Ez a bejegyzés két apróságot kapcsol össze. Csak az a közös bennük, hogy mindkettő könyvekkel kapcsolatos.

Az egyik apróság kalandkeresés. Amilgade hívott meg, csatlakozzam a könyvesbloggerek asszociációs játékához, írjam le azt az öt fogalmat, amit a megadott szavakhoz, kifejezésekhez tudok társítani. Köszönöm szépen!

Íme a listám:
Olvasás: saját könyvtár, olvasásmeleg, könyvillat, újraolvasás, jó magány
Kortárs magyar irodalom: sokféle, beláthatatlan, nőírók, intertextualitás, nincsen kánon
E-könyv: rideg, olcsó, modern, rosszul formázott, szemrontó
Könyves blogok: mások véleménye, ismeretlen ismerősök, ötletadás, saját stílusok, írni kell
Könyvtár: darabszám-limit, katalógus, nem saját könyv, elhasznált könyv, nincs benn

Bár a könyvtári találkozón nem leszek ott, nagyon tetszik ez a játékötlet!
Szeretném továbbadni a játéklehetőséget a Tetőtéri páholyunk tulajdonosainak, liliomliliomnak és Hachiernek; az ő véleményükre vagyok kíváncsi. (És: íme!)


A másik apróság egy kis morgás. Amióta nemrég megvásároltam Raymond Chandler új köntösben kiadott, gyönyörű külsejű novelláskötetét, A gyöngy bajjal járt, azóta tervezem, hogy morgolódom kicsit róla, de a téma sehogy sem akart önálló bejegyzésbe kerülni. Most itt az alkalom számára... Remélem, lényegtelenségével nem bosszant fel.

A kötetet azért vettem meg, mert elődét az Európa kiadó híres Fekete Könyvek krimisorozatából (1989) már ronggyá olvastam. Imádom Chandler stílusát, bármikor képes vagyok újraolvasni a történeteit. A könyvbeli szöveg, a fordítás, a négy novella tulajdonképpen ugyanaz, mint az 1989-es kiadásé, csak új, 21. századi külsőt kapott a könyv. Amivel kapcsolatban gonoszkodni szeretnék, először is a fülszöveg.

Ez volt a régi könyvé: "Az Amerikában született, Angliában nevelkedett és kalandos életpálya után világhírű krimiszerzőként 1959-ben Kaliforniában meghalt Raymond Chandlernek számos elbeszélésében bizony mindig bajjal jár a gyöngy. Szerencsére mindig akad egy-egy vasöklű, ám vajszívű fickó is, aki a bajjal járó gyöngyöt, illetve a gyönggyel járó (és természetesen bajba jutott) hölgyet pártfogásába veszi. Hogy aztán sikerül-e ki is húznia a bajból – az már más kérdés. Vétenénk a műfaj játékszabályai ellen, ha időnap előtt elárulnánk… Kötetünk Raymond Chandler négy izgalmas, Kaliforniában játszódó elbeszélést tartalmazza."

Egy hihetetlenül túlbonyolított, monstre-mondattal kezdődik, kis humorral folytatódik, végül a szellemesség elsöpri a realitást: a könyvben valójában csak két elbeszélésben szerepelnek gyöngyök a négyből...

Ez pedig az új könyv ajánlója: "A kemény krimi klasszikusának sok történetében bajjal jár a gyöngy. Szerencsére mindig akad egy vasöklű, ám vajszívű fickó is, aki a bajjal járó gyöngyöt, illetve a gyönggyel járó (és természetesen bajba jutott) hölgyet pártfogásába veszi. Hogy aztán sikerül-e kihúznia a bajból, az már más kérdés. Kötetünkben négy izgalmas, Kaliforniában játszódó kisregényt adunk közre, amelyek egyikében Philip Marlowe is felbukkan."

Igen meglepő, hogy a kevéssé sikerült szövegrészek hogyan éltek túl húsz évet... A szellemeskedésnek csak a felét sikerült kiirtani. Az ajánlóíró továbbra is gyöngymániában szenved, hisz a könyv két történetébe azóta se írt bele senki gyöngyöket. Az is fura, hogy az átírásban az elbeszélésből kisregény lett, bár ez nézőpont kérdése. Ami másodsorban morgásra indított, az, hogy a könyvben állítólag szerepel Philip Marlowe. Azóta is keresem, ahogy kereshetik velem az 1989-es régi kiadás olvasói is, de alighanem nagyon elbújt. Itt van a kifogástalan modorú Walter Gage, a csöndes, veszélyes Johnny De Ruse, a fojtott hangon beszélő, rettenthetetlen Pete Anglich és Marlowe előképe, John Dalmas is, akit nagyon szeretek, de mégsem olyan, mint Marlowe. Ők itt vannak, Marlowe - sehol.

Igaz, ki lehet javítani engem, hiszen a 13. oldalon (épp...) valóban bemutatkozik egy főszereplőnk, és Philip Marlowe-nak nevezi magát. Ha azonban elindulunk e novella nyomában, kiderül, hogy a Red Wind (a kötetben Frontátvonulás) 1938-ben íródott, még az Örök álom című első Marlowe-regény előtt, s ugyanúgy John Dalmas a főszereplője, mint még további négy ugyanekkor írt Chandler-novellának. Ezek magyarul is olvashatók a Szukits kiadó Chandler-sorozatának harmadik kötetében, abban az ötödik, a Red Wind egyébként Vörös szél címre hallgat (Fazekas István fordítása). Az 1989-es Európa-válogatásba Lengyel Péter fordította le a novellát, de korábban, 1966-ban Fronáttörés címen is készített már egy szövegváltozatot belőle a 22 detektívtörténet című antológia számára. Mindhárom régi magyar változat az eredeti, 1938-as szöveget adta vissza magyarul, megteremtve ezzel számomra Marlowe mellett John Dalmas figuráját és legendáját is. Most azonban úgy tűnik, az Európa kiadó ragaszkodni kívánt a már hét regénnyel bejáratott Marlowe névhez, s kihasználva, hogy angolul 1950-ben egy gyűjteményes kötetben (Simple Art of Murder) végrehajtották már ezt a szövegváltoztatást, egyszerűen kicserélte John Dalmas novellabeli (magyarul már háromszor kinyomtatott) bemutatkozását Marlowe-éra. Végül is, mi a különbség?

Mivel azonban e cserét soha nem hajtották végre valamennyi Dalmas-novellánál (sem Chandler, sem szerkesztők), sőt, az átoperált európás szövegben kétszer is benne maradt véletlenül a neve (a 2.!!! és a 72. oldalon - kettő - egy Dalmas javára...), ő számomra még mindig létező alak, és a legkevésbé sem azonos Marlowe-val. Chandler írta egyszer főhőséről: "sokkal jobban kifejlődött, mint azt várni lehetett, ... öntudatra kezd ébredni". Tényleg, hiszen úgy tűnik, az Európa kiadó segédletével éppen most gyilkolta meg John Dalmast és megpróbált a helyébe lépni... Nem, Marlowe sosem tenne ilyet. De akkor ki a bűnös?