2016. június 16., csütörtök
Ebben az évben mostig nem írtam olyasféle sorozatot az olvasmányaimról, mint korábban volt a Könyvek és vélemények, a Most olvastam vagy a Gyümölcskosár. Ettől a hónaptól kezdve azonban igyekszem újra beszámolni a nekem tetsző könyvekről: ezúttal három új krimiről.
Brigitte Riebe: A három grácia
General Press, 2016
Az írónővel három éve ismerkedtem meg, amikor egyiptomi gyűjteményembe bekerült A Holdistennő című izgalmas történelmi regénye, amely a perzsák megszállta Óegyiptomban játszódik. Műveit (mindeddig hat regényt) a General Press jelenteti meg kiváló Regényes történelem sorozatában. Az 1953-as születésű írónő történelem, német és művészettörténet szakos bölcsészként végzett a Müncheni Egyetemen, majd múzeum-pedagógusként, újságíróként és szerkesztőként dolgozott. Csak 1992-től kezdett publikálni: első, később kilenc kötetessé nőtt sikersorozata még kortárs krimi volt, később azonban a történelmi regény műfaja kezdte el érdekelni. Ebben a műfajban is írt szerelmi és kalandregény mellett detektív-történeteket is. A nálunk kiadott kötetei közül ilyen az 1253-ban, Itáliában játszódó Assisi menyasszonya és a 14. századi Sienát helyszínül választó A sienai bűnös.
Az írónő magyar nyelven legfrissebb könyve szintén történelmi krimi: A három grácia id. Lucas Cranach egy valóban létező, varázslatosan szép festménye köré talál ki egy legendás szerelmet és titokzatos bűntényt. 1528-ban vagyunk, Wittenbergben. A város felbolydul, miután több gyilkosság történik egymás után. Kik lehettek a három mezítelenül ábrázolt grácia modelljei? S miért kellett meghalniuk? A tanács Cranach mestert bízza meg a gyilkosságok kinyomozásával, igazi főszereplőnk azonban nem ő, hanem tehetséges legénye, Jan, a festő, valamint Luther Márton szolgálólánya, Susanna, aki súlyos titkot őriz. A fordulatos és izgalmas könyv csavaros és kellemes detektívtörténet és szép szerelmi regény is: emellett azonban élvezetes korrajzot is fest a reformáció századáról és nagy alakjairól. A magyar kiadásban különösen hangulatos, hogy a borítón a regényben kulcsszerepet betöltő festmény látható. Ismét remekül sikerült az ízléses, kemény kötéses, minőségi megformálás. A beltartalom azonban ezúttal hagy maga után egy kis kívánnivalót: elképesztően sok mondatvégi pont után maradt ki szóköz, s helyenként a fordítás is megkérdőjelezhető (a Mieder például a 16. században nem fűző, hanem pruszlik, vagyis a felsőruha egy része, az azokat névmás használata tárgyak esetében az őket helyett pedig puszta nyelvi babona, de nagyon zavaró). Ettől függetlenül a könyvet bátran ajánlom mindenkinek.
Faye Kellerman: Fojtogató szenvedély
Harlequin, 2016
Tavaly kifejezetten meglepett, hogy a Harlequin piacra dobott egyet az 1952-es születésű amerikai írónő Decker-Lazarus-krimisorozatának kötetei közül. Írót és hőseit 2002-ben a Gabo ismertette meg a magyar olvasókkal, de már 2006-ban leálltak a széria fordításával. Az új könyv, a Szemfényvesztés csavaros és tempós detektívtörténet volt, amely rokonszenves rendőr főszereplőit egy modern és sokarcú nyomozáson vezette végig. Borzasztóan örültem, hogy megjelent. Be kell azonban vallanom, hogy valami hiányzott: mindhárom korábbi könyv egy kicsit egyénibb, különlegesebb, emlékezetesebb volt számomra. Magamban még valami olyasmit is feltételeztem, hogy talán Faye Kellerman (aki immár harminc éve ír krimiket, miután első könyve, a Rituális fürdő 1986-os) kissé belefáradt az írásba, s veszített sajátos hangjából. Miután azonban sikerült kézbe vennem a Fojtogató szenvedélyt, amely eredetileg 2010-ben íródott, mindössze egy évvel a Szemfényvesztés után, azonnal hatalmas bocsánatot kértem gondolatban alantas feltételezéseimért.
Ebben a krimiben ugyanis minden megvolt, amit az elődéből hiányoltam. Pompás, fordulatos, kiszámíthatatlanul csavaros, mégsem elhúzott, inkább tempós történet; remek mellékszereplők, az élen Gabe, a kamaszfiú figurájával; sok-sok fanyar humor; a főszereplők - (nem) zsidóságukkal is kapcsolatban lévő - családi vonatkozásai, nem tolakodóan, inkább mókásan (egy hatvanadik születésnap keretében). A bűnügyi történet két szálat fon össze: főhősünk, Peter Decker felelősnek érzi magát egykori védencéért, Terryért, aki azonban nyomtalanul eltűnik; emellett egy építkezésen megfojtott, felakasztott női holttest kerül elő. A helyzet hamarosan tovább bonyolódik, Terry férje ugyanis bérgyilkos, az akasztott áldozat barátai pedig folyamatosan tűnnek el, s némelyikük már csak holtan kerül elő. Ráadásul Deckerék magukhoz fogadják Terry fiát, a kamasz Gabe-et, akivel mindig történik valami, mindig titkol valamit, emellett pedig zseniális zongorista. Ellentétben az előző regénnyel, ezt a könyvet bárkinek azonnal ajánlanám, hogy megismerje belőle Peter Deckert, a feleségét, Rina Lazarust és mindazokat az ügyeket, amelyekbe belemásznak. Kiváló szórakozás: nemcsak egy krimi, jó könyv.
James Hilton: Gyilkosság az iskolában
K.u.K, 2016
Van a kiadónak egy mostoha sorsú klasszikuskrimi-sorozata. Mostoha sorsú, mert még ők sem tudják (akarják?) számon tartani, mi is jelenik meg benne (a Hilton-kötet hátuljában például a Belphegort még csak meg sem említik: pedig szerintem ez volt a sorozat egyik gyöngyszeme, hisz korábban még nem jelent meg magyarul, s igazi őskrimi...). Mostoha sorsú, mert összevissza szerkesztik: eddig háromszor jelent meg a keretében olyan háború előtti fordítás újra kiadása, amellyel nem sokkal korábban már egy másik kiadó is előállt (és ígérkezik egy újabb: következő kötetüknek ugyanis Van Dine A kínai négyzetét ígérik - a szerző magyarul megjelent nyolc, és magyarul kiadatlan négy regénye közül épp azt, amely A kínai négyszög címen pont tavaly jelent meg legújabb, modern, felújított kiadásban...). S mostoha sorsú, mert még saját marketingje sincsen: a Hilton-regény fülszövege szinte szó szerint megegyezik a régi, Tolnai Világkönyvtáras kiadásának ajánlójával (lásd: "Meseszövése páratlanul érdekes és lenyűgöző. Egyetlen pillanatra sem hagy tévhitben. Még a legjózanabb gondolkodót is megkapja, hogyan oldja meg az oldalról-oldalra egyre bonyolódó kérdéseket."). Ez a stílus azóta fájdalmasan kiment a divatból.
Ettől függetlenül James Hiltonnak, A Kék Hold völgye című felejthetetlen sci-fi írójának ez az 1931-ben, álnéven megírt detektívtörténete kellemes szórakozást nyújthat azoknak a türelmes olvasóknak, akik kedvelik az Agatha Christie-féle, anekdotikus, tempós meseszövést még megelőző mintákat követő, angolszász klasszikus krimiket. Hiltonnak ugyanis ezek lebeghettek a szeme előtt, amikor megalkotta alakjait a műkedvelő detektívtől a bájos hölgyig, a nyugalmából kibillenthetetlen igazgatóig, az ideges idegenig, az ellenszenves ellenségig és a titkolózó detektívig. A regény címe pontosan megadja a krimi témáját: egy bentlakásos angol fiúiskolában történt halálesetek - gyilkosságok, balesetek, gyilkossági kísérletek, öngyilkosságok (?) - ügyében kezd el nyomozni az amatőr detektív és író Revell, valamint az ötödik fejezetben színre lépő Guthrie, a Scotland Yard embere. A kellemesen csordogáló, szellemes fejezetek tökéletes leírását adják egy egykorvolt világnak, s az elegáns vidéki iskola jellegzetes figuráinak. A rejtély nyitjára sajnos a könyv közepén rájöttem, de be kell valljam, attól kezdve annál izgalmasabbnak találtam annak a leírását, hogyan ejtik végül csapdába a tettest. Szép régi világ: ínyenceknek.
Link
Olvasmányposzt 1. - Történelem más szemszögből
General Press, 2016
Az írónővel három éve ismerkedtem meg, amikor egyiptomi gyűjteményembe bekerült A Holdistennő című izgalmas történelmi regénye, amely a perzsák megszállta Óegyiptomban játszódik. Műveit (mindeddig hat regényt) a General Press jelenteti meg kiváló Regényes történelem sorozatában. Az 1953-as születésű írónő történelem, német és művészettörténet szakos bölcsészként végzett a Müncheni Egyetemen, majd múzeum-pedagógusként, újságíróként és szerkesztőként dolgozott. Csak 1992-től kezdett publikálni: első, később kilenc kötetessé nőtt sikersorozata még kortárs krimi volt, később azonban a történelmi regény műfaja kezdte el érdekelni. Ebben a műfajban is írt szerelmi és kalandregény mellett detektív-történeteket is. A nálunk kiadott kötetei közül ilyen az 1253-ban, Itáliában játszódó Assisi menyasszonya és a 14. századi Sienát helyszínül választó A sienai bűnös.
Az írónő magyar nyelven legfrissebb könyve szintén történelmi krimi: A három grácia id. Lucas Cranach egy valóban létező, varázslatosan szép festménye köré talál ki egy legendás szerelmet és titokzatos bűntényt. 1528-ban vagyunk, Wittenbergben. A város felbolydul, miután több gyilkosság történik egymás után. Kik lehettek a három mezítelenül ábrázolt grácia modelljei? S miért kellett meghalniuk? A tanács Cranach mestert bízza meg a gyilkosságok kinyomozásával, igazi főszereplőnk azonban nem ő, hanem tehetséges legénye, Jan, a festő, valamint Luther Márton szolgálólánya, Susanna, aki súlyos titkot őriz. A fordulatos és izgalmas könyv csavaros és kellemes detektívtörténet és szép szerelmi regény is: emellett azonban élvezetes korrajzot is fest a reformáció századáról és nagy alakjairól. A magyar kiadásban különösen hangulatos, hogy a borítón a regényben kulcsszerepet betöltő festmény látható. Ismét remekül sikerült az ízléses, kemény kötéses, minőségi megformálás. A beltartalom azonban ezúttal hagy maga után egy kis kívánnivalót: elképesztően sok mondatvégi pont után maradt ki szóköz, s helyenként a fordítás is megkérdőjelezhető (a Mieder például a 16. században nem fűző, hanem pruszlik, vagyis a felsőruha egy része, az azokat névmás használata tárgyak esetében az őket helyett pedig puszta nyelvi babona, de nagyon zavaró). Ettől függetlenül a könyvet bátran ajánlom mindenkinek.
Harlequin, 2016
Tavaly kifejezetten meglepett, hogy a Harlequin piacra dobott egyet az 1952-es születésű amerikai írónő Decker-Lazarus-krimisorozatának kötetei közül. Írót és hőseit 2002-ben a Gabo ismertette meg a magyar olvasókkal, de már 2006-ban leálltak a széria fordításával. Az új könyv, a Szemfényvesztés csavaros és tempós detektívtörténet volt, amely rokonszenves rendőr főszereplőit egy modern és sokarcú nyomozáson vezette végig. Borzasztóan örültem, hogy megjelent. Be kell azonban vallanom, hogy valami hiányzott: mindhárom korábbi könyv egy kicsit egyénibb, különlegesebb, emlékezetesebb volt számomra. Magamban még valami olyasmit is feltételeztem, hogy talán Faye Kellerman (aki immár harminc éve ír krimiket, miután első könyve, a Rituális fürdő 1986-os) kissé belefáradt az írásba, s veszített sajátos hangjából. Miután azonban sikerült kézbe vennem a Fojtogató szenvedélyt, amely eredetileg 2010-ben íródott, mindössze egy évvel a Szemfényvesztés után, azonnal hatalmas bocsánatot kértem gondolatban alantas feltételezéseimért.
Ebben a krimiben ugyanis minden megvolt, amit az elődéből hiányoltam. Pompás, fordulatos, kiszámíthatatlanul csavaros, mégsem elhúzott, inkább tempós történet; remek mellékszereplők, az élen Gabe, a kamaszfiú figurájával; sok-sok fanyar humor; a főszereplők - (nem) zsidóságukkal is kapcsolatban lévő - családi vonatkozásai, nem tolakodóan, inkább mókásan (egy hatvanadik születésnap keretében). A bűnügyi történet két szálat fon össze: főhősünk, Peter Decker felelősnek érzi magát egykori védencéért, Terryért, aki azonban nyomtalanul eltűnik; emellett egy építkezésen megfojtott, felakasztott női holttest kerül elő. A helyzet hamarosan tovább bonyolódik, Terry férje ugyanis bérgyilkos, az akasztott áldozat barátai pedig folyamatosan tűnnek el, s némelyikük már csak holtan kerül elő. Ráadásul Deckerék magukhoz fogadják Terry fiát, a kamasz Gabe-et, akivel mindig történik valami, mindig titkol valamit, emellett pedig zseniális zongorista. Ellentétben az előző regénnyel, ezt a könyvet bárkinek azonnal ajánlanám, hogy megismerje belőle Peter Deckert, a feleségét, Rina Lazarust és mindazokat az ügyeket, amelyekbe belemásznak. Kiváló szórakozás: nemcsak egy krimi, jó könyv.
K.u.K, 2016
Van a kiadónak egy mostoha sorsú klasszikuskrimi-sorozata. Mostoha sorsú, mert még ők sem tudják (akarják?) számon tartani, mi is jelenik meg benne (a Hilton-kötet hátuljában például a Belphegort még csak meg sem említik: pedig szerintem ez volt a sorozat egyik gyöngyszeme, hisz korábban még nem jelent meg magyarul, s igazi őskrimi...). Mostoha sorsú, mert összevissza szerkesztik: eddig háromszor jelent meg a keretében olyan háború előtti fordítás újra kiadása, amellyel nem sokkal korábban már egy másik kiadó is előállt (és ígérkezik egy újabb: következő kötetüknek ugyanis Van Dine A kínai négyzetét ígérik - a szerző magyarul megjelent nyolc, és magyarul kiadatlan négy regénye közül épp azt, amely A kínai négyszög címen pont tavaly jelent meg legújabb, modern, felújított kiadásban...). S mostoha sorsú, mert még saját marketingje sincsen: a Hilton-regény fülszövege szinte szó szerint megegyezik a régi, Tolnai Világkönyvtáras kiadásának ajánlójával (lásd: "Meseszövése páratlanul érdekes és lenyűgöző. Egyetlen pillanatra sem hagy tévhitben. Még a legjózanabb gondolkodót is megkapja, hogyan oldja meg az oldalról-oldalra egyre bonyolódó kérdéseket."). Ez a stílus azóta fájdalmasan kiment a divatból.
Ettől függetlenül James Hiltonnak, A Kék Hold völgye című felejthetetlen sci-fi írójának ez az 1931-ben, álnéven megírt detektívtörténete kellemes szórakozást nyújthat azoknak a türelmes olvasóknak, akik kedvelik az Agatha Christie-féle, anekdotikus, tempós meseszövést még megelőző mintákat követő, angolszász klasszikus krimiket. Hiltonnak ugyanis ezek lebeghettek a szeme előtt, amikor megalkotta alakjait a műkedvelő detektívtől a bájos hölgyig, a nyugalmából kibillenthetetlen igazgatóig, az ideges idegenig, az ellenszenves ellenségig és a titkolózó detektívig. A regény címe pontosan megadja a krimi témáját: egy bentlakásos angol fiúiskolában történt halálesetek - gyilkosságok, balesetek, gyilkossági kísérletek, öngyilkosságok (?) - ügyében kezd el nyomozni az amatőr detektív és író Revell, valamint az ötödik fejezetben színre lépő Guthrie, a Scotland Yard embere. A kellemesen csordogáló, szellemes fejezetek tökéletes leírását adják egy egykorvolt világnak, s az elegáns vidéki iskola jellegzetes figuráinak. A rejtély nyitjára sajnos a könyv közepén rájöttem, de be kell valljam, attól kezdve annál izgalmasabbnak találtam annak a leírását, hogyan ejtik végül csapdába a tettest. Szép régi világ: ínyenceknek.
Link
Olvasmányposzt 1. - Történelem más szemszögből
