„Perverz. Sokkoló. Orosz.” – hirdeti a felirat a Libri kiadó új könyvének borítóján. Az első két szót ki is pipálhatjuk. Ilyen könyvet rég lehetett magyarul olvasni. (Lehetett?) Aki úgy érezte, hogy A szürke ötven árnyalata egy kicsit is bevezette a sötét és megdöbbentő BDSM-szex világába, a Pillangóbőr első ötven oldalának végigfutása után átpakolja E. L. James könyvét a Csíkos Könyvek polcára. Persze Kuznyecov regényének nem is annyi a hivatása, mint az Árnyalat-trilógiának: kultikus és veszélyes kötet.

A fülszöveg egyszerű thrillert sejtet. Moszkvát elképesztően brutális sorozatgyilkos tartja rettegésben. Sora halnak a nők, mégpedig megerőszakolás, rettenetes kínok, csonkítások, forrázások, borotvavágások és más szenvedések végigrettegése után. Xénia, a huszonéves, kezdő újságírónő vakmerő játékba kezd az internet segítségével: weboldala, kommentjei és egy különös elérhetőség megteremtése segítségével megpróbálja megtalálni és csapdába csalni a gyilkost.

Xénia azonban nem mindennapi lány. Két élete van: a sikeres, kosztümös, modern, komoly és nagyreményű dolgozó nőé, és a sérült lelkű gyerekből kőkemény felnőtté érett szinglié, aki a sötét szex és a szado-mazo kapcsolatok segítségével éli ki legtitkosabb vágyait. Ráadásul egy olyan világban, a mai internetes média univerzumában él és dolgozik, ahol bármi megtörténhet. Ahol, ha pénzt és sikert akarsz, nem lehetnek skrupulusaid akkor sem, ha megdöbbentő szöveget, borzalmas képet vagy rettenetes hangfelvételt kell készítened. Ahol a híréhség könyörtelen, a reklám számára mindegy, mivel keltett figyelmet, a néző és olvasó ingerküszöbe pedig minden addiginál magasabbá és brutalitástűrőbbé vált.

Ennyi azonban még kevés volna a sikerhez. Kuznyecov könyve azonban többet művel: a BDSM-történetre épülő krimiszál mellett maga a szöveg is virtuális BDSM-játékot játszik az olvasóval. Ahogyan a könyv legelején, a szülinapi bulin elmagyarázzák a még felkészületlen, netán beavatatlan játékosoknak, e rövidítés a következőket jelenti: kötözés-fegyelmezés, dominancia-alávetettség, szadizmus-mazochizmus. Pontosan ez történhet a szemét meresztő olvasóval is, amikor egyre mélyebbre és mélyebbre merül a minden tabut ledöntő regényében.

Van egy érdekes és sok szempontból lebilincselő cselekmény, olyasmi, ami látszólag távol áll a valóságos, igazi, megnyugtatóan hétköznapi világunktól, felkavaró és otthagyhatatlan. Politika és gazdasági összefonódások, karrierharc és pénz, sötét szex és még sötétebb emberi kapcsolatok, s természetesen gyilkosságok minden mennyiségben: a sorozatgyilkosságok története, lélektana és filozófiája, freudizmus és bulvár, idegőrlően naturalisztikus tények és könnyed csevegések sorozata. Olyan történet, amelyet folyton ott akarunk hagyni, mert elborzaszt, de amelyben mégis továbbhajszol a kíváncsiságunk és a vágy a rendkívüli, fontos, „zseniális” olvasmányra. Ennyit a kikötözésről.

Azután ott a fegyelmezés. Ez a szöveg olvastatja magát, mégis szépirodalmi magasságokba akar emelkedni. Telis tele van utalásokkal az itt és mostra (háborúkra és celebekre, oligarchákra és konfliktusokra, Oroszország viszonyulására a szovjet múlthoz és a kapitalista jelenhez), amelyek megértéséhez a kiadónak időnként még lábjegyzetekkel is segítségünkre kell sietnie, hogy minden tisztán álljon. Váltakoznak az elbeszélők, s követnünk kell őket, hogy a történetet mozaikdarabjaiból összerakjuk. S ott vannak még a prózavers-monológok, amelyeken bármely sznob irodalmár szeme megpihenhet: hogy aztán rémülten kapja el róluk a kínzások, gyilkosságok, perverzitások sokkoló részleteinek olvastán. Aki szórakoztató thrillert vár, kapaszkodjon és szenvedjen, a karosszékhez bilincselve. Aki nagyképűen a Kuznyecov-kultusszal akar ismerkedni, döbbenjen meg, hova is „rántja le”a sztori.

Ami a dominanciát és az alávetettséget jelenti, mindent kipróbálhatunk. Hála a többsíkú narrációnak, mi vagyunk a gyilkos és a gyermek, a névtelen áldozat és a nyomozó, a szexpartner és a gonosz szülő, a független újságíró és az utolsó megkínzott… Fenn és lenn a szöveg hullámain… Ha pedig kétségbeesetten megkísérlünk azonosulni bárkivel, a szöveg nem enged. Xénia, akinek bájos és tevékeny nyomozó személyébe egy másik könyvben biztosan belekapaszkodhatnánk, végig fény és árnyék határmezsgyéjén mozog. Vajon átlendül ő is? Méltó társa a gyilkosnak? Idegen lesz, aki két élete, látszat és valóság közül a kegyetlent és élvezeteset választotta, ami szinte már nem emberi? Vagy sérült lelke áldozattá teszi, aki magát kínálja fel?

A Pillangóbőr biztosan jó könyv és jelentős regény. Az ember és a társadalom szédítő mélységeit tárja fel kérlelhetetlen és sokkoló éleslátással. Azt azonban még nem tudom, mit nyertem azzal, hogy Kuznyecov mindezt megmutatta. Egy álmatlan éjjelt biztosan.

A cikk az Ekultúrán: Szergej Kuznyecov: Pillangóbőr
Más Ekultúrás ajánlóim: Az Ekultúra és én
Képek lelőhelye: itt, itt és itt.