A csillagokba! - Kedvenc sci-fi antológiáim
Nemrég írtam bejegyzést a Harcjátékról, amely talán a legjobb, legizgalmasabb és legegyenletesebb színvonalú a Magyarországon megjelent többszerzős science-fiction antológiák közül. Miután azonban posztoltam az írásom, rájöttem, hogy szeretnék még további kedvenceimről is beszélni: hátha ugyanazt szeretjük, hátha neked is kedvenced ez vagy az a könyv. Így hát íme: egy tucat sci-fi novelláskötet, amit mindig szívesen olvasok újra.

Riadó a Naprendszerben - 23 tudományos-fantasztikus novella
Európa, Bp., 1965
Szerkesztő: Kuczka Péter, Kulin Katalin
Valahogy így kezdődhetett... A Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozat indulására még négy évet kell várni (1969), a Galaktika folyóiratéra pedig még hetet (1972). A science-fiction egyelőre lenézett mostohagyerek az irodalom családjában, legalább is nálunk, Magyarországon. Irodalmi értékét még bizonygatni kell, íróit mentegetni, megnevezésében pedig külön kiemelni a jövőjósló, "hasznos" tudományos jelzőt. Mégis, elkészül egy úttörő antológia, amelyet ugyan fura képek garmadája kísér, ám mégis, a rangos Európa Kiadó jelentet meg. S benne a legjobbak szerepelnek: Ray Bradbury, Isaac Asimov, Arthur C. Clarke, Robert A. Heinlein, Frederik Pohl, John Wyndham, A. E. Van Vogt, Fredric Brown, Stanislaw Lem, no meg Arkagyij és Borisz Sztrugackij. Kíváncsi vagyok, milyen lehetett ezt a remek válogatást akkor, 1965-ben kézbe venni, a science-fictiont már ilyen korán kedvelő és kereső olvasóként... Ám most is remek kötet: nem egy története későbbi antológiák visszatérő darabja lesz, szerzői pedig ma is klasszikusok.
Kedvencem: Isaac Asimov: Csak mi vagyunk itt...

A pokolba tartó vonat - Tudományos-fantasztikus novellák
Gondolat, Bp., 1970
Szerkesztő: Ferenczné Árkos Ilona
Egy évvel az első Kozmosz Fantasztikus Könyvek megjelenése után újabb kiadó kísérletezik egy elbeszéléskötet kiadásával - azt gondolom, óriási sikerrel. Bár a válogató ezúttal nem a később sci-fi-pápává váló Kuczka Péter, az alapanyag a legkiválóbb: a Penguin rangos gyűjteményeiből származik. A mókás külsejű, szerényen papír kötéses könyv tizennégy remekbe szabott novellát tartalmaz a legnagyobb mesterektől, közülük a legtöbb az 1950-es évek második aranykorának termése. Itt olvasható Isaac Asimov híres Alkony (Nigthfall) című elbeszélése, melyből később Silverberggel együtt írt regényt (Leszáll az éj). Ebben a könyvben jelenik meg először magyarul Frederik Pohl Alagút a világ alatt című, megrázó novellája, amely később számos újraközlést ér majd meg. De találunk írást Van Vogttól, Robert Sheckleytől, Poul Andersontól és E. F. Russeltől is.
Kedvencem: Eric Frank Russel: Halandzsa

A csillagűzött szerető
Szépirodalmi, Bp., 1972
Szerkesztő: Kuczka Péter
Van már az Európának, a Gondolatnak, ezzel a kötettel pedig a Szépirodalmi Olcsó Könyvtárában is megjelent a sci-fi. Kuczka Péter válogatásában, s a legjobbak (többek közt Borbás Mária és Göncz Árpád) fordításában tizenkét elbeszélést kapunk, ám ezúttal a már ismerős sztárszerzőket újabb nagymesterek váltják fel. Arthur C. Clarke ugyan szerepel egy tréfásan klasszikus történetű darabbal, de mellette szóhoz jut Damon Knight, Robert F. Young, William W. Stuart vagy épp Clifford D. Simak is. A novellákban tragédia és komédia, apokalipszis és költői kalandosság váltakozik, viszonylag hosszúak, s szinte mindnek szomorkás a vége. Eleinte nem találtam az utat ehhez a könyvhöz, mivel a kalandos, nagyon cselekményes novellákat teljesen nélkülözi - nyilván szándékosan, mert hangsúlyozottan költőit, "irodalmit" kíván adni -, mára azonban az egyik kedvencem.
Kedvencem: George Sumner Albee: Legfelül 

Kaland a végeken - Fantasztikus elbeszélések
Táncsics, Bp., 1973
Szerkesztő: nincs feltüntetve
Kár, hogy nem tudni, ki válogatta ki a kötetben szereplő tizenöt történetet, mert remek munkát végzett. Kilenc amerikai és hat szovjet sci-fi szerző írásait olvashatjuk a könyvben, amely egyszer és mindenkorra  eljegyzett a sci-fi novellákkal. A történetek közül több a Galaktikából is ismerős lehet, néhányat későbbi gyűjtemények is közöltek. Van itt remek űrkrimi Asimovtól (Haldokló éjszaka) és szomorkás robottörténet Arthur Sellingstől (Új életet kezdeni), olvashatunk Kirill Bulicsov-novellát és szerepel a szerzők közt Philip K. Dick is. Igazából számomra minden a könyvben szereplő írás nagy élmény, s bármelyiket bármikor újraolvasnám. Még kedvencem is kettő van...
Kedvencem: Bob Shaw: Régmúlt napoknak fényei, Ray Bradbury: Gyerekszoba

Ötvenedik
Kozmosz Könyvek, Bp., 1977
Szerkesztő: Kuczka Péter
Ezzel a kötettel ünnepelte a Kozmosz Fantasztikus Könyvek, hogy már negyvenkilenc kis könyv talált olvasóra 1969 és 1977 között. Az apró betűkkel szedett, ám még így is vaskos, több mint ötszáz oldalas válogatás harmincegy remek sci-fi novellát tartalmaz, a szerzők közt pedig van amerikai, angol, szovjet, olasz, francia, német, lengyel, román, argentín, sőt, japán is. Az ezúttal az egész világra koncentráló válogatás olyan mestereket mutat be az olvasónak, mint Ursula K. Le Guin, J. G. Ballard, Julio Cortázar, Kurt Vonnegut vagy épp Herbert W. Franke. Az átgondolt válogatásban hazánkat egy történet képviseli, szerzője Hernádi Gyula. A fedélen ismét Korga György poétikus hangulatú festménye csinál kedvet a tartalomhoz, mint annyi kiskozmoszon: ezzel az Ötvenediknek igazi szerencséje van, hisz végigtekintve a bejegyzés borítóin, megállapítható, hogy ezeket a műveket mintha nem a borítójukkal, hanem annak ellenére akarták volna eladni kiadóik: egyik randább, mint a másik...
Kedvencem: Ray Bradbury: Talán álmodni

Gyilkos idő - 17 sci-fi remekmű
Maecenas, Bp., 1988
Szerkesztő: Isaac Asimov, Martin H. Greenberg
Az előző rendszer szétesésével a sci-fi előtt is új horizontok tárultak fel. Ezt a gyűjteményt Géher Istvánnak és angol műfordító szakos hallgatóinak köszönhetik a magyar olvasók (utóbbiak közül nem egy szerzett nevet később magának költőként, íróként vagy sikeres műfordítóként): ők fordították ugyanis le a tizenhét klasszikus sztorit tartalmazó könyvet. A Gyilkos idő (eredeti címén az Isaac Asimov Presents The Great SF Stories sorozat 15. kötete) csupa olyan elbeszélést tartalmaz, amely először 1953-ban látta meg a napvilágot. Hogy vajon miért éppen erre esett a magyarítók választása (és nem az 1., vagyis az 1939-es, a 10., vagyis az 1948-as, vagy éppen a 13., azaz az 1951-es gyűjteményre), kideríthetetlen, talán ez volt a kedvencük... Mindenesetre remekül választottak: ebben a gyűjteményben tényleg remekművek vannak, mivel egyszerűen nincs rossz írás, "töltelék", helykitöltő köztük. Nem csoda, hiszen a két szerkesztő, Greenberg és Asimov ezerszer is megtárgyalta, mi kerül fel és mi nem kerülhet rá a végső, 17 darabos listára az 1953-as év terméséből. Hogy melyik írást miért választották, kiderül remek bevezető történeteikből, melyekben Greenberg tájékoztat, Asimov pedig buzgón anekdotázik, felhasználva nyolcvanas évekbeli, óriás hírnevét (a kötet 1986-os), hogy olvasók új generációival ismertesse meg a klasszikus sci-fi eme darabjait. Egy újszülöttnek, illetve a magyar olvasónak viszont minden vicc új: vagyis mi (szinte kivétel nélkül) először olvashattuk ezeket a novellákat, melyek között ismét két abszolút kedvencet is találtam.
Kedvencem: Damon Knight: Négyesfogat, William Morrison: Az ideális bíró

Szívélyes Fahrenheit - 17 sci-fi remekmű
Maecenas, Bp., 1990 (Magyar Könyvklub, Bp., 1993, Könyvmolyképző, Szeged, 2008)
Szerkesztő: Isaac Asimov, Martin H. Greenberg
A Szívélyes Fahrenheit magyar megjelenéséről ugyanazt lehet elmondani, mint amit elődéről, a Gyilkos időről már leírtam. A Géher-szeminárium fordítói ezúttal az Isaac Asimov Presents The Great SF Stories sorozat 16. kötetéhez nyúltak, amelyben 1954 legjobb 17 történetét adta ki Asimov és Greenberg 1987-ben. Egyszerre szerepelnek benne ismert nevek (Alfred Bestertől Frederick Brownon át Philip K. Dickig) és olyan szerzők, akiknek nem vált legendássá a neve, viszont az itt szereplő írásuk egyszerűen zseniális. Richard Matheson A vizsga című elbeszélésén például muszáj sírni: filozofikus és örök darab. Tom Godwin Rideg egyenletek című művével kapcsolatban Asimovval értek egyet (vagyis hogy a benne szereplő tragikus szituáció abszolút művi), mégis, mindig meghat. Ezzel szemben Chad Oliver Transzformátora egyszerűen nagyszerű abszurd, szívszorító és fura.
Kedvencem: David Grinnell: A Liszenko-labirintus

A találkozás
IPM Könyv, Bp., 1997
Szerkesztő: Trethon Judit
Ez a könyv külsejét tekintve merő borzalom: a borítókép egy bajuszos nőről, akinek tejcsarnoknyi mellei és komoly anatómiai problémái vannak, legalább olyan riasztó, mint az első belelapozó mozdulatra kitörő ragasztott gerinc, vagy a könyv szövegének sok-sok tagolási és sajtóhibája. A beltartalom viszont megéri a fáradságot, hiszen a szerkesztő tizenhét olyan írást gyűjtött össze benne, amelyek az idegen lények és az ember közötti találkozást mutatják be humorosan, tragikusan, groteszk vagy filozofikus módon, ötletesen, költőien és tudományosan. Az olyan örök darabok mellett, mint Clarke Nehéz a bennszülöttekkel, Murray Leinster Az első találkozás és Szilárd Leó Jelentés a Central pályaudvarról című elbeszélése, egészen különleges írásokkal találkozhatunk. Szerepel például annak a rádiójátéknak a teljes szövege, amelyet Orson Welles készített a Világok harcából. Találkozhatunk négy magyar szerzővel, de a szovjet Dmitrij Bilenkinnel is. Van humoros (Katherine MacLean: A képernyő nem hazudik) és akciódús (Alan E. Nourse: A hamisítvány) is az elbeszélések között. Ami pedig nagyon tetszik, hogy a kötet a sok hangulat mellett egyetlen témára koncentrál, amelynek egymás mellé szerkesztett változatai így még sokkal érdekesebbé válnak.
Kedvencem: Isaac Asimov: Zöld foltok, H. B. Fyfe: Védett fajok

Kétszázadik - 24 fantasztikus novella
Metropolis Media, Bp., 2009
Szerkesztő: Németh Attila
Miután a Metropolis Media kiadó jóvoltából 2005-ben újjászületett a Galaktika (Kozmosz) Fantasztikus Könyvek sorozata (sőt, 2013-ban a Galaktika Baráti Kör könyvsorozata is), illő volt, hogy az újabb kötetfordulóra az Ötvenedikhez hasonló novellaválogatás lásson napvilágot. Ezúttal 24 történet fért egy kötetbe, melyek közül - a szerkesztő új elképzelésének köszönhetően - egy tucat külföldi, a másik tizenkettő pedig magyar sci-fi írók munkája. Nos, be kell valljam, nekem talán ez okozta az egyetlen csalódást. Ugyanis ahelyett, hogy azt éreztem volna, amint a hazai science-fiction termése egy kévébe kötteik a hasonlóképpen kiváló külföldivel, inkább hiányérzetem támadt: túl nagy volt a kontraszt. A nem magyar elbeszélések szinte mind válogatottan jók voltak, s mellettük jópár magyar elbeszélés ügyetlennek tűnt, a legjobb esetben se volt "jelentős". Ettől függetlenül sok kedvencet találtam a könyvben, s minden fanyalgásom ellenére is ajánlom a könyvet mindenkinek.
Kedvencem: Mike Resnick: Hittétel

Út a csillagokig - A sci-fi klasszikusai 1.
Arión, Bp., 2009
Szerkesztő: ifj. Veress István
Álmok a jövőről - A sci-fi klasszikusai 2.
Arión, Bp., 2010
Szerkesztő: ifj. Veress István
A seholsincs bolygó - A sci-fi klasszikusai 3.
Arión, Bp., 2011
Szerkesztő: ifj. Veress István
Ez a háromkötetes sorozat a szokott Ariónos (Sensusos) módon készült válogatás: a tartalma kiváló, ám szép példája a tematikus újrafelhasználásnak. A három könyv elegáns, bár többé kevésbé értelmetlen ciklusokba rendezve ötvenkét klasszikus sci-fi-elbeszélést tartalmaz (tizennyolcat az első és a harmadik, tizenhatot a második részében). Ezek nagy része az évtizedek óta lelkes sci-fi-olvasónak már ismerős lehet a Galaktikákból (még a régi, antológiatípusúakból), az ebben a bejegyzésben fentebb már felsorolt gyűjteményekből, vagy esetleg mindkét (-három, -négy) helyről. Ennek ellenére magam is beszereztem a három kötetet, mivel így, egy helyen a novellák remek összképét adják a klasszikus sci-finek.
Az első kötetben máris szinte megáll az idő: ismét találkozhatunk Marietta Csudakova, Gennagyij Gor, Kirill Bulicsov vagy épp Konisi Gaku legjobb elbeszéléseivel (az Ötvenedikből), vagy épp a Gyilkos idő legjobb írásaival (Damon Knight: Négyesfogat, Fredric Brown: A tükörterem, T. R. Cogswell: Fal a világ körül). Mégis, így együtt csodás hangulata van a könyvnek, melynek darabjai 1947 és 1972 között keletkeztek. Nagy meglepetés benne például Robert A. Heinlein Zöld dombok a Földön vagy A. E. Van Vogt A szunnyadó című korai novellája.
Kedvencem: Clifford D. Simak: A szomszéd, Isaac Asimov: Mit neveznek szerelemnek?
A második gyűjteményben ismét számos nagy névvel találkozhatunk Arthur C. Clarke-tól Robert Sheckleyn át Ilja Varsavszkijig. John Wyndham Túlélni című novellája sokadszorra olvasva is borzongató, elképesztő és abszolút felejthetetlen. Herbert W. Franke abszurd robottörténete, a Joe, a kiborg teljes mértékben elkerüli a robotsztorik asimovi útját. Anne Mccaffrey terjedelmes és könyörtelen Az éneklő hajója pedig rendhagyó Romeo és Júlia-történet. Két kedvencem is újraközlés, így már korábban is besorolhattam volna a legjobbak közé, de erre az antológiára tartogattam.
Kedvencem: A. Bertram Chandler: A ketrec, Walter M. Miller: Én alkottalak
A harmadik gyűjtemény külön felhívja az olvasó figyelmét, hogy négy először megjelenő írást is tartalmaz: Philip K. Dick címadó írását, Alfred Bester Fényes csillag, gyémánt csillagját, Arthur C. Clarke Erőfölényét és A. E Van Vogt Az elvarázsolt faluját. A további szerzők közt akad lengyel, francia, olasz, orosz, angol és amerikai, sőt, japán is. Ismét találkozhatunk Harlan Ellison, Josef Nesvadba és Robert Bloch nevével. Így csak sajnálhatom, hogy a sorozat immár három éve áll folytatás nélkül: pedig még sok újra kiadható, vagy végre lefordítható klasszikus sci-fi novella létezhet a világegyetemben...
Kedvencem: Brian W. Aldiss: Odakint, A. E. Van Vogt: Az elvarázsolt falu

Zárásképpen a sci-fi kedvelőknek nem tudok mást kívánni, mint hogy találjanak minél több kedvenc történetet. Számomra a sci-fi legalább ötven százalékban novella, s örülnék, ha a telefonkönyv vastagságú, sűrű szövetű regények mellett ismét divatba jönne a sci-fi elbeszélések olvasása. Talán az is jelzi ezt, hogy Asimovnak épp október végén jelent meg egy új elbeszéléskötete, az Azazel? Reménykedem.
0 Responses