Kérdés: Milyen, amikor egy krimiszerző műfajt vált?
Válasz: Hát, az attól függ, mennyire tehetséges író az illető.
Kérdés: És ha a szóban forgó szerző Agatha Christie?
Válasz: Akkor az eredmény természetesen csak jó lehet…

Nem tudom, mindenki egyet ért-e a fenti beszélgetéssel. Én igen. Bármit is olvastam eddig a klasszikus krimi koronázatlan királynőjétől, az jó volt. Jó, nagyon jó, elképesztően jó vagy tökéletes. Rossz biztosan nem. Christie egész életében hűségesen kitartott a krimi műfaja mellett. Ám időnként kipróbálta magát olyan műfajokban is, amelyek teljesen újak voltak számára. Írt művészregényt (mint Az óriás kenyere) és lélektani regényeket (a kedvencem közülük a Távol telt tőled tavaszom). Adott ki verseket és akár felnőtteknek is izgalmas élményt nyújtó meséket (amelyekből egy pompás csokor magyarul is olvasható Csillag Betlehem felett címmel). Elkészítette vaskos önéletrajzát, az Életemet, s megjelentetett egy szórakoztató kiskönyvet arról is, hogyan élte át a keleti ásatásokat második, régész férje mellett (ez az Így éltünk Mezopotámiában). Emellett számos színművet is írt: krimiset (Pókháló) és inkább lélektanit (Ítélet) egyaránt.

Ami azonban a legkülönösebb, elbeszéléseinek volt egy olyan vonulata, amelyet csak misztikusnak vagy természetfelettinek lehet nevezni. Az a Christie, aki Az egyiptomi királysír esete című Poirot novellában leszögezte, hogy a fáraók állítólagos átka nemcsak nem létezik, de teljességgel idegen is az óegyiptomi vallási felfogástól; az a Christie, aki a Bűbájos gyilkosokban megdöbbentően ötletes és racionális történetben mutatta be, hogyan tud pusztítani a kapzsiság, ha kihasználhatja az emberek babonák iránti érzékét; az a Christie, aki az Indíték kontra lehetőség című Miss Marple-történetben csúfot űzött a szélhámos médiumokból: számos olyan novellát írt, amelyekben a Megmagyarázhatatlan, a túlvilági és az ősi hiedelmekben tükröződő Más igenis létezik!

A szárnyak szava című kötet lapjait médiumok, átkok, baljós előjelek, síron túl is élő holtak, kísértetek és boszorkányos babák népesítik be. Benne nyolc merész rémtörténetet és misztikus mesét találhatunk a krimi klasszikusának tollából – csupa olyat, amelyről a szerző nevének feltüntetése nélkül talán nem is gondolnánk, hogy Agatha Christie műve. Illetve, a professzionális cselekményvezetés, az anekdotikus alakok, az eredeti jelenetek természetesen ízig-vérig Christie-novellává avatják ezeket az írásokat. Csak épp a befejezésük más: míg a krimik rendezett világában a novellák zárása logikát és megértést hoz, addig itt elmerülhetünk a hihetetlen és a természetfeletti ködös világában.

Mi történik egy szeánszon? Manifesztálódhat-e egy szellem fizikai valójában is? Mi az a Halál Kopója? Miről álmodik Mária Angelika nővér: a múltról vagy a jövőről? Okozhat-e halált egy cigány asszony megjelenése? Vagy épp ő hozza el a boldogságot? Valóban köztünk járnak a holtak? És ha igen, miképpen fogadhatjuk el őket? A gazdagság meghozza-e az elégedettséget? És ha nem, akkor talán el kellene szegényednünk? Mi történik, ha valaki félreértelmez egy egyértelmű jósjelet? Mit akar az életre kelt baba a gazdáitól?

Mire mindezekre a kérdésekre megtaláljuk a választ, megismerkedhetünk Agatha Christie egy új arcával. Talán csak az az egy kár, hogy A negyedik című történet már megjelent A vád tanúja kötetben, így ide már nem kerülhetett be – különben egy helyen olvashatnánk az írónő összes olyan novelláját, amelyben nem racionális a megoldás. Élükön a kedvencemmel, a Sir Arthur Carmichael különös esetével, amely olyan remek rémtörténet, hogy még E. F. Benson, a műfaj klasszikusa is elfogadhatná sajátjának…

A könyvecskét mindenkinek ajánlom, aki Christie-rajongó, ám persze azoknak is, akik nem. Ha valaki szereti az izgalmas olvasmányokat, biztosan nem fog csalódni ebben a rendhagyó, szellemekkel és titkokkal megspékelt gyűjteményben.

A cikk az Ekultura.hu-n: Agatha Christie: A szárnyak szava
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én