2014. október 7., kedd
A bázeli egyetem professor emeritusának (*1933) könyve élvezetesen olvasható bevezetés az ókori Egyiptom isteneinek és kultuszainak világába, amely ugyanakkor túllép a népszerű ismeretterjesztő kereteken. Vagyis aki érdeklődésből közelít, az még fel tud kapaszkodni a szintjére, aki viszont szakmai szemmel olvassa, szintén kiválónak fogja találni. A csodás illusztrációk, okos levezetések, az időnként felsejlő humor és a nagyívű, lendületes áttekintés kedvenc olvasmányommá avatta: most, hogy írok róla, megint olvasni támadt kedvem... Kedvenc részem az Ehnaton egy(?)istenhitéről szóló kitekintés, amelyet tízszeres terjedelemben is elfogadtam volna. Ehnatonról, az Aton-reformerről olyan kevés okosat lehet olvasni magyar nyelven, és annyi butaságot, hogy egészen üdítő volt Hornung új (nekem új) szemlélete. De tulajdonképpen az egész kötet csupa meglepetés, felfedezés, kalandozás egy világban, ahol nemcsak minden mindennel összefügg, de ugyanaz a dolog kétféle érvényes értelmezést is nyerhet, egyszerre (komplementer gondolkodásmód). Hornung világos magyarázatai olyan teológiá(k)ba vezetnek be, amely(ek) egyáltalán nem akar(nak) olyan precízen és csinosan logikus(ak) lenni, mint a görög filozófia. Viszont annál izgalmasabb ez az óegyiptomi istenvilág.
A magyar bizantinológia sokáig méltatlanul hallgatásra ítélt tehetsége élete végén kapott lehetőséget, hogy megvédje kandidátusi értekezésbe oltott életművét, amely nagy jelentőségű fejezetekkel gazdagította a magyar történettudományt. Kapitánffy rövid élete (1932-1997) és a mellőzések és meghurcoltatások ellenére fantasztikus tudományos pályát futott be: hiába, hogy miután Moravcsik Gyula tanítványaként végzett, 1955 és 1974 között még csak nem is foglalkozhatott a szakmájával (általános iskolai, majd gimnáziumi tanár, végül a Tankönyvkiadó szerkesztője volt), végül révbe érve az ELTE görög tanszékén, tanítva az Eötvös Collégiumban, majd részt vállalva a Pámány Péter Katolikus Egyetem Középkortudományi Intézetének létrehozásában, igazi tanítványokat nevelhetett ki. A könyv kandidátusi értekezését és legizgalmasabb tanulmányait tartalmazza: krónikáink, gestáink apró részleteiről, követjárásokról, legendákról, Hunyadi János és Bizánc kapcsolatáról...
Könyv a latin nyelv történetéről, amely bestsellerré vált... Ilyesmit is nehéz elképzelni... Márpedig létezése tény: a német szerző, a müncheni egyetem nyugalmazott klasszika-filológusa a legkevésbé sem papírszagú áttekintést tett le az asztalra. A könyv nemcsak címében állítja, hogy a latin nemhogy nem halt ki, de mióta ókori története véget ért, valahogy élőbb, mint valaha - de maga is telve van élettel, humorral és meglepetésekkel. Már azzal megragadott, amikor volt képe teljesen latin bevezetővel fogadni: hát még, amikor rájöttem, hogy megkopott tudásommal is értem az első bekezdést (persze nem kell megijedni, a szerző mindent azonnal fordításban is megad). Ám állandó késztetése, hogy az olvasót a latinról való elmélkedés mellett a latinul elmélkedésre is rávegye: szerinte ugyanis ez gyerekjáték. És minél tovább olvas az ember tojásokról (lásd ab ovo), provinciákról, hízelgő költőkről, elfelejtett színdarabokról, versmértékekről, hattyúkról és dühös oktatókról, annál inkább hajlamos ezt elhinni a könyv írójának. Mert ha a latin nem valami hihetetlenül izgalmas és bájos dolog, mégis hogyan kerülnének efféle címek a kötetbe: Pompeii falainál hallgatózunk, Középlatin: a nyelv, ami nincs, Tanulhatnak nők is latinul?, A formális műveltség tánciskolája, Latin a kortárs zenében? Különösen nagy ajándék az a rész, ahol Stroh megmutatja, milyen könnyen alkalmazható a latin a mához is: lehet rajta gondolkozni, mi az a tenniludium, a sedes electronica, az atocium vagy a Tela Totius Terrae. (Megfejtés a bejegyzés végén. 1) Persze hangsúlyozza, a játék, az játék, mégpedig kemény szabályokkal, vagyis sokszor nem egy szó egy másik szó fordítása. Példa: Sigmund Freud elsőként fedezte fel a szexualitás szerepét az álmok értelmezésében. Kerülendő: sexualitas. Megoldás: Sigmundus Freud quid Venus (libido Veneria) in somniis interpretandis valeret primus cognovit.
Dinók: mindenhol ott vannak a matricás albumoktól a mozin keresztül a műanyag kulcstartó-figurákig. De vajon ténylegesen mennyit tudunk ezekről a lényekről, akik 225 millió évvel ezelőtt tűntek fel és 65 millió évvel ezelőttig uralták a Földet? Én azt hittem, sokat tudok: hiszen hallottam már madár- és hüllőmedencéjű dinoszauruszokról, Richard Owenről, az első igazi dinókutatóról, különleges leletekről, nem is olyan buta növényevő óriásokról, sőt, a hadroszauruszok rezonáló tarajáról is. Tévedtem. Bár ez a könyvecske csak 200 apró oldalt tesz ki, rengeteg hihetetlenül izgalmas és vadonatfriss újdonsággal világította meg, mitől is érdekes a dinoszauruszok története. Az Iguanodon rekonstrukcióinak változásait követve megismerhetjük belőle a dinoszauruszkutatás nagy korszakait 1842-től napjainkig. Láthatjuk, hogyan megy át a dinoszaurusz-paleontológia dinoszaurusz-paleobiológiába, s hogyan újul meg. Cáfolatát kaphatjuk a hagyományos dinoszauruszképeknek, eltöprenghetünk azon, ismerünk-e egy dinoszauruszszívet, sőt, a rendszertanba is beavatást nyerhetünk. Kiderül, hogyan segíti a komputertomográfia, a lábnyomvizsgálat, a geokémia a dinoszauruszok megismerését. No meg a koprolitkutatás (utóbbi nagyon bájos: megkövült dinószéklettel foglalkozik). Azt is megtudhatjuk, miért nem lehetséges jelenleg Jurassic Parkot csinálni, és miről mesél a Chicxulub-kráter. S mindezt logikusan, érdekfeszítően, röviden és szellemesen. Fontos figyelmeztetés azonban, hogy ez a kötet kis mérete és infantilis keménytábla-borítója ellenére felnőttkönyv. Persze egy érdeklődő gyereknek is izgalmas lehet. De reménykedem, hogy az ellentmondásos fedélkép és cím (az eredeti, komoly és visszafogott ez volt: Dinosaurs: A Very Short Introduction) egyetlen okos felnőttet sem tart vissza az utóbbi évek talán legjobb dinoszauruszos kötetétől.
Két magyar, egy csillagász űrkutató, és egy tudománytörténész jövőkutató ülnek az asztalnál... Nem, ez nem egy vicc kezdete: ez az egyik kedvenc Typotex-könyvem alaphelyzete. Viszonylag ritka az olyan átfogó témájú, elméleteiben szabadon szárnyaló, mégis szigorúan tudományos könyv magyar szerzőtől, mint ez. A két szakember fel-felvet témákat, fejezetről fejezetre körüljárja, hol is tart most a kutatás és fejlesztés az űreszközök, az űrszemét, a Mars-kutatás, a terraformálás, a SETI vagy a csillagűrhajók témájával kapcsolatban, majd egymástól függetlenül, de egymással is vitázva fogalmazza meg saját álláspontját: és mi lesz ezután. Vajon milyen jövő vár az emberiségre, amely elkerülhetetlenül kimerészkedik a világűrbe? Egyáltalán, milyen ez a világűr? A sok képpel, fotóval, adattal kísért könyv enciklopédikus áttekintés, ugyanakkor egy pezsgő, élőben a szemünk előtt lejátszódó vita izgalmát kölcsönzi azoknak a napoknak, amelyek alatt elolvassuk.
A Berkeley professor emeritusának élvezetes, logikus, kis lépésekkel hatalmas távolságokat meghaladó népszerűsítő összefoglalása a modern kozmológiáról. Egy könyv, amiben kis töprengés után minden magyarázatot értettem, mégis jobban próbára tett, nagyobb szellemi kalandra invitált olvasóként, mint mondjuk John Gribbin szokta.
A Nobel-díjas fizikus (és szerzőtársa) posztmodern, csevegő hangú összefoglalása az atomok, molekulák, részecskék és kvarkok történetéről. (Én csak azt az apróságot nem értem, ha angolul lehetett, magyarul miért nem maradhatott Az isteni részecske a cím. Az a-tom szellemes megoldásnak tűnhet, de csak annak, aki már elolvasta a könyvet, egyébként félrevezető.)
A szkeptikusok mindennapi olvasmányának is alkalmas kötet a zseniális tudós és tudománynépszerűsítő Sagan utolsó műve volt. Hallatlanul szórakoztatóan, megdöbbentően, néha szinte fizikai fájdalmat okozva mutatja be a posztmodern századfordulóra magabiztosan elterjedt sarlatánság, áltudományosság, tudományos babonaság és hitetlen hívőség különböző változatait, majd okos szóval és humorral száll hadba ellenük. Tudománypolitika, tudományszeretet, a tudomány felelőssége a fő témái: remélem, minél több ember felfedezi magának a kötetet.
DNS, klónozás, géntechnológia... A mezőgazdasági GM-technológia sok vihart kavart témájához szól hozzá az okos, logikus felépítésű, rövid, ám sűrű és tömör szövegű, mégis közérthető könyvecske, ezúttal afelől a kérdés felől közelítve: mire jó mindez? Aki nem jutott még tovább a hisztérikus menekülés fázisán, nyugodtan közelebb merészkedhet a könyvhöz: ha nem is győzi meg a szerző, de legalább tisztában lesz a témával kapcsolatos összes pro és kontra érvvel.
Egy eddig megíratlan detektívhistória a nagy nyomozóról, amelyben minden a sakktábla állásától függ. Az eszes feladványok agyafúrt kitalálója, a sokkönyves Smullyan ezúttal a sakkozás és Sherlock Holmes rajongóit bűvöli el rejtvényeivel: bár személyem a garancia rá, hogy a megbűvölődéshez sakkozni nem is kell olyan jól tudni...
(1) A latin szavak megfejtése: tenisz, e-mailcím, fogamzásgátló (a Vatikán találta meg Pliniusnál), WorldWideWeb.
Fontos információ még: a kiadó weboldalán a Kapitánffy-könyv kivételével mind a kilenc kapható. Továbbá mintaoldalak, hibajegyzék és recenziók is letölthetők mindegyikhez.
