Bernardo Luini (1485?-1532): Madonna a rózsalugasban

Nemrégen már született három Madonna-képekkel foglalkozó bejegyzésem. Az elsőben a németalföldi kora reneszánsz festők félalakos Szűz a gyermekkel témájú képei közül gyűjtöttem össze a kedvenceimet. A másodikban és a harmadikban pedig egy hihetetlenül dekoratív festészetet művelő velencei testvérpár, a zseniális Carlo Crivelli és a szerényebb tehetségű Vittorio Crivelli reneszánsz Madonna-képeiből válogattam ki a szerintem legszebbeket.

Hatalmas örömöm lelem az azonos témájú, megformálású képek és különösen a Madonna-képek nézegetésében - és talán más is. Ezért most és a jövő héten egy-egy bejegyzés járja körül a szívemnek legkedvesebb képek segítségével egyik kedvenc témámat, a hortus conclusust.

Sandro Botticelli (1445-1510): Mária a Gyermekkel

A Madonnát számos alakban le lehet festeni, gyermekével együtt, vagy önmagában. Ott vannak egyrészt az evangéliumok jelenetei az angyali üdvözlettől Krisztus születésének ábrázolásain át a kereszt alatt a megfeszített Krisztust sirató Mária, a piéta vagy épp Mária halála és mennybemenetele témájáig. De - hűen a bizánci hagyományokhoz - történhet a Szűzanya ábrázolása a szertartásos-alázatos Theotokosz (vagyis Istenszülő) módján, vagy úgy is, hogy - mint az a firenzei és a sienai késő gótikus festészetben kialakult - a Mennyek Királynőjét ölében a gyermek Krisztussal, égből a földre ereszkedő trónján, Maestaként festik meg. A kora reneszánszban jelenik meg az újabb ábrázolásmód, a sacra conversazione, vagyis szent beszélgetés, amely a Mária trónusa vagy széke köré odaállított szenteket már nem egyszerűen egymás mellett, de egymással interakcióban, jelenetben, a kis Jézusra és anyjára figyelve ábrázolja, mintegy illedelmes, szertartásos és imádó udvartartáskén.

Francesco Botticini (1446-1497): A Gyermek imádása

Az 1400-as évektől azonban rövid időre kedveltté válik egy ábrázolási alműfaj, a hortus conclusus is. A bezárt kert egyszerre utal Mária kiválasztottságára, Istenszülő voltára, szüzességére, vagyis arra, hogy Jézus a kereszténység tanítása szerint szeplőtelen módon fogant. Ám a zárt kapu azt is jelenti: Mária a mennyek kapuja, hiszen rajta keresztül érkezett Krisztus a világba. A kert fala lehet kőből, fából, sőt, lehet természetes, virágok benőtte földfal is. Odabenn gazdagon burjánzik a pázsit, s mindenhol virágok nőnek. Ezért nevezik a képtípust Paradicsomkert-képnek is. Máriát a legkorábbi képeken (általában zenélő) angyalok kísérik, később a sacra conversazione-típus egybeolvad a kertábrázolással, így azt szentek serege töltheti meg. Gyakran ábrázolják kertben Szent Katalin misztikus eljegyzését is. A képekre hatnak a lovagi költészet képei és viszont: így jelenhet meg Száz Mária ölében például az unikornis.

Pisanello (1395k.-1455k.): Madonna a Gyermekkel

Egyes hortus conclusus képeken kifejezetten rózsalugas vagy szőlőlugas szerepel, mivel mindkettő Mária és Jézus jelképe is. A Szűzanya a keresztény magyarázat szerint maga a rosa mystica, a tövis nélküli rózsa, amely megőrizte paradicsomi ártatlanságát. A vörös rózsa Jézus kiontott vérét, kereszthalálát jelzi, öt szirma pedig Krisztus öt sebét. A szőlő az újjászületés jelképe, s ebben az értelmezésben Mária a szőlőtő, amelyen új szőlővessző sarjad, Krisztus, aki meghozza az újjászületést a benne hívőknek. Ugyanakkor a szőlő az utolsó vacsora borára is utalhat. A Máriát körülvevő virágok közül a leggyakoribb a  rózsa után a liliom, amely a Madonna szüzességére emlékeztet (a rózsa szó a Bibliában eredetileg nem szerepel, mindenhol a liliom olvasható, vagyis a liliom és a rózsa misztikus jelentése is azonos). Sokszor szerepel még az ibolya, a szerénység, a mályva, a megbocsátás, a levendula, az alázatosság, a nárcisz, Mária és a feltámadás virága, és a vörös szekfű, amely a Krisztus testébe vert szögek jelképe a korszakban. A kankalin, amely egy korábbi értelmezés szerint Szent Péter a mennyország kapuját nyitó kulcsait jelenti, szintén Mária, a mennyek kapuja szimbólumává válik. A gyomok, mint a tövis és a bogáncs Jézus szenvedéseire emlékeztetnek. A gyümölcsök pedig - így az alma, a narancs, a körte, az őszibarack, a gránátalma - a bűnbeesésre és a megváltásra (utóbbi pogány szerelemjelképből a keresztény Krisztus-szeretet szimbóluma lesz) utalnak, a körte fehér virága Mária szeplőtelenségére, a keserű citrom pedig találó módon fájdalmas szeretetére. Érdekes, hogy mást jelent a meggy - a jótettek felett érzett boldogságot - és a cseresznye - bölcsességet, megváltást -, de mindkettő utalhat Jézus vérére is, ahogy az apró, piros szamóca is.

Ny. I. P. Jerofejev (?-1677) ikonja

A bonyolult, misztikus jelképrendszer eredménye számos bájos, aprólékos, a nem hívő szemlélőt is bízvást elgyönyörködtető kép finom alakokkal egy mesebeli kertben. A téma mindig népszerűbb volt északon, mint Itáliában, s az érett reneszánsz idejére lassanként kiüresedett. A keleti, ortodox egyházban pedig sosem terjedt el: egyetlen olyan, késői orosz Theotokosz-ikont ismerni, amely Máriát és a Gyermeket bezárt kertben ábrázolja (lásd jobbra) - 1670 körül alkotó festője valószínűleg egy nyugati példát utánozott. Az 1500-as évek közepére már csak a virágok között ábrázolt Mária és Gyermek hagyománya öröklődött tovább, s csak ritkán jelent meg a lugasfal, a zárt kert is, mint a Leonardo-tanítvány Bernardo Luini fenti festményén. A misztikus kora újkor lezárultával, a barokk vallásosság beköszöntével a hortus conclusus képek kimentek a divatból.

Fennmaradtak azonban, s ma is megcsodálhatók. Ezen a héten a legmeseszerűbbeket és legédesebbeket gyűjtöttem össze.

Minden bezárt kertben ülő Madonnák legmesteribbje - Stephan Lochner (1400/1410-1451): Madonna a rózsalugasban

Holdon ülő Madonna a kertben, Stephan Lochner kölni követőjének oltárképe, 1450 körül

Szent Katalin misztikus eljegyzése, ismeretlen kölni mester oltárképe, 1430 körül

Stephan Lochner (1400/1410-1451): Tryptichon a kertben ülő Szűz Máriával, Jézussal és a két Szent Jánossal

Az esszenciális hortus conclusus - Felsőrajnai Mester (A Paradicsomkert Mestere, 15. század): Paradicsomkert Szűz Máriával, Jézussal, Szent Cecíliával (vagy Szent Katalinnal), Szent Dorottyával, Szent Borbálával, Szent Mihállyal, Szent Györggyel és Szent Oszvalddal, 1410 körül

Stephan Lochner (1400/1410-1451): Madonna a bezárt kertben

Felsőrajnai Mester (A Paradicsomkert Mestere, 15. század): Epres Madonna, 1420 körül

Stefano da Verona (1379k.-1438k.): Madonna a rózsalugasban Szent Katalinnal és angyalokkal

Szent Katalin misztikus eljegyzése, ismeretlen kölni mester oltárképe a 15. század közepéről

Ismeretlen vesztfáliai mester (15. század): Madonna a bezárt kertben, 1410

Ismeretlen rajnai mester (16. század eleje): Szűz Mária a bezárt kertben, 1500-1525 között

Giovanni di Paolo (1403k.-1482): Madonna a bezárt kertben (Alázatosság Madonnája)

Gentile da Fabriano (1370k.-1427): Madonna a bezárt kertben Szent Miklóssal és Szent Katalinnal

Lippo di Dalmasio (1355k.-1410): Az Alázatosság Madonnája

Gentile da Fabriano (1370k.-1437): Madonna a bezárt kertben éneklő és zenélő angyalokkal

A mai séta húsz kép után itt ér véget, abban a kertben, ahol a csinosra nyírt pázsiton pici, neumákat silabizáló angyalok üldögélnek a Madonna lábánál. Folytatása következik egy hét múlva!

Más bejegyzések Madonna-képekről: 
Bájos flamand Madonnák - avagy a Szűz és a Gyermek huszonnyolcszor 
A két Crivelli varázslatos birodalma - Velencei Madonna-festmények 1.
A két Crivelli varázslatos birodalma - Velencei Madonna-festmények 2. 
Szűz Mária kertje 2. - Késő gótikus hortus conclusus ábrázolások