikációképtelenségről. A Zabhegyező írójának újabb újra-felfedezése.
Itt írtam róla.

2. Emil Hakl: Szülőkről és gyermekekről
Typotex Világirodalom, Typotex
Rövid, szórakoztató, anekdotikus, nagyon cseh, mégis nagyon közép-európai regény, amely számomra letehetetlennek és szinte azonnal újraolvasandónak bizonyult. Igazi, nagy számvetés, életről, halálról, generációkról, mégis könnyű és finom olvasmány.
Itt írtam róla.

3. Sylwia Chutnik: Női zsebatlasz
Typotex Világirodalom, Typotex
Megrázó, megríkató, megdöbbentő regény négy történettel a nőségről, nőiségről, nőlétről. Benne van a lengyel és a közép-európai történelem, kőkeményen feminista, mégis érzelmekkel ejti rabul az olvasóját. Például engem.
Itt írtam róla.

4. Giedra Radvilavičiūtė: Ma éjjel a falnál alszom
Typotex Világirodalom, Typotex
Egy litván írónő magánbeszédei. Szavak, szövegek, esszék, novellák, annyira erős  személyességgel, hogy az már teljességgel fikcionalizált. Helyenként abszurd, helyenként álomszerű, helyenként ironikusan valóságos látlelet arról, milyen az élet (többé-kevésbé) egyedül, értelmiségiként és nőként. Nagyon megfogott.
Itt írtam róla.

5. Ioana Pârvulescu: Az élet pénteken kezdődik
Typotex Világirodalom, Typotex
Egy nagyon jó és nagyon női román regény. Történelmi korrajz, krimi- és sci-fi elemekkel megspékelve, posztmodern narrációval és pozitivista élvezettel felhalmozott sok-sok apró, korabeli részlettel. Egy város és egy korszak magánmitológiája. Igazi, nagy olvasmány.
Itt írtam róla.

6. Erik Wahlström: Isten
Typotex Világirodalom, Typotex
Őrült kaland a svéd-finn író könyve: egy a maga módján tabukat döntögető, helyenként abszurd, helyenként költői, egyszerre valláskritikus, filozofikus, példázatos és anekdotikus parafrázis, amelyből megismerhetünk egy problémás Istent. 
Itt írtam róla.

7. Andrus Kivirähk: Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét
Science in Fiction, Typotex
Az év végének nagy meglepetése: magát fantasynak álcázó regény észt szerzőtől; könyv, amely egyszerűen gyönyörű, miközben abszurdan mulatságos, s egy olyan eszmei apokalipszist rajzol meg, amelyből egy szó sem igaz, mégis kétségbe ejti az embert. Vagy legalább elgondolkoztatja.
Itt írtam róla.

8. Eugen Ruge: Cabo de Gata
Európa
Magánnyal, elhagyatottsággal, boldogtalansággal tele kis könyvecske, amelyből mégis valami megfoghatatlan derű árad. A fogyatkozó fény idején című német szocreál mítosz-családregény szerzőjének apró, filozofikus és szuggesztív szövegű kisregénye.
Itt írtam róla.

9. Joyce Carol Oates: Pikk Bubi
Európa
Újabb rövid, tömör, sötét, félelmekkel és gonoszsággal teli kis könyv Amerika legborúsabb fantáziájú írónőjétől: akinek véleményem szerint már rég meg kellett volna kapnia az irodalmi Nobel-díjat...
Itt írtam róla.

+10. Veronika Sikulová: Menettérti
Valahol Európában, L’Harmattan, 2014
Egyszerűen pazar szövegű, hamisítatlan családtörténet: szövegfolyamos, realista, dokumentarista, önéletrajzi, groteszk, tragikus - nem is tudom, mitől olyan jó, de nagyon jó; három (női) generáció patchwork-családregénye, innen, a szomszédból, a - mint kiderül, meglehetősen magyar - Szlovákiából.
Itt írtam róla.

+11. Wolfgang Herrndorf: Csikk
Scolar, 2012
Afféle modern, német Zabhegyező: de nem epigon, hanem saját jogán fájdalmas kamasztörténet. Egy furcsa utazás regénye, amelyre új osztálytársa hívja el a magányos, problémás szüleivel, a plátói szerelemmel és a felnőtté válással birkózó Maikot. Stílusos, költői, érzelmekkel és humánummal telt, ötletes próza.
Itt írtam róla.

12. Carcosa árnyai
MesterMűvek - Dark, Lovecraft világa, Delta Vision
Grandiózus antológia, amelyben elindulhatunk H. P. Lovecraft világának mélye felé. Az első hívószó a Carcosa, s mindaz, amit az írónemzedékek megalkottak és továbbírtak ezzel a nem Lovecraft által kitalált, de általa mitikus magasságokba emelt fogalommal kapcsolatban. Huszonnyolc remekbe szabott amerikai elbeszélés Bierce-től Chandlerig.
Itt írtam róla.

13. Agatha Christie: Zátonyok közt
Poirot, Európa
Az utolsó "frissen megjelenő" Poirot-regény az idén befejeződött életműsorozatban. Bonyolult, szuggesztív hangulatú, szomorkás családi történet, amelyben Agatha Christie olyan fordulatos megoldást készít elő, amit szinte lehetetlen kiszámítani. Az életmű ritkábban megjelentetett darabja, amely azokat is meglepheti, akik már tapasztalt rajongónak tartják magukat.
Itt írtam róla.

14. Alfred Komarek: Polt felügyelő és a jeges szüret
Bűntények a pincesoron, Napkút
Az osztrák író emlékeztet engem legjobban Agatha Christie-re a kortárs detektívregény-szerzők közül. Olyan különlegesen, szuggesztíven, anekdotikusan, mégis tragikusan vagy realistán képes egy-egy kis, vidéki közösséget ábrázolni, ami talán még Miss Marple világa kiötlőjének is tetszene. Persze ez az itt és most, közel hozzánk, az osztrák határmenti borvidéken...
Itt írtam róla.

15. Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes – Tanulmány vérvörösben
Helikon Zsebkönyvek, Helikon
Egy méltó Holmes-kiadás: a mesterdetektív magyarul sokat szenvedett szövegű első nyomozásának kiválóan szerkesztett, gondozott fordítású, új címet kapott, ízléses kötetecskében megjelentetett története. Azóta A Négyek Jele is követte hasonló minőségben - alig várom A Sátán kutyáját és A Félelem Völgyét, hátha...
Itt írtam róla.

16. Robert van Gulik: Költők és gyilkosok
Jaffa - Sorozat Könyvek Kiadó
A kínai detektív, a 7. századi járásbíró, Di legújabb nyomozása, amelyben egyszerre öt bűneset megfejtését kísérhetjük figyelemmel. A megjelenésére ugyan két évet kellett várni, s a sorozat szép, korábbi borítója is odaveszett, ám ezen az áron egy újabb remek és jól fordított regény kerülhet a könyvtárunkba - megéri!
Itt írtam róla.

17. Mary Robinette Kowal: Sosemvolt nyár
Bűbájoló történet, IPC
Nyomozásos kémtörténet, ami tárgyalótermi drámába fut bele, miközben történelmi regény, amelyben van egy kis romantika, mindemellett sci-fis fantasy is... A Nebula-díjra jelölt korábbi kötetek méltó folytatásában még csavarosabb, izgalmasabb és meglepőbb események tanúi lehetünk a bűbájosok Angliájában. Nem csak nőknek való regény!
Itt írtam róla.

18. Indrek Hargla: Melchior és a Kerekeskút utca lidérce
Melchior, a patikárius, Metropolis Media
Már nem is reméltem, hogy a világhíres észt író történelmi krimisorozatának napvilágot lát a második kötete is. Ám a Melchior és a Kerekeskút utca lidérce végül csatlakozhatott pompás elődéhez, a Melchior, a patikárius és a Szent Olaf-templom rejtélye című kötethez. Sőt, talán még csavarosabb, izgalmasabb és meglepőbb befejezésű krimi, mint az előző volt. És - ami a kiadó könyvei esetében sajnos nem gyakori - remekül van fordítva is!
Itt írtam róla.

19. Lee Child: Bosszúvágy
Jack Reacher, General Press
Véleményem szerint ma a Reacher-széria az egyik legtöbbre hivatott, legjobb thrillersorozat, amely elérhető magyarul. Nem utolsó sorban azért, mert csak akkor sorozat, ha annak olvassuk: mint bármely Lee Child, a Bosszúvágy is tökéletesen alkalmas arra, hogy elsőként vegyük kézbe. Izgalmas, kőkemény, érzelmes, rafinált, logikus, szórakoztató, megvan a maga cinikus humora és hihetetlenül erős a jellemek megrajzolásában.
Itt írtam róla.

20. Stephanie Barron: A hely szelleme
Jane Austen nyomoz, IPC
Újabb körmönfontan bonyolított, izgalmas krimicselekménnyel ellátott, minden apró részletében igen hiteles és különleges történettel gazdagodik a Jane Austen (fiktív) nyomozásairól szóló sorozat. Ahányszor csak új könyve kerül a kínálatba Rebecca Ann Collinsnak, felsóhajtok: vajon miért nem kaphatok inkább évi két Stephanie Barront helyette...
Itt írtam róla.

21. Isaac Asimov: Fekete Özvegyek Klubja
Metropolis Media
A kiadó újabb meglepetése az Azazel remek történetei után. Idegesítően csavaros, asimovian szószátyár és Agatha Christie-sen körmönfont kriminovellák csokra feltűnősködő címmel és egy csodálatos detektívvel. Már eddig háromszor újraolvastam: nagyon jó és nagyon asimovi kötet.
Itt írtam róla.

22. Georges Simenon: Maigret és a víg kompánia
Maigret, Agave
Igazi Maigret, az idei kettő közül a jobbik. Egy cellában kezdődik és ott is ér véget, de közben mintha évszázadok telnének el: a hazugról kiderül, hogy becsületes, a jó polgárról, hogy hazug csaló, a barátról, hogy ellenség, a szerelemről pedig, hogy túlságosan kiszámíthatatlan és sokféle ahhoz, hogy huzamosabb időn át létezzen.
Itt írtam róla.

23. Michael Connelly: Perújrafelvétel
Harry Bosch - Mickey Haller-sorozat, Alexandra
Kellemes meglepetés Connelly rajongóinak az újraindult életműsorozatban. Egy könyv, amely összekapcsolja Harry Bosch és Mickey Haller alakját: egyes fejezetekben Bosch nyomoz, a narráció pedig a megszokott, E/3. személyű, míg más fejezetekben a mindig E/1. személyben beszélő Haller hangját hallhatjuk.
Itt írtam róla.

24. Helene Tursten: Torzó
Irene Huss felügyelő esetei, Kossuth
Szinte letehetetlenül izgalmas skandináv krimi: számomra a legjobb ebben az évben. Senkit ne tartson vissza tőle, hogy sötét, esetleg perverz dolgokról szól(hat): Tursten kiváló arányban keveri a rémisztőt és a kedélyest ahhoz, hogy ne horrorkönyvet, hanem izgalmas detektívregényt vehessünk a kezünkbe.
Itt írtam róla.

25. Sherlock Holmes lehetetlen kalandjai
Ad Astra
Majdnem hétszáz oldalas antológia, huszonnyolc pazar elbeszéléssel, amelyeket a legjobb kortárs szépírók szenteltek minden idők leghíresebb tanácsadó detektívjének, Sherlock Holmesnak. A szerzők névsora Stephen Kingtől Michael Moorcockig és Anthony Burgesstől Stephen Baxterig tart, de néha épp azok a legjobb írások, amelyeknek kevésbé ismert a szerzője.
Itt írtam róla.

+26. Friedrich Glauser: Studer és társai - Bűnügyi és kriminális történetek
Nyomolvasó, Napkút, 2014
Váratlan ajándék a legendás svájci krimiíró kiadójától: gyűjteményes kötet, amely Glauser húsz elbeszélését tartalmazza. Vannak köztük korai, például 1925-ös, de az érett, pályája csúcsára ért író tollából származó, 1938-as történetek is. Többen feltűnik Studer őrmester, még többen viszont nem. A misztikus, logikus, ironikus, romantikus hangulat azonban mindben adott.
Itt írtam róla.

Non-fiction

1. Hahner Péter: Államférfiak - Fouché és Talleyrand párhuzamos életrajza
Osiris
Őszintén vártam már, hogy a remek népszerűsítő kötetek, mint A Vadnyugat, Az USA elnökei és A nem létező rejtély, valamint az immár három tévhitgyűjtemény után a szerző visszatérjen szorosan vett szakmai érdeklődéséhez. Több mint hétszáz oldalon, tökéletesen újszerűen és élvezetesen mutat be két olyan történelmi személyiséget, akiknél nehéz vitatottabbakat találni a korszakban. Itt írtam róla.

2. Hahner Péter: Legújabb 100 történelmi tévhit
Animus
Kezdetben volt a 100 történelmi tévhit, avagy amit biztosan tudsz a történelemről - és mind rosszul tudod... Azután folytatása is lett az Újabb 100 történelmi tévhittel - és milyen jó! Idén karácsonykor ismét újabb 100 tévhit oszlik el: mégpedig érdekfeszítően és még mindig egyenletes színvonalon! Nem tudok mást kívánni, mint további hasonló gyűjteményeket... Itt írtam róla.

3. Ungváry Krisztián: A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban 1941-1944
Osiris
Egy átfogó kötet a második világháború egy nagyon elhallgatott témaköréről, amelyet érzelmi terhei miatt nehéz elolvasni, de minőségért és objektivitásáért mégis nagyon lehet tisztelni és szeretni. A forráskezeléséért, a tényszerűségéért, az információgazdagságáért, a szakmaiságáért, az izgalmas szerkesztéséért, az úttörő voltáért, de leginkább a tisztességéért és bátorságáért. Ismerni kell! Itt írtam róla.

4. Wendy Lower: Hitler fúriái - Német nők a náci vérmezőkön
Európa
Nőtörténet, amely szinte mikrotörténeti alaposságú és szociológiai megalapozottságú képet rajzol arról, hogyan születik meg a weimari köztársaság nőideáljai után egy új, veszélyes náci idol: a nő, aki tetteiben független, de lelkében ízig-vérig nemzetiszocialista, s az államnak és a Führernek magát mindenben alárendelve valósítja meg önmagát. Itt írtam róla.

5. Fedinec Csilla: „A Magyar Szent Koronához visszatért Kárpátalja” 1938-1944
Jaffa
Újabb visszatérés-kötet! Ablonczy Balázs A visszatért Erdélye és Simon Attila Magyar idők a Felvidéken című kötete után ezúttal arról olvashatunk, hogyan szakadt el a Kárpátalja Trianon után Magyarországtól, majd hogyan tért "vissza" hozzá az újabb elszakadásig. A könyv bizonyítja, hogy a Jaffa történettudományi sorozata jobb, mint valaha! Itt írtam róla.

6. Rainer Hermann: Az Iszlám Állam - A világi állam kudarca az arab világban
Akadémiai
Bravúros szembenézés egy igen nehéz témával. "Honnan jön" az Iszlám Állam? Mitől más, mint egy "egyszerű" terroristacsoport? Miért a jelenlegi helyzet lett az "arab tavasz" vége? Miért tör előre a fanatizmus, miért áll vesztésre a szekuláris állam a térségben? A kötet okos és logikus, türelmesen magyarázó összefoglalás, amely koncepciójával a téma szakértőinek is tanulságos olvasmány lehet, azonban az is könnyen megértheti, sőt, inspirálóan érdekesnek találhatja, aki esetleg elkezdésekor még a térség országainak a névsorában sem biztos...

7. Richard Parkinson: Az egyiptomi hieroglifák zsebkönyve
Partvonal
Apró könyv, ám nagy meglepetés. Parkinson, a British Museum Egyiptomi Gyűjteményének kurátora, az Oxfordi Egyetem egyiptológus professzora és Queen's College-ának tagja nemcsak kiváló szakember, de szellemes, remek tollú író is. Miközben megtanulhatjuk kiböngészni a leghíresebb jeleket és jelkapcsolatokat, rengeteget nevethetünk, és megismerjük az egyiptomiak gondolkodásmódját is. Nagy kár azonban az átnézetlen fordításért: az egyiptomi hangjelek magyar hangértékei például nem stimmelnek, mivel látszólag "nincs" sz és i (angolul "maradt" ugyanis, s-ként és y-ként)... Kár, mert különben már egy gyereknek is megvenném a kötetet. Annyira remek ugyanis minden más szempontból!

Linkajánló:
2014 - A legjobb könyvek 2014-ben
2013 - A legjobb olvasmányok 2013-ban
2012 -  Az év szeretni való megjelenései
2011 -  2011 legjobb 13+1 könyve
Ekultura.hu-s linkajánló: 

Ekultura.hu - 2016: 2015 legmaradandóbb filmélményei
Ekultura.hu - 2016: 2015 legmaradandóbb könyvélményei
Ekultura.hu - 2015: Mi kerüljön a karácsonyfa alá 2015-ben?
Ekultura.hu - 2015: Legemlékezetesebb nyári olvasmányaink - 2015
Ekultura.hu - 2015: Mit várunk legjobban a Könyvhéten? - 2015 
Ekultura.hu - 2015: Mit várunk legjobban a Könyvfesztiválon? - 2015
Ekultura.hu - 2015: 2014 legmaradandóbb filmélményei
Ekultura.hu - 2015: 2014 legmaradandóbb könyvélményei 
Ekultura.hu - 2014: Mi kerüljön a karácsonyfa alá 2014-ben?
Ekultura.hu - 2014: Legemlékezetesebb nyári olvasmányaink - 2014 
Ekultura.hu - 2014: Mit várunk legjobban a Könyvhéten? - 2014
Ekultura.hu - 2014: Mit várunk legjobban a Könyvfesztiválon? - 2014
Ekultura.hu - 2014: 2013 legmaradandóbb filmélményei
Ekultura.hu - 2014: 2013 legmaradandóbb könyvélményei
Ekultura.hu - 2013: Mi kerüljön a fa alá?
Ekultura.hu - 2013: Mit várunk legjobban a Könyvhéten?
Ekultura.hu - 2013: Mit várunk legjobban a Könyvfesztiválon?
Ekultura.hu - 2012: 2012 legmaradandóbb könyvélményei 
Könyvek és vélemények 20. - A fantázia birodalmából - kritikusan
Valószínűleg ez az írás lesz az utolsó a sorozatból az évben. Épp ezért egy picit bánt, hogy olyan kritikus hangú. Remek könyveket vehettem a kezembe a témában, de valahogy minddel volt egy-egy apróbb-nagyobb bajom. Ezért a cím: az alábbiakban pedig öt olyan könyvről írnék, amely sci-fi, fantasy vagy történelmi fantáziajáték.

Steven Saylor: A fúriák haragja
Agave, 2015
Egy történelmi krimi, ami már talán nem is az. Minél többet és többet olvasok Steven Saylortól, annál inkább távolodik a szerző a leginkább kedvemre való műfajtól, a krimitől... Ami persze nem baj: ha nekem lenne egy olyan remekül megalkotott hősöm, mint Gordianus, a Nyomozó, egy Nyomozó fia, én is rá támaszkodnék. Olvasóként pedig legalább magamnak még azt is be kell vallanom, hogy sokkal jobban tetszett a szinte már detektívregénynek nem is nevezhető, de kalandos, fordulatos, és izgalmas A nílusi rablók, az író előző kötete, mint Saylor a lehető legszigorúbban vett történelmi detektívhistóriája, a 19. században játszódó, megtörtént eseményeket továbbszövő, sőt, létező személyt, az író O. Henryt detektívvé előléptető A holtak méltósága. És mégis: (enyhe spoilerek!) A fúriák haragja egy iszonyatos, valóban megtörtént, ám kevesek által ismert, etnikai alapú tömegmészárlás története, amelyet - lévén, hogy történelmi tény - nyilvánvalóan egyetlen pozitív regényhős sem tud(ott volna) megakadályozni, még Gordianus sem. Ez nagyon el tudja venni a kedvét a regény elolvasásától annak, aki egész véletlenül tudja, mi történt ekkoriban! Tekintve, hogy végig sejtettem, mi következik majd a könyv végén, leginkább csak azt találgathattam, ki fog esetleg a fontosabb mellékszereplők közül megmenekülni a mészárlásból... Ez pedig nem volt valami szívderítő élmény. A korábbi Gordianus-történetek - szólhattak bármilyen kiábrándítóan mocskos vagy korrupt történelmi ügyekről - megadták azt az elégtételt, hogy legalább egy tiszta és okos ember, Gordianus felfedezett bennük egy abszolút igazságot: még ha esetleg nem is hozhatta nyilvánosságra vagy el is kellett titkolnia. De ő - és én, az olvasó - lelepleztük az adott bűnt! A fúriák haragjában viszont Gordianus tudatlan kortársként tévelyeg, elgyalogol a súlyos előjelek mellett és szinte semmit sem tud megakadályozni, hiába a titokfejtés, amelyet a fülszöveg emleget... Így a regénynek nincs meg az a színes és könnyed hangulata, amelyet a tapasztalatlan és bohón fiatal Gordianust bemutató korai időben játszódó regények eddig birtokoltak, viszont a sok sötétséget semmilyen cselekményelem, sőt, Gordianus emberi és mértékletes középkorú alakja sem ellensúlyozhatja, mint a korábban írt, de később játszódó könyvekben. Persze lehet mondani, hogy az idei, félelemmel és terrorral terhes évben kifejezetten időszerű A fúriák haragja témája. De ha arra gondolok, hogy a történelmi eseményről, amely a középpontjában áll, először 2001-ben hallottam egy előadásban, szeptember 11. után, nem tudom, fog-e valaki tanulni belőle...

James Lovegrove: Sherlock Holmes - Lidércnyomás
Szukits, 2015 
Egy könyv, ami igazán remek lehetett volna. Adott egy kiváló brand: a Sir Arthur Conan Doyle által megalkotott Sherlock Holmes és világa. Egy jó író: a saját jogán is legalább a kiváló mesterember címre igényt tartó James Lovegrove. Az újítás vágya: a Titan Books 2011-ben indított, összesen hétkötetes sorozata, amely igyekszik árnyalni a holmesi hagyományokat, akár még egy kis steampunkkal is fűszerezve. Ám az eredmény: egy akciódús és vaskos könyv, amely sem a "régi, jó" detektívtörténeteket nem képes felidézni, sem pedig valami eredetit adni... Szomorúan csinálok rossz reklámot egy kötetnek, amelyre majdnem egy évet vártam lelkesen, ám tény: Holmes és barátja, Watson doktor legalább annyit rohangál, verekszik, esik csapdába és robban fel majdnem benne, mint Guy Ritchie két Holmes-filmjében együttvéve. A sok eseménytől viszont jellemezni már nem marad idő őket: személyiségük csak azért van, mert felidézhetjük, milyenek is voltak az eredeti történetekben. (Meg a két filmben, amely sajnos nagyon erősen hatott a szerző fantáziájára, ellentétben az eredeti novellákkal.) Nyomozni viszont alig nyomoznak ki valamit (nem is igen akad kinyomozni való ebben a cselekményben): egy olyan jelenet van, amelyben Holmes valóban az eszét használja, az is csak három oldal, ráadásul a cselekményhez semmi köze... Kapunk azonban töprengés és nyomok helyett egy látványos főgonoszt és egy rejtélyes segítőt, akik láthatólag tízszer annyira érdekelték Lovegrove-ot, mint két kényszerű főhőse, ám jellemezni, érdekessé formálni már őket sem maradt ideje a sok robbanástól. Ők képviselnék egyébként a gőzpunk irányt is (egyikőjük egyenesen egy különös páncélzattal): ám a könyv borítójával ellentétben a szerző e téren végül nem merészkedett messzebb, mint ameddig Conan Doyle is elmehetett volna, ha keverte volna a saját sci-fijeit a krimijeivel. Végigolvastam a könyvet, még csak nem is untam nagyon: de - félek, két nap múlva már csak a csalódásra fogok emlékezni belőle, mert annyira érdektelen volt. A sorozat következő kötete, Guy Adams Isten lehelete című könyve talán jobb lesz (ez némi misztikummal ígéri keverni a megszokottságot), de mindenképp jobban örülnék, ha olyan Doyle-folytatások is megjelennének előbb-utóbb, amelyekben a Sherlock Holmes nemcsak James Bond egyik álneve. (És azokat valaki olyan fordítaná, aki nem lusta megnézni a Szukits saját kiadású könyveiben (!), mi is a pontos címe a narrátor által felemlegetett, egyes Doyle-féle eseteknek.)

Az Alapítvány barátai
Szerkesztette: Martin H. Greenberg
Galaktika Fantasztikus Könyvek, Metropolis Media, 2015
Egy könyv, amit elvileg nem lehet túlértékelni. A kiadó idei téli újdonsága igazi ajándék Asimov rajongóinak. Az amerikai sci-fi-klasszikus 1990-ben ünnepelte ötvenéves írói jubileumát, s ekkor állította össze régi barátja, sokszoros szerkesztőtársa, Martin H. Greenberg ezt az előtte tisztelgő antológiát. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy a mester életéből már csak másfél év van hátra. Ahogy azt sem, hogy mire a tizenhét novellát, valamint Asimov, Mrs. Asimov, Ray Bradbury és Ben Bova elő- és utószavait tartalmazó könyv negyedszázadnyi késéssel napvilágot lát magyarul is, a benne szereplő írók közül további nyolcan elhunynak, mégpedig a legnagyobbak: Ray Bradbury, George Alec Effinger, Frederik Pohl, Poul Anderson, Robert Sheckley, Edward D. Hoch, Hal Clement és Harry Harrison... A "fiatalabbak" névsora is impozáns azonban: a kötetben szerepel még írás Sheila Finchtől, Orson Scott Cardtól, Barry N. Malzbergtől, Mike Resnicktől, Pamela Sargenttől, Robert Silverbergtől, Harry Turtledove-tól, Edward Wellentől, Connie Willistől, George Zebrowskitól. Locus-, Campbell-, Nebula- és Hugó-díjak, életműdíjak és lenyűgöző életpályák állnak valamennyi szerző mögött, s miközben robottörténeteket, Dr. Urth-féle nyomozásokat, Alapítvány-sztorikat és más Asimovokat olvashatunk tőlük (még egy Fekete Özvegy-rejtély is akad), egy-egy történeten ott van maga Isaac Asimov és az adott szerző keze nyoma is. Minden írás tisztelgés Asimov előtt, a műfaj előtt, de egyúttal az adott szerző életműve előtt is... Így azt gondolom, ezt a könyvet nem lehet eléggé túlértékelni: csodálatos, hogy megjelent. Illetve... Jó lett volna, ha az egyes szerzők saját "nyelvét" jól ismerő, tőlük már ezt-azt magyar nyelvre átültető egyes műfordítók kapták volna feladatul a történetek magyar változatának elkészítését... Eleve kizárt, hogy ha egyetlen - akármilyen kiváló - fordító fordítja tizenhét (huszonegy) ennyire különböző és jellegzetes stílusú író szövegét, képes tökéletes munkát végezni. Mégis, a kiadó, amely előszeretettel dob szét bármilyen egyszerzős novelláskötetet annyi fordító között, ahány elbeszélést csak tartalmaz az adott gyűjtemény, ezúttal mind a huszonegy írás magyar szövegét egyetlen fordítóval készíttette el... Ráadásul egy olyan kötetben, ahol a szerzők "asimoviul" beszélnek, talán az is izgalmas lett volna, ha legalább néhány részletet olyan fordító kap meg, aki Asimovtól is fordított már valamit... (Talán valaki úgy érzi, méltatlanul rosszindulatú kritikám túl sokat követel kiadótól-fordítótól. Így csak annyit írok zárásként: jó lett volna, ha egy ilyen történelmi jelentőségű kötetnek nem szerepel már az első oldalán sietségből eredő fordítási hiba. A fényes dolgokra ugyanis nem a csókák, hanem a szarkák koncentrálnak a köztudalom szerint...) Örültem volna, ha ezt a túlértékelhetetlen könyvet értékeli valaki legalább annyira, hogy alaposan átolvassa kiadás előtt. Ettől függetlenül ajánlom olvasásra, különösen pedig a Sávfutó (Sargent), a Gyilkosság Urth-fokon (Wellen), az Egyensúly (Resnick), A meghallott beszélgetés (Hoch) és A robotika negyedik törvénye (Harrison) című novellákat, amelyek a leginkább tetszettek nekem.

Holnap történt
Szerkesztette: Robert Weinberg, S. R. Dziemianowicz, Martin H. Greenberg
Szukits, 2000
Egy újabb remek antológia a gyűjteményembe. Időnként elkap a hév és antológiákat akarok olvasni. Régebben készítettem is a blogon egy összeállítást kedvenc sci-fi antológiámról, ám a Holnap történt - címe ellenére - nem feltétlenül kerülhetne fel erre a listára. Már Lovecraft neve is jelzi, hogy a beválogatott tizenhét novella a sci-fi és a horror határán áll: mégpedig egy kellemes, izgalmas és jól esően olvasható határmezsgyén. Az antológia tehát egyszerre számíthat sci-fi- és rémtörténet-válogatásnak is. Ám még érdekesebb volt számomra, hogy a könyv anyaga elég szépen kétfelé volt osztható: a régi, ódonabb hangulatú és a zabolátlanabb és kísérletezőbb modern rémtörténetekre. Az előbbi kategóriába tartozott a kötet nagy része: Howard Phillips Lovecraft Szín az űrből (1927) című klasszikusa az intelligens borzongatás forrásvidékére vitt el, Frank Belknap Long Jr. Az ezerlábú embere (1927) percekre elhitette magáról, hogy Lovecraft írása, Clark Ashton Smith Yoh-Vombis katakombái (1932) című története a mester egy új, sci-fis arcát mutatta meg, Robert A. Henlein Azokja (1941) bravúros sci-fi volt a félelemről, Robert Bloch Holnap történtje (1943) az apokalipszisről szólt klasszikus eszközökkel, Ray Bradbury Armageddoni álmok (1948) című elbeszélésének látnoki erején pedig még az sem tudott rontani, hogy eredeti címén, Talán álmodniként már létezett egy Borbás Mária-féle, sokkal-sokkal jobb fordítása. (És azóta született egy harmadik is...) Egy kissé kevésbé tetszett Richard Matheson rövid, hátborzongató novellája, a Férfitól és asszonytól született (1950), és Arthur C. Clarke különös Sötétbenje (1950), Philip K. Dick Az álapája (1954) azonban remek volt, hiszen a legősibb gyermekfélelmeket formálta rövid, klasszikus történetté. Bár a felsoroltak közül csak öt írást nem ismertem korábban, így, egy helyen közölve sokkal szuggesztívebbnek és félelmetesebbnek tűntek. Ahogy nagyon élveztem Isaac Asimov A pokol tüze (1956) című írását is, amely pimaszul rövid, két oldalas ötlet. S itt, az ötvenes évekig tartó aranykor termékeként kell felsorolni John W. Campbell Jr. Ki van odakinn? (1951) című kisregényét is, amelyt már régről, az egykori szép emlékű Analógiából ismertem (egy sokkal jobb fordításban, Az izé címen), ám csak most tudtam meg, hogy az ottani Don A. Stuart álnév a sci-fi aranykor nagy szerkesztőjét, kiadóját takarta... Ennyit az első kategóriáról. Mert érdekes módon a második kategória írásait sokkal kevésbé találtam emlékezetesnek: a hatvanas évekből egyetlen írás sem került be a kötetbe, a hetvenesből egy (Dean Koontz: Lidérc Banda,1970), a nyolcvanasból pedig öt (F. Paul Wilson: Lágy, 1984, Clive Barker: A vágyakozás kora, 1985, John Shirley: Jegy a Mennyországba, 1988, Dan Simmons: Áttét, 1988, David Morrell: A narancssárga a gyötrelem színe, a kék az őrületé, 1989). Mindben közös, hogy nagyon izgalmas az alapötletük, ám azután hosszú, abszurd, elnyújtott a megvalósítás. Ez még Morrell-re is igaz, akinek legjobban tetszett az írása az öt szerző közül (csak az a baj, hogy tele van olyan elemekkel, amelyeket már Lovecraft megírt). Összefoglalva: mégis maradandónak tartom az antológiát (amely angolul immár húsz, magyarul pedig tizenöt éves), s másoknak is ajánlom.

L. Sprague de Camp: Manótorony
Osiris Könyvek 26., Cherubion, 1995
Egy könyv, amire véletlenül találtam rá. Conannal való kalandozásaim során jutottam el a szerzőnek (1907-2000) a kimmériai barbárról írott könyveihez: magyarul egy filmkönyv és két másik, Lin Carterrel együtt írt regény látott tőle napvilágot, amelyek minden hibájuk mellett érdemesek lehetnek egy rajongó figyelmére (hiszen hogyan kritizálná őket az, aki nem is ismeri...). Végül aztán érdekelni kezdett, hogy az elszórt novelláktól eltekintve van-e a szerzőnek olyan könyve, amelyet elolvashatok. Így sikerült rátalálni a Manótoronyra, amely a hagyományos (és hagyományosan aránytalan és rossz perspektívájú) Szendrei Tibor-féle borítóval, a helyes Cherubion-külsővel azonnal megnyerte a szívemet. Igaz, az egy kicsit riasztó volt, hogy a borító fennen hirdette, ez a könyv "A "Lefejezetlen király"-trilógia első kötete" - tekintve, hogy sosem jelent meg magyarul semmilyen folytatás... De úgy gondoltam, belevágok. És nem is bántam meg. A csavaros és ironikus sztori Xylarban kezdődik, ahol minden király öt évig uralkodhat - utána lefejezik, levágott fejét feldobják, s aki elkapja, az vezeti az országot a következő öt évben... Épp Jorian kivégzésének napján járunk: ám hősünk a legkevésbé sem szeretné elveszíteni a fejét. Ezért szövetkezik Karadurral, az idegesítően szórakozott és beképzelt, ámde hatalmas mágussal, s megúszva a lefejezést, kalandok sorozatába keveredik sorsa elől menekülve. A könyv, amelyet nagy élvezettel lehet vérbeli fantasynek, de a fantasy közhelyei közül a legtöbb abszurd kifacsarásának is olvasni, igazán lebilincselő, szórakoztató és humoros. Nem új darab: 1968-ban íródott (a trilógia további kötetei pedig 1971-ben és 1983-ban, ami mutatja, hogy - szerencsére - nem szoros, nélkülözhetetlen folytatások). Ez azonban csak annyit jelentett, hogy egészen másképp volt önironikus és kalandos, mint egy mai fantasy. Klasszikus darabként vonult be a könyvtáramba: örülök, hogy rátaláltam.

Linkek
Könyvek és vélemények 1. - Sziporkázó tudomány
Könyvek és vélemények 2. - Szép irodalom
Könyvek és vélemények 3. - Kiváló életrajzok
Könyvek és vélemények 4. - Krónika és lovagregény
Könyvek és vélemények 5. - Aprócskák
Könyvek és vélemények 6. - Nagybetűs izgalom
Könyvek és vélemények 7. - Tíz jó könyvről tíz mondatban
Könyvek és vélemények 8. - Fájdalmas szépirodalom
Könyvek és vélemények 9. - Scolar-könyvek Salinger köpenyegéből
Könyvek és vélemények 10. - Régi és új krimik
Könyvek és vélemények 11. - Különc krimikönyvek
Könyvek és vélemények 12. - Friss történelem
Könyvek és vélemények 13. - Magvas könyvek
Könyvek és vélemények 14. - Első számú legvegyesebb brigád
Könyvek és vélemények 15. - Öt szakszerű kötet
Könyvek és vélemények 16. - Nyári olvasnivalók
Könyvek és vélemények 17. - Bűnös történetek
Könyvek és vélemények 18. - Okos könyvek  

Könyvek és vélemények 19. - Történelmi ötös 
Ekultura.hu - Bánffy Miklós: Milolu
Egy gróf, aki bűnügyi regényt ír… Már ez izgalmasan hangzik. Ha azonban azt is hozzátesszük, hogy a Milolu szerzője az a Bánffy Miklós gróf, vagyis a háromrészes Erdélyi történet és az Egy erdélyi gróf emlékiratai szerzője, író, politikus, grafikus, díszlet- és kosztümtervező, ízig-vérig magyar arisztokrata, az utolsó polihisztor, a két világháború közötti időszak egyik legérdekesebb alakja – akkor a Milolu még inkább megismerendőnek és különlegesnek tűnhet.

Pedig első közelítésben épp oly csendes és bájos regény, amilyennek remekbe szabott borítója sejteti. Kedves, kedélyes és kellemes történet, egy nevezetes képrablás-képhamisítás-kalandorkodás meséje. A harmincas évek közepén járunk, amikor kínos bűneset történik: a Szépművészeti Múzeum kincset érő Leonardo-festményét valakik másolatra cserélik, a képet pedig kiviszik az országból. A rendőrség nyomoz, a botrányt azonban eltussolják. Csak egy szemfüles újságírónő – nem mellesleg amerikai milliomosfeleség – marad rajta az ügyön: Mara vagyis Milolu. A szálak Olaszországba vezetnek (Mussolini Olaszországába…), ahol csatlakozik a nyomozáshoz, pontosabban a szép Miloluhoz a művészlelkű, fellegjáró Vida Tibor is, aki épp új operettjén dolgozik – ám közben teljességgel belekeveredik az ügybe. Vajon ki Milolu és mit akar a képpel? Megszerezni? Visszaszerezni? És mi a szándéka Tiborral? Megszerezni? Becsapni? Szeretni?

A változatos, színes és finom regény olyan, mint egy utólag kézzel kiszínezett, harmincas évekbeli fekete-fehér mozi: olyan európai, hogy már szinte hihetetlen, mégis a miénk. Nosztalgiával, izgalommal és vágyakozással teli történet egy, a második világháború előtti világról, amely tele volt sötétséggel, de voltak benne színek, ízek és illatok. Szuggesztív, szép és szerelmes ez a regény, tele vágyódással és kalanddal.

Ami annál különlegesebb, mert a most kéziratból kiadott Milolut szerzője 1949-ben írta. Eddigre Bánffy Miklós már hetvenhat éves, kevesebb, mint egy év van még hátra az életéből. Magyarország is megváltozott: először a háború, a pusztítás és a gyűlölet miatt, másodszor a diktatúra kiépülése okán. Az idős erdélyi gróf, volt külügyminiszter, kultúrattasé, író és művész mindent elveszített, s utolsó éveit tengeti Budapesten, nyomorban. Ekkor álmodja meg Milolut és az ő Itáliáját, ekkor ered a műkincsrablók és kalandorok nyomába a sűrűn és gondosan teleírt lapokon, amelyekből néhány facsimilét is közöl a kötet.

Ha egyszerűen csak megszeretjük ezt a könyvet, már nyert ügyünk van. De ha elolvasása után tisztelettel gondolunk oly különös pályát befutott, tehetséges szerzőjére, akkor kétszeresen is elérte célját ez a különleges kiadás.

A cikk az Ekultura.hu-n: Bánffy Miklós: Milolu
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
Könyvek és vélemények 19. - Történelmi ötös
Így jár az ember, ha nincs ideje. A Könyvek és vélemények sorozatot még januárban indítottam el, hogy beszámolhassak benne mindenféle olvasmányaimról. Októberig meg is ért tizennyolc folytatást. Azután azonban egyre kevesebb volt az időm, így inkább olvastam, mint írtam. A sok-sok vélemény pedig sehogy sem akart formálódni. Most, amikor megszülettek, már mindjárt vége az évnek... De nem baj: így legalább közel egymáshoz publikálom őket, megünnepelve velük az évet, a jó könyvek és az olvasás örömeit és a karácsonyi ajándékaimat is... Csak legyen, aki győzi olvasni... Ebben a posztban öt történelemmel foglalkozó friss kötetről írtam.

David Faber: München
Park, 2015

Megdöbbentő élmény volt elolvasni ezt a remek könyvet, amely szinte mikrotörténelmi elemzéshez illő pontossággal kalauzolt végig az 1938-as európai politika diplomáciatörténetén. Miközben a brit megbékítési politika kicsinyes, óvatoskodó, előítéletekkel küzdő, s saját politikai karrierjükön kívül semmire sem koncentráló tagjainak csetlés-botlásáról olvastam, remekül szórakozhattam volna - ha nem lett volna véresen komoly az egész szituáció. Hiszen 1938-ban, Münchenben Hitlernek és a második világháborúnak sikerült utat nyitni... A rendkívül alapos és részletes, ám mégis lebilincselően megírt, sok-sok hivatkozással, ritka fényképekkel és sokatmondó mottókkal ellátott kötetet a politikusból szaktörténésszé lett David Faber, MacMillan miniszterelnök unokája írta meg - kiválóan. A Park Kiadó ismét remek könyvet választott kiadásra, s jól fordítva, igényes külsővel küldte a boltokba. Csak ajánlani lehet.

Ungváry Krisztián: A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban 1941-1944
Osiris, 2015

Megdöbbentő és lenyűgöző könyv ez: ilyesmit vártam, de amit kaptam, sokkal jobb, mint amit reméltem. Ungváry Krisztián a már a Budapest ostromából ismert alapossággal járt utána a legapróbb ténynek is, amely a magyar megszálló csapatok szovjet területen történt tevékenységére vonatkozik. Milyen hadsereg(ek)et, csapatokat és egységeket vezényeltek a Szovjetunió területére? Mikor, hol, milyen tevékenységet folytattak? Hol harcoltak a partizánokkal és hol a szovjet hadsereggel? Hogyan viselkedtek a helyiekkel? Hogyan a zsidókkal? Milyen volt a viszony a németek, egyéb szövetségeseik és a magyar csapatok között? A könyv derekát a fenti kérdésekre adott kimerítő válaszok alkotják: a források pedig a hihetetlenül bőséges hazai és külföldi szakirodalmon túl térképek, emlékezések, naplók, periratok, oral history-felvételek és a szerző által készített interjúk. Ám kapunk kitekintést más témák felé is: a könyv tartalmaz egy első magyar nyelvű összefoglalót a szovjet partizánháborúról vagy épp a szovjet területen történő munkaszolgálatról is. Ami azonban a leginkább megragadott, s amiből még háromszor ennyit is szívesen olvastam volna: az értelmezés. Hogyan volt lehetséges, hogy a magyar hadsereg (különösen a Nyugati Megszálló Csoport) tevékenyen részt vett a holokausztban? Mit gondolhattak a magyar résztvevők, akik fel is jegyezték és le is fényképezték a borzalmakat? Hogyan viszonyultak ehhez a kortársaik, a kortárs katonai vezetés, majd az utókor? Hogyan, mi alapján, kiket vontak felelősségre a megszállással kapcsolatban a Rákosi- és a Kádár-korszakban? (Vaktában, előítéletesen és koncepciózusan, a lényeget általában tökéletesen szem elől tévesztve...) Súlyos és sötét olvasmány a kötet, de hihetetlenül érdekes: a kezdő módszertani megjegyzésektől az utószóig. Belőle kibontakozik egy kép, amivel ideje szembenézni: de nem a Krausz Tamás és mások által elmosódottan körvonalazott, a szovjetek elleni népirtásé. Helyette a Szovjetunió területén élő zsidóság ellen elkövetett népirtásról (vagyis a magyar megszálló csapatoknak a holokausztban való részvételéről) olvashatunk és arról az embertelen és elembertelenítő háborúról, amelyben a "partizánok" és a "partizánvadászok" összecsapásai civil százezrek halálát okozták úgy, hogy az érintettek mindezt (részben ideológiai okokból) még csak észre sem akarták venni... Emberiség elleni bűncselekmények ezek: a szerző nem menteget, ám megpróbál objektív és támadhatatlanul tényszerű maradni. Kíváncsi vagyok, hogyan olvassa majd a szakma a könyvet. Nekem nagyon tetszett.

Fedinec Csilla: "A Magyar Szent Koronához visszatért Kárpátalja" 1938-1944
Jaffa, 2015

Először akkor szerettem meg ezt a könyvet, amikor kiderült, hogy patetikus címe - idézőjelben van, vagyis idézet. (Ettől függetlenül nem volt túl jó ötlet ez az idézőjelesdi, mert a legtöbb adatbázis és webáruház már elhagyta, pedig a könyv még csak néhány hete jelent meg...) Világom helyreállt: ezután már nyugodtan vártam a könyvtől, hogy az Ablonczy Balázs-féle A visszatért Erdély és Simon Attila tavaly év végén megjelent Magyar idők a Felvidéken című kötete után a megszokott pontossággal, higgadtsággal és érdekességgel vezessen be a második világháborús Magyarország történelmének egy még feltáratlan, a nagyközönség által nem ismert részletébe: a Kárpátalja visszacsatolásának történetébe. Fedinec Csilla tapasztalt szakértője a témának, ám a minden sort jellemző pontosság és hitelesség mellett olvasmányos és nagyon izgalmas könyvet is sikerült írnia. Az első fejezet rögtön olyan helyzet elé állított, amit nem vártam volna. Kíváncsi vagyok, hogy hányan tudnák elválasztani a látszólag azonos értelmű ruszin, rutén, magyarorosz és ukrán szavak pontos, az egyes szituációkhoz alkalmazott jelentésrétegeit: én nem tudtam, de most már tudom... A könyv ugyanolyan részletesen és érdekfeszítően mutatta be a bécsi döntések és a háború következményeit, az eseménytörténetet, mint az eszmei csatákat, a kulturális harcokat és azt a furcsa folyamatot, ahogyan a Kárpátalja lakosainak egy része a gyorsan fejlődő, demokratikus Csehszlovákia, míg másik része a frissen létrejött Szovjetunió mellőzött Ukrajnájának állampolgára lett, majd "visszatérhetett" a sok szempontból csalódást okozó Horthy-rendszer Magyarországának "testébe". A turizmustól a zsidóüldözésig, a kárpátaljai szellemtől a Rongyos Gárdáig sok minden szóba kerül az izgalmas kötetben: én akár bőségesebb anyagot is elolvasgattam volna.
 
Beate Hammond: Ferenc Ferdinánd trónörökös és Chotek Zsófia - Egy nagy szerelem története
Gabo, 2015
Már azt hittem megszűnt, amikor buzgón folytatódott a Királyi Házak sorozat. Mégpedig olyan témával és olyan szerző művével, amelyek egyként előfordultak már a szériában korábban. Ferenc Ferdinándról több kötetben is szó esett, Beate Hammondtól pedig 2006-ban jelent már meg egy vékonyabb kötet, a Mária Terézia, Erzsébet, Zita - Nagy császárnék fiatal lány korukban, amely a három híres császárné neveltetését és ifjúkorát mutatta be rokonszenves részletességgel. Ez a könyv azonban egyértelműen alaposabb és érdekesebb az elődénél. Habár népszerű és romantikus történelem, vagyis nem foglalkozik Ferenc Ferdinánd személyiségének mozgatórugóival, uralkodói képességeivel, halálának konkrét okaival stb., kiválóan és sok forrást idézve koncentrál fő témájára: a főherceg, későbbi trónörökös és a cseh nemesi családból származó udvarhölgy, Chotek Zsófia megismerkedésére, szerelmére és arra a küzdelemre, amelyet azért folytattak mintegy két éven át, hogy az uralkodó, Ferenc József engedélyezze egybekelésüket a rangkülönbség és a Habsburg-ház házassági szabályai ellenére. Miután végül a morganatikus házasság megköttethetett, a trónörökösnét sok megaláztatás érte a rangkülönbség miatt, s Ferenc Ferdinándnak is voltak különös megnyilatkozásai, furcsa sértései és vitatható tervei - ám egy dolog biztos maradt: a házasság boldog volt és jól működött mindhalálig, vagyis a(z egyébként cseppet sem romantikus) szarajevói merénylet napjáig, amikor a házaspár két tagját egyazon percben gyilkolták meg. A trónörökös nem különösebben rokonszenves személyiségként vonult be a történelembe, akik azonban szeretik a jó polgári házasságokat, örömüket lelhetik Ferenc Ferdinánd és Zsófia földhözragadtan regényes szerelmi történetében.

Hahner Péter: Legújabb 100 történelmi tévhit
Animus, 2015
A torinói lepel nem Krisztus nem testének nyomait őrzi. A rózsakeresztesek nem alkottak ősi testvériséget. Az illuminátusok sem voltak egy ősi, titkos társaság tagjai. A velencei inkvizíció nem volt rettegett hatalom. A templomos lovagok pedig nem tartották fenn titokban a szervezetüket. Íme, öt olyan állítás, amellyel Hahner Péter legújabb könyvében tévhiteket cáfol meg, ezúttal a misztikus összeesküvés-elméletek témaköréből. A szórakoztató és izgalmas kötetet mind lapozgatni, mint olvasni remek érzés. Találkozhatunk uralkodói és vezetői portrékkal, melyekből kiderül: miért nem volt Mazarin Ausztriai Anna szerelme, XIV. Lajos bigott és alacsony, Sobieski János nagy uralkodó, Károlyi Mihály hazaáruló, vagy épp Nagy Sándor a civilizáció terjesztője. Olyan örök legendák forrásáról és igazságtartalmáról lebben fel a fátyol, miszerint Prága a defenesztráció városa, Delacroixnak Talleyrand volt az apja, Veres Péter mindig népben, nemzetben gondolkodott, Kleopátra pedig gyönyörű volt. De olyan, egészen elgondolkodtató problémakörök is kibomlanak, mint hogy demokrácia volt-e Magyarországon 1945 és 1948 közt, hogy a francia forradalom találta-e ki az árulást, s hogy mikor is vívták ki a skótok a függetlenségüket. Nyomozhatunk történelmi krimikben: kiderül, mi történt a kis XVII. Lajossal, miként halt meg Lumumba, ki lehetett Hasfelmetsző Jack és az igazi Trebitsch. S ha vannak is kisebb tollhibák a könyvben (mint hogy egy ikonhoz nem lehet imádkozni, csak előtte, vagy hogy nem elegáns eljárás a Báthory Erzsébetről 2010-ben megjelent kötet állításait egy 1985-ösével cáfolni...), hatalmas örömet okozott az olvasása. Az öt írás, amit mindenkinek elsőnek ajánlanék: Robespierre-t egy Merda nevű csendőr lőtte le, Engels afféle "másodhegedűs" volt Marx mellett, A középkor csaknem 300 évvel rövidebb volt, Az indiánok csak a westernfilmekben üldözték oly hosszadalmasan a postakocsikat, Az Iszlám Állam csak egy újabb terroristaszervezet. Remélem, most, hogy megszületett az utolsó utáni, harmadik tévhitkönyv is, Hahner Péter időről időre ír majd még egyet... Zaklatott,  valami okos szóra vágyó időszakokban nincs ezeknél a gyűjteményeknél jobb olvasmány.
 
Linkek
Könyvek és vélemények 1. - Sziporkázó tudomány
Könyvek és vélemények 2. - Szép irodalom
Könyvek és vélemények 3. - Kiváló életrajzok
Könyvek és vélemények 4. - Krónika és lovagregény
Könyvek és vélemények 5. - Aprócskák
Könyvek és vélemények 6. - Nagybetűs izgalom
Könyvek és vélemények 7. - Tíz jó könyvről tíz mondatban
Könyvek és vélemények 8. - Fájdalmas szépirodalom
Könyvek és vélemények 9. - Scolar-könyvek Salinger köpenyegéből
Könyvek és vélemények 10. - Régi és új krimik
Könyvek és vélemények 11. - Különc krimikönyvek
Könyvek és vélemények 12. - Friss történelem
Könyvek és vélemények 13. - Magvas könyvek
Könyvek és vélemények 14. - Első számú legvegyesebb brigád
Könyvek és vélemények 15. - Öt szakszerű kötet
Könyvek és vélemények 16. - Nyári olvasnivalók
Könyvek és vélemények 17. - Bűnös történetek
Könyvek és vélemények 18. - Okos könyvek