Kép innen és innen

Már előre látom, hogy a december eleje - amiről korábban azt gondoltam, kellemes, kissé oldott, és erősen ünnepvárós hangulatú lesz, zűrzavarosnak és sietősnek ígérkezik. Alig tudok blogot írni, alig van alkalmam olvasni, sőt igazából még arra sincs időm, hogy észrevegyem, épp mit is csinálok...

Ezért ebben az adventi időszakban csak így tudok olvasni:
Adagolva. - Amit feltétlenül el szeretnék olvasni, beosztom. A könyvet magammal viszem, hogy ha utazás közben, a bankban, vagy a hosszú sorokban állva marad egy pici üres időm, elmerülhessek benne. De sajnos néha csak bámulok felette kifelé a fejemből.
Díszítés közben. - Ha az ember nagyon fáradt, egy fényfüzér használati utasítása is lebilincselő olvasmány lehet. Én például vagy húsz percig elvoltam vele, mire megértettem.
Vánszorogva. - Mivel állandóan fáradt vagyok, határozottan lassabban olvasok a sokévi átlagnál. Még szerencse, hogy se kihívás, se vállalás, se a tatár nem hajt.
Egyszerre egyet. - Bár egyébként mindig legalább két könyvet olvasok együtt, már legalább egy hete egyszerre csak egyre tudok koncentrálni. Azt viszont annyit pakolászom hiábavalóan, hogy elkopik.
Novellásan. - Ahhoz képest, hogy rendesen mind terjedelemben, mind műfajban mindenevő vagyok, furcsa módon mostanában mintha csak novellákhoz lenne kedvem. Talán mert azoknak nem alszom el a vége előtt?
Titokban. - Bár rég volt már az iskola, ahol az ember néha megpróbálkozott egy kis pad alatti olvasással, mostanában olthatatlan vágyat érzek az unalmas, zajos vagy teljességgel értelmetlen munkahelyi pillanatokban, hogy inkább elővegyem az olvasnivalóm, és átfussak néhány sort. Legalább olyan erős és csábító késztetés, mint amennyire Tót úr be akart bújni mindenféle függönyök és terítők alá aludni...

De! Semmi baj, hisz már csak néhányszor tízet kell aludni, s elérkezik a karácsony, amikor leshetem, melyik megajándékozottam mit szól a meglepetés-könyveihez, magam is kicsomagolhatom a saját könyveimet, és egyáltalán, a szereteten, a családon és a hasonló komoly dolgokon kívül semmi komolytalannal nem kell foglalkoznom néhány napig, csak olvasással. (Meg esetleg egy kis alvással...) Addig viszont marad a készülődés és a várakozás: végül is erről (is) szól az advent.