Érdekes hogy egy kiadó sem vette a bátorságot a folytatásra vagy újra közlésre.

Én sem értem. Tudom, hogy sokan gondolják, hogy ha valaki Ellery Queent adna ki, sikere lenne. Én inkább Chase-ről gondolom ezt. De mostanában leginkább mindenki friss újdonságokat ad ki...

Írtad: "a szerencsétlen borítóval riogató Gyilkos embercsempészek". Igen elképesztően rossz.
Egyébként az Albatrosz borítók is fenemód rosszak. "A bűnös mindig fél"-re pld. valamiért rámontírozták Gudrun Langrebe német színésznőt, rejtély, hogy miért? Ráadásul olyan utalással, hogy lelőtték a poént (ti. hogy ki a gyilkos).

Helyettem mondtad, hogy "fenemód rosszak". Szerintem a képeket onnan vették, ahol csak találták, innen a színésznő, de rengeteg könyv hatását sikerült rémes borítókkal elrontani. Mintha ez lenne az ára annak, hogy krimit adnak ki... Számomra az egyik legborzasztóbb borító, Magyar K. László álnéven írt, de nagyon jó (kemény krimi-szerű) könyve, az Óvakodj a holtaktól. Egyszerűen undorító a fedélképe: még mindig nem tudtam rájönni, hogy a rajta fekvő ember feje véres, égett, horzsolt vagy csak rossz a nyomdatechnika.

Egyébként lehet ez valami általános "büntetés" lenne, mert még Amerikában is a 70-es évektől elterjedtek a krimiknél a semmitmondó, absztrakt, modernnek ható, de elég igénytelen/idétlen borítók. Én nem mondom, hogy ne lehetne egy modern borító is kiváló (lásd pld. a magyar Krimiklub.hu pár kiadott könyvét vagy a Random House "Black Lizard" sorozatánál). Viszont kétségtelenül jobban tetszenek a krimi aranykorának amerikai borítói. Chalesr Ardai 2004-ben alapított Hard Chase Crime kiadója visszatért ezek hagyományához, és a modern ill. a régi nagy ponyvaszerzőktől ad ki regényeket, és elég sikeres. Itt meg lehet nézni a borítóikat 2004-től egészen (a tervezett 2016-ig): http://www.hardcasecrime.com/books_bios.cgi

Tökéletesen egyetértünk. Amikor kerestem, hogy ki is Ardai, magam is megtaláltam az oldalát és olyan nosztalgiaérzés fogott el, ami nem is hiteles, hiszen én csak a neten meg relikviákon láthattam ilyen borítókat...
Egyébként nem tudom, hogy is van ez a krimikkel. Őszintén szeretem pl. a skandináv krimi legjobbjait, meg vannak elfogultságaim is, pl. Leena Lehtolainen, aki nem jelentős, de tetszett. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy pl. Camilla Läckberg nyomába se ér mondjuk Chase-nek vagy hogy egy nekem tetsző és nő "modernet" mondjak, az ábécében már az X-nél tartó Sue Graftonnak. Az ő kiadásuk mégis becsődölt, Läckbergé virul, megy át életműbe... Ezzel nem a skandináv krimit akarom szidni, bár tény, hogy most rendkívül háttérbe szorítja az "amerikai típusút", holott ott is gyakori volt a rendőrregény (pl. McBain). Csak arra célzok, hogy az új zsánerből olyan is lelkesen fogy, amire pár év múlva senki sem fog emlékezni. Eközben bejáratott, nagy nevek nem fogynak nálunk... (Bár hogy pl. Sue Grafton népszerűtlenségének a szörnyű borítók is az okozói lehettek, az biztos... A skandinávok ezzel szemben többnyire álomszépek vagy elgondolkodtatók.)

Egyszer írhatnál a krimisorozatok borítóiról, hisz egy sorozat, mindig valami klisét követ. A szoci alatt az Albatrosz vagy a Fekete Könyvek borítóit talán csak a Bagoly Könyvek voltak képesek alulmúlni. Az újabbaknál nem rossz a Világsikerek borítói (de csak általában, hisz jó pár nem tetszik). Az Európa Krimiké is jó, vagy a Krimiklub.hu-é is, stb. A háború előttiekből a Pengő/Félpengős regényeké átlagos, ettől a Novás borítók valamivel jobbak, de. pld. az ún Tízfilléres füzeteké lényegesen jobb, vagy a Friss Újság Régénytárá-é meg klasszisokkal jobb. Az első háború előtti Nick Carter-füzetek borítói meg egyenesen csodásak. De ez csak én véleményem, és persze még jó pár sorozat létezett és sok borító található a neten.

Szerintem attól függ, hogy a rajzolt vagy a fotózott borítók tetszenek-e az embernek. Vagy inkább úgy mondanám, hogy fotorealisztikusak vagy az egyértelműen rajzoltak, bár ez se jó szó. Tehát én egyszerűen imádom a filmképes Pengős, Félpengős, Athenaeumokat (pár csúf kivételével), de nem szeretek minden Novát (pl. A fekete tövisé valami borzalom, pedig az sokszor van a kezemben), leginkább azokat, amik olyan plakátszerűek. Ami nagyon tetszik még, régi és rajzolt: a Kaland Könyvkiadó borítói, nagyon stílusosak, olyan "amerikaiak" szinte mind. Szerintem. De ez nagyon szubjektív.

Írod: "Bár a kilencvenes években még három könyv megjelent tőle, majd 2006-ban egy újabb bűntörténet, ezek közül kettő csak az Albatroszban már kiadott könyvek újrázása volt, egy pedig egy húszéves Rakétás szöveg újraközlése (ahelyett, hogy legalább még három művet lefordítottak volna a széles kínálatból...)."
"A gyémánt nyakék" valóban újrázás, egyszerűen a kiadó megtévesztési okokból (mi másért?) ezen a címen adta ki a korábbi "Miss Blandish nem kap orchideát"-ot. Ha így írod: "Goldfish Have No Hiding Place, 1974, Az aranyhal nem bújhat el, Albatrosz, Magvető, 1986, Aranyhal, JLX, 1995" - ebből tényleg nem derül ki, hegy ez esetben a kiadó csak kicsit megváltoztatta volna a címet és ugyanazt a szöveget adta ki. Viszont ez nem újrázás, hiszen a korábbit Békés András fordította, aki egy nagyon jó fordító. A JLX-é a citromdíj, hogy ugyanezt a regényt lefordíttatta megint Sarlós Zsuzsával, holott lefordíttathatott volna egy másikat. Bár még az is elképzelhető, hogy egyszerűen nem is ismerték (!) a 8 évvel korábbi Albatroszos változatot, maga a fordító sem, csak egyszerűen kezébe került ez, lefordította és beházalt vele a JLX-nél... vagy bármi más is történhetett. Egyébként a cseheknél (akik még kevesebben is vannak) közel nyolcvan regénye van csehre fordítva Chasenek, ami megdöbbentő: http://www.pitaval.cz/autor/236-james-hadley-chase/knihy#zalozky
Magyarul még van egy regénye J.H. Chasenek: "Türelmes madár a keselyű", de csak magánkiadásban, mikropéldányszámban (még az OSZK-ban sincs meg), de még ezzel a 19 regénnyel is messze állunk a csehektől....

Nem, valóban nem derül ki, hogy másik fordítás. De ilyesminek csak ott látom értelmét, ahol (pl. Edgar Wallace) ugyanaz a regény van nyolc címen, vagy ugyanaz a fordítás négy címen. Ebben a listában abból indultam ki (mint általában), hogy valaki olvasni akar Chase-től. Látszik, hogy mely regények azonosak, tehát két azonos könyvet két címen nem fog megvenni vagy kikölcsönözni. Szerintem biztos, hogy ha pl. valaki az Aranyhalat ismerte meg először, nem fogja elolvasni a régebbi fordítást, és nem biztos, hogy az újabbat rosszabbnak tartja, csak azért, mert későbbi. Vagyis: nem akarok rangsort a két fordítás között, szerintem ilyet csak akkor érdemes jelezni, ha valamelyik változat hibás vagy olvashatatlan. Mármint: jelezni a blogom. Egy könyvészeti bibliográfiát nyilván érdekli. Én viszont nemigen szoktam fordítókat feltüntetni (kivétel a Chandler-biblió, de azt épp most alakítom át).
Ami a két fordítás esetét illeti, pont a múltkor bukkantam egy ilyenre: Kovács Noémi remek könyvnek nevezte Michael Connelly Vércsoportját. Bennem meg felágaskodott a kisördög, hogy miért nem tudja a "régebbi", Véres munka címen említeni, ahogy a JLX kiadta. Aztán rájöttem, hogy számára az az igazi változat, ami a kezébe került, nincs jogom okoskodni ebben.
Utóbbi könyv egyébként biztos, hogy buta nemtörődömségből jelent meg öt éven belül kétszer, két címen és fordításban..., ami az Alexandrára jellemző, Rosszul választottak. Connellyt a JLX ismertette meg Magyarországgal 1999-től-2002-ig 6 regényét adták ki, többet szinte azonnal az eredeti megjelenés után. Az utolsó volt a Véres munka. Amikor az Alexandrához kerültek a jogok 2004-ben, ők először az egyetlen olyan Connelly-regényt választották ki kiadásra, aminek nincs állandó főhőse (pl. Harry Bosch), plusz, vitathatatlanul a szerző leggyengébb írása (talán szerinte is, mert ez az egyetlen műve, amelyet sosem folytatott...). Aztán másodiknak kiadtak egy olyat, aminek nagyon szoros előzménye van, de az nem jelent még meg náluk... És harmadikna kjött - a Véres munka újra, más címen... Közben a JLX-kiadásból kimaradt a szerző 2. és 3. regénye: ezeket azóta sem adta ki senki, az Alexandra sem. Az író minden könyve elérhető most egy bizonyos évig, csak ez a kettő nem, s mivel időben egyre messzebb kerülnek, kiadásukra egyre kisebb az esély. Ha az Alexandrások egy picit is terveznek, kezdhették volna ezzel a saját kiadásukat (akkor még nem voltak olyan régiek), ráadásul ezek sokkal ütősebb kötetek is, mint pl. az általam szidott, 2004-es.
Szerintem Chase esetében a JLX sem figyelt arra, hogy volt már Aranyhal. Tetszett nekik, kiadták. A Gyémánt nyakék nem az ő bizniszük volt, az Fabula.
A cseheket mindig irigylem. Náluk volt némi kortárs és olvasható krimi a háború után is. Náluk adnak ki Fleming-regényeket. Náluk van szinkronos BD, sőt, olyan is, amin magyar szinkron is van - és nálunk mégsem kapható... Egyszerűen nem hiszem, hogy a cseh vásárló néplelke más: más az anyagi helyzet és más a reklám értéke. Talán.

Nekem nem lényeges, hogy odaírod vagy sem a fordító nevét (hisz nekem Chase minden regénye megvan, pontosan tudom, melyik változatot ki fordította). De már az elején leírtam, hogy ez annyiban azért más, mint a fabulás könyv, ami csak egy reprint, hogy a JLX-é egy másik fordítás. Valószínűleg az lehet, amit írtál, egyszerűen leadta a fordító, megtetszett nekik és kiadták. Nyilván nem olvassa el senki mindkét változatot (minek is?). Még azt próbáltam érzékeltetni, hogy ez azért hülyeség volt, hisz van vagy hetven máig kiadatlan J.H. Chase regény, amiből lehetett volna válogatni. Ez valószínűleg már nem fog változni, hiszen 16 éve nem jelent meg új regénye Chase-nek nálunk, akit amúgy kicsit jobban szeretek olvasni, mint mondjuk McBaint, MacDonaldot vagy Chandlerről nem is beszélve.
A cseheknél is 1948-ig tartotta az a korszak, míg mehettek krimik. Egyébként nálunk is épp eddig tartott, és nálunk is jelent meg e a koaliciós időszakban pár krimi (Cheyney, Wallace és mások), de tényleg nem annyi mint a cseheknél. Még lehettek ebben az időszakban az újságokban is krimik (Dolgozók Világlapja, Képes Kurír, Képes Hét, Szivárvány Magazin, stb), sőt még 1948-ban is ment az 1 forintos Regényújság, majd ezek sorban megszűntek. Egyébként a háború előtti magyar krimikiadás még előzte a csehet, csak utána kerültünk hátrányba (tehát nincsenek különösebb anyagi/jóléti okai). De azért vannak szerzők, kiknél mi vezetünk (pld. A.J. Quinnell 10 akció-regényéből mi 8-at kiadtunk, a csehek csak 1-et!).

Az utóbbi dolgokat jó tudni. Valószínűleg kicsit egyoldalúan idealizáltam a helyzetet. Inkább csak olyanokra gondoltam, hogy pl. Fiker 1948 után is publikált stb., illetve a mai helyzetre.
Nekem Chase jobban tetszik, mint McBain, de Macdonald és Chandler azért előzi.:) Most épp Chandlert olvasok újra, és nagyon élvezem.

A legkorábbi magyarul megjelent J.H. Chase-regény: "Gyilkosság a zsákutcában", 1969-ből, és szintén újságos megjelenés (mint Chase regényeinek nagy része). A magánkiadású "Türelmes madár a keselyű"-vel éppen 20 Chase-regény van meg magyarul: http://ekonyvespolc.hu/krimi-konyvek-szerzok-regenyek-novellak/krimiirok-james-hadley-chase/
"Türelmes madár a keselyű" egyébként jó fordítás (már csak ezért sem alkalmaznám a "kalózfordítás" szót), hiszen a fordítója számos Wodehouse, Poe vagy J. London-t fordított magyarra. Sokan ezt tartják az egyik legjobb Chase regénynek: http://shareranks.com/6465,Top-James-Hadley-Chase-Novels
Érdekes amúgy, de én elég sok krimit olvastam, de szerzőktől függetlenül, bizonyos regények tartalmára nagyon jól emlékszem, másokéra meg egyáltalán nem (nem tudom, hogy más is van így vele?). Ráadásul, ez teljesen független attól, hogy a regényt izgalmasnak találtam-e vagy sem. Most olvastam 2 Chase regényt, gyakorlatilag elég hamar, de már alig emlékszem rájuk (persze van olyan regénye, amire elég jól emlékszem, pld. a "Gyilkos hajsza"). Amúgy a Chase-regényekből, amelyeket olvastál melyik volt a legizgalmasabb és melyiknek emlékszel most is jól a tartalmára?

Valamiért elég jól meg tudom jegyezni a könyvek tartalmát. Ezért fontos számomra egy-egy krimi első olvasása, mert utána már mindig emlékezni fogok a cselekményre, a fordulatokra, a főbb nevekre, sőt, egyes párbeszédekre is, vagyis már másféle lesz újraolvasni. A kötetben megjelent regények közül a Gyilkos embercsempészeket még nem tudtam megszerezni, így azt nem olvastam. A többit igen, és mindegyikre emlékszem. De ez nem viszonyítási alap, mert nem azt a (krimi)könyvet szeretem a legjobban, aminek a tartalmára a legjobban emlékszem, hanem azt, ami a leginkább "vár vissza", amit legszívesebben újraolvasok a szereplőiért, a hangulatáért és a meseszövéséért. Ebből a szempontból a fő kedvencem a Biztosabb, ha meghal és Az aranyhal nem bújhat el, de a második helyen szorosan követi A bűnös mindig fél.

Nos, most már a Gyilkos embercsempészek is megvan. Tetszett, de a Miss Blandishnek sötétebb volt a hangulata...

"Az aranyhal nem bújhat el, de a második helyen szorosan követi A bűnös mindig fél."
Ezek nekem is tetszettek, különösen "A bűnös mindig fél". A Vic Malloy-regények is tetszettek. "Gyilkos hajsza", tán ennek van a legbizarabb befejezése. Az az igazság, hogy Chase olyan profi író volt, hogy szinte minden magyarul megjelent regénye képes lekötni az embert. Elég tömören, pörgösen ír, nem fecsérli idejét hosszúra nyúló, értelmetlen beszélgetésekre, mindig "lényeget" kapjuk el azokból, sem cikornyás tájleírásokra: nagyon hamar, és nagyon ütősen képes felfesteni a környezetet. Tényleg profi.
Nem tudom, hogy érdekel-e, de az előbb láttam árulja (vagyis árverezi) az Axioart a "Türelmes madár a keselyű" egy példányát: http://muzeumantikvari.axioart.com/tetel/-raymond-rene-lodge-brabazon-chase-james-hadley-turelmes
Nem tudom, hogy mennyi lehet az ára, mert ahhoz be kellene lépni, vagy mi,de elég drágának saccolom (bár nekem ez meg van). Amúgy nem 2009-es, de nem igen vannak képben, mert ahogy nézem, még az ismertetőjük is az, amit én írtam Chase-ról, onnan kapták le.

Írod: "Nos, most már a Gyilkos embercsempészek is megvan. Tetszett, de a Miss Blandishnek sötétebb volt a hangulata..."
Érdekes amúgy, hogy talán a legelső regénye a "legsötétebb", legbűnösebb. Későbbi regényeiben is vannak sötét ügyek, de a Miss Blandish a legromlottabb, tele legsötétebb karakterekkel. Egyébként a "Segíts magadon..."-ban van az a rész, ahol Malloyt egy óriáspatkányok lakta, vaksötét tárnába láncolják. Az szinte már horror, ahogy elkezd harcolni ellenük, hogy gyűlnek köré az éhes patkányok, nagyon izgalmas leírás.

Nem tudom, hogy akarnám-e a patkányokat...
Egyébként amikor végre meglett a Gyilkos embercsempészek, előtte újraolvastam a Miss Blandisht. És megint annyira hatott rám, hogy a Gy. e.-ben aztán mindig sokkal sötétebb fordulatot vártam, mint ami lett...