Csak nemrég került a boltokba ez a könyv, de amint sikerült megszereznem, elhatároztam, hogy írok róla. A kínai négyszög ugyanis igazi, klasszikus, aranykori detektívregény egyfelől, s egy meglepő, példamutató és inspiráló újrakiadás másfelől.

Kezdeném az elsővel: ugyanis nagy örömömre a kötet megjelenésével hosszú évek után újra elérhetővé vált az amerikai S. S. Van Dine (eredeti nevén Willard Huntington White, 1888-1939) egy pompás könyve. Az író – az elveszett nemzedék tagja – a húszas évek végén, terápiás céllal kezdett kifinomult detektívtörténeteket írni. Ám olyan nagy sikert aratott, hogy már a közönsége sarkallta új és új krimik kiadására. Végül összesen tizenkét körmönfont krimit írt fiktív főhőse, Philo Vance, a magándetektív főszereplésével. Még életében a krimiműfaj teoretikusává és törvényalkotójává vált. Húsz szabály detektívtörténetek írásához című esszéje illemkódexként szolgált a krimiszerzők számára.

Véleményem szerint sikerének titka nyomozójának figurája volt. Ha nem is tett szert akkora népszerűségre, mint Hercule Poirot vagy Sherlock Holmes, jellegzetes és emlékezetes személyiséggé fejlődött, aki – maga a megtestesült tökély. Fiatal, okos, valóságos jóstehetség, zseniális, őszinte, tévedhetetlen, merész, nagylelkű. Ugyanakkor néha idegesítően szűkszavú, makacs titkolózó, lenézően rejtélyes, hihetetlenül egocentrikus, s szeret fellengzős előadásokat tartani. Ebben egyébként nagyon hasonlít Holmesra.

Három dolog azonban tökéletesen megkülönbözteti ősképétől. Először is amerikai: ottani nagyvárosokban, ottani családok körében nyomoz, kaszinók, egyetemi tanárok és szerencsejátékosok világában.. Másrészt a rendőrséget ugyan kissé lenézően kezeli, John. F. X. Markham kerületi ügyész azonban a barátja, s nemcsak hogy elfogadják egymás ötleteit, de igazi szövetség van közöttük. Harmadszor pedig Vance hangsúlyozottan művelt: igazi polihisztor, ugyanúgy érdeklődik a matematika vagy a valószínűségszámítás, mint a nyelvek, a festmények, az ősnyomtatványok vagy a régészet iránt. Sumér cserépedények motívumait osztályozza, Xenophónt fordít, Erasmust olvas, s képes előadást tartani a kvantummechanikáról. Továbbá szakavatott tenyésztőként kutyakiállításra jár, szakértője a mérgeknek, a lóversenyfogadásokat pedig a matematikai logika segítségével nyeri meg. Watsonja a kedves ügyvéd, S. S. Van Dine, aki mindenhová elkíséri bátor barátját.

Így történik ez A kínai négyszögben is, amely rejtélyes emberrablással kezdődik. Eltűnt a titokzatos Vörös Ház ura, Kaspar Kenting. Hálószobája üresen áll, ablakánál létra, az ablakpárkányon zsaroló levél, aláírásként a titokzatos kínai négyszöggel. Heath felügyelő máris vetné magát a kínai maffia nyomába, ám Vance egészen más tettesekre gyanakszik. Vagy talán lehet, hogy az áldozat maga szervezte meg a szökését? Amikor azután egy holttest is előkerül, Markham ügyésznek is el kell ismernie, hogy ez az eltűnési ügy több mint furcsa… Fontos szerepet játszik még a történetben egy csupa k-betűs nevet viselő rokon, egy hiányos drágakőgyűjtemény, egy titkolózó feleség, egy idegbeteg fiatalember meg a mamája és egy tapintatos ügyvéd is. A megoldás azonban csak a klasszikus krimikben megszokott záró összejövetel során derül ki, amikor Vance fotelében fészkelődve és lelkesen cigarettázva leplezi le az emberrablásos gyilkossági ügy tettesét.

A könyv hazájában 1936-ban jelent meg: ez volt a tizedik Philo Vance-rejtély a tizenkettőből. Magyarul már 1940-ben kiadták: a Palladis Pengős Regények szép sorozatában jelent meg Sándor Imre fordításában. Jött azonban a háború, s Van Dine-től, a klasszikus krimi egyik legjobbjától egyetlen könyv sem jelent meg, egészen a rendszerváltásig. A kilencvenes évek elején aztán reprintelték két regényét, de meghúzott, lerövidített formában, s a későbbiekben sajnos ezekből a változatokból készültek a neten kapható e-könyvek is. A végzetes tét című, izgalmas, lóversenyes regénye például elvben a háború előtti fordításban került újra megjelentetésre, valójában azonban a Palladis 1939-es fordításához képest oldalak hiányoztak belőle az 1990-es papír- és a 2000-es években készült e-book-kiadásban is…

Éppen ezért A kínai négyszög új, 2015-ös papírváltozatának, amely a Hermész Média Skorpió Könyvek sorozatában látott napvilágot, van egy másik jelentősége is az újrakiadás örömteli ténye mellett. A szerkesztő, Apáti Csaba ugyanis nemcsak gondozta Sándor Imre fordítását, de át is dolgozta és ki is egészítette az eredeti angol változat alapján. A Van Dine-reprintek történetében tehát most először egy teljes, az író lábjegyzeteivel, apró játékaival, hosszabb lélegzetű leírásaival is rendelkező könyvet vehetünk kézbe (igaz, néhol kellemetlen sajtóhibákkal). Nem egy hetvenéves szöveget újranyomva, s nem is egy hetvenéves szöveg negyedszázada történt rövidítését újra kiadva… Hanem egy Van Dine művét hiánytalanul tartalmazó, új kiadást, amely bizonyítja, hogy egy régi krimi többet érdemelhet egy szövegfelismerő szkennernél. És amely mai nyelvezetű, ám hiteles szöveggel várja, hogy új rajongókat hódítson meg Philo Vance számára.

Már csak ezért is ajánlom mindenkinek. S remélem, a kiadó nem áll meg egy ilyen átigazított regénynél: én már várom a folytatást.

Link
S. S. Van Dine detektívregényei

A cikk az Ekultura.hu-n: S. S. Van Dine: A kínai négyszög
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én