Gyürk Sarolta 1980-ban tűnt fel a magyar krimiirodalomban. Heten, mint a gonoszok című, a Magvetőnél megjelent detektívtörténete a kortárs Magyarországra vitt el, megírása pedig tekinthető egy újabb, a magyar szocialista krimi megteremtésére irányuló kísérletnek is. A regény nem a klasszikusan rejtélyfejtős, nyomok után kutakodós, inkább a lélektanilag hiteles képet adó, pszichológiai ábrázolást nyújtó bűnügyi regény kategóriájába tartozott: akárcsak hat utóda.
Az 1988-ban elhunyt írónő a magyar krimi nagy ígérete volt: jó tempójú, bonyolult cselekményű történetei ma is izgalomban tartják olvasóikat, akik akár magukra is ismerhetnek egyik-másik szereplőben. Személyes véleményem azonban az, hogy ezek a kötetek szinte gorombán sötét és realista világot mutatnak, amelynek a könyörtelenségét semmi sem oldja fel. Míg a hard boiledban egy erős személyiségű nyomozófigura vagy a történetmesélésben megnyilvánuló keserű humor, irónia ellensúlyozza a kegyetlen nyomor és a számító gonoszság ábrázolását, Gyürk Sarolta köteteiből ezek a kiegyensúlyozó elemek hiányoznak. Mivel könyvei szövege nem nyújt különösebb szépirodalmi élményt, a történetek lényege marad a sötét karakterábrázolás és cselekményvezetés, amely azonban önmagában talán még annál is sötétebbre festi a világot, mint amilyen valójában.
Ennek ellenére az írónő könyveit ma is érdemes kézbe venni. Én különösen a Heten, mint a gonoszokat és a két Kertész Pál nyomozót felléptető regényét, a Méregpohár és A pók hálójában címűeket ajánlom mindenkinek.

Heten, mint a gonoszok, Albatrosz, Magvető, 1980, Π Book Manager Iroda, 1999
Méregpohár, Minerva, 1984
ZM 00-28, Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, 1985
Boszorkánykonyha, Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, 1986
A kút - Meghökkentő történetek, kriminovellák, magánkiadás, 1986
A kör bezárul, Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, 1987
A pók hálójában, Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, 1987, 1988
A végső leosztás, Garabonciás, 1988