2015. december 26., szombat
Így jár az ember, ha nincs ideje. A Könyvek és vélemények
sorozatot még januárban indítottam el, hogy beszámolhassak benne
mindenféle olvasmányaimról. Októberig meg is ért tizennyolc folytatást.
Azután azonban egyre kevesebb volt az időm, így inkább olvastam, mint
írtam. A sok-sok vélemény pedig sehogy sem akart formálódni. Most,
amikor megszülettek, már mindjárt vége az évnek... De nem baj: így legalább közel egymáshoz publikálom őket, megünnepelve velük az évet, a jó könyvek és az olvasás
örömeit és a karácsonyi ajándékaimat is... Csak legyen, aki győzi
olvasni... Ebben a posztban öt történelemmel foglalkozó friss kötetről írtam.
David Faber: München
Park, 2015
Megdöbbentő élmény volt elolvasni ezt a remek könyvet, amely szinte mikrotörténelmi elemzéshez illő pontossággal kalauzolt végig az 1938-as európai politika diplomáciatörténetén. Miközben a brit megbékítési politika kicsinyes, óvatoskodó, előítéletekkel küzdő, s saját politikai karrierjükön kívül semmire sem koncentráló tagjainak csetlés-botlásáról olvastam, remekül szórakozhattam volna - ha nem lett volna véresen komoly az egész szituáció. Hiszen 1938-ban, Münchenben Hitlernek és a második világháborúnak sikerült utat nyitni... A rendkívül alapos és részletes, ám mégis lebilincselően megírt, sok-sok hivatkozással, ritka fényképekkel és sokatmondó mottókkal ellátott kötetet a politikusból szaktörténésszé lett David Faber, MacMillan miniszterelnök unokája írta meg - kiválóan. A Park Kiadó ismét remek könyvet választott kiadásra, s jól fordítva, igényes külsővel küldte a boltokba. Csak ajánlani lehet.
Ungváry Krisztián: A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban 1941-1944
Osiris, 2015
Megdöbbentő és lenyűgöző könyv ez: ilyesmit vártam, de amit kaptam, sokkal jobb, mint amit reméltem. Ungváry Krisztián a már a Budapest ostromából ismert alapossággal járt utána a legapróbb ténynek is, amely a magyar megszálló csapatok szovjet területen történt tevékenységére vonatkozik. Milyen hadsereg(ek)et, csapatokat és egységeket vezényeltek a Szovjetunió területére? Mikor, hol, milyen tevékenységet folytattak? Hol harcoltak a partizánokkal és hol a szovjet hadsereggel? Hogyan viselkedtek a helyiekkel? Hogyan a zsidókkal? Milyen volt a viszony a németek, egyéb szövetségeseik és a magyar csapatok között? A könyv derekát a fenti kérdésekre adott kimerítő válaszok alkotják: a források pedig a hihetetlenül bőséges hazai és külföldi szakirodalmon túl térképek, emlékezések, naplók, periratok, oral history-felvételek és a szerző által készített interjúk. Ám kapunk kitekintést más témák felé is: a könyv tartalmaz egy első magyar nyelvű összefoglalót a szovjet partizánháborúról vagy épp a szovjet területen történő munkaszolgálatról is. Ami azonban a leginkább megragadott, s amiből még háromszor ennyit is szívesen olvastam volna: az értelmezés. Hogyan volt lehetséges, hogy a magyar hadsereg (különösen a Nyugati Megszálló Csoport) tevékenyen részt vett a holokausztban? Mit gondolhattak a magyar résztvevők, akik fel is jegyezték és le is fényképezték a borzalmakat? Hogyan viszonyultak ehhez a kortársaik, a kortárs katonai vezetés, majd az utókor? Hogyan, mi alapján, kiket vontak felelősségre a megszállással kapcsolatban a Rákosi- és a Kádár-korszakban? (Vaktában, előítéletesen és koncepciózusan, a lényeget általában tökéletesen szem elől tévesztve...) Súlyos és sötét olvasmány a kötet, de hihetetlenül érdekes: a kezdő módszertani megjegyzésektől az utószóig. Belőle kibontakozik egy kép, amivel ideje szembenézni: de nem a Krausz Tamás és mások által elmosódottan körvonalazott, a szovjetek elleni népirtásé. Helyette a Szovjetunió területén élő zsidóság ellen elkövetett népirtásról (vagyis a magyar megszálló csapatoknak a holokausztban való részvételéről) olvashatunk és arról az embertelen és elembertelenítő háborúról, amelyben a "partizánok" és a "partizánvadászok" összecsapásai civil százezrek halálát okozták úgy, hogy az érintettek mindezt (részben ideológiai okokból) még csak észre sem akarták venni... Emberiség elleni bűncselekmények ezek: a szerző nem menteget, ám megpróbál objektív és támadhatatlanul tényszerű maradni. Kíváncsi vagyok, hogyan olvassa majd a szakma a könyvet. Nekem nagyon tetszett.
Fedinec Csilla: "A Magyar Szent Koronához visszatért Kárpátalja" 1938-1944
Jaffa, 2015
Először akkor szerettem meg ezt a könyvet, amikor kiderült, hogy patetikus címe - idézőjelben van, vagyis idézet. (Ettől függetlenül nem volt túl jó ötlet ez az idézőjelesdi, mert a legtöbb adatbázis és webáruház már elhagyta, pedig a könyv még csak néhány hete jelent meg...) Világom helyreállt: ezután már nyugodtan vártam a könyvtől, hogy az Ablonczy Balázs-féle A visszatért Erdély és Simon Attila tavaly év végén megjelent Magyar idők a Felvidéken című kötete után a megszokott pontossággal, higgadtsággal és érdekességgel vezessen be a második világháborús Magyarország történelmének egy még feltáratlan, a nagyközönség által nem ismert részletébe: a Kárpátalja visszacsatolásának történetébe. Fedinec Csilla tapasztalt szakértője a témának, ám a minden sort jellemző pontosság és hitelesség mellett olvasmányos és nagyon izgalmas könyvet is sikerült írnia. Az első fejezet rögtön olyan helyzet elé állított, amit nem vártam volna. Kíváncsi vagyok, hogy hányan tudnák elválasztani a látszólag azonos értelmű ruszin, rutén, magyarorosz és ukrán szavak pontos, az egyes szituációkhoz alkalmazott jelentésrétegeit: én nem tudtam, de most már tudom... A könyv ugyanolyan részletesen és érdekfeszítően mutatta be a bécsi döntések és a háború következményeit, az eseménytörténetet, mint az eszmei csatákat, a kulturális harcokat és azt a furcsa folyamatot, ahogyan a Kárpátalja lakosainak egy része a gyorsan fejlődő, demokratikus Csehszlovákia, míg másik része a frissen létrejött Szovjetunió mellőzött Ukrajnájának állampolgára lett, majd "visszatérhetett" a sok szempontból csalódást okozó Horthy-rendszer Magyarországának "testébe". A turizmustól a zsidóüldözésig, a kárpátaljai szellemtől a Rongyos Gárdáig sok minden szóba kerül az izgalmas kötetben: én akár bőségesebb anyagot is elolvasgattam volna.
Beate Hammond: Ferenc Ferdinánd trónörökös és Chotek Zsófia - Egy nagy szerelem története
Gabo, 2015
Már azt hittem megszűnt, amikor buzgón folytatódott a Királyi Házak sorozat. Mégpedig olyan témával és olyan szerző művével, amelyek egyként előfordultak már a szériában korábban. Ferenc Ferdinándról több kötetben is szó esett, Beate Hammondtól pedig 2006-ban jelent már meg egy vékonyabb kötet, a Mária Terézia, Erzsébet, Zita - Nagy császárnék fiatal lány korukban, amely a három híres császárné neveltetését és ifjúkorát mutatta be rokonszenves részletességgel. Ez a könyv azonban egyértelműen alaposabb és érdekesebb az elődénél. Habár népszerű és romantikus történelem, vagyis nem foglalkozik Ferenc Ferdinánd személyiségének mozgatórugóival, uralkodói képességeivel, halálának konkrét okaival stb., kiválóan és sok forrást idézve koncentrál fő témájára: a főherceg, későbbi trónörökös és a cseh nemesi családból származó udvarhölgy, Chotek Zsófia megismerkedésére, szerelmére és arra a küzdelemre, amelyet azért folytattak mintegy két éven át, hogy az uralkodó, Ferenc József engedélyezze egybekelésüket a rangkülönbség és a Habsburg-ház házassági szabályai ellenére. Miután végül a morganatikus házasság megköttethetett, a trónörökösnét sok megaláztatás érte a rangkülönbség miatt, s Ferenc Ferdinándnak is voltak különös megnyilatkozásai, furcsa sértései és vitatható tervei - ám egy dolog biztos maradt: a házasság boldog volt és jól működött mindhalálig, vagyis a(z egyébként cseppet sem romantikus) szarajevói merénylet napjáig, amikor a házaspár két tagját egyazon percben gyilkolták meg. A trónörökös nem különösebben rokonszenves személyiségként vonult be a történelembe, akik azonban szeretik a jó polgári házasságokat, örömüket lelhetik Ferenc Ferdinánd és Zsófia földhözragadtan regényes szerelmi történetében.
Hahner Péter: Legújabb 100 történelmi tévhit
Animus, 2015
A torinói lepel nem Krisztus nem testének nyomait őrzi. A rózsakeresztesek nem alkottak ősi testvériséget. Az illuminátusok sem voltak egy ősi, titkos társaság tagjai. A velencei inkvizíció nem volt rettegett hatalom. A templomos lovagok pedig nem tartották fenn titokban a szervezetüket. Íme, öt olyan állítás, amellyel Hahner Péter legújabb könyvében tévhiteket cáfol meg, ezúttal a misztikus összeesküvés-elméletek témaköréből. A szórakoztató és izgalmas kötetet mind lapozgatni, mint olvasni remek érzés. Találkozhatunk uralkodói és vezetői portrékkal, melyekből kiderül: miért nem volt Mazarin Ausztriai Anna szerelme, XIV. Lajos bigott és alacsony, Sobieski János nagy uralkodó, Károlyi Mihály hazaáruló, vagy épp Nagy Sándor a civilizáció terjesztője. Olyan örök legendák forrásáról és igazságtartalmáról lebben fel a fátyol, miszerint Prága a defenesztráció városa, Delacroixnak Talleyrand volt az apja, Veres Péter mindig népben, nemzetben gondolkodott, Kleopátra pedig gyönyörű volt. De olyan, egészen elgondolkodtató problémakörök is kibomlanak, mint hogy demokrácia volt-e Magyarországon 1945 és 1948 közt, hogy a francia forradalom találta-e ki az árulást, s hogy mikor is vívták ki a skótok a függetlenségüket. Nyomozhatunk történelmi krimikben: kiderül, mi történt a kis XVII. Lajossal, miként halt meg Lumumba, ki lehetett Hasfelmetsző Jack és az igazi Trebitsch. S ha vannak is kisebb tollhibák a könyvben (mint hogy egy ikonhoz nem lehet imádkozni, csak előtte, vagy hogy nem elegáns eljárás a Báthory Erzsébetről 2010-ben megjelent kötet állításait egy sokak által megcáfolt, 1985-ösével cáfolni...), hatalmas örömet okozott az olvasása. Az öt írás, amit mindenkinek elsőnek ajánlanék: Robespierre-t egy Merda nevű csendőr lőtte le, Engels afféle "másodhegedűs" volt Marx mellett, A középkor csaknem 300 évvel rövidebb volt, Az indiánok csak a westernfilmekben üldözték oly hosszadalmasan a postakocsikat, Az Iszlám Állam csak egy újabb terroristaszervezet. Remélem, most, hogy megszületett az utolsó utáni, harmadik tévhitkönyv is, Hahner Péter időről időre ír majd még egyet... Zaklatott, valami okos szóra vágyó időszakokban nincs ezeknél a gyűjteményeknél jobb olvasmány.
Linkek
Könyvek és vélemények 1. - Sziporkázó tudomány
Könyvek és vélemények 2. - Szép irodalom
Könyvek és vélemények 3. - Kiváló életrajzok
Könyvek és vélemények 4. - Krónika és lovagregény
Könyvek és vélemények 5. - Aprócskák
Könyvek és vélemények 6. - Nagybetűs izgalom
Könyvek és vélemények 7. - Tíz jó könyvről tíz mondatban
Könyvek és vélemények 8. - Fájdalmas szépirodalom
Könyvek és vélemények 9. - Scolar-könyvek Salinger köpenyegéből
Könyvek és vélemények 10. - Régi és új krimik
Könyvek és vélemények 11. - Különc krimikönyvek
Könyvek és vélemények 12. - Friss történelem
Könyvek és vélemények 13. - Magvas könyvek
Könyvek és vélemények 14. - Első számú legvegyesebb brigád
Könyvek és vélemények 15. - Öt szakszerű kötet
Könyvek és vélemények 16. - Nyári olvasnivalók
Könyvek és vélemények 17. - Bűnös történetek
Könyvek és vélemények 18. - Okos könyvek
Park, 2015
Megdöbbentő élmény volt elolvasni ezt a remek könyvet, amely szinte mikrotörténelmi elemzéshez illő pontossággal kalauzolt végig az 1938-as európai politika diplomáciatörténetén. Miközben a brit megbékítési politika kicsinyes, óvatoskodó, előítéletekkel küzdő, s saját politikai karrierjükön kívül semmire sem koncentráló tagjainak csetlés-botlásáról olvastam, remekül szórakozhattam volna - ha nem lett volna véresen komoly az egész szituáció. Hiszen 1938-ban, Münchenben Hitlernek és a második világháborúnak sikerült utat nyitni... A rendkívül alapos és részletes, ám mégis lebilincselően megírt, sok-sok hivatkozással, ritka fényképekkel és sokatmondó mottókkal ellátott kötetet a politikusból szaktörténésszé lett David Faber, MacMillan miniszterelnök unokája írta meg - kiválóan. A Park Kiadó ismét remek könyvet választott kiadásra, s jól fordítva, igényes külsővel küldte a boltokba. Csak ajánlani lehet.
Osiris, 2015
Megdöbbentő és lenyűgöző könyv ez: ilyesmit vártam, de amit kaptam, sokkal jobb, mint amit reméltem. Ungváry Krisztián a már a Budapest ostromából ismert alapossággal járt utána a legapróbb ténynek is, amely a magyar megszálló csapatok szovjet területen történt tevékenységére vonatkozik. Milyen hadsereg(ek)et, csapatokat és egységeket vezényeltek a Szovjetunió területére? Mikor, hol, milyen tevékenységet folytattak? Hol harcoltak a partizánokkal és hol a szovjet hadsereggel? Hogyan viselkedtek a helyiekkel? Hogyan a zsidókkal? Milyen volt a viszony a németek, egyéb szövetségeseik és a magyar csapatok között? A könyv derekát a fenti kérdésekre adott kimerítő válaszok alkotják: a források pedig a hihetetlenül bőséges hazai és külföldi szakirodalmon túl térképek, emlékezések, naplók, periratok, oral history-felvételek és a szerző által készített interjúk. Ám kapunk kitekintést más témák felé is: a könyv tartalmaz egy első magyar nyelvű összefoglalót a szovjet partizánháborúról vagy épp a szovjet területen történő munkaszolgálatról is. Ami azonban a leginkább megragadott, s amiből még háromszor ennyit is szívesen olvastam volna: az értelmezés. Hogyan volt lehetséges, hogy a magyar hadsereg (különösen a Nyugati Megszálló Csoport) tevékenyen részt vett a holokausztban? Mit gondolhattak a magyar résztvevők, akik fel is jegyezték és le is fényképezték a borzalmakat? Hogyan viszonyultak ehhez a kortársaik, a kortárs katonai vezetés, majd az utókor? Hogyan, mi alapján, kiket vontak felelősségre a megszállással kapcsolatban a Rákosi- és a Kádár-korszakban? (Vaktában, előítéletesen és koncepciózusan, a lényeget általában tökéletesen szem elől tévesztve...) Súlyos és sötét olvasmány a kötet, de hihetetlenül érdekes: a kezdő módszertani megjegyzésektől az utószóig. Belőle kibontakozik egy kép, amivel ideje szembenézni: de nem a Krausz Tamás és mások által elmosódottan körvonalazott, a szovjetek elleni népirtásé. Helyette a Szovjetunió területén élő zsidóság ellen elkövetett népirtásról (vagyis a magyar megszálló csapatoknak a holokausztban való részvételéről) olvashatunk és arról az embertelen és elembertelenítő háborúról, amelyben a "partizánok" és a "partizánvadászok" összecsapásai civil százezrek halálát okozták úgy, hogy az érintettek mindezt (részben ideológiai okokból) még csak észre sem akarták venni... Emberiség elleni bűncselekmények ezek: a szerző nem menteget, ám megpróbál objektív és támadhatatlanul tényszerű maradni. Kíváncsi vagyok, hogyan olvassa majd a szakma a könyvet. Nekem nagyon tetszett.
Jaffa, 2015
Először akkor szerettem meg ezt a könyvet, amikor kiderült, hogy patetikus címe - idézőjelben van, vagyis idézet. (Ettől függetlenül nem volt túl jó ötlet ez az idézőjelesdi, mert a legtöbb adatbázis és webáruház már elhagyta, pedig a könyv még csak néhány hete jelent meg...) Világom helyreállt: ezután már nyugodtan vártam a könyvtől, hogy az Ablonczy Balázs-féle A visszatért Erdély és Simon Attila tavaly év végén megjelent Magyar idők a Felvidéken című kötete után a megszokott pontossággal, higgadtsággal és érdekességgel vezessen be a második világháborús Magyarország történelmének egy még feltáratlan, a nagyközönség által nem ismert részletébe: a Kárpátalja visszacsatolásának történetébe. Fedinec Csilla tapasztalt szakértője a témának, ám a minden sort jellemző pontosság és hitelesség mellett olvasmányos és nagyon izgalmas könyvet is sikerült írnia. Az első fejezet rögtön olyan helyzet elé állított, amit nem vártam volna. Kíváncsi vagyok, hogy hányan tudnák elválasztani a látszólag azonos értelmű ruszin, rutén, magyarorosz és ukrán szavak pontos, az egyes szituációkhoz alkalmazott jelentésrétegeit: én nem tudtam, de most már tudom... A könyv ugyanolyan részletesen és érdekfeszítően mutatta be a bécsi döntések és a háború következményeit, az eseménytörténetet, mint az eszmei csatákat, a kulturális harcokat és azt a furcsa folyamatot, ahogyan a Kárpátalja lakosainak egy része a gyorsan fejlődő, demokratikus Csehszlovákia, míg másik része a frissen létrejött Szovjetunió mellőzött Ukrajnájának állampolgára lett, majd "visszatérhetett" a sok szempontból csalódást okozó Horthy-rendszer Magyarországának "testébe". A turizmustól a zsidóüldözésig, a kárpátaljai szellemtől a Rongyos Gárdáig sok minden szóba kerül az izgalmas kötetben: én akár bőségesebb anyagot is elolvasgattam volna.
Gabo, 2015
Már azt hittem megszűnt, amikor buzgón folytatódott a Királyi Házak sorozat. Mégpedig olyan témával és olyan szerző művével, amelyek egyként előfordultak már a szériában korábban. Ferenc Ferdinándról több kötetben is szó esett, Beate Hammondtól pedig 2006-ban jelent már meg egy vékonyabb kötet, a Mária Terézia, Erzsébet, Zita - Nagy császárnék fiatal lány korukban, amely a három híres császárné neveltetését és ifjúkorát mutatta be rokonszenves részletességgel. Ez a könyv azonban egyértelműen alaposabb és érdekesebb az elődénél. Habár népszerű és romantikus történelem, vagyis nem foglalkozik Ferenc Ferdinánd személyiségének mozgatórugóival, uralkodói képességeivel, halálának konkrét okaival stb., kiválóan és sok forrást idézve koncentrál fő témájára: a főherceg, későbbi trónörökös és a cseh nemesi családból származó udvarhölgy, Chotek Zsófia megismerkedésére, szerelmére és arra a küzdelemre, amelyet azért folytattak mintegy két éven át, hogy az uralkodó, Ferenc József engedélyezze egybekelésüket a rangkülönbség és a Habsburg-ház házassági szabályai ellenére. Miután végül a morganatikus házasság megköttethetett, a trónörökösnét sok megaláztatás érte a rangkülönbség miatt, s Ferenc Ferdinándnak is voltak különös megnyilatkozásai, furcsa sértései és vitatható tervei - ám egy dolog biztos maradt: a házasság boldog volt és jól működött mindhalálig, vagyis a(z egyébként cseppet sem romantikus) szarajevói merénylet napjáig, amikor a házaspár két tagját egyazon percben gyilkolták meg. A trónörökös nem különösebben rokonszenves személyiségként vonult be a történelembe, akik azonban szeretik a jó polgári házasságokat, örömüket lelhetik Ferenc Ferdinánd és Zsófia földhözragadtan regényes szerelmi történetében.
Animus, 2015
A torinói lepel nem Krisztus nem testének nyomait őrzi. A rózsakeresztesek nem alkottak ősi testvériséget. Az illuminátusok sem voltak egy ősi, titkos társaság tagjai. A velencei inkvizíció nem volt rettegett hatalom. A templomos lovagok pedig nem tartották fenn titokban a szervezetüket. Íme, öt olyan állítás, amellyel Hahner Péter legújabb könyvében tévhiteket cáfol meg, ezúttal a misztikus összeesküvés-elméletek témaköréből. A szórakoztató és izgalmas kötetet mind lapozgatni, mint olvasni remek érzés. Találkozhatunk uralkodói és vezetői portrékkal, melyekből kiderül: miért nem volt Mazarin Ausztriai Anna szerelme, XIV. Lajos bigott és alacsony, Sobieski János nagy uralkodó, Károlyi Mihály hazaáruló, vagy épp Nagy Sándor a civilizáció terjesztője. Olyan örök legendák forrásáról és igazságtartalmáról lebben fel a fátyol, miszerint Prága a defenesztráció városa, Delacroixnak Talleyrand volt az apja, Veres Péter mindig népben, nemzetben gondolkodott, Kleopátra pedig gyönyörű volt. De olyan, egészen elgondolkodtató problémakörök is kibomlanak, mint hogy demokrácia volt-e Magyarországon 1945 és 1948 közt, hogy a francia forradalom találta-e ki az árulást, s hogy mikor is vívták ki a skótok a függetlenségüket. Nyomozhatunk történelmi krimikben: kiderül, mi történt a kis XVII. Lajossal, miként halt meg Lumumba, ki lehetett Hasfelmetsző Jack és az igazi Trebitsch. S ha vannak is kisebb tollhibák a könyvben (mint hogy egy ikonhoz nem lehet imádkozni, csak előtte, vagy hogy nem elegáns eljárás a Báthory Erzsébetről 2010-ben megjelent kötet állításait egy sokak által megcáfolt, 1985-ösével cáfolni...), hatalmas örömet okozott az olvasása. Az öt írás, amit mindenkinek elsőnek ajánlanék: Robespierre-t egy Merda nevű csendőr lőtte le, Engels afféle "másodhegedűs" volt Marx mellett, A középkor csaknem 300 évvel rövidebb volt, Az indiánok csak a westernfilmekben üldözték oly hosszadalmasan a postakocsikat, Az Iszlám Állam csak egy újabb terroristaszervezet. Remélem, most, hogy megszületett az utolsó utáni, harmadik tévhitkönyv is, Hahner Péter időről időre ír majd még egyet... Zaklatott, valami okos szóra vágyó időszakokban nincs ezeknél a gyűjteményeknél jobb olvasmány.
Linkek
Könyvek és vélemények 1. - Sziporkázó tudomány
Könyvek és vélemények 2. - Szép irodalom
Könyvek és vélemények 3. - Kiváló életrajzok
Könyvek és vélemények 4. - Krónika és lovagregény
Könyvek és vélemények 5. - Aprócskák
Könyvek és vélemények 6. - Nagybetűs izgalom
Könyvek és vélemények 7. - Tíz jó könyvről tíz mondatban
Könyvek és vélemények 8. - Fájdalmas szépirodalom
Könyvek és vélemények 9. - Scolar-könyvek Salinger köpenyegéből
Könyvek és vélemények 10. - Régi és új krimik
Könyvek és vélemények 11. - Különc krimikönyvek
Könyvek és vélemények 12. - Friss történelem
Könyvek és vélemények 13. - Magvas könyvek
Könyvek és vélemények 14. - Első számú legvegyesebb brigád
Könyvek és vélemények 15. - Öt szakszerű kötet
Könyvek és vélemények 16. - Nyári olvasnivalók
Könyvek és vélemények 17. - Bűnös történetek
Könyvek és vélemények 18. - Okos könyvek
