Ha a második világháborúra gondol az ember, először általában a hősök jutnak az eszébe. Vagy az áldozatok. Önfeláldozók és feláldozottak. Megmentők és meg nem mentettek. Van azonban egy harmadik csoport is: akiknek a cselekedeteiről talán még nagyobb lelki teher olvasni, de még érdekesebb. Ők a tettesek. Wendy Lower a Hitler fúriái című könyvében az ő nyomukba ered. Ráadásul nem akármilyen elkövetők történetével ismertet meg: írása olyan fiatal német nőkről szól, akik a keleti, orosz és ukrán területek megszállásakor tevőlegesen is közreműködtek az ott élők elnyomásában, kirablásában és meggyilkolásában.

Ha belelapozunk a könyvbe, bájos fényképekkel találkozhatunk benne. Melankolikus és divatos fiatal hölgy fotóival: az egyiken csinosan és aszimmetrikusan félrefésült hajjal, szomorkás arccal néz a kamerába, a másikon elegáns fehér nyári kosztümben, kis fehér kalapban pózol valami parkban. Bájos mosolyú húsz év körüli lány portréképével: haja glóriaként övezi a fejét, kabátkája kivágását hímzett indák szegélyezik, blúzára csinos díszt tűzött. Egy vonzóan kerekded alakú és mosolyú, szőke, türingiai parasztlány fényképével, aki azon babos kötényesen pattant fel az udvarlója motorjára, hogy lefényképezhessék. Szépek, fiatalok, ártatlanok – vagy talán mégsem?

Wendy Lower páratlan szerkesztőkészséggel sok-sok általa felfedezett, a hiányos, ugyanakkor megdöbbentő mennyiségű levéltári anyagból rekonstruált párhuzamos sorsot helyez egymás mellé: fiatal német nőkét, lányokét, akik elindultak Keletre. Kit a hazug, náci propaganda küldött e váratlan Újvilág frontier-jei közé, ki egyszerűen a magasabb fizetésért, a jobb boldogulásért, a karrierért indul el, hogy 1939-43 között keleti „telepes” legyen belőle: gazdálkodó, titkárnő, ápolónő, SS-feleség… A sorsuk sokfelé vezet, de végül valamennyien Hitler fúriáivá válnak: olyan bűnöket követnek el, amelyeket egy másik világban, egy másik történelemben talán ők is elképzelhetetlennek vélnének.

A melankolikus hölgy például benyújtja a fotóit az SS-hez, hogy ezek alapján engedélyezzék házasságát karrierista és gátlástalan szerelmével. Bekerülve a fekete egyenruhások „családjába”, villatulajdonossá válik Lvovban. És egyszer csak szokásává válik, hogy az erkélyéről lövöldözzön egy Flobert-puskával. A lent elhaladó zsidó kényszermunkásokra. A bájos mosolyú leányzóból kifejezetten ötletes tömeggyilkos válik. Hogy megszerezze és megtartsa szeretője, a lidai kormányzó bizalmát, nagy pedantériával segít neki szervezni az Aktionokat. Élet és halál úrnője. Egyszer kiemel egy kétezres halálmenetből egy zsidó nőt, mivel az még nem fejezte be a számára kötött pulóvert. A többi 1999 ember menetel tovább a tömegsír felé, az erre vonatkozó utasításra a bájos mosolyú hölgy üti rá a bélyegzőt. A türingiai leány földbirtokos lesz: megsötétedik a haja, megvastagodik a dereka, törvénytisztelő gazdaasszony válik belőle. Ezzel, a törvénytisztelettel magyarázza azt is, amikor személyesen lő agyon hat zsidó kisgyereket…

A Hitler fúriái rengeteg borzalmas és sötét történetet mond el. Mindezekben azonban talán az a leghihetetlenebb, hogy női főszereplőikben fel sem merül – még vizsgálóik előtt, pereik idején sem –, hogy bármit is elrontottak volna. Felelősségre vonóikat is zavarja, hogy többnyire szépek, fiatalok, ártatlanok: nők. Hihető egy anyáról, hogy gyerekeket öl? Egy terhes nőről, hogy élvezetből részt vesz a tömeges kivégzéseken? Valakiről, aki életet tud adni, hogy életeket vesz el? A patetikus mentségek hozzájárulnak, hogy a kötetben bemutatott nők többségét felmentik. Csak kevesen látják a keletre telepített tettesek közül, hogy az ottani életükkel nemcsak a földrajzi, de az erkölcsi határokat is átlépték, végleg. Nem meglepő módon felelősséget általában csak azok éreznek, akik legfeljebb rémült, tétlen szemlélői voltak mindannak, ami történt.

A Hitler fúriái kiváló történelemkönyv: izgalmas töprengés arról, van-e külön női történelem, s ha igen, melyek a mozgatórugói. Továbbá szakszerű szociológiai metszet a Harmadik Birodalom fiatal lányainak és nőinek életéről. Láthatjuk, hogyan születik meg a weimari köztársaság bolondos, vampos vagy ártatlan naiva, de mindig független nőideáljai után egy új, veszélyes náci idol: a nő, aki tetteiben független, de lelkében ízig-vérig nemzetiszocialista, s az államnak és a Führernek magát mindenben alárendelve valósítja meg önmagát. Így válik gátlástalan gyilkossá, szorgalmas ítéletvégrehajtóvá, túlteljesítő tettessé. Komor figyelmeztetés a könyv: nemcsak fiataloknak. És nemcsak nőknek.

A cikk az Ekultura.hu-n: Hitler fúriái - Német nők a náci vérmezőkön
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én