2014. október 22., szerda
Jack Reacher: a magányos farkas, aki csendes szavú, higgadt,
kétméteres igazságosztóként turistáskodja végig az Egyesült Államokat, ismét
visszatér. A General Press kiadó jóvoltából a magyar olvasók jól ismerhetik a
filmen is szép karriert befutó Reachert: a róla szóló tizenkilenc regényből
tizennyolc már olvasható hazánk nyelvén is, s hacsak addig meg nem szűnik a
világegyetem, alighanem menetrend szerint, jövő év elején megkapjuk majd a
legújabb, idén szeptemberben kiadott, Personal
című kötetet is. A kiadó azonban addig sem hagyja cserben azokat, akik
viszonylag későn ismerkedtek meg a volt katonai rendőrrel: 2008 óta ugyanis
szinte minden évben megjelentetik egy-egy régebben már kiadott, de azóta a
legtöbb boltból, raktárból kifogyott régebbi kalandját is második kiadásban. Így
került a tavalyi év újdonsága, a Nincs
visszaút mellett 2014 elején a boltokba a Lángoló sivatag új változata: immár szebb borítóval, kevésbé
sárguló papíron, ám továbbra is Gieler Gyöngyi szövegével, aki Lee Child szinte
minden regényének fordítója.
Ebben a tipikus amerikai, déli környezetben játszódó
regényben Reachert különös élmény éri: szokásos autóstoppolása közepette egy
gyönyörű és sebezhető fiatal nő veszi fel a kocsijába, majd nemes
egyszerűséggel arra kéri, ölje meg a börtönből nemsokára hazatérő, őt
folyamatosan bántalmazó és kínzó férjét. Bár az exnyomozó nemet mond a
rendkívüli ajánlatra, a szép, okos és hihetetlenül rémült Carmen története nem
hagyja nyugodni, ezért elvállalja, hogy a család új kovácsa és istállószolgája
legyen néhány napig. Szökésre próbálja rábeszélni a rettegő Carment, vagy arra,
hogy törvényesen lépjen fel a férje ellen. Hamar rá kell azonban jönnie, hogy a
Lángoló sivatag, vagyis az Echo nevű
kisváros világában semmi sem olyan, mint máshol. Először is virul a rasszizmus:
Carmen ugyanis mexikói, így azután férje családja úgy bánik vele, mint egy
prostituálttal. Másrészt a családi összefonódásoktól és a gyerekkori
ismeretségektől lépni sem lehet, kéz kezet mos, holló a hollónak nem vájja ki a
szemét: egyszóval virul a korrupció is és a kivételezés baráti alapon. Harmadrészt
pedig ebben a világban csak erőszakkal lehet boldogulni, ahogy Reacher is
azonnal rájön, abban a pillanatban, amikor félnapi tartózkodás után laposra
akarja verni a helyi férfiak igazságszolgáltató gyülekezete (avagy gyülevész
csordája). Őt azonban elég nehéz elüldözni egy helyről, ahol maradni szeretne. Márpedig
maradni akar: és nemcsak Carmen, de a lánya, a bájos és okos Ellie miatt is,
aki nemcsak nyergelni tanítja meg Reachert és kólás fagyit eszik vele, de úgy tűnik,
annyit ér, hogy valaki ölne miatta. A családot ugyanis bérgyilkosok figyelik,
akiknek a kislány a célszemélye…
Végül megtörténik a gyilkosság, több is, az áldozatok egyike
és a gyorsan letartóztatott gyilkos azonban nem az, akit várnánk. Lehetséges,
hogy Carmen mindenben hazudott Reachernek? Lehetséges, hogy a gyilkos tévedett,
amikor kijelölte a célpontját? S mi köze mindehhez egy tizenkét évvel ezelőtti
bűnténysorozatnak, amely felborította a város rendjét, majd hirtelen és
váratlanul abbamaradt? Reacher egy nagylelkű és független ügyvédnő és saját
zseniális következtetőképessége segítségével nyomozni kezd, az eredmény pedig
nem maradhat el. Aki kézbe veszi a Lángoló
sivatagot, az egyik legamerikaibb Reacher-regénnyel ismerkedhet meg, s a
megoldást egészen biztosan képtelen lesz teljes egészében kitalálni. Ahogy a
legjobb Lee Child-regények olvasásakor az megszokott…
A cikk az Ekultura.hu-n: Lee Child: Lángoló sivatag
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
A cikk az Ekultura.hu-n: Lee Child: Lángoló sivatag
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én